Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)

1909-01-10 / 2. szám

8 BÉKÉS 19C9. január 10. Apróbb lélekzetü epikus dolgok Arany óta a múltban is, ma is kerülnek napvilágra, de hol van ezekken is a nagy mester lánglelke, alko­tási képessége, leleményes meseszövése, csillogó humora, derült, tiszta világnézete, hol van a tartalom és alak fenségesen tiszta, harmónikus egybeolvadása ? Egyesek azzal vigasztalják magukat és ámít­ják a közönséget, hogy az epikus költészetnek nem kedvez a mai ideges, rohanó, tülekedő kor, mely csak egyes apróbb Urai sóhajokra enged időt és alkalmat a poétának ! Ez nem igaz ! Nem a korban van a hiba, hanem őszintén meg kell vallanunk, hogy nincs egyetlen olyan erős költői talentumunk, amely meg tudna bir­kózni azokkal a nagy tudást, erős művészi ér­zéket tárgyilagos ember- és világismeretet, le­higgadt élettapasztalatot, gondos körültekintést igénylő óriási feladattal, hogy hosszú éveket szenteljen egy álom, egy kitűzött feladat meg­valósítására, egy költői tárgy kidolgozására, mint azt hajdan Istenben boldogult legnagyobb magyar költőnk Arany János tette. Azok, akik a poézis, a versírás terén ma Arany hü követőivé szegődtek, csak félmunkát végeznek : megközelítik a formát, de alkotásuk legtöbbször olyan, mint a léleknélkül való szép test : hideg, élettelen s legfeljebb a külső, csil­logó köntös készti gyönyörködő szemlélődésre a kevésbé hozzáértőket ! Mindezeket annak ötletéből mondtuk el, hogy Gajdács Pál a tótkomlósiak hazafias lelkű költőpapja, — aki nem uj ember a hivatásos lantpengetők között s akinek nevével gyakran találkoztunk a megyei lapokban, — népies stí­lusban versbeszedte és kiadta Simonyi óbesternek, a hires magyar vitéznek jeles cselekedeteit úgy itthon, mint idegen földön s tizenkét éneken ke­resztül vezeti végig hősét kalandokon, ezer ve­szélyen, hogy végül a dicsőség hervadhatatlan babérkoszorúját tűzze a homlokára. Simonyi óbesterről már eddig is sokat ol­vastunk és hallottunk, történetét feldolgozták vígjátéknak, sőt operettnek is! Ennek daczára azonban Gajdács Pál hazafias, nemes vállalko­zása meddőnek nem mondható! Verselési készsége, formaérzéke figyelemre­méltó megnyilvánulásai egy elvitázhatatlan költői tehetségnek. Hasonlatai, bár nem újak, mégis illuziótkeltők, leírásai is eléggé színesek. Rímei tiszták, csengők, sokszor a virtuózitásig menő három-négy szótagos összecsendüléssel, ami kü­lönösen nagyobb költeményeknél ritkán szokott előfordulni. Költői elbeszélésének átolvasása után ön­kéntelenül is arra a következtetésre kell jutnunk, hogy nagy mestere a külső formának, a kere­tezésnek. A belső értéket, a tartalmat vizsgálva, saj­nálattal kell konstatálnunk, hogy bár müve tar­talmatlannak nem mondható, a külső forma után joggal elvárható értékbeli gazdagság tekinteté­ben költői elbeszélése nem egy helyen fogyaté­kosságot mutat. Nagy hibája munkájának egyes helyeken a krónikás hang, mely csak itt-ott elevenedik fel egy-egy perezre. Ezzel szemben örömmel találtunk azonban nem egy helyen olyan részleteket poétái mun­kájában, melyek formai tökéletesség, kidolgo­zás, az események kigondolása, csoportosítása és beállítása tekintetében egyenesen Aranyra emlékeztetnek. Különösen az utolsó énekekre vonatkoznak ezek, ami egyik nagy előnye a Gajdács Pál „Smonyi“-jának, mert igy az elbe­szélő költemény befejezése emelkedettebb lé­vén, annak elolvasása után az összhatás is jobb és a költő és munkája előnyére váló lesz. Gajdács Pál „Simonyi,l-]&ba.n az olvasókö­zönség figyelemreméltó, tisztességes költői alko­tást nyer s Arany János szelleme azáltal, hogy a munka neki lett felajánlva, méltatlanul nem lett felidézve, mert a költői