Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-08-01 / 31. szám
XLI. évfolyam. 31-ik szám. Előfizetési árak; Egész évre ................. 10 K — f Fél évre................. _. 5 K — f Év negyedre................. 2 K 50 f Hirdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Egyes szám ára 20 fillér. Gyula, 1909. augusztus 1. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDASZATI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal; Gyulán, Templom-lér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A szülők gondja. (V. J.) Ahogy közeledünk szeptember felé, a szülőknek az a legnagyobb gondja : mit csináljanak a fiaikból. A pályaválasztásról esik sok szó mostanában, mely érthető aggodalmat okoz, hiszen úgy van megalkotva a szülők szive, hogy inkább a maguk szájától vonják meg a falatot, de boldogok, ha gyermekeik arcán mosolyt látnak. Nálunk beteges köztudatba ment át, hogy a hivatalnoki pálya tekintélyt nyújt és innen van, hogy szeptember elején őrült tülekedés van a középiskolák kapuin, nagy a mozgolódás az egyetemeken, mert a diplomaszerzés, az úri pálya jogának biztosításáért, még a tehetségtelen, a módtalanok is előre törtetnek. Most már oly nagy tultengés, túltermelés van a hivatalnoki karban, hogy valóban lutrijának kel! lenni, aki elfoglalhatja a legkisebb pozíciót is. Csak két nagy állami intézményünket, a postát és vasutat említsük. Szaklapok és statisztikai források után jelenthetjük, hogy .minden hely be van töltve, úgy hogy például a vasút elhalt alkalmazottjainak árváit sem tudja elhelyezni, a postánál pedig, amint a magyarországi posta- és táv- irda tisztviselők egyesületének hivatalos lapja a „Posta“ Írja, a tisztviselők száma igen erősen túl van terhelve. De igy van ez mindenütt. Amióta az állatorvosok fizetését rendezték, ezen a pályán is borzasztó tulpro- dukció van, arról pedig régen beszél a köz vélemény, hogy városokban 3—4 ügyvéd, több orvos lakik egy-egy házban, akiknek javarésze csak éppen teng-leng. A minisztériumok nem győzik elutasítani a sok pályázót, jóllehet a miniszterelnök az állami hivatalok fejeihez intézett rendeletében szigorúan meghagyta, hogy ne vegyenek fel sze- mélyszaporitást, az ostrom, a kilincselések nem szűnnek meg, pedig protektor, terror és könyörgés mind hiába valók. Értjük tehát a szülők aggodalmát, mikor nem tudják, mit csináljanak fiaikból, mert ha tanárnak taníttatják, évekig várnia kell állásra. Csak nemrégiben is egy állás- nélküli, tehetséges tanár borzalmas esetéről emlékezett meg a sajtó, aki évekig asztalos inas öcscse műhelyében aludta át az éjszakákat s nappal koldulni volt kénytelen. Most már akár jogászok, akár tanárok, vagy hivatalnokok lesznek a nagyreményű ifjakból, mindenütt ott fenyeget a rém : nem tudok álláshoz jutni. Egyedüli biztos pálya és biztos kenyeret nyújtó kereset: az iparos pálya. Mihelyt feltudunk emelkedni arra a nézőpontra, hogy az iparospálya tisztességes, mihelyt megtudjuk érteni, hogy nem diffamáló, ha a gyermekünk oda áll a mocskos oarázs elé, ka- lapálni a vasat, keverni a csirizes tálat, boldogok leszünk fiaink látásán, mert érvénj'e- sülni, keresni fognak. A technikai pálya szinte kínálja a sikert, melynek kincses bányáját ki kell aknázni. Gyárüzemek keresik az ügyes, képzett iparosokat s amig a villamosság tórfoglalásával napról-napra újabb találmányokkal lépnek tel az ipar terén, addig az iparosok keresete, munkabére napról-napra emelkedik. Amig a hivatalnokok egész tömege évekig fizetéste- len állásban van, avagy kevés tiszteletdijial alkalmaztatnak, eladósodnak és egész életű kön keresztül a szenvedések keresztjét viseük. Az iparosokat tudásuk, szorgalmuk után fizetik és soknak fiatal gyerek korában több fizetése van, mint akármelyik megőszült hivatali nagyságnak. A szülői gondon, ezen az aktuális kérdésen könnyű segíteni, mihelyt társadalmi eloitéletektől szabadulunk, meg tudjuk becsülni azt a kalapácsot vagy varrótűt, amelynek mestere kenyeret keres. A hazai iparfejlesztésről szóló törvény. (Szteréayi József államtitkár brassói beszámoló beszédjéből.) Szterényi József kereskedelemügyi államtitkár nagy beszámoló beszédet mondott július 28-án Brassóban, mely beszéd nagy 'része politikai kérdésekkel foglalkozott. Mint nem politikai lap a beszéd eme részét nem közölhetjük. A közgazdasági részből azonban reprodukáljuk a következő részeket: A kormány és törvényhozás gazdasági irányú tevékenységének további csoportját az iparpolitika képezte. E részben első helyen