Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-25 / 30. szám
0 BÉKÉS 1909. julius 25. számú házai előtt, a Szép-utca páratlan oldalán, a Fehérló-utca mindkét oldalán, a Sáncutca 7—25. számú telkek előtt, folytatva Kapa-utca 32—36. számú telkek mellett a kutig, továbbá a Kapa-utca 17 — 39. számú házak, a Galamb-utca 56—60 számú házak, a Sáros-utca 22 — 30. számú házak és a Görbe-utca 2—14. számú házak előtt, Szent-Pálfalván Vörösmarty-utca páros oldalán, Dobozi-utca 7—11. és 4—10. számú házai előtt, Dobó-utca páros oldalán, a Nagy- váradi-ut Szarka-utcai torkolatától kiinduló- lag a körgáton a Kerecsényi-utcáig, innen a jelenlegi palló helyén a vasúton át a Dobozi-ut 1—5. számú házak előtt, a Faiskola-utca páros oldalán, a Temető-utca páros oldalán és innen folytatva a görögkeleti, református és izraelita temetőig (kettős betonpalló). Téglajárdák épülnek: A belvárosi Vida-utca páratlan oldalán, a Rázel-utca páratlan oldalán, a Corvin-utca 1— -3. számú házai előtt, a Terényi-utca páros oldalán, a Wenckheim Krisztina-utca páros oldalán, a Köröspart-utca 1—5. számú házai előtt, a nagymagyarvárosi Damjanich-utca 11—33. számú házai előtt, a Szerecsen-tér 2— 9. és a Hagyma-tér 6 — 7. sz. házai előtt, a kisvárosi Vásár-tér 7—10. számú házai előtt, a vágóhíd előtt a cédulaházig, a Józsefvárosi Palló-utca páros oldalán, az újvárosi Hajnal-utca páros ésaHuszka- utca páratlan oldalán, a nagyoláhvárosi Hosszu-utca 19—41. számú házak előtt, továbbá a 39—43. számú házak előtt s a Nagyváradi-utca 48—72. számú házak előtt. Molnár Albert városi mérnök elismerésre méltó nagy ügybuzgósággal s alapos körültekintéssel szerkesztette meg a járdaépítési hálózat fent vázolt programmját, amelyet a képviselőtestület, mint minden jogos érdeket kielégítőt, egész terjedelmében elfogadott. A járdák építése vállalati utón történik és erre vonatkozólag az árlejtés, amelynek feltételei a csütörtöki közgyűlésen szintén a legnagyobb részletességgel állapíttattak meg, szeptember hó elején fog megtörténni, oly időben, hogy az építési programmból folyó évre esedékes rész még az ősz folyamán eszközölhető legyen. T a n ii g y. Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Ehrlich János késmárki állami polgári iskolai helyettes-tanitót az orosházi és Bene Brúnó orosházi állami polgári iskolai helyettes-tanitót a késmárki polgári iskolához kölcsönösen áthelyezte. Petykó József szintén orosházi állami polgári iskolai helyettes tanítót pedig a bánfihunyadi áll. polg. iskolához helyezte át. Állami iskola Szalai-Gerendáson. A vallás- és közoktatásügyi minisztérium leiratban értesítette Csaba községet, hogy abbeli kérelmüket, miszerint Szalay-Gerendáson állami iskolát szervezzen, teljesíti. A dologi kiadásokat Csaba község fedezi, a tanerőket pedig az állam nevezi ki és fizeti. Hírek. Hivatalvizsgálatok. Ambrus Sándor alispán a községek vizsgálatát a múlt hét folyamán is folytatta. Ugyanis kedden, szerdán a szeghalmi járáshoz tartozó Körösladány, Füzesgyarmat, Vésztő és Szeghalom községek ügy- és pénzkezelését tette beható vizsgálat tárgyává. Szabadságon Sárosy Gyula árvaszéki elnök hat heti szabadságidejét megkezdette. Kinevezés. A gyulai kir. pánzügyigazgatóság Salamon Emil békési lakost, a békéscsabai kir. adóhivatalhoz díjtalan gyakornokká nevezte ki. A képviselőtestület Dr. Lovich Ödön polgár- mester elnöklete alatt csütörtökön f. hó 22-én esti fél 8 óráig tartó