Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-26 / 39. szám
2 BÉKÉS 1909. szeptember 26. — amint meggyőződésünk szerint meg is történhetik — ez nemcsak a kórház érdekei figyelembe vételével, hanem közgazdasági szempontból is rendkívül ajánlatos, sőt életbevágó dolog lenne, mert évek óta nem volt Gyulán oly nagy pangás építkezés terén, mint most van és egy majdnem millió koronára terjedő építési vállalat, amelynek egyrésze már a tél folyamán megkezdhető és kora tavaszszal teljes erővel folytatható volna, az iparosok és napszámosok egész kis táborának nyújtana a keresethiány keserves időszakában munkát és kenyeret. Reméljük, sőt meg vagyunk gyó'ződve, hogy ezek a szempontok kellő méltánylásban fognak részesittetni mindama illetékes tényezők részéről, akiknek a miniszteri leirat után hatáskörükben áll a kórházfejlesztés ügyében vezetni s közreműködni. A vármegye közművelődési bizottságának működési tervezete. Politikai életünk szennyes, nehéz hullámverései közepette szinte jól esik a bágyadt, elfásult idegeknek a kultúra tiszta, üde légkörében pihenni meg és megnyugvással szemlélni azt az eleven életet, azt a józan, helyes cselekvő munkásságot, amely e téren itt-ott, megnyugtatásunkra legyen mondva, megnyilatkozik. E megnyilatkozás még nem általános, hazánknak e téren óriási nagy területei parlagon hevernek, de a közfelfogásban mind mélyebb gyökeret kezd verni, hogy a magyarság szupremációja a kultúra helyes alkalmazásában, általánosításában és erős nemzeti jellegében van csak biztosítva. E felfogásnak Békésvármegye közönsége igen szép tanujelét adta akkor, amidőn törvényhatóságunk által szervezett közművelődési bizottság tervszerű munkáját kulturnéphez méltóan támogatta. A siker nem maradt el, hiszen már a múlt évben a közművelődési bizottság — működésének kezdő évében — a vármegye 24 községében mintegy 140 előadást tartott, mely előadásokon csaknem félszázezer egyén részesült a tudomány áldásaiban. E számok beszélnek s fényesen dokumentálják Ambrus Sándornak, a közművelődési bizottság fáradhatatlan elnökének a felnőttek oktatása ügyében kifejtett sokoldalú kulturális munkásságát. Munkájának sikere abban az erős elhatározásban rejlik, melyet nem a pillanat heve, a fel-fellobbanó és gyorsan kialvó szalmatüz éleszt, hanem az erős, szívós, kitartó erély, mely akadályokat nem ismer, csak a jó ügy küzdelmét. Közművelődési bizottságunk f. hó 22-én, Gyulán tartotta meg az ő elnöklése mellett népes gyűlését. A gyűlésen jelen voltak az elnöklő alispánon kívül: Pál Ernő titkár, dr. Feldmann Ignác, dr. Berkes Sándor, Paulinyi Károly, dr. Lindenberger János, Dombi Lajos, Lukács Endre, Pálffy Béla, Mérey Gyula, Mutschenbacher Gyula, dr. Zöldy János, Szo- kolay Pál, Gajdács Pál, Szabó Árpád, Szeghalmi Gyula, Kohn Dávid, dr. Rell Lajos bizottsági tagok. Elnök a gyűlés megnyitása alkalmával tanulságos visszapillantást vetett a közművelődési bizottságnak múlt évi működésére. Szinte csodálkozásszámba megy, hogy azzal a kevés anyagi erővel, mely a bizottság rendelkezésére állott, oly elismerő, szép eredmény éretett el. A bizottság törekvéseit Békésvármegye 1000 korona évi segélylyel, — a kultuszminisztérium pedig a tanítók és tanárok által tartott előadásokat nem túl nagy, de mégis megfelelő díjazással támogatta. Elnöknek a bizottság által elért sikerekre — és az anyagi ügyekre vonatkozó jelentései örömmel vétettek tudomásul. Úgyszintén az a megnj’ugtató kijelentése is, hogy a tél folyamán tartandó gazdasági előadások rendezésére a földmivelésügyi minisztérium 1000 koronát bocsátott a bizottság rendelkezésére. A bizottságnak 1909—910. év telére vonatkozó működési programmját Pál Ernő titkár terjesztette elő. Titkár a sorozatos előadások tárgyait a helyi bizottságokkal egyetértőleg a helyi viszonyokhoz és a polgárság lelki