Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-02 / 18. szám
8 BÉKÉS 1909. május 1. Hogy mi minden történik a sorozások alatt, mennyi anekdota, adoma forog közszájon a vizitá- cziókról, azoknak se szeri, se száma. Sokszor ismétlődnek ezek az esetek b hol föleresztve, hol felhígítva újra meg újra napvilágot, nyomdafestéket látnak; de néha újakat is produkál az idő. Csabán történt. Egy jóképű ujkigyósi legény állt a mérték alá. Ilyenkor az altiszt, ki a méretet felveszi, csendesen megszokta kérdezni mindegyik legénytől a nevét, illetőségét, az apját, anyját, hogy a személy- azonosságot hitelesen megállapíthassák ; szóval hogy semmiféle turpisságot ne követhessenek el a legények. Ettől is kérdi a káplár : — Hogy hívnak ? A legény megmondja. A káplár tovább is vallatja s erősen kérdezgeti, de csak úgy suttyomban, a sorát, különösen pedig az anyja után tudakozódik ... A vallatásra dühbe gurul a legény s mérgesen rákiált a káplárra:-- Mi köze magának az én anyámho ! ? * Turnusokba osztva, tizenként jönnek a legények a bizottság elé. Ilyenkor már a kaputrokk, csizma, miegymás künn marad a vetközőben ; de még a szépen kimosott és mangorótt fehérnemű is . . . Szóval, egész kényelmesen következnek be a legények. Egyik-egyik kihívóan, a másik röstelkedve néz a bizottság szeme közé, majd végigmustrálja magamagát, meg'ajtársait tetőtől-talpig. Furcsán fest igy az ember, no meg szokatlanul is . . . A harmadik, negyedik turnusban feltűnt a bizottságnak egy szép szál legény, kinek a mellére jobb felől egy nagy »B«, balfelöl meg egy nagy »M* betű volt tetoválva. A bizottság összedugta a fejét s találgatta a legény nevét a két betű után. Az egyik azt mondta: — Meglássátok Bohus Marczi lesz ! — Nem a — igy a másik. — Én Bakos Mihálynak tippelem ... A Bakosok ilyen szép sugár növésüek . . . — Inkább Bodó Mátyás — vélé a főjegyző. Épp erre a legényre került a sor. Kérdik a nevét: — Hrabovszki János! — kiáltja. A bizottság megütődve néz össze, azután meg, kétkedve vizsgálja a legényt. Ha ez Hrabovszki, akkor mit jelenthet a mellén az a két nagy betű : B. M A főbíró odaszólt a legénynek: — Az a két betű mit jelent? A legény csodálkozva nézett a főbíróra. Hogy még ezt se lehessen tudni . . .? Megcsóválta a fejét, miközben mutató-ujjával megbökte előbb a B-t, azután meg az M-et, mondván: — Hát azt töszi, hogy Békés — Megye! (—ely.) A társadalom. (Az emberiség művelődésének és gazdasági életének fejlődése. Stein Lajos, berni egyetemi tanár i szerkesztése mellett Írták: Tegze Gyula, Heller Far- ' kas, Máday Andor, Meszlény Artur, Ferenezy Árpád. Az Athenaeum kiadása. A Műveltség Könyvtárának ■ VI. kötete. Ára 24 korona.) Az emberiség néha belefárad a küzdelembe. > Attörhetetlennek látja azokat a gátakat, a melyeket1 látszólag a természet állított határul a kutatás elé, • kifürkészhetetlennek azt a sötétséget, amely a gá- < takra fölkapaszkodók szeme elé tárul. Ez a csüg- ' gedés kora. De csak a látszólagos csüggedésé. Volta- 1 kép erejét gyűjti az ember, hogy annál nagyobbat i szökhessen előre. Eljön a lángelme, a ki fénysugarat vet a riasztó sötétségbe, s az eddig ismeretlen terű- s let e fénysugár világítása mellett megtelik élettel, t Százan meg százan tódulnak a lángész nyomába; a i félelmetes, elzárt terület közös birtokká válik és az l emberiség ismét egy nagy lépéssel közeledett czélja, s jz igazság megismerése felé. I De mig az egyes tudományágak hatalmas várai 1 egyre nagyobbodnak, erősödnek, hogy biztos mene- s lékei legyenek a haladásért, igazságért, jólétért, meg- 1 nyugvásért küzdő, sokat szenvedett emberiségnek, é addig csodálkozással tapasztalhatjuk, hogy a társadalom megalakulásának, fönnállásának és fejlődéseinek törvényeit aránylag kevesen kutatták. A társadalom életében megnyilatkozó törvények, szokások és előítéletek, melyek az embert valóban emberré, de egyúttal rabbá is tették, csak a legujubb korban ébresztették föl oly sok