Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-09-19 / 38. szám
XLI. évfolyam. Gyula, igog. szeptember ig. 38-ik szám. Előfizetési árak; Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre.............. _ 5 K — f Év negyedre.............. 2 K 50 f Hi rdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova i lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyíltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. I Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A gyulavidéki vasút. Kis vasutunk helyzetéről sok mindenféle balhit van elterjedve a közönség körében, amelyeknek rektifikálását közérdekben levőnek találjuk. A gyulavidéki vasút alig pár esztendőre terjedő pályafutásában korszakalkotó esemény történt a múlt év folyamán, amidőn az üzemkezelést az államvasutak vették át oly feltétellel, hogy a vasúti brutto bevételek 7O°/0-a az államvasutakat, 30°/0-a pedig a gyulavidóki helyiérdekű vasút részvény- társaságát illeti. Hogy a részvénytársaság, mely az üzemet két éven át saját regiejében tartotta fenn, ezt az államvasutaknak adta át, sajnos kényszerhelyzet követelménye volt. Az építési , berendezési s felszerelési költség ugyanis az előirányzat és a fedezet kétszeresét is felülmúlta, az autonom-kezelés rendkívül költséges volt, úgy hogy a bár tekintélyesnek és a várakozást felülmúlónak bizonyult személy- és teherszállítási forgalomból származó bevételek az adósságok kamatainak s az üzemköltségek fedezésére elégtelenek voltak ; a vasút tervezésekor sokak részéről táplált ama remény pedig — amelyben mellesleg mondva mi sohasem bíztunk — tudniillik, hogy a törzsrészvények is jövedelmezni fognak, belátható időkre teljesen megsemmisült. A kisvasúinak állami kezelésbe vétele tagadhatlanul sokat javított a helyzeten, de a részvénytársaság anvagi helyzetét nem orvosolta. A kis vasútnak ugyanis anyagi kötelezettségei között voltak olyan súlyos természetűek is, amelyeket a részvénytársaságnak jutó 30%-os bevételből képtelen fedezni és pedig annyival kevésbbé, miután adósságainak lefizetése határidőhöz volt kötve. Ily körülmények között az igazgatóság más lehetőség hiányában az Agrárbankkal állapodott meg, amely a 30% bevételi járuléknak részére történt lekötése ellenében az elhalaszthatlannak bizonyult adósságok lefizetésére kötelezte magát. Az agrárbankkal ily értelemben kötött szerződés is csak úgy vált lehetségessé, hogy egyrészről az állam, — mely maga is nagy összegre terjedő hitelező — másrészről József kir. herceg és gróf Almásy Dénes, akik a törzsrészvényeiken felül 140,000 korona erejéig szintén hitelezői a kis vasútnak, az Agrárbank 400,000 koronás kölcsönével szemben, elsőbbséget engedtek a hitelező bank javára. A kereskedelmi ministernek rendelete ily értelemben a napokban érkezett le a részvénytársaságnak és a következőleg szól: A gyulavidéki helyiérdekű vasút részvénytársaságnak. Felterjesztéseire, melyekben pénzügyi nehéz helyzetéből való kibontakozásra vonatkozólag kérelmeit és javaslatait terjeszti elő, az alábbiakról értesitem, 1. A pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszterelnök ur hajlandónak nyilatkozott a helyiérdekű vasút társaságnak engedélyezett 450,000 korona állami előleg és az állami vasgyárak 200,000 koronás követelésére vonatkozólag a törlesztési feltételeket akkép módosítani, hogy a gyulavidéki helyiérdekű vasútnak üzleti jövedelmei elsősorban a Magyar Agrár és Járadék-Banktól felveendő 400,000 korona kölcsönnek és kamatainak törlesztésére leköttessenek. Kiköti azonban a miniszterelnök ur, hogy a helyiérdekű vasút jövedelmei az említett állami követelések és azok eredetileg kikötött kamatainak törlesztésére a Magyar Agrár Járadékbank 400,000 koronás kölcsönét közvetlenül követő, azonban a társaság nagyobb részvényeseinek 140,000 koronás követelését és a részvények törlesztését megelőző sorrendben már most leköttessenek és hogy a fent említett állami követelések törlesztésének összes egyéb feltételei s különösen azok kamatozására és biztosítására vonatkozó eddigi feltételek teljes épségükben továbbra is fentartassanak. Súlyt helyez a miniszterelnök ur arra is, hogy a 450,000 korona állami előlegre vonatkozó kötelezvény most már mielőbb kiállíttassák s az állami előleg kamataival együtt a helyiérdekű vasút vonalaira és azok tartozékaira a központi telekkönyvben az állam- kincstár javára első helyen bekebeleztessék. Ezen kötelezvény tervezetét a pénzügyminisztérium vezetésével megbízott miniszter- elnök ur által megkívánt szövegezésben legközelebb fogom a társasággal közölni. A Magyar Agrár és Járadékbank által nyújtott kölcsönnek mikénti törlesztését rendszeresen ellenőrizni kívánom s erre való tekintettel már most figyelmeztetem a társaságot, hogy erre vonatkozólag évenként pontos számadást lesz köteles hozzám felterjeszteni. 