Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-04-04 / 14. szám
1909. április 4. BÉKÉS a rendelte büntetés terhe mellett a román iskolai feliratoknak eltávolítását. At aradi gör. kel. püspök erre most átirt a közigazgatási bizottsághoz, amelyben kéri a közigazgatási bizottság határozatának hatályon kívül helyezését, mert az „tévedésen ala pulhat“, minthogy a kultuszminiszter megengedte a román nyelvű feliratokat is. Tekintve, hogy h közigazgatási bizottság a miniszter idevonatkozó rendeletét nem vette tudomásul és az ellen már kétszer is felirt anélkül, hogy válasz érkezett volna a feliratra s igy kérdéses határozatát a törvény rendelkezése alapján tudatosan hozta meg, ennélfogva ebből az ügyből kifolyólag előreláthatólag a vármegyei közigazgatási bizottság és a miniszter között konfliktus fog kitörni, amelynek eredményét kíváncsian várják. A Békésvármegyei Általános Tanító Egyesület igazgató-bizottsága folyó hó 14-en d. u. 3 órakor a békéscsabai állami iskola helyiségében gyűlést tart, melyen az egyesület évi közgyűlésének előkészítése fogja képezni a tanácskozás tárgyát. A Békésvármeg/ei Általános Tanító-Egyesület békési járásköre tnárczius tió 27-ére tervezett ülése, — közbejött akadályok miatt,— nem leven megtartható, a járáskor tavaszi közgyűlését folyó hó 13-án Békésén, a községi elemi leányiskola helyiségében fogja tartani. A főgimnázíumi énekkar hangversenye. Vasárnap délután 6 órakor a főgimnázium tornacsarnokában nagy arányú, figyelemreméltó hangversenyt rendezett a főgimnázium énekkarával Mutschenbacher Gyula főgimn tanár. Nagy arányúnak a műsor egyes számai után, figyelemreméltónak pedig jelentőségteljessége révén nevezzük e hangversenyt, mert a gyulai főgimnázium növendékeinek énekkara ezúttal lép egy igazi hangversenynyé szélesített nagyobb működési térben és keretben a nyilvánosság bíráló színe elé. Mutschenbacher Gyula tanár nagy és tegyük mindjárt hozzá : teljes sikerrel megoldott feladatot tűzött ki maga elé akkor, midőn a fejlődésben lévő gyermek és ifjuhangok természetszerű gyöngeségét és érdességét olyan nagyméretű és kiváló tevékenységet igénylő munkával, kitartással és türelem mel finomította széppé, simává és csillogóvá, aminő óriási energiát csak művészi lélek, szépért, nemedért rajongó ambiczió tud fe mutatni Vállalkozása teljes sikerrel járt a a múlt vasárnap esti hangverseny minden egyes száma rászolgált arra a tüntető tapsra, melylyel a közönség a hangverseny ifjú szereplőit és a hivatott vezető mestert elhalmozta. Nem a szülők, ismerősök és tanbarátok elnéző buzdító tetszésnyilvánítása volt ez a taps, hanem az önkéntelen elragadtatás, őszinte elismerés spontán megnyilatkozása. Ezt a tapsot nem az udvariasság, de a tartozó kötelesség diktálta édes mindnyájunknak. A műsor mindegyik száma klasszikus alkotások szine-javából került ki, s a következő volt: 1. a) Jelszó. Nuszbek Sándor dr. szövegére irta Vavrinecz Mór. b) Eltűnt az alkony pírja. Volkmann. 2 Csendes éj. L. v. Beethoven. 3. Kapunk előtt. Schubert. 4. a) Cantate. Pitoni. b) Stabat Mater Theresius. 5. Beethoven. Irta Mutschenbacher Gyula az énekkar vezetője, felolvassa Taby Andor. 6. Im- properium. Fr. Picka. 7. Vexilla Regis. Fr. Picka. 8 Tenebrae factae sunt. (Violon és harmonium ki- sérettel.) M. Haydn. 9. Isten dicsősége. L. v. Beethoven. Egyenként nehéz volna minden számról egyszeri hallás után tárgyilagos és mélyreható zenekritikát mondani. Nagy mesterek nagy alkotásai egyszeri hallásra tehetnek mély hatást, de vérűnkbe csak úgy mennek át — már csak a hallgatók és szerzők lelki distancziája okából is — ha többször, teljesen zavartalan nyugalomban tudjuk végigélvezni az örök becsű klasszikus alkotásokat. így bontakozik ki annak minden legkisebb rejtett zenei szépsége a maga teljes pompájában, káprázatos fényében, hogy beivódjék, átszövődjék az emberi lélek fogékony sejtjeibe s abból a mesteri műhöz méltó benyomásokat váltson ki. A múlt vasárnapi hangverseny is ilyen úgynevezett .»nehéz klasszikus« alkotásokkal volt telítve, ami egy főgimnáziumi hangversenynél nemcsak ritka, de