Békés, 1909. (41. évfolyam, 1-52. szám)
1909-03-21 / 12. szám
XLI. évfolyam. T T Gyula, igog. márczius 21. 12-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre ............... 10 K — f Fű évre............... 5 K — f Évn egyedre............... 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ES KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Gyula város szervezeti szabályrendelete. Gyula város képviselőtestületének keddi közgyűlésével, amelynek egyetlen fontos tárgya a bizottsági tárgyalások során általunk már ismertetett szervezeti szabályrendelet módosítása volt, e helyen foglalkozunk. A városi képviselők az ügy fontosságához méltó nagy számban vettek részt a közgyűlésen ; közöttük, — amit sajnos oly ritkán van alkalmunk elmondhatni — az in- telligenczia is csaknem teljes számban, amely körülmény mondhatnánk döntő mérvben járult hozzá, hogy a közgyűléseken rendesen érvényesülni szokott irányzat az előterjesztett tervezetet annak meghallgatása előtt a limine rögtön vissza nem utasította. Ez a visszautasitási szándék Dr. Lovich Ödön polgármester közgyűlési megnyitó beszéde után azonnal tolmácsolóra talált és a helyeslő visszhang, amelyet keltett, minden kétségen felül szomorú diadalt ül, ha azt az értelmiség, megjelenésének egyszerű tényével meg nem akadályozza. A képviselőtestületben uralkodó erőviszonyok mellett már az is vivmány-számba megy tehát, hogy a város főjegyzője abba a helyzetbe juthatott, hogy a szervezeti szabályrendelet módosítását ösmertethette s hogy .ez az