Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-30 / 22. szám
XLi. évfolyam. Gyula, igog. május 30. 22-ik szám. Előfizetési árak; Egész évre ............... 10 K — f Fél é vre............... 5 K - I Év negyedre............... 2 K 50 f Hirde tési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. BÉKÉS TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal r Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Pun kost. Néha csodálatos természeti jelenség látható az égboltozaton mikor gyönyörködve szemlélhető a rendkívüli égi tünemény . . . A napsugaraktól áttört felhőcsoportok gyakran óriás himzett szőnyeg alakját tüntetik fel . . . A czikázó villámok gyorsan röppenő tűzijátéka, a menydörgés moraja a gyönyör és megdöbbenés ellentétes érzelmeit költik fel . . . Mindezekhez a remény és aggodalom ellentétes érzelmei kelnek életre a kebel rejtekében, mert e természeti tünemények az áldás és átok kutforrásaivá egyaránt lehetnek, miként emberi szemben a könnyek öröm, vagy fájdalom kifejezői . . . Nézzünk ma lelki szemeinkkel az első Pünköst reggelére, mikor a megvillanó égi fényben „kettős tüzes nyelvek“ szálltak alá az apostolokra, hogy az előbb félelemtől el- fogódott lelkek rettenthetlen bátorságot nyerjenek, hogy a Mestertől megígért Szentlélek kitöltetése a tanítványokat elpecsételje az apostoli magasztos tisztre, hogy lobogjon az evangéliom zászlója s annak hű követésére felbuzduljanak a szivek s a sötétség uralmának romjain felépüljön a világosság tündér palotája, az emberiség lelki hasznára! . . . Bezárt ajtó mellett, félve, suttogva beszéltek árván maradt tanítványai a mennybe szállott Mesternek, azon tűnődnek, hogy teljesül-e az Ígéret? Kitöltetik-e a várva várt Szentlélek? S irae szellő lebben s fokonként zúgni kezd mind sebesebben . . . Egyszer csak szelíd galamb képében, kettős tüzes nyelvek röpködnek a légben s azok közül egy-egy reászáll az apostolok mindenikének fejére! . . . Eltűnik a félelem s helyét bátorság váltja fel . . . „Mikor ekeiének az apostolok Szentlélekkel kezdettek szólni idegen nyelveken, melyeket a Szentlélek közölt velük“ s Péter lánglelkü szónoklatára 3000 lélekkel szaporodott meg Krisztus anyaszent- egyháza; diadalutra kél az »örök ige,« hogy „Jézus nevére meghajoljon minden térd!“ . . . íme tehát „a Pünköstnek jeles napján Szentlélek Isten küldetett a busongó tanítványokra, kik is vévén e kegyelmet, tudtak mindenféle nyelvet s elszéledtek tartományokra.“ . . . Ugyanazért, midőn ma a Szentlélek kitöltésének emlékezetére megünnepeljük a Pünköstöt, meg kell csendülnie lelkűnkben ama nagy horderejű kérdésnek: „Vettetek-e Szentleiket?“ . . . Igen, mert a Szentlélek áldott hatása nélkül semmi jó és nemes diadalát el nem érhetjük, minden küzdelmünk, törekvésünk nem lesz egyéb hiú álom, lidórcz fény ker- getésnek, mert sikerünk záloga egyedül amaz isteni kegyelemben kereshető s található fel, ha a mi erőtlenségünkben megdicsőül Istennek mindenható ereje . . . S mégis hányán vannak a mindennapi életben olyan meggondolatlan, elbizakodot- tak, kik az oktalan kevélység hangjáéi igy kiáltanak fel: »Kicsoda az Ur, hogy engedjek neki?* hányán vannak, kiknek szemöket a kincsek csillogása elvakitja, szivükben az Isten szeretet nemes érzetét a földiekhez ragaszkodás kioltja, meg nem gondolva, hogy »a pénznek szerelme minden gonoszságnak gyökere* s hogy semmit nem ér a földi kincsek halmaza, ha a lélek kárhozatnak van kitéve . . . Minden ember igazi értékének mivolta az erkölcsi érték szerint mérlegelendő s az Isten előtti kedvességre törekvés kell, hogy czélpontját képezz? tényeinknek . . . Épen azért midőn ma lelkiszemeinkkel a Szentlelket vett apostolokra tekintünk, a buzgóság szárnyain Istenünkhöz kell felemelkednünk s a Szentléleknek reánk kitöltetéséért s bennünk való állandó működéséért esedeznünk . . . „E Pünköst ünnepében dicsérjük Istent szívvel, ki Szentjeikét mi reánk osztogatja bőséggel“ . . . Ha minden szívben állandóan ott lesz a Szentlélek áldott ereje: anyaszentegyházunk, hazánk, nemzetünk, egyesek és családok igaz boldogságának diszes palotája felépül s állani fog rendületlenül s Istennek országa eljön a földre, hogy meg legyen minden szívnek óhajtott, várva-várt öröme . . . Erre törekedjünk, ekként ünnepeljünk ! Dombi Lajos. A vármegye közgyűlése. — Május 24. — A vármegye törvényhatósági bizottsága tavaszi rendes közgyűlése nem volt érdektelennek mondható. A bizottság tagjai, tekintettel arra, hogy tisztviselő választás nem volt napirenden, ha nem is tulnagy A József