egyenesen szokatlan jelenség. Es ez nem kifogás, de határozott kiemelése a hangverseny kivételes nívójának. Nem gáncsoskodás, de bizonyos vonatkozásban helyeslés a követett iránynyal szemben, melynek megteremtője Mutschenbacher Gyula tanár. Ami a műsor egyes számainak előadását illeti, az meglepő eredményeket mutatott fel. Nem vártunk egy aránylag oly kevés idő, alig 6 hó óta létesített és együttműködésre oktatott énekkartól olvan precziz, legkisebb részletig pontosan kidolgozott, összevágó énekelőadást, mint aminőt a fögim- náziumi énekkar a múlt vasárnap produkált. Nem gyermekkartól, de felnőttek énekkarától se lehetne kívánni biztosabb énektudást, zenei árnyalatokra alkalmasabb hanganyagot, nagyobb énektudási és éneklési készséget! Minden egyes előadott szám egy-egy újabb bizonyítéka annak, hogy Mutschenbacher Gyula nemcsak vezette, tanította ezt a lelkes ifjú csapatot, de valósággal átöntötte beléjük művészi szépségekért nemesen rajongó ambiczióját, minucziózus pedantériáját és a mesterművek felfogásának helyes érzékét. Ennek a fiatal, életképes egyesületnek, első szereplése nagy reményeket vált ki azok leikében, kik mindenkori hívei a zenének ! Nagy reményeket már a közeli jövendőt illetőleg is! Pár év alatt ez az énekkar olyan abszolút művészi becsű előadásokat fog ezzel a vezetéssel produkálni, minőben nagy városok zenekedvelő és hangversenyjáró közönségének is alig-alig lesz és lehpt része. Itt azonban meg kell említenünk valamit, ami ónsulylyal fekszik lelkűnkön, vagy ha magyarosan akarjuk^ mondani : amivel az egészségünknek tartozunk ! És ez a nemzeti irány ! Nem teljesen ezt, de ezt is szeretnénk kultiválva látni az ifjú daltársulat által. Mi magyarok apró nép voltunk nem is oly rég a nagy kulturnemzetek között. Akkor a mi szavunkat nem hallgatták, nem értették még a külföldön. Az utolsó évszázad óta azonban reánk nézve nagy és jelentős fordulat állott be. Nagy hatalmak lettünk mi is a művészetek mezején s méltó helyet biztosítottunk magunknak nemcsak az európai koncertben, de idegen világrészek zeneértői előtt is 1 Óriási, klasszikus irányú, nemzeti motívumokból felépített faji muzsikánk van manapság nekünk is, melynek meghódolt már a félvilág ! Erkel Ferencz, a mi városunk halhatatlan nevű porló fia olyan kiváló képviselője ennek a klasszikus irányú nemzeti muzsikának, akihez hasonlót keveset mutathatnak fel idegen nemzetek is! Meg kell becsülnünk első sorban nemzeti voltunkat, másodsorban őt városunk nagy fiát azzal, hogy necsak a külföldiek, de itthon mi is tartsuk őt és követőit olyan klasszikusoknak, akiknek müveit érdemeseknek ítéljük hangversenyeink programm- jába illeszteni! így együttesen ez a két irány egybeolvasztása adja meg a fiatal dalkörnek a maga igazi, magasabb szempontokat is kielégítő hivatása betöltését! Ebben a kettős czél kultiválásában látjuk — s adja Isten, hogy mielőbb lássuk ! — a dalkar közeli jövőjének sok reményekkel, gazdag eredményekkel kecsegtető művészi jelentőségét! Most pedig még egyszer visszatérve a hangversenyre, meg kell említenünk, hogy annak keretébe méltóan és ünnepi komolysággal illeszkedett be Mutschenbacher Gyula tanár nagy tanulmányra valló, mélyreható dolgozata »Beethovene kczimen, melyet Taby Andor a főgimnázium egyik tanára olvasott fel helyes átértéssel. A közönség igen sokat tapsolt és ami a legritkább jelenség a hangversenyek közönségeinél: igen szépen, az előadott klasszikusokhoz méltó módon viselkedett ! Olyan csönd volt az egyes énekszámok és a felolvasás közben, ami Gyulán eddig teljesen szokatlan jelenség. Az a figyelmetlen suttogás, félhalk, fojtott dis- kurálás és feszengő mozgolódás, ami más hangversenyeken mindennapos, (s ami lehet az előkelőség bevett ismertetőjele, de semmi esetre sem az igazi intelligenczia és zenei érettség jellemvonása) itt teljesen hiányzott. Itt közönség, vezető- és előadók egy szivvel- lélekkel egyek voltak a művészetek élvezésében és honorálásában. Már pedig — szerény felfogásunk szerint — a művészetek kultuszának önzetlenül áldozni csak m lííhet! Székely Sándor. Ujabbi felhívás