Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-06-13 / 24. szám
6 BÉKÉS 1909. junius 13. semmis. Végül panaszolják, hogy az albiró is szavazott, holott nincs szavazati joga. Azonban mi ugy vagyunk értesülve, hogy a felebbezósben felhozott panaszok nem alaposak, mert a jelölés törvény szerű, a képviselőtestület összehívása pedig szabályos volt. Az albiró is jogosan szavazott, mert van szavazati joga. A felebbezés sorsa tehát előrelátható, el fog utasittatni. Állat az emberben. Vannak dolgok, melyeket jóizlésü ember csak a szavak homályos jelentéseibe burkoltan adhat elő, mert a tisztesség szótárában kifejezésére nevet nem ta ál. Fájdalom, az ilyesfajta ■esetek ma már éppenséggel nem tartoznak a ritkaságok közé, a nagyközönség begyakorolhatta a sorok közötti olvasást. Ilyen megnevezhetetlen bűn terheli a lelkét — ha ugyan a minden nemesebb érzésből kivetkőzött embernek is van lelke — Nagy István őszbecsavarodott békési utásznak is, ki f. hó 6-án d. e. 10—11 óra között a Takács István békési I. kér. 24. sz. a. lakos gazda szemrevaló, de siketnéma, félkegyelmű Julianna nevű 24 éves leánya megrontására törekedett. Az orvosi vizsgálat ugyan sikertelennek vallja az elvetemült ember szándékát, de a bűn még megkísérlésében is példás büntetésre méltó, ami bizonnyal nem is fog elmaradni. A brutális ember a gyulai kir. ügyészségnek feljelentetett. A kiderített tyuktolvaj. Még az őszön történt,i hogy V. Szabó Mihály és Vésztői András békési lakosok rosszerdei tanyáiról egy éjjel 16 darab tyúknak lába kelt. A károsultak hosszú időn át hiába kutattak apró jószágaik után, sem emberi, sem állati ragadozónak nem jöttek nyomára. Már- már el is felejtették ezt a kis kellemetlenséget, midőn az elmúlt hét folyamán egy váratlan körülmény kipattantotta a rejtélynek indult titkot, hogy a tettes se nem a görény, nemis róka, hanem senki más, mint Kis Imre 20 éves rosszerdei élelmes legény, kinek bajuszpedrőre, egy kis hejjo-hujjára szükséges vala egy néhány fillér, e végből szemet vetett a bóbiskáló apró jószágra, összefogdosva a szintén rosszerdei lakos Kovács Józsefhez hordta, kinek darabonként 50 fillér ellenében hiánytalanul átszámolta. Az élelmes legény és kundschaftja a békési kir. járásbírósághoz feljelentetett. Czigányok garázdálkodása. Gulyás István békési ditertanyarészi lakos nyílt istállójából e hó 1-ére virradóra kis kanczája s tizennégy éves 120 K-t érő sötétpej és egy nyolcz éves 180 K-ra értékelhető lova, mely mindkét ballábára fóllábszáráig kesely jegyet viselt, eltűnt. Ugyancsak ekkor meggördültek a szomszédban lakó Békési István nyílt udvarán levő 180 K-ra becsült zöldre festett vas- tengelyü kocsijának a kerekei is, amely mindenesetre a lovakkal ugyanazon gazda szolgálatába került. A károsok másnap jelentést tettek a békési csendőrségnél, amelynek nyomozásai folytán a .gyanú két czigány ellen irányul, kik a lopás elkövetése előtti napon egy közeli csárda mellett tanyáztak, akiknek azonban a lopásra virradó reggelre hirtelen nyomuk veszett. A gyanú annál alaposabb, mert a szemtanuk állítása szerint az egyik •czigány 35—40 év körüli idős, vastag barna bajuszu, arcza ritkásan himlőhelyes, a másik pedig 25—26 óv körüli kis bajuszu ember, mindkettő középtermetű, jóltáplált nagyhaju, hátul rövidre nyírott hajzatot, ruházatul bőgatyát, nagyszélü fekete kalapot viselnek. Ez a személy leírás pedig tökéletesen ráillik a Varga András békéscsabai lakos tanyájáról a múlt hó 31-ére virradóra eltűnt három lova és sárgára festett kocsija tolvajaira is. Úgy a kocsi, •mint a három ló ezúttal is birtokukban volt, sőt •még a Varga András