elbeszélésnek előnyei a munkát felülemelik a középszerűségen s jobb elbeszélő költeményeink sorában biztosítanak neki helyet. A mü hiányainak szükségszerű felemlité sével szemben, a tárgyilagos kritikának ezt el kell ismernie. Végeredményben pedig ajánljuk a könyvet a nagy magyar olvasóközönség figyelmébe és érdeklődő jóindulatába ; a sok modern, divatos fattyúhajtás után, a szeczessziós irány sivatagá­ban jóleső, üdítő oázisként fog az szolgálni min­deneknek. A könyvet Kner Izidor gyomai műintézete állította ki pompás nyomással, ízléses kivitel­ben, az illusztrácziókat pedig Garay, a legjobb magyar illusztrátorok egyike készítette. A költői munka ára 4 korona. Székely Sándor. Szezon. A korcsolyabál, — hogyv stílszerűek legyünk,— lezajlott. A vármegyeház parkettjén szép asszonyok, vi­ruló lányok, czivil és egyenruhás snájdig fiatal urak tarka csoportja hullámzott, keriDgélt csütörtökön este muzsikaszó hangjai mellett. A bál sikeréről lapunk más helyén esik szó, konstatálnunk kell azonban, hogy a siker nemcsak a pénztári kimutatás adataiból, de Künzl sógor sugárzó ábrázatából Ítélve is, nagy és fényes volt. Egész kikerekedett erre az estére az arcza s nem lesz ok csodálkozásra, ha még pár ilyen siker után, szemmellátható hízásnak indul. Nem hiába volt azonban korcsolyabál, mert az idő is aktuális akart lenni, s olyan síkos beto­nokkal kedveskedett erre az alkalomra, hogy az apró lakkezipők tulajdonosnői között bizony akadt olyan is, aki a distancziá csekélysége miatt gyalog tévén meg az utat a vármegyeházáig, levonta a síkos út erányában a kellemetlen konzekvencziát. Emberéletben azonban szerencsére, kár nem esett, csak egy szép asszonnyal volt kevesebb a bálon. # * * A gyulai állami elemi iskola növendékei folyó hó 17. és 18-ik napjain valami parázs kis ünnepséget rendeznek. Tarka élőképek, versikék és nóták lesznek a műsor egyes számai, gonddal, Ízlé­sesen összeválogatva. A czél nemes, mert a jövedelmet a »Napközi otthon« czéljaira fordítják s bíznunk kell a sikerben, mely tekintélyes összeget fog a szegény iskolás gyermekek élelmezésére juttatni. Már nagyban folynak az előkészületek, az ap­róságok erősen tanulják a részükre kiosztott kisebb- nagyobb szerepeket s a sikerről megnyugtató garan- cziát nyújt az, hogy az ünnepély rendezése élén a gyulai intelligens társadalom olyan agilis, fáradhatlan, mint Köpösdy Jolán és Szarvassy Mariska. Aki az ünnepélyről bővebb felvilágosítást óhajt, az ne restelje végig olvasni a Békés mai számában lévő, ide vonatkozó bővebb ismertetést. * * * A gyulai állami és megyei tisztviselők körében nagy felháborodással tárgyalják a lakbérbeosztást s gyüléseznek és memorandumoznak ellene. Szó ami szó, csúnyán lepocskondiázták megye- székhelyünket. Elvégre Gyulát Kutyabagossal, Nagy­disznóddal, vagy Malaczkával egy nívóra, vagy ami még sérelmesebb, utána helyezni, nagy istentelenség Csak legalább ne éppen Karácsony idején jött volna ez a jeles ajándék. Máskor könnyebben vet­tük volna. így azonban tökéletesen elrontotta a maga­sabb finánczpolitika a szegény tisztviselők karácso­nyát, kik közül nem egy, — fel vannak az esetek jegyezve, — úgy káromkodott a karácsonyi szent szeretet ünnepi jegyében, akár egy zupás őrmester. Már pedig az államnak az anyagi javadalma­zás mellett, elsőrendű kötelessége a vallásos érzület ápolása is ! Dr. Nyúl. Közgazdaság. Tőkefelemelés. Az Első Gyulai Kötött- és Szövtt- iparárugyár R. T. igazgatósága elhatározta, hogy & február hó elején tartandó közgyűlésen előterjesztést fog tenni a részvénytőkének 800.000 koronáról 2000 db. 100 korona névértékű részvény kibocsátása által, egy millió koronára való felemelése iránt. Az igaz­gatóság ugyan