az adózóközönséghez. Ismételve felhivatuak mindazok, kik a hadmentességi díjra vonatkozó vallomásukat a már közzétett határidőben he nem adták, hogy ezt a vallomásukat 8 nap alatt annyival inkább adják be, mivel ellenkező esetben adójuk a törvényben meghatározott súlyos következmények terhe alatt — hivatalból fog megállapittatni. Kelt Gyulán, 1909. évi április hó 1-én. 153 1—1 A városi adóhivatal. Hírek. Előfizetési felhívás a „Békés“ 1909. év Il ik évnegyedére. Tisztelettel kérjük mindazokat, akiknek előfizetésük lejárt, hogy azt e hét folyamán megtiltani szíveskedjenek. A „Békés'* előfizetési dija félévre 5 korona, negyedévre 2 kor. 50 fillér, mely összeg vidékről a „Békés“ kiadóhivatalának czime alatt küldendő be. Nagyhét. A kereszténység isteni alapítójának, Jézus Krisztusnak, megrendítő drámája befejezéséhez közeledik. Az emberek szivében a nagybőjti időszak alatt felöltfitt bánat és gyász még mélyebbé válik. A mai napon vonul be az Ur Jézus diadalmenetben Jeruzsálembe, hogy az írás szavai teljesedésbe menjenek és hogy nemsokára az a nép, a mely virágvasárnapon oly meghatóan fogadta, öröm- riadallal kisérje ki a Golgotára. E hét a nagy elnevezést onnan nyerte, hogy nagy és fontos események mennek végbe rajta. A kath. egyház méltó ünnepélyességgel üli meg a végbement nevezetes képen holdsugárból szőtt szőnyeg, vagy csergedező patak, melyről a festő határozottan azt állítja, hogy sétán, látszik, melyben néhány hatalmas női kalap úszik. A kalapok alatt állítólag hölgyek is vannak, de ezt még a festő sem meri egész határozottan állítani. A dilettáns művészek köre most divatba hozta, hogy otthon mindenki képzőművészettel foglalkozzék. így nőm őnagysága is, ki jó festő, a festőállványt a konyhában állította fel. De mióta fakanál helyett a festőecsettel kavarta meg az ételt, ami ellen én élénken tiltakoztam, az állvány kikerült a konyhából. Vannak első rangú női költőink, kik különös tehetséget árulnak el a pénzköltés terén, sőt némelyek különféle híreket is költenek. A nevelést 1 igazgató, 3 aligazgató és 36 helyettes igazgató vezeti. Tájékozásul még annyit, hogy nálunk a nők 10 órakor kelnek, 12-ig öltöznek, 2-től 5-ig a klubban vitatkoznak, 5-től 7-ig korzóznak, a nap többi részét azonban hivatalos teendőkkel és gondos gyermekneveléssel töltik. A tizparancsolat 5-ik pontját úgy tanítják: Tiszteld anyádat, hogy hosszú életű légy a földön. Az apát persze nem kell tisztelni, mert az bizonyára lump, kártyás, csélcsap stb. A napokban 8 éves kis lányom beállít hozzám s a következőket mondja: Apám, tegnap szabad előadást hallgattam a klubban s az előadó határozottan meggyőzött arról, hogy ti férfiak, teljesen feleslegesek vagytok a világon. Sok keserű tapasztalatot szereztem már Femin- országban, de erre még sem voltam elkészülve. Látod apám, folytatja a kicsike, az elnökünk asszony, a klubban és mindenütt asszonyok dirigálnak, ti férfiak csak éppen pénzt kerestek, azt is keveset. Se gyermeket dajkálni, se főzni, se, ruhát varrni nem tudtok, még csak egy szalagot sem tudtok csokorra kötni. De hát mire valók is vagytok akkor? Mondhatom, annyira meglepett ez a kis érvelés, hogy hamarjában bocsánatot akartam kérni a kis lányomtól azért, hogy élni merünk. De gondolkozva a dolog fölött, megérlelte ez a fejtegetés azt a régi elhatározásomat, hogy elmenekülök ebből a férfievő országból. Három évig itt kellett maradnom a törvény értelmében, de egy nappal sem maradok tovább. Útlevelet ugyan nem kapok, mert a feleségem a csirke szépségverseny óta haragban van az útlevél osztály igazgatónőjével, de ha lejár a három esztendő, akkor összepakolok s elviszem magammal a férfigyülölő kis lányomat is. Azt mondhatom kedves barátom, hogy hazatérve, kinevelem belőle a férfi nem lekicsinylését. Sőt tovább megyek, a mai naptól fogva az én kis lányom nem tanul se filozófiát, se fizologiát, se biológiát, hanem hogy nagy lány korában a főzologiát, mosológiát, varrologiát, vasaló- giát, porológiát és takaritológiát még az anyjánál is jobban fogja érteni, arról kezeskedem. A viszontlátásig ölel barátod Tamás.