lovainak leírása is azonos •volt a lókötő czigányok pányvára vetett paripáival. A békési csendőrség ezek tudatában erélyesen nyomoz a sokféle ismertető jegy segítségével köny- nyüszerrel kézrekerithető tolvajok után, de ez a könnyűség csak látszólagos. Államot alkotván az •államban valamennyi kóbor czigány, mint szervezett rabló banda működik, amelynek minden tagja tőle telhető módon, öröklött leleménye minden fortélyát latba vetve igyekszik túljárni az üldöző hatóság •e^zén. A békési csendőrség tudatában összeköttetésüknek a határban ta'ált 6 kóborczigányt összefogdosva vallatóra fogta, ezek azonban minden közösséget megtagadnak a megugrott tettesekkel. A rabulejtett czigányok egyikére azonban még a fiatalabb tolvaj személyleirása is ráillik, ez azonban menyre-földre esküdözik ártatlansága mellett. A nyomozás immár az egész vidéken erélyesen folyik. A mosás akár a táncz, Fáradságba nem kerül, Schicht szappant ha használsz, Még szived is örül. Schicht szarvasszappana csodálatos, hathatós tiszti fcóerejét sajátszerü előállításának és a legjobb nyersanyagok leggondosabb kiválasztásának köszöni. Schicht szarvasszappana kíméli a kezeket és a fehérneműt! Megtakarít fáradságot és veszödséget kíméli ennélfogva az egészséget! Megtakarít pénzt, időt és munkát! - Tisztasága 30.000 koronával szavatoltatik. Szlr3.i3.á<zVisszatekintve az eddigi előadásokra, örömmel konstatálhatjuk, hogy a szinházlátogatási kedv nemhogy csappant volna, de sőt emelkedett a szezon harmadik hetében is. Az első hét üres házai eltűntek, helyettük a legkisebb ház a félház s csaknem minden második estére telt ház esik, ami azt jelenti, hogy anyagi pártolás tekintetében az idei szezon sem marad mögötte a tavalyinak. A színházi hét eseménye a *Kivándorló*-nak, Herczeg Ferencz óriási sikerű, kiváló színművének másodszori előadása volt, amely alkalommal a közönség osztatlanul a mi szavunk igaza mellett döntött gyakori és zajos tetszésnyilvánításaival. A szezon érdekességét fogja különben képezni az a körülmény, hogy előadásra kerül Gyulán is a »Zách Klára.* Az agilis igazgatóság mindent elkövet, hogy a darab precziz betanításban, fényes kiállításban kerüljön színre. — A gyulai bemutató a szezon két utolsó napján lesz; addig is szorgalmasan folynak a próbák, melyek különösen a zenei részek betanítójának, Kun Richard karnagynak adnak igen sok dolgot. A darab bemutatója iránti érdeklődésre tekintettel, ajánljuk a közönségnek, hogy jegyek fenntartásáról idején gondoskodjék. A színházi hét estéiről az alábbiakban számolunk be: A szép gárdista. A szombat esti előadást kellemetlen inczidens zavarta meg. »A szép gárdista« czimü operett ment telt ház előtt, mikor is az első felvonás közepén a künn tomboló vihar a Kórözsparton egy szálfát ki- döntött, mely a villamos vezetékre esett s a színház és közönség a legszebb áriák közepén, pokoli sötétségben maradt. — Nagy villámlás és dörgés lévén, voltak találékony szellemek, kik azt vélték, hogy a villám a színházba csapott, sőt voltak még találékonyabb szellemek, kik már arról is tudtak, hogy a villámcsapás következtében a színház ég, s eme balhiedelmüket nem késtek néhány egészséges kiáltásban is tudtára adni mindeneknek, akiket az illet. Ez pedig mindenkit illetett ezúttal. Elvégre a maga bőrének épségben való megmentése kinek-kinek elsőrangú érdeke s hogy milyen kavarodás keletkezett a sötétségre és tüzkiáltásokra, azt leírni alig lehet. Az emberek már-már készek voltak egymást tapodni. Szerencsére a zenekar belekezdett a Rákóczi-indulóba, amiből a közönség meggyőződött, hogy nagy baj nincs és lassanként megnyugodott. Hanem az