szanatórium 1908. évi működéséről. Közli: Geszti József dr. igazgató-főorvos. Intézetünk 1907. évi jelentésének bevezetésében igyekeztem kimutatni, hogy az alföldi szanatóriummal szemben táplált előítélet indokolatlan. Ma, mikor intézetünk közel két évi működésre tekinthet vissza, s a felvett betegek száma megközelíti a 800-at, a jelenleg előjegyzésben levő betegek száma pedig majdnem 100, örömmel mondhatom, hogy úgy az orvosok, mint a betegek bizalma intézetünkkel szemben megerősödött s növekvőben van. Ennek pedig más oka nem lehet, mint az, hogy intézetünk a tuberkolózis ellen való küzdelemben becsülettel megállja a helyét s gyógyeredmények tekintetében bármely, talán szerencsésebb fekvésű intézetnek sem marad mögötte. A viszonyoknak ilyen kedvező alakulása mellett önként felvetődik az a kérdés, hogy nem volna-e czélszerü az intézetet tovább fejleszteni, megnagyobbítani, hogy a gyógyulást keresők mentül nagyobb számát képes legyen befogadni ? A kérdés felvetését az első szemponttól, a gyógyulást keresők nagy számától eltekintve, az intézet érdeke is indokolja. Amint ugyanis gazdasági jelentésünkben ki fogom mutatni, az intézet költségvetése jelentékeny hiánnyal záródik, mely a jelentésben felhozandó egyéb incidentalis okokon kivül onnan származtatható, hogy az intézet üzemköltségei a deczentralizált üzem miatt nem állanak arányban az intézet befogadó képességével, vagyis ugyanilyen magas, vagy közel ugyanilyen magas üzemköltség mellett több beteget is kezelhetnénk, mint amennyit az intézet befogadhat. Ennek a bizonyítására legyen szabad néhány példát felhoznom : Az intézet parkja olyan nagy, hogy 200 betegnek is szabad mozgást biztosit. Mivel a parkfentartás költségei 200 beteg mellett is ugyanazok, mint 100 beteg mellett, a parkfentartás költségeiből az egy ápolási napra eső hányad 200 beteg mellett épen a felére csökkenne. Orvosi, adminisztratív műszaki személyzetünk a mainál nagyobb beteglétszáóinak is megfelelő. Műszaki berendezésünk olyan, hogy — talán 50°/o-al — több betegnek a szükségleteit is el tudnék látni. Konyhakertészetünket már a múlt év folyamán is annyira kifejlesztettük, hogy most a tavasz kezdetével még mindig jelentékeny készleteink vannak főzelék és zöldségfélékben. Mindezekből az következik, hogy abban az esetben, ha az intézet beteglétszámát növelnők, az egy betegre, illetve egy ápolási napra eső hányad kisebb volna, mint ma, vagyis az intézet megna- gyobbitása a deficzitet teljesen, vagy legalább nagyrészt megszüntetné. A beteglétszám növelése az intézet egyéb érdekeinek szempontjából is fontos volna. Egyik-másik berendezésünk hiányos és pótlásra szorul. A mai beteglétszám mellett a pótlással járó nagyobb beruházás nem volna gyümölcsöző befektetés, mig nagyobb beteglétszám esetén bőven meghozná kamatait. Legyen szabad csak mosókonyhánkat említenem, amely bizony modern intézetünk keretébe nem illik bele s amely primitiv berendezésénél fogva aránytalanul nagy személyzetet igényel. Ezek a szempontok voltak irányadók akkor, amikor az intézet továbbfejlesztésének eszméje először felmerült. Az eszme, melynek helyessége egyszerű számítás után konstatálható, a felhozott indokoknál fogva minden számottevő tényezőnél helyeslésre talált, de a kérdés nehezebbik része az volt, hogy tekintettel a lokális viszonyokra s az egyesület érdekeire, melyik az az irány, amelyben az intézetet fejleszteni kellene ? Ebből a szempontból többféle terv alkotta mérlegelésünk tárgyát. Az egyik az volt, bogy a nagyobb beteglétszám befogadására külföldi mintára barakszerü építményeket kellene emelnünk, amelyek csak a melegebb hónapokban volnának üzemben. Az ilyen megoldásnak az volna az előnye, hogy aránylag nem sokba kerül, de ezzel az egy előnnyel szemben több hátránya is van. A barak épen azért, mert olcsó, nem teljesen hygienes. Egy másik hátrány az, hogy azoknak a betegeknek kiválogatása, akik a barakban volnának elhelyezen- dők, sok nehézséggel járna. Ha ott csak ingyenes betegeket helyeznénk el, önkéntelenül is meghono- sitanók a kasztrendszert, ami természetesen veszélyes és mindenképen kerülendő. A fizetéses beteg, ha a barakban elhelyezni akarnók, bizonyára úgy argumentálna, hogy pénzéért jogában áll a főépületben való elhelyezést követelni. Egy további nehézség az is, hogy a felügyelet, adminisztratív kezelés a szükséges helyiségek híján nehézkes és az intézet úgy berendezéseiben, mint működésében elveszítené azt az összhangot, amely — legalább úgy gondolom — ma intézetünkLapunls mai száma, 12 old.al.
