Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-05-02 / 18. szám
XLI. évfolyam. Gyula, igog. május i. 18-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre.............. _. 5 K — f Év negyedre.............. 2 K 50 f Hir detési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 tillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ’ KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Május 1. (V. L.) Maia volt istenasszonya a virágnak, a gyöngédségnek, a poezisnek a pogány kultúra korában. A kereszténység is lefoglalta magának természet ébredése és virágos köntösbe való öltözóse gyönyörű tavaszi idejét, a májust, ami természetes is, hiszen a keresztény religio, mely a föltámadást hirdeti, beszédesebben, szimbolikusabban alig tudna mással bizonyítani, mint a májussal, melynek csodás erejét látjuk megújulni évente a természet ujraóbredésében, feltámadásában. A modern kultúra embere pedig, aki a négy fal közé ékelve penészvirággá sorvad, — valami sóvár, lelkét emelő, szivét dagasztó érzéssel virrad fel május elsejére, a természet ébredésének örömünnepére. Az utczákon elhangzó ébresztő muzsika egy uj életnek re- vellációja. Jelszóvá válik, hogy ki a szabadba és soha divatosabban nem mondják Rousseau nagy elvét: vissza a természethez, — mint május elsején. Ábrándjainknak, poezisünknek, legszebb hagyományainknak gyilkos megölője az a társadalmi forradalmi jelszó, mely a virágos május elsejét átakarja formálni a vörös májussá. Nem és százszor nem. A társadalmi revolució szimbolikus vörös zászlója nem illik május elsejéhez. És vezessen bármilyen nagy tömegeket a szoczialdemokráczia az utcza- testeken és hangozzék az uj társadalmi törekvéseknek sztereotip követelése bármily nagy erővel és kitartással : hirdetjük, hogy ez a propaganda olyan napot foglalt le, a mikor a szivek egészen más érzésekkel vannak telve. Mert május elsejéhez az illik, hogy a legény virágot tegyen kalapjához, a leány virágot (űzzön keblére, a gyermek fonjon a mezőn koszorút, minden rendű ember menjen ki a szabad természetbe megcsodálni a májusi eget és a májusi földet, azúrkékben és a friss Krolofil smaragdzöldjébe, melyben van illat és madárdal, van dal, költészet é“ áhitat. Nincs ember, — ha csak a modern életküzdelem a hangulatokat végkép ki nem irtotta a szívből, (és mennyire szánjuk az ilyen rideg embert) — aki május elsején is szürke hétköznapot érezne. Nincsen ember, bármennyire súlyosodnak rá az élet gondjai, hogy május elsején valami csodás lelki hangulattal ne emelné föl lelkét a gondviseléshez, amiért a tavasz balzsamos levegőjét, madárdalát, zöldjét, virágját élvezni engedi. Micsoda kegyetlenség, hogy a társadalmi evolúció éppen ezt, a nagy vallás nélkül is egyetemesen ünneppé avatott napot foglalta le a maga propagandájának. Távol legyen tőlünk, mintha a társadalmi egyenlőség és emberi jogok általános megszerzése érdekében megindított társadalmi harczot igaztalannak, czéltalannak, vagy nem a korszellem követelésének tartanók. Csakhogy itt is Ma- dách-al tartunk : Nem a kakas szavára virrad ; de a kakas kiált, mert virrad ! Ám minden tiszteletünk és rokonérzésünk mellett is, melyet az emberi jogokért küzdők iránt érezünk, éppen a lelkűnkben vibráló hangulat hiv fel arra, hogy május elsejét igazi rendeltetésének kérjük tőlük is vissza. Le gyen továbbra is a tavasz ébredésének, az emberi reménységnek ünnepe a május 1-e, legyen virág, dal, zene, poezis e napon. De legyen a május továbbra is a reménykedésnek, a feltámadásnak igazi ünnepe. Legyen ez a reménye az egyesnek is, a nemzetnek is. így kell felfognunk május elsejét ezekben a napokban is, amidőn a szép májusi eget uj viharfelhők készülnek elborítani és mintha nemzetünkre ismét nehezebb napok készülnének virradni. Lehet ez a borulat rövid életű, hamar oszló és lehet az is, hogy utánna a május egy ősi jussaiban előbbre jutó nemzetre ragyog, de 1 eh at az is, hogy a viharfelhők megülik a májusi eget és nemzetünkre az összetartás komoly szüksége, bajok, talán keservek várnak. Mindegy! Megszokta