előadást csak gyertyák mellett lehetett folytatni. — A kívül tomboló vihar és a gyertyafény mellett aztán alig lehetett az operettből valamit kivenni. Pedig úgy látszik, hogy felül áll az átlagon. Librettója eléggé fordulatos, zenéje pedig helyenként igen fülbemászó, dallamos muzsika. Az előadásról kritikát nem igen lehet mondani, mert a szereplők egytől- egyig megvoltak zavarva a kellemetlen inczidens által s ha trémázás nem is, de bizonyos fokú in- diszpoziczió mégis érzett a játékukon. Vezető szerepekben Krémemé, Békefi, Pesti, Felhő Rózsi, Oláh és Iványi tűntek ki. Á vihar és sötétség miatt a diszletezés sem volt keresztülvihető s az első felvonástól végig, egy ugyanazon kertdiszlet volt a színhely, még a szalont is ott kellett berendezni lehető leleményes ravaszsággal. — A nagyszámú közönség sokat tapsolt a szereplőknek. Ipamuram. Vasárnap este Dr. Major Simon »Ipamuram« czimü népszínművét adták bérletszünetben. —• A darabot ezelőtt hat évvel láttuk, akkor már elmondtuk róla a magunk elismerő kritikáját. Ezúttal az elmondottakhoz csak annyit füzünk hozzá, hogy a népszínházi átdolgozásban a darab sokkal értékesebb, mint a gyulai bemutató formájában. Erős tollal, magyaros zamatossággal van megírva, amit maga az a tény is mutat, hogy a Népszínházban pár év előtt egymásután tizenegyszer adták, ami népszínműnél ritkaságszámba menő körülmény, az irányadó fővárosi lapok kritikája pedig nagyon di- csérőleg emlékezett meg a darabról. A gyulai második előadás igen sikerült volt. A czimszerepben Csíki, a menyecske szerepében Krémemé, a kötélverő szerepében Krémer, a kanászfiu szerepében pedig Iványi nyújtottak kiváló és minden tekintetben kifogástalan alakítást. A szép dalok csak emelték a darab kiváló együttesének sikerét. A kisebb szerepek előadói közül Bernáth Margitot, Sümegit, Baróthy- nét, Mezeyt, Juhászáét stb. kell kiemelnünk. A szépszámú közönség felvonások végén sokat tapsolt a szereplőknek és szerzőnek, kit a második felvonás végén többször ki is hivott. Krémemé, — ki az előadás lelke volt, — igen szép csokrot kapott s a tapsok is javarészben neki szóltak. Angot, a kofák leánya. Régi — tehát jó — operettben volt része hétfőn a közönségnek. A csaknem teljes feledésbe merült »Angot, a kofák leánya« került színre félház mellett. Ez a darab bizonyosan nem ért több száz előadást egyfolytában, mint a mai divatos, semmitmondó, osztrák operettek, (tisztelet a » V\q özvegyinek és a tVarázskeringö*-nek\) pedig azoknál ezerszer többet ér úgy szöveg, mint különösen zene dolgában. A régi jó darab igen jó előadásban ment s a közönség nem győzött eleget mulatni és tapsolni a komikus helyzetek egész sorának és a szebbnél- szebb énekszámoknak. Rédei Szidi csodaszép, bravúros énekszámaival ragadta el a közönséget. Briliáns hangja, tüneményes énektudása valóságos műélvezetszámba ment. Játéka rutinirt, végtelenül intelligens, kifogáson felül álló, kapott is annyi tapsot, hogy tiz más művésznőnek is elég volna. — Felhő Rózsi a virágárusnő szerepében volt nagyon kedves, különösen a harmadik felvonásban, hol csiripelő énekét szűnni nem akaró tapsviharral meg is kellett ismételnie, — Krémer, Békefi, Iványi, Sümegi, Pesti, Oláh, Aradiné, Bernáth Margit stb., egytől- egyig igen jók voltak s a főszereplőkkel együtt, ők is sok tapsot kaptak. Rendezés, díszlet, betanítás, dirigálás kifogástalanok. Az államtitkár ur. Bisson kaczagtató vigjátéka, »Az államtitkár ur* kedden szép közönséget vonzott az arénába. A darab a legjobb franczia vígjátékok közül való, telve van frappáns helyzetkomikummal s ha sikamlós is, annak daczára nem bántó, hanem mind-