3. Azon kérelmét, hogy részvényeinek törlesztése a társaságot terhelő tartozások TÁHOiA, (Vadász história.) Irta: Péczely József. Sokszor töprengtem fölötte: Leirjam-e ezt a történetet ? De mindig tétováztam. Egy az, hogy erős a levegője, más meg, hogy nem voltam benne bizonyos : Hallottam-e, olvastam-e valamikor ? A nyáron lenn jártam a régi pátriámba. Itt úgy szó-beszéd közt előjött a Molnár bácsi, a mi Aldzsink, kiből annak idején csak úgy sziporkáztak a szebbnél-szebb ötletek, anekdoták ... A páter elevenítette fel a régi jó időket, Molnár bácsit, tetteit, a sok szép eseteket, adomáit. Többek között szóba jött a kolbász története is. Ekkor egész világosan visszaemlékeztem, hogy ezt a nem mindennapi esetet a bácsitól hallottam. Nem plagizálok hát, ha leirom . . . A falu urai, már mint a tanító, jegyző, pap, patikus, doktor, mindig nehezen várják az őszt, mert ilyenkor kezdődik az ő igazi szezonjuk, a valódi életük. Előszedik a rozsdás flintákat, megtisztogatják, kitakarítják őket szépen, a patronokat megtöltik, a tarisznyákat rendbe hozzák s aztán egyesült erővel, hajnaltól szürkületig járják a tarlót, berket, csatangolnak, cserkésznek . . . Szórakozásnak is jó mulatság a vadászás, de meg testedző is, sőt még hasznos is. A konyhát ellátja az ember friss hússal, vad pecsenyével, amire meg kellemesen csúszik a bor . . . A szanazugi vadásztársaság lelke Bőgi Benő volt, az inci-finci segéd-jegyző, ki nagyobb ambícióval, több szakértelemmel kezelte a puskát, mint a pennát. Ami igaz, igaz . . . Bőgi a cserkészést is szerette, de nem volt neki nagy barátja, mert az fárasztó, meg, ha vad nem kerül puska-végre, unalmas. Sokkal többre tartotta a hajtóvadászatot. Ezért már élt-halt. Itt már szórakozhatik az ember. S ami fő, a családos cimborák hoznak húst, bort s igen jól elveri az ember az ehöt is, meg a szomjat is .. . Ezt nevezte igazi vadászatnak! Ha tehát beköszöntött az alkalmatos jó idő, nyakába vette a falut s addig agitált, lamentált, kilincselt a falu nimródjai után, mig összehozta a kompániát. Mint ebből is látszik, ő volt a vadász- társaság lelke. Azonkívül nem restelte felhajtani a falut hajtok után; gondoskodott — ha valakinek fogyatékán volt — a töltényekről; kiszemelte a területet, kinézte az alkalmas pihenőt . . . Rendesen ő fogadta fel Bari bácsit is hajtógazdának. No, erre a mesterségre alkalmatosabb embert nem is szerezhetett volna. Tudnivaló, hogy a haj tó-gazdaság nem utolsó hivatal, mert nem jár se sok utánjárással, se sok fáradsággal. Nem kell se vadat hajtani, se tarlót járni. Ennél a prózai munkánál sokkal fontosabb szerepe van a hajtógazdának: Ő főz a vadászok számára délebédet... No, azt a pörköltet meg is ehette bárki, amit Bari bácsi főzött, mert az öreg úgy megadta annak savát-borsát, olyan faintos levet eresztett alá, hogy attól még harmadnap is csámcsogott az ember.. . Kemény decemberi hideg volt. Pár nappal azelőtt arasztos hó esett. A hideg, meg a friss hó szép eredménnyel kecsegtette a falu nimródjait, kik bőrbekecsekbe, halinákba burkolva, libasorban lépegettek a szopo- kási terület felé. A hó ropogott a nagy csizmák alatt. Az emberek nem beszéltek. No, ez az idő nem is volt arravaló. A pihenőnél már ott voltak a hajtők Bari bácsi vezérlete alatt. A vérszomjas puskások amint megérkeztek, felosztották a köröket, kiállították a hajtókát s aztán megindult a nagy hahózás, kiabálás; a puskák puffogtak, a nyulak futottak, vagy bukfencet vetettek . . . Bari bácsi, hogy körülötte eltisztult a népség, egy akácfára felakasztotta a tarisznyáját, majd a szél irányát tapasztalta ki s aztán egy alkalmatosnak ígérkező árokban tűzhelyet eszközölt. A szolgafát leverte, erre ráerősitette a kákót, ennek a fogára jött a bogrács. Aztán szárazgalyak után nézett. Volt az is fölösen az utszéli fákon. Mikor egy jó nyalábra valót tördelt, kúpot rakott belőle a bogrács alá . . . Bőgi, a szemfüles segédjegyző, egymásután hibázta el a nyulakat. Nem ott járt az esze. Hiába szedte össze magát, mindig csak a doktorra gondolt, azaz a doktor tarisznyájára, az abban levő csutorára, mely ott volt a pihenőn. No, nem csoda. A doktornak igen jó szilvóriumja szokott lenni. — Húzott is belőle egyet az indulás előtt, de a nagy zűrzavarban elfelejtette megkínálni a kis Bogit, kinek ez nagyon fájt, mert a sziverősitőket szerfölött kedvelte. Ezért hát a legközelebbi rekettyésnél kiosont a körből s visszalopódzott a pihenőre. Lapta-xilz mai száma S old.al.