teljes mértékben tudatában van annak, hogy ma sem a b«l- sem a külpolitikai viszonyok nem nagyon biztatók újabb befektetésekre, valamint annak is, hogy a gyulai piacz már nagyon telítve van mindenféle részvényekkel, de miután egyrészt abban a kellemes helyzetben van, hogy daczára az elmúlt üzletévben a textiliparban általánosan ismert kedvezőtlen konjunktúráknak, körültekintő gazdálko­dása folytán mégis felemelheti az osztalékot a ta­valyi 6 koronáról 7 koronára és miután másrészt temesvári gyártelepének munkásviszonyai oly ked­vezőek és az erre hivatott hatóságok támogatása oly meleg és áldozatkészsége oly nagy, — mégis bízik abban, hogy a részvényesek osztatlan tetszésével fog találkozni ezen elhatározása, mellyel a temesvári gyártelep továbbfejlesztése szempontjából oly nagyon kedvező körülményeket halasztás nélkül kellőképpen kihasználni óhajtaná. Az igazgatóság javaslata sze­rint a régi részvényesek az elővételi jog arányában 100 koronájával jegyezhetik az uj részvényeket;, azokra a részvényekre pedig, melyekre az elővételi jog esetleg igénybe nem vétetnék, elfogad jegyzése két bárkitől 130 koronás árfolyam mellett. A rész­vények értéke két egyenlő részletben fizettetnék be, még pedig az első részlet márczius elején, a máso­dik április közepén. Bár a javaslat szerint a befize­tési részletek után nem számíttatnék január 1-éig visszamenőleg semmiféle kamat, ahogy ez ilyen ese­tekben általánosan szokás, mégis az uj részvények már a folyó 1909. üzletév eredményéből teljes mér­tékben részesülnének osztalékban, mely elhatározá­sával az igazgatóság némileg kárpótolni óhajtaná a részvényeseket azokért a kamatveszteségekért, melyek mint minden uj alapításnál, ennél a a vállalatnál is az első években érték. A Gyulavidéki Takarékpénztár Részvénytársa­ság most zárta le 9-ik üzletévét és mérlege — mint értesülünk — híven visszatükrözi ezen agilis intézet közgazdasági tevékenységét. Az intézet minthogy kölcsön álladékai tekintélyesen növekedtek, össz­hangba kívánja hozni — a további fejlődést is elő­mozdítandó — tőkeerejét és az igazgatóság a rész­vénytőke felemelése iránt fog a legközelebbi köz­gyűlésnek javaslatot tenni. A vármegye árlejtező bizottsága az altiszti- és szolgaszemélyzet részére 1909. évben szükséges ruhanemüek szállítására beadott ajánlatok tárgyalása czéljából f. hó 4-én ülést tartott. A szóban levő vállalatra összesen 4 ajánlat érkezett be, jelesül pedig Feuer Márk, ifj. Jeszenszky Béla és Kertész Gyula gyulai és Blum Sándor budapesti ezégek ajánlatai. A bizottság beható tárgyalás és átszámolás után megállapított#, hogy a legolcsóbb ajánlat a Feuer Márk gyulai ezég ajnlata, mely ezég 1955. korona vállalati összegért a szállítást meg is kapta. A gyula—kígyós—apáczai törvényhatósági út­nak Kígyós határába eső egy részét gróf Wenckheim Krisztina a törvényhatóságnak átengedte. A törvény- hatóság a felajánlott területet elfogadván, az e tárgy­ban hozott határozatot a kereskedelmi miniszter megerősítette. Az alföldi első gazdasági vasút tűztávlatának megállapítását kérelmezte és pedig vasutjának Csaba—békés—vésztői és Békéscsaba— Tótkomlós— Géza megálló vonalain. A kérvény tárgyában a hol­nap tartandó közigazgatási bizottság fog dönteni. Munkásház segély. Csorvás község munkás­lakások építésére a földmivelésügyi minisztertől újabb 2000 korona segélyt nyert. A békési belterületi községi elemi iskolák épí­tési ügye sok huza-vona után a múlt év végén dű­lőre jutott. A képviselőtestület azon tagjai, kik a bánhidai részen óhajtották az uj iskola felépítését, abban reményben, hogy a kormány Ígérete szerint, az uj iskola felépítésekor valamennyi községi isko—

Next

/
Thumbnails
Contents