Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-07-11 / 28. szám
1909. julius 11. BÉKÉS 5 Tisztasága 30.000 koronával szavatoltatik. A konyhában és házban mindent, ami egyáltalában mosható ét titi- titható, csakis scMcht szaryasszappaDával tisztítsunk. E szappan évtizedeken át folytatott beható és lelkiismeretes tanulmányozásnak eredménye. Mosóereje rendkívüli, szavatolt tiszta és ment minden káros keveréktől. Gond nélkül használható tehát minden tisztítási célra, még ott is, hol közönséges szappan felmondja a szolgálatot vagy különös gondosság szükségeltetik. q □□□□□□□□□□□□□ Az édes merengéséből felriasztott gyereknek halvány sejtelme sem volt e veszedelmes törvényről és lesunyva fejét, csendes megadással rebegi : — Nem to’m. — Úgy van, — szólt a censor. Csakhogy ez idegen szó s igy ejtjük ki: — Nyüton. * »A jóra szoktatott gyermek« czimü olvasmány tárgyalása közben kérdi a tanitó az egyik növendékétől : — Hát te fiam, mire vagy szoktatva? A gyermek elmosolyodik s nagy örömmel mondja a tanítónak : — Kalácsra. • * Canonica visitatio alkalmával kérdi az esperes egy bamba gyerektől: — No, fiam, az orrszarvú hol viseli a szarvát... V A fiú zavarodottan tekint ide-oda s eközben meglátja az esperes hátamegett álló helybeli lelkész jóakaratu figyelmeztetését, amint az kezével saját homlokára mutat, vigyorogva mondja : — A tiszteletes ur fején. (- renc.) Irodalom és művészet. Uj lapok a megyében. Szarvason a múlt hét folyamán két lap szűnt meg, s kettő teremtődött helyettük. Megszűnt a Szarvasi Hir és a Szarvasi Liprk. A két uj lap a Szarvasi Hírlap és Szarvas és Vidéke. A Szarvasi Hírlap felelős szerkesztője Staffel János, a másiké dr. Sámuel Károly. Harminczesztendős jubileum A vállalkozói kar, az épitőiparosság és a fakereskedelem nagy olvasottságnak örvendő szakközlönye, a Vállalkozók Lapja most töltötte be fennállásának harmincadik évét. Ritka szaklap dicsekedhetik azzal, hogy harminc éven át munkálkodhatott olvasói szellemi és anyagi jólétén és ritka szaklap állíthatja, hogy önzetlen munkásságával oly eredményt ért el, minta Vállalkozók Lapja, amelyet Lakatos Lajos, Sós Izor és Komor Marczell építész más jeles szakemberek közreműködésével oly kiválóan szerkesztenek, hogy ma már alig akad hazánkban mérnök, építész, építőmester, kőmivesmester vagy egyéb az építőipar terén működő szakember, aki a vállalkozók Lapját ne járatná vagy liétről-hétre ne olvasná. A Vállalkozók Lapja az ország minden vidékén előforduló építkezésekről, szállításokról, faeladásokról hétről-hétre kimerítően beszámol és ezzel módot nyújt arra, hogy olvasói a kínálkozó munkaalkalmakat megragadják, de közli egyszersmind a középitkezések és közszállitások dolgában tartott versenytárgyalások eredményeit is; megírja kik kaptak építkezéseket és szállításokat, hogy a kisiparos és a kereskedő érintkezésbe léphessen mindig a vállalkozóval. A műszaki pályázatok, az üresedésben levő állások, a műszaki újdonságok is teret találnak a lapban és aki alkalmazottat keres, azt is megleli e lap révén. Szerkesztősége és kiadó- hivatala Budapesten VII., Erzsébet-körut 8. szám alatt van. Mutatványszámot olvasóinknak szívesen küld. A „Zenélő Magyarország“ közkedvelt zenemű folyóirat, most megjelent 385-ik füzete újra a legjobb és legkedveltebb zongora újdonságokat közli és pedig: I. Váradi Ilike a Király színház uj primadon- 1 nájának bájos dal újdonságát Schafer-Szepessy »Szeress, szeress ne hiteges czimü dalát. II. Goetz H. »Makranczos hölgy* operájának egyvelegét a m. kir. operaház legutolsó újdonságát. III. Csanády-Szepessy »Morzsika csárdás«. (Virágos kert a szivem) Egy tüzes, talpalá való csárdást a javából. Minden művelt család asztalának egyik legelőkelőbb ékessége e házi Programm, mely a lelki hangulatok legfinomabb tónusában tartva az ábrándos, hófehér leányszobától a tánczos szalonteremig és nótás ebédlőig a legigazibb tetszésre találhat. Szinte ajándékszámba menő jutányosán jut a zeneértő közönség a »Zenélő Magyarország* minden számához, mert ennyi pénzért — 12 korona évi előfizetésért csak 2—3 kottát kapna — itt mintegy 120 darabot kap az előfizető a nevesebb hazai és külföldi zeneszerzők legszebb szerzeményeiből. Előfizethetni a julius elsején meginduló XLI, évfolyam Il-ik félévére, valamint az előző évnegyedekre is a Zenélő Magyarország (Klökner Ede) zenemükiadóhivatalában Budapest VII., József- körut 11. Félévre az előfizetés 6 korona. Ezért az előfizető 11 füzetet s karácsonykor egy 40-r-50 oldal ' tartalmú gyönyörű karácsonyi albumot kap. Az eddig megjelent 385 régebbi füzeteinkből, 60 különféle összeállítású 30—30 zeneoldal terjedelmű mutatványfüzetet adtunk ki. Ilyen füzet 8 — 10 korona bolti • áru zenemüvet tartalmaz s füzeteit 60 fillérjével hoztuk forgalomba. Ezekről részletes prospektust, Szini szezon után, Tisztelt Szerkesztő Ur ! Engedje meg, hogy mint a „Békés“ hű olvasónője, ne hagyjam észrevétel nélkül az előttem kedves újság szinitudósitásának Zách Klára előadására vonatkozó részét és hogy úgyszólván ellenvéleményt mondjak róla. Mindenben aláírom a három poetikus társszerző igazán értékes és gyönyörű darabjára vonatkozó tudósítást és bírálatot; ellenvéleményem nem is erre, hanem magára az előadásra vonatkozik, amelyet mindkét alkalommal végignéztem, amint meg-, néztem Váradon is és jó lélekkel mondhatom, hogy a gyulai két előadás, nemcsak hogy nem maradt a váradi mögött, de azt sok tekintetben túl is szárnyalta. Többet is mondok. Úgy a szerző urak, mint a nézőközönség igazán le lehettek kötelezve azért a nagyfokú ambiczióért, odaadásért és ügybuzgalomért, amelyet a szegedi derék színtársulat Zách Klára betanulása s művészi színvonalon álló előadása körül kifejtett. Én már sok helyiszerző által irt színdarab előadását néztem végig, de mondhatom, hogy olyan jól előkészítve, betanulva s ragyogó sikerrel szinrehozva, mint Gyulán Zách Klárát, egyetlen egyre sem emlékszem. Sokan ültek mellettem és körülöttem mindkét előadáson és biztosithatom szerkesztő urat, hogy a közönség egyenlő mértékben hódolt a szerzőknek gyönyörűséges darabjukért és a derék művészeknek kitűnő játékukért. Nincs is semmi kételyem, sőt megvagyok győződve róla, hogy a színtársulat hasonló előadás mellett Szegeden is teljes diadalt fog Zách Klárának szerezni s hogy Zách Klára a szegedi sziniszezon- nak bizonyára egyik úgynevezett „sláger“ darabja lészen. Ezt előrebocsátva Zách Kláráról és gyulai előadásáról, engedje meg Szerkesztő ur megkoczkáz- tatnom a kérdést, mi igaz abból, ami a közönség széles rétegeiben el van terjedve, hogy tudniillik az idén még egy sziniszezonban lenne részünk, nevezetesen igaz-e az, hogy Erdélyiék Váradról augusz tus, vagy szeptember folyamán néhány hétre átjönnek Gyulára játszani ? Szives üdvözlettel: a „Békés“ egy hű olvasónője. * * * Lapunk bájos, hű olvasónője sorait közölve, a %ách Klára előadásának színvonalát illetőleg, lapunk ez alkalommal külön felkért szini tudósítójának bár jóhiszemű, de tagadhatlanul sötét szemüvegen nézett kritikájával szemben egyénileg én is h készséggel csatlakozom a fenti ellenkritikához, annyi- ó val is inkább, mert tudomásom van és