rendkivüli közgyűlést tartott, melyen a képviselők, ha a tárgysorozat fontosságához viszonyítva nem is nagy, de a nagy munkaidőhöz képest elég tekintélyes számban jelentek meg, úgy a délelőtti, mint a délutáni órákban. Mindjárt a tárgysorozat elején három névszerinti szavazás történt ama ügyek felett, amelyek a törvény értelmében harmadszor kerültek a közgyűlés elé. Az elsőben a szavazás eredménye nem volt kedvező a hitel és bőranyag beszerző szövetkezetre nézve. A túlnyomó többség ugyauis megtagadta a Szarvas épületnek eladását azon okból, mert az abban elhelyezett városi hivatalok mindaddig nem helyezhetők át, mig a városház kibővítése meg nem történik. Hosszabb vita volt a népkert pavilion részének közvetlen mesgyéjén levő Metz-féle szőlő megvétele körül. Az a nyilvános elismerést is megérdemlő ritka eset fordult elő, hogy ugyanolyan árban ajánlották fel a szőlőt a városnak megvételre, mint amennyit előzőleg magánember Ígért a tulajdonosoknak, amit a képviselőtestület túlnyomó többsége érdeme szerint méltányolt is és az ajánlatot elfogadta, illetőleg az 1600 Q-öl területen felüli szőlőnek 5000 korona ár melletti vételét elhatározta. Eme szőlőnek megszerzése rendkívül előnyös a népkert kibővítésére nézve, ami régóta égető kérdéssé vált. Az italmérési kártalanítási kötvények eladása szintén a törvényszerűen előirt névszerinti szavazással határoztatott el. Egy régebbi közgyűlés a város fövényesi és benedeki földjeinek eladását mindaddig felfüggesztette, mig a földön- velósügyi miniszter a sitkai és körös-erdők kiirtá- tásánaü engedélyezésében határozatot hoz. A közgyűlés a polgármester és az állandó választmány javaslata alapján eme korlátozástól elállt és a kérdéses földeknek árverésen leendő eladását elhatározta, fenntartván természetesen a jogot az eladás jóváhagyása, vagy megtagadásához; a többség azonban az állandó választmány javaslatával szemben már most kimondotta, hogy az árverések jóváhagyása esetében a befolyandó vételárból semmit sem juttat a városház kibővítésének céljára, hanem a teljes vételárat adósságok fizetésére fogja fordítani. A helypénzdij szabályrendelet meghirdetése után délután fél 3 órakor a tiszti nyugdijszabályrendelet módosítása órákig tartó heves vitára adott okot ; a túlnyomó többség azonban Dr. Ladies Lászlónak az állandó választmány előtt formulázott és lapunk múlt számában ismertetett módosítását fogadta el, amely szerint olyan esetben mint — sajnos — most is történik, a nyugdíjalap jövedelme nem fedezi a nyugdíjigényeket, percent szerint aránylagos leszállításnak van helye, annyival is inkább, miután a képviselőtestület annakidején csakis évi 1000 koronát szavazott meg a tiszti nyugdíjalapra ób ennek következtében nagyobb összeg fizetésére nem is kötelezhető, de a város súlyos pénzügyi viszonyai s tulmagas pótadója miatt képtelen is. A szabály- rendelet különben abban az irányban is módosit— Micsoda? — Őszre kend is bejön a majorba. *— Hát a nyáj? — Abból paprikás lesz .. . Kendnek meg majd kerítünk valami más hivatalt, mert itt ezután szántó lesz... János összeráncolja bozontos szemöldökeit s úgy pislog az ispánra: Komolyan beszél-e, vagy csak figurázik ? Nem tud megbizonyosodni a valóról. Lehet igaz is, nem is . . . Szórakozottan siklik végig kétkedő tekintete a páskumon el, egészen a szemhatárig s azután vissza a csizmája orráig. Ezalatt a pár pillanat alatt okos dolog ötlik az