emlékezik meg a hazai ipar fejlesztéséről szóló törvényről, mely uj nyomokat igyekezett vájni az iparfejlesztési politika számára; mely végre valahára biztosította a hazai ipaTi termelésnek a közhatóságok összes ipari szükségleteit és itt kell említést tenni az országos ipar- tanácsról szóló törvényről is, mely ezt a véleményező testületet uj, sokkal szélesebb alapokra fektette. Ide tartozik az uj ipartörvény tervezetének elkészítése is, melylyel a kormány a hazai iparos közönség több mint busz éves kérését teljesítette. A kisipar terén annyi történt e három év alatt, mint azelőtt soha. Egyedül gépsegélyekre kereken 8,000.000 koronát fordított a kereskedelemügyi miniszter s mig azelőtt egy évre átlag 250.000 kor. ily támogatás esett, ezen időszakban ez meghaladja, már az évi egy millió koronát. Ugyanaz a jelenség érvényesül a kisipari szövetkezeteknél is, melyekre ez idő alatt kereken 1.500,000 kor. fordittatott. Sokkal nagyobb arányokban jelentkeznek természetesen a gyáriparban, melyben a nagy arányokban TÁRCZA Könnyes szemed . . . Könnyes szemed ne rejtsd előlem édes! Úgyis tudom a lelked bánatát Megértem titkon hull# könnyeidből . ,. — Bár nem hallom az ajkad panaszát! Szegények vagyunk — ez bántja ugy-e a lelked Gyötrelmes munkám bére a kenyér . . . Csöndes tanyánk oly egyszerű, szegényes S nekem mindennél mégis többet ér! . ., Enyém a munka — dolgozom Te érted Az élet terhét könnyen hordozom ! Munkám után ha kis tanyánkra térek Te földeríted borús homlokom . . . Jöjj ide édes! Mosolygó szép szemedről Töröld le értem hulló könnyedet, Űzd el a bánat árnyát a szívedről . . . így, igy akarlak látni tégedet! . . . Vesd el lelkednek bántó néma gyászát, Szebb a mosoly ifjú szép arcodon. Maradj velem derűvel napsugárral, Nehéz göröngyös életútamon . . . Rácz Etus. "CT j élet. Irta: Antal Gábor. A rozoga udvarház széles, nagy verandáján már kora reggel kegyetlenül porolt az uj földesur a gazdájával. — Még sem járja, hogy ilyen nagy dolog időben akkor fognak munkához, amikor a hasukra süt a nap, azért néz ki ez a birtok úgy, mintha soha gazdája sem lett volna. Cikó, az öreg botos ispán, nagyott szítt a makra pipájából. — Hogy úgy néz ki, igaza van nagyuramnak, de hát hasztalan a gazda, ha ilyenek a viszonyok. Ezen már nagyuram sem segít. Walter Pál az ő rossz magyarságával törte tovább a szót. — Hogy én sem ? No azt szeretném látni. Háromezer holdon gazdálkodtam, prima birtokon, ahol szeszgyár, hizlaló, modern gazdálkodás van, azt szeretném látni, hogy ilyen smarnnal ne tudjak boldogulni. Cikó legyintett a kezével. — Itt nem, mert itt már nincs kivel gazdálkodni. Sem állat, sem ember. — Lári-fári; csak hozzá kell látni. — Abban nincs hiba, én hozzálátok, eddig is hozzáláttam. Én voltam az udvaros, a csősz, a napszámos, a béres, minden, még a parádés kocsis is, amikor a Belicay urnák kedve kerekedett a várost járni. Walter Pál megcsóválta a fejét. — Hát ez igazán sok; nem csodálom, hogy tönkre mentek. — Nem lehet csodálni, más is igy járt volna, még ha pénze van, akkor is. De nekünk az sem volt. Sem pénz, sem vető mag, sem ember, sem állat, igy tessék gazdálkodni. így biztatta az uj földesurát Cikó gazda. De ő azért nem veszítette el a kedvét. Annyi marhát állított a birtokba, hogy csak legyen, aki gondját viselje, vetőmagot is vett s a nagy, erős gőzekével felszántotta a rétet is, a le- gélőt, minden talpalatnyi helyet, még csak a kertet is, amelyben a Belicay kisasszony az ő csodaszép virágjait ápolgatta. Cikó csak elbámult rajta, hogy mit csinál az ura. A rétet, a legelőt sajnálta, amely az Isten jóvoltából termelte a jóféle szénát s a sarjut, de később belenyugodott. — Diplomás ember, háromezer holdon gazdálkodott, tudja mit csinál. S azon a tavaszon egy búzatenger volt a régi, elhanyagolt Belicay birtok. Zöldült a sok kapás, a répa, a krumpli; csak a rét, meg a legelő hiányzott. Mert ami takarmányt vetettek abba a kavicsos földbe, az alig nőtt meg egy arasznyira S akkor előállott Cikó gazda, -hogy : — Nagyuram, még sem kellett volna azt az áldott jó legelőt feltörni, éhezni fog a jószág. Később meg, amikor a répa-, a krumpliföldek várták a kapát s nem volt arra való ember a faluban, Walter Pálnak eszébe jutott a Cikó gazda mondása, hogy bizony itt már nincs kivel gazdálkodni. Hiányzott az ember. Volt állat, volt gőzmasina, pénz, vetőmag, minden, csak ember nem volt, aki megmivelje a sarjadó növényzetet. S akkor gondolt egy nagyot Walter Pál. Laptáros mai száma IO oldal.