meggyőződtem róla, hogy a szegedi színtársulat azt a lehető- leges előkészületet, amit vidéken uj darab színre- h hozatala előtt egyáltalában megcselekedhet, Zách Klárával szemben megcselekedte. Tudomásom szerint a premiert 6 próba előzte meg, vagyis annyi, amennyinél több vidéken egyáltalában nem várható, ^ sőt a legtöbb esetben annyira sincs alkalom és idő. Ha volt valami kifogásolni való, az leginkább a zenekarra vonatkozik, amely különösen az első előadáson némi kívánni valót hagyott fenn. Ámbár en- 1 nek is meg van a magyarázata s mentsége annyiban, hogy a partitúrák és stimmek hézagosak és nehezen olvashatók voltak, annyira, hogy Kun € Richárd karnagy valóságos csodát müveit, amikor ezzel a zenekarral ennyit is képes volt produkálni. Általában a szezonnak egyik legnagyobb, sőt mond- j hatni egyedüli hátránya volt a zenekar, mely Arad- j ról kölcsön kéretvén, az ensemble hiánya csaknem j minden énekes darabnál érezhetővé vált. De hát ezen nem lehetett segíteni. Az igazgatónak a legjobb akarat mellett sem sikerült kieszközölni, hogy a szegedi katonai zenekart Gyulára átengedjék az idén és bizonyára neki volt legkellemetlenebb és a legköltségesebb, hogy a gyulai 6 hétre külön zenekart kellett szerződtetnie. Ami bájos olvasónőnk kérdését illeti, nekem \ is tudomásom van a városban elterjedt hírről, hogy! a váradi színtársulat még az idén átjönne Gyulára.! 1 De arról is biztos tudomásom van, hogy ez a hir ' minden alapot nélkülöz. Az aréna az idén már nem • • Í' nyílik meg, sem a váradi, — akik különben az1 idén nem reflektálhattak és nem is reflektálnak] reánk — sem más társulatnak. A legközelebbi szini szezon legkedvezőbb esetben is csak jövő évi má-] t , ! íjus hóban lehetséges. Melyik színtársulat jön Gyu-( .Iára? az még egyátalában nincs és nem is lehet eldöntve. Óhajtandó s valószínű is, hogy újra a' 'szegedi színtársulat, amelynek működésével úgy a1 'szini szezon felett rendelkező színészet pártoló egye-] isület, mint a müpártoló nagyközönség is teljesen. |meg voltak elégedve. De hogy eljönnek, helyesebben Imondva, hogy eljöhetnek-e, ez olyan körülmények-1 és feltételektől függ, amelyek ezidőszerint még nin- ' csenek tisztázva. Erre a kérdésre egyébként közérdekű voltánál fogva annak idejében, amikor az . ügy aktuálissá válik, még visszatérek. ■ Szerk Apró történetek. i . . Esperesi vizitáczió volt. A leánynövendékeket 1 a konyhakertészetből examinálta a főpásztor. — Sorold el a hüvelyes és gumós veteménye- ) két, — mondja egy kis lánynak. Megilletődik a gyermek s félénkséggel rebegi el nagy részét a kérdezett zöldségféléknek. t — Még egyet elhagytál, — mondja a bizottság 1 egyik tagja. — Ilyen nagy (közben mutatja az öklét) . gömbölyű, levesbe szokta használni édesanyád .. • . No, mi az ... ? Gondolkozik a lányka, majd hirtelen egyet _ villan a szeme s örömmel kiáltja: s — Gombócz. Falusi iskolában történt, hol apadfiókban sipka, kalap, kendő, könyv, palatábla s az elemózsia egy a csomóban pihen, ameddig pihen. Némelyik »kezdő« csak a térde között szoron- gatja a bagó süveget ... Nem adná oda senkinek a " félvilágért, minthogy az »éd’s szülém is úgy paran- ^ csóta« . . . z Az első osztályban történt. A tanitó az előző nap tanult »1« betűt felakarván újítani, leírta a fali- táblára s feltette a kérdést: t- — No, gyerekek, ki találja ezt el... ? — Én-e .. . kiáltja egy buksi gyerek s úgy odavágja a térde közül előrántott bagó süvegét, hogy csak úgy puffant. 3, Vizsgán történt. a — No, fiam, ki találta fel a nehézkedés tör- )- vényét? — kérdé a cenzor egy kis fiútól-