eszébe. Elmosolyodik. — Nem hagy éngöm cserbe ez a föld . .. S kampós botjával megturkálja a szikes talajt. — Ebbü’ nem tud az eke szántót sikeri- teni . . . — A közönséges eke nem, de majd a gőzöké . . . János fanyarogva mosolyog. Hát mégis igaz a mende-monda. Van olyan csudálatos mesterség. Nem bízik ugyan benne, de azért lehet, mert sok mindenfélét kiókmulált már a némöt . . . János annyira elmerült a gondolkodásban, úgy megzavarta lelke harmóniáját az a furcsa mesterség, hogy alig vette észre az ispán elköszönését . /, Csak a ló dobogására rezzent föl s bökte meg a kalapját. Mikor a lovat, meg a lovast elnyelte a messze róna, János odaszólt a lábai előtt heverő Betyárnak : — Hallottad ? Betyár megcsóválta a farkát. — Csak ne örülj hé, mert sok mindön hunc- futság mögeshetik. Hát ez is megesett. Úgy történt, hogy János valami úton-módon megneszelte azt, hogy a kettős ünnepen jön meg az a bizonyos nagy masina, melyről már a cselédség is olyan csudadolgokat tudott beszélni. Úgy osztotta be hát a sorát, hogy ez időre bekövetkezett a belső majorba s odaállt a kapufélfához. Betyár, a nagy örvös komondor ott hasalt a lábai előtt. Alig telt el egy kis idő, egyszerre csak megmozdult az utcai gyerekhad s kiabálva, kurjászva futott az útca kanyarulata elé, hol prüsszögve, puf- fogva döcögött a förtelmes nagy jószág, aki magától is úgy gurult a köves úton, mint akár egy vasút... Mikor az udvar közepén megállapodott a nagy instrumentum, János önkénytelenül megbillentette pörge kalapját . . . Majd óvatosan körül oldalogta s megnézegette alaposan . . . Később neki bátorodott s kampós botjával itt-ott meg is bökdöste az alkotmányt, miközben meg-megcsóválta deresedő fejét ... Mikor a bámészkodók kissé elszéledtek, János tisztességtudóan odaszólt a gépésznek : — Ugyan uram, ha mög nem sértőm, mivel él az a nagy jószág? — Fával — igy a gépész. János szaporán pislogott s a fejét meglógatta olyanformán, mint aki nem hiszi, vagy legalább is kételkedik a hallottakban . . . Észrevette ezt a gépész s mosolyogva integetett Jánosnak . . . — Úgy van, úgy ... de megeszi ez a szalmát, meg a szenet is . . . — A szenet ? — Azt bizony, a szenet ... De megeszik ez mindent a világon. . . elemészti ez még a kend kutyáját is ... ! — A Betyárt? — Azt a . . . — No, asse igaz . . . Hanem azért addig térült-fordult János gazda, mig elsonfordált a masina mellől. S csak illő távolságból szólt vissza: — No, az én kutyámat ugyan nem . . . Pedig hát a gépésznek igaza volt. Veszedelmes mesterség az a gőzeke . . . * Eleinte csak egyes pásztákat törtek föl a pás- kumból. Azután mind tö^bet-többet. Hovatovább mind kevesebb-kevesebb lett a birkalegelő. Utóbb egészen kikoptak belőle. Ekkor felszólították Kazal Jánost: — Értene-e a magtárhoz? A búzalapátoláshoz ? Ha az ember élni akar, sok mindenféléhez kell értenie. János is megfogta juhász léttére a lapátot. Az ispán is ösztökélte, meg az asszony is, hát neki fogott . . . Biz az nehezen ment eleinte; de lassacskán beleszokott az uj életbe. Nem igy a Betyár! Az nem tudott megbarátkozni a sorsával. Egy-két napig csak kibirta a házak között, hanem aztán gondolt egyet, ő bizony vénségére nem szakit a szabad élettel . . . egy este keresztülugrotta a belsőség magas palánkját s világgá szökött . . . Mikor Kazal János észrevette a Betyár eltűnését, felsóhajtott : — Igazat mondott a gépész! Az a förtelmes instrumentum elemésztötte a kutyámat ... 1