ezt a nemzet, hogy balsors látogassa, hogy ügyei nehézségeken, akadályokon átküzave mehessenek csak előre. Csak a történelem fáklyájával világítsunk a nemzet jövőjében: legyünk méltók őseinkhez s kövessük őket: nem lesz éjszaka, megvirrad még valaha! Ó jövel május elsejének nagy hangulata, hintsd be rózsáiddal a reménykedő, a küzdő, a gondokkal terhes élő nemzedéket. Az erdő hivó lombja, hangos madár dala, a csalitok és mezők tarka mezei virágja, mind mind csőditsék ki a szoba négy fala közt tespedő modern embereket, hadd szálljon lelkűk föl a szabad égben Isten kárpitja felé dicsérni Őt, aki mindezt az emberiségnek megadta jóvoltára és gyönyörűségére. Mit tettünk ? *) Borzalmasan érdekes, megdöbbentően gazdag téma a gyermeknyomor; de ebben a kis füzetben nem fösthetünk róla hű képest, csak az a célunk, bogy a szörnyű helyzet enyhítéséről szóljunk. Egyszerűen, frázistalanul és a lehető rövidséggel igyekszünk teljesíteni a kötelességünket. *) „Mit tett az országos gyermekvédő Liga az elhagyott és züllött gyermekek érdekében?“ ezimü füzetből. A Ahogy indultam . . . Ahogy indultam, mindenki azt hitte, Hogy a tetőig meg sem állok . . . Dalom szilaj viharok lelke vitte, S „bejártam kétszer a világot 1“ Egy rózsaerdő volt a föld köröttem, Amerre elsuhogott szárnyam, Csillagos ég volt a sátor fölöttem, Pihenni fellegekre szálltam . . . Az olympusi gazdag lakomákért Nótát ón mástól nem tanultam ! Szerettem a dalt: a dalért magáért . . . Csak ennyi volt a múltam ! És most ! ? . . . Szememre rózsaszínű álmok Virágos, könnyű fátyla lebben, Egy fehérfodru kis bölcsőnél állok, Dal is csendül, de — sokkal szebben ! Tisztább a hang, több benne a melegség, ügy száll fehér galambok szárnyán ; Hogy a világnak, hogy másnak is tessék, Hiúság volna, minek várnám ? ! — Hä igy körülvesz kis családi köröm Mit mondanak künn, meg se kérdem ! Maradjon miénk ez a csendes öröm : Legyen másé az érdem ! . . . Székely Sándor. Csicsis apuka ... Irta: Sz. Szigethy Vilmos A hálószobában még félhomály van, ámbátor kívül igyekszik melegíteni a napsugár. A lakás berendezése egyszerű, mondhatni szegényes, főéke a fényezett ágy, meg a kétajtós szekrény, amit a végrehajtó meg sem tekint már, úgy jegyez be hónapról-hónapra a nagy árkusokba. Az egyik sarokban két ripszhuzatu szék szerénykedik, fölöttük a falon japán legyező gyűjti magába a port, azonban egyetlen dísze igy is. az általános szegénységnek. Az ágyban egy sárga képű ember fekszik lihegve. Csupa kimerültség, egy jobban tünedez arczárói az öntudat is, elfoglalja helyét a mindenbe való belenyugovás, amely nem érzi már magát ebbe a világba tartozónak, hanem félig az uj hazában jár. A függönyt nem szabad felhúzni, Jolánka következőleg az ablak mellé húzódik és ott pingálja] irkájába a nagy betűket, mig Babukát a hajas baba forgó szeme köti le csodálatos esemény gyanánt s azon tűnődik, hogy ki verhette le az orrát? Az ágy megrecscsen, okos Jolánka hirtelen felugrik és oda szalad. — Hol van anyuka? — nyögi a beteg. — Elszaladt a patikába, azt mondta, hogy mindjárt jön. Inkább magának mormorja, hogy : „az nagyon messze van!“ Verejték borítja el az arczát s elfogja a fuldokló köhögés, amely úgy megszokta mindig ki- nozni. A keze görcsös erőlködéssel nyúl a kis gyermek vékony karja után, de aztán gyöngén tapad oda, már fogni sem bírja. — Kicsi lányom, csókold meg apádat. Azok a liliomkarok gyönge folyondárként tapadnak a kidülő tölgyhöz. — Apukám, ugy-e, ha majd megint egészséges leszel, kimegyünk az erdőbe madarat fogni. Jaj, olyan szépen énekelnek azok ? Csendül már valahonnét messziről ismeretlen, soha nem hallott dallam, szférák zenéje, azt hallja egyre nyugtalanabbul a beteg. Tüdőbetegségek, hurutok, szamár- köhögés, skrafüsozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Itoche“ eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roche & Co. Basel (Svájc) 99 Roehe" Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárakban. — Ára üvegenként 4.— korona. Xja.p'u.n.lz mai száma 2.-5: oldal.