tudós kutatásvágyát, hogy ma már ez a tudományág is versenyt haladhat a többivel. Késze van ebben annak, hogy az uralmát esetleg veszélyeztető tanításokat az egyház már csirájukban iparkodott régebben elfojtani, része annak is, hogy a királyok és az uralkodó osztályok életüket és kiváltságaikat féltették az elméletet esetleg követő forradalmi surlódtatásoktól, de e tudomány elmaradásában a főtényező mégis az volt, hogy a társadalom jelenségei végtelen sok ható oknak összemükö- déséből születnek. A leggyakorlottabb szem, a legélesebb elme is megzavarodott, ha a jelenségek kutatására indult. Úgy érezte magát, mint a sötétben eltévedt vándor, a ki ingoványos talajra ért és itt- ott lidérczfényt lát föltünedezni. Az újabb időkben rendkívül nagy a müveit közönség érdeklődése a társadalom kialakulásának és fejlődésének törvényei iránt. A tudósok ébresztik az érdeklődést, a társadalmi osztások szükségletei, törekvései teremtik a kutatókat. Épen ebben van a bajnak a csirája. A tudósok legnagyobb része már származásánál, állásánál, műveltségénél és összeköttetésénél fogva nem is közeledhetik az abszolút igazsághoz, hanem majdnem kivétel nélkül mindnyájan osztályigazságokat hirdetnek. Égető szükség volt az Athenaeum kiadásában megjelent Társadalom czimü nagy munkára. Ennek a munkának irói felülemelkedtek a párt- és osztályigazságokon és minden törekvésük arra irányult, hogy azokat a megállapított igazságokat adják, a melyek ma már közkincsei az egész emberiségnek. Büszkén mondhatták munkájuk bevezetésében, hogy az igazságot, bárhol is találták, elfogadták, mig pártirányzatokat, ha még oly tetszetős alakban is jelentkeztek, kérlelhetetlenül mellőztek. Terünk nincs arra, hogy ezt a több mint 500 oldalra terjedő díszmunkát részletesen ismertessük; meg kell elégednünk azzal, ha a benne földolgozott óriási anyagról halvány képet rajzolhatunk. A munka bevezető részében a társadalmi jelenségek törvényszerűségéről, e törvények jellegéről, a társadalomtudomány fontosságáról, az állati társadalmakról van szó. E fejezetek mintegy előkészítik az olvasót a társadalomtudományi elméletek és rendszerek megértésére. Itt elvonul előttünk az emberiség múltja, hogy érthetővé tegye a jelent. Magunk előtt látjuk az álmodozó hinduk, a gondolkodó görögök, a cse lekvő rómaiak, a zsarnokság alatt nyögő keletiek, az erőszakos és fanatikus középkori népek államának berendezését, a kiváltságosak ezreit, az elnyomottak millióit. Majd elérkezünk a XVIII. századba, a mikor egyre többen és többen ütnek réseket azokon a falakon, melyek a kiváltságosokat eddig elválasztották a néptől. Látjuk a tudományt hibás utakra tévedni, látunk milliókat kigyult arcczal esküdni az igaznak gondolt tanra, mig végre elérkezünk a mi gyülöl- ségtől izzó korunkba, a melyben a nagy leszámolásra készülő tömegek élesítik egymás ellen fegyvereiket. Nem az emberiség történetén vezettek bennünket végig, mégis úgy érezzük, hogy jobban megértettük a tömegeket, a múltban vezető tényezőket, mintha véres háborúkat, királyok uralkodását olvastuk volna. Az az érzés támad föl bennünk, hogy a közönséges értelemben vett történelem az emberiségen végigvonuló nagy lelki változásoknak épen olyan következménye, mint mikor a föld rejtelmes erői vulkánikus kitörést idéznek elő. A könyv első része a társadalmi léttel és társadalmi működéssel foglalkozik. A legizgatóbb, legtöbbet tárgyalt kérdések vonulnak el előttünk, a rájuk vonatkozó elméletek kritikai földolgozásával. A népesség számával, összetételével, törvényszerűségével, hullámzásával, a népesedési problémával, Malthus elméletével és annak kritikájával ismerkedünk meg, hogy az előismeretek után megérthessük a társadalom szellemi alkatelemeiről, összetételeiről és tagozódásáról, a településről, a gazdasági és fajfönntartási szervezetekről, egyházi intézményekről, a jogi és politikai szervezetről, a nyelvről, er kölesről, vallásról, j gról, a művészetről és a gazda sági élet lényegéről szóló fejezeteket. A munka második részében a gazdasági élet társadalmi szervezetének, a család és házasság intézményének, a vallásos érzületnek, az erkölcsnek, jognak és politikai hatalomnak fejlődését tárgyalják az Írók. Befejezésképen a társadalmi fejlődés összefoglalását találjuk, hol szó van a társadalmak egymásutánjáról, a társadalmi típusokról és a társadalmak beosztásáról. A nagy munka harmadik része a jelenkori társadalommal foglalkozik. Látjuk a kapitalizmus kifejlődésének tényezőit, a családi élet átalakulásának okait, magát az átalakulás lefolyását, kapcsolatban a feminizmus fölléptével. Majd a mai jogi és politikai élettel ismerkedünk meg, végül pedig azt az irányt állapítják meg, hogyan fejlődik tovább a gazdasági élet a kapitalizmus hatása alatt. Csak halovány képét rajzoltuk meg a nagyszabású munka tartalmának. Még egyszerűbben any- nyit mondhattunk volna, hogy A társadalom felöleli mindazokat a kérdéseket, a melyek a jelenkori embert legközelebbről érdeklik. A társadalmi osztályok egymással való élet-halál harcza, a szocziálizmus térfoglalása, a feminizmus föllépése, az állam közoktatásügyi és szocziálpolitikai törekvései, a szövetkezetek alakulása és izmosodása, a nagyvárosok nyomora és fénye, az élelmiczikkek folytonos drágulása, a parlamenti és jogi élet nyilvánulásai nem úgy állanak többé az egész munkát végigolvasó ember előtt, mint kifürkészhetetlen és rejtelmes okok megnyilvánulásai, hanem ezek a kérdések sok száz társukkal együtt úgy jelennek meg előtte, mint ismert tényezők természetszerű következményei, melyeket egymással is ezer szál köt össze. Végigolvasva ezt a munkát, sokan fogják érezni, hogy eddig zűrzavaros káoszban éltek ; ez a káosz rendeződött élőt-* tűk ; megismerték azokat az eddig rejtelmes okokat, a melyek gazdasági létüket, társadalmi helyzetüket, családi életüket, munkájuk sikerét veszélyeztették, föl vannak szerelve az élettel vívandó nehéz harezokra. Szinte csodálatosnak tartjuk, hogy a közszükséglet csak most teremtette meg e munkát, mert egy ilyenfajta összefoglaló mü nélkül az alkotások útjára lépő társadalom csak játékszere ismeretlen tényezőknek, olyan, mint a viharos tengerre fenék- súly nélkül induló hajó. (L. M.) Közgazdaság. A gyulai kerületi munkásbiztositó pénztár vasárnap tartotta a Göndöcsnépkerti pavillonban rendes évi közgyűlését. A kiküldöttek a közgyűlésen elég nagy számban vettek részt. Mager István elnök- fél 11 órakor délelőtt nyitotta meg az ülést. Szokássá vált, hogy a közgyűlésen némelyek napirend előtti felszólalásokkal látják jónak az időt fecsérelni. Azért mondjuk ezt igy, mert a pénztári szabályok szerint határozat csakis a napirenden lévő .tárgyakban hozható. — A napirend előtti felszólalásoknak tehát semmiféle gyakorlati értékük nincsen, ellenben a pénztárnak a gyűlésekkel járó kiadásait fokozza azzal, hogy a V2 nap alatt elvégezhető dolgoknak egy egész napi időt erőszakol ki. A rendes évi közgyűlésnek az évi zárszámadás elfogadása, a tiszta nyereség mikénti felhasználása és az 1909 évi költségvetés megállapítása voltak a legfőbb tárgyai. Ezeken kívül kiegészítő választása is volt az igazgatóságnak és felügyelőbizottságnak. A pénztár zárszámadása szerint az 1908. évben 116,363 K 93 f. volt a betegség eseti járulék bevétele. Ebből táppénzekre munkaképtelen betegeknek 26563 K 63 f, gyermekágyi segély és szülészeti támogatásra 1164 K 80 f., gyógyszerekre 18101 K 80 f., temetési segélyekre 1520 K., kórházi ápolásra 15451 K 32 f., fürdőkre 349 K 40 f., orvosok fizetésére 28740 K 10 f., kezelési költségekre különféle czimeken 24034 K 29 f. fordittatott. A kér. munkásbiztositó pénztárnak az évi mérleg szerint 10615 K 76 f. tiszta vagyon- nyeresége mutatkozik. Ehhez hozzávéve az 1907 évi mérleg 17813 K 98 f. tiszta maradványát 1VB év alatt a pénztár 28429 K 76 f. tiszta vagyonnal gyarapodott. Ebből igaz, hogy a törvény rendelkezései