szükségleteihez mérten oly módon dolgozta ki, hogy a társadalom minden rétege meglelje benne a maga tudnivalóját. E körültekintő eljárás már magában biztosítja a sikert. Hiszen azt látjuk, azt tapasztaljuk, hogy tanulni vágyó népünk ismeretkörüket szívesen gyarapítják, bővítik, ha a uekik megfelelő ismeretekhez, tudnivalókhoz hozzáférhetnek. Éppen ezért a sorozatos előadások összeállításánál e fő szempont volt irányadó. így tehát a tél folyamán, amikor legjobban ráér népünk tanulni, könnyen hozzájuthat gazdasági, — ipari szak — és általános ismereteket nyújtó előadásokhoz. Tekintettel a gazdasági szakelőadások nagy nevelői hatására, a bizottság gondoskodott gazdasági szakelőadókról, kik a vármegye területén levő községekben, ciklusokra felosztva ismertetni fogják a gazdaságtan különböző ágait, kiterjeszkednek a gazdasági növények okszerű termesztésére és értékesítésére. Kiterjeszkednek az üzemtani gazdálkodásra s kidolgozott tervek alapján mutatják he, hogy a kisgazda gazdaságát hogyan rendezze be okszerűen s miféle kalkulációk alapján értékesítheti fáradsága gyümölcseit. Továbbá az ismeretterjesztés anyagát fogják képezni a konyhakertészet, a dinnye termesztése és értékesítése, a szőlőművelés és gyümölcsfa tenyésztés módjai, úgyszintén mindazon védekezési eljárások, melyek a szőlő és gyümölcsfák ellenségeinek, betegségeinek pusztításától óvják meg a gazdát. A gazdasági előadásokon kívül sorozatos elő 'adások tartatnak az ipar és technika, a közegészségügy, a társadalomtudomány, a magyar történelem és irodalom, a földrajz, a természettudomány köréből. Titkár nagy szakértelemmel, szépen kidolgozott javaslata alapján a fenti tudományágakból mintegy 200 előadás van tervbe véve. A tervezett előadások azon községekben, ahol a felnőttek oktatásával huzamosabb idő óta foglalkoznak, sorozatosak lesznek, illetve egy-egy tudománykor hat-hat előadásban lesz ismertetve. A sorozatos előadásoknak kulturális ereje sokkal intenzivebb, mennyiben az érdeklődők egymásutáni láncolatban fogják feltalálni mindazon ismereteket, melyekre nekik legnagyobb szükségük van. Titkár beterjesztett jelentése igen tanulságos, élénk vitára adott alkalmat, jeléül annak, hogy a bizottság komolyan tudja mérlegelni a felnőttek oktatásában rejlő mélyreható kulturális törekvést. Részletes megbeszélés tárgyát képezte, hogy hogyan, milyen módon és hol tartassanak meg a közművelődési előadások s miféle eszközök bevonásával biztosíthatják az előadások sikerét. Különösen nagy méltánylásban részesültek Pálffy Béla felszólalásai, praktikus észrevételei és direktívái, melyekre nézve kimondatott, hogy azok figyelembe fognak vétetni. Ott, ahol az előadások részleteibe is ily mélyen pillantanak be, meg van minden feltétel a haladó, cselekvő munkásságra. A közművelődési bizottság életképességét a múlt igazolja s jövő törekvéseit az által is fokozni óhajtja, hogy programmjában nem csak az ismeretek terjesztésére, de a nép erkölcsi életére is kiváló gondot fordít. E végből a vármegye összes községeiben a rokkant-ügy népszerűsítését ismeretterjesztő előadásokkal fogja szolgálni. Annyi életrevaló eszme és körültekintő tervszerűség van lefektetve a bizottság munkájában, bogy mi teljes megnyugvással nézünk azok megvalósulásának sikerei elé. Tanügy. Versengés. Csaba és Orosháza képviselőtestülete elé majdnem egyidőben egy indítványt terjesztettek, ugyanis, hogy kívánatos lenne, ha a községben egy felsőkereskedelmi iskola állíttatnék fel. Orosháza képviselőtestülete azonnal bizottságot is is választott, mely bizottság tiszte a szervezkedés előkészítése és deputációzás a minisztereknél. Csaba képviselőtestülete elé f. hó 16-án Kocziszki Mihály terjesztett ily irányú javaslatot, melyet a közgyűlés lelkes helyesléssel fogadott s Korosy László első jegyző indítványára kimondták, hogy a kezdeményező lépések megtételével az elöljáróságot bízzák meg. Az eszme életrevaló s nagyon is nagy szükségét érezzük e gyakorlati pályára készítő intézet hiányának, mert diákjainknak, ha ez irányban akarják magukat továbbképezni, úgy messze földre, idegen megyébe kénytelenek menni, Arad, Nagyvárad vagy Szegedre . . . De, ha — mint hisszük ruganyosabb, büszkébb lett. A ruháját még sikkesebben fogja, mint azelőtt és beszéde is mintha egy árnyalattal vakmerőbb, provokálóbb volna. A másik csöndesen mosolygó. Mintha elveszített volna önmagából valamit; a mosolya álmodozó lett, a nézése lágyan, félénken simogató. Kerüli az embereket s közömbös sietéssel surran az utcákon végig. Feszélyezi az emberek köszönése, a beszéde szórakozott és nyugtalan. Meglátszik rajta, ha egyedül van, hogy valaki hiányzik mellőle. Valaki, aki leikével összefonta lelkét, akihez hozzákapcsolódott minden gondolata, aki nélkül ré- veteg és bizonytalan egész egyénisége. — A vőlegényem Kairóba visz nászutra — meséli büszkén az első. A legelőkelőbb hotelekbe fogunk szállni és a legelegánsabb table d’ hoteokon fogunk résztvenni! Mi a ti tervetek ? — Tudja Isten ! Mi oda megyünk, ahol elrejtőzhetünk majd az emberek elől. Hiszen mi nem vágyunk senki, semmi után! — A vőlegényem három levelet is ir nekem naponta, két kertészüzletben abonált; a szobám úgy néz ki, mint egy télikert- Mimózák, szegfűk virítanak minden sarokban. Meg aztán Kugler a mindennapi kenyerem. Es mennyi ajándékot kapok ! Villogó szeme kihívóan mélyed a másikéba, mintha azt kérdezné: Nem irigyelsz? A másik nem felel szóval, de a mosolya, az az álmodozó, gyöngéd, boldog mosoly olyan világosan mondja: Az én vőlegényem szeret engem! Ennél többet nem adhat nekem és ennél többet nem kívánok tőle. Elhalmoz szeretetével a világ minden virágánál poetikusabban, a világ minden édességénél édesebben. Azt gondolod, hogy el lehet ezt beszélni szóval ? Azt gondolod, hogy megértenéd valaha, amit az én lelkem érez? / Az első hátraveti magát kényelmes karosszékében és tovább beszél: — Hat szobás lakást béreltünk. Inast is fogok tartani. A bútoraim pompásak lesznek. Lesz egy külön bohém szobám, bohém zsurokat fogok rendezni. Szerepet akarok vinni a társaságban. Akarom, hogy beszéljenek az ötleteimről, akarom, hogy bámulattal rajongják tehetségemet körül. Önálló, független, szabad leszek, ha férjhez megyek. Akkor fogok csak elkezdeni élni igazán. Páholyom lesz a színházban, jönni-menni és élni akarok. Lesz ékszerem. A toilettjeimet Bécsből hozatom. Irigyelni és bámulni fog mindenki! Szólj te is valamit már jövendő terveidről. Mondd, túl fogsz szárnyalni engem ? Akkor a másik előrehajlik kissé, behunyja szemeit és beszélni kezd: — Mit törődöm én a világ minden lakásával, minden bútorával? Ahova ő megy, oda megyek én rs. Ahogy ő fog élni, úgy fogok élni én is. — Miért kellene nekem a zaj, a társaság ? Az én világom az ő otthona lesz. Minden tehetségem, minden ötletem neki adom. Másnak, idegennek nincsen semmi jussa hozzá. A boldogságot ő fogja megteremteni és én fogom ragyogó tisztán megtartani. Olyan lesz az, mint a tiszta tükör. Soha sem lesz foltja, karcolása. A porszemtől is megóvom és- be- lélehelem a lelkem, hogy örökre az enyém legyen. Elhiszed, hogy nem vágyom semmi más után ? Nem lehet azt megszerezni kincsekért sem. És aki megszerezte, az a szive és lelke árán jutott hozzá. Milyen kicsi ár olyan nagy boldogságért! Látod, te, te majd szívesen cserélnél bárkivel, akinek drágább ékszerei, elegánsabb ruhái, fényesebb zsurjai lesznek ... de én! látod, én soha, soha nem cserélnék senkivel. Nézd, ez a könny is a boldogság könnye ... ide hullott a kezemre, olyan meleg és úgy melegít . . . A másiknak is hullott szeméből egy könnycsepp a kezére, de az úgy égetett ... Az nem a boldogság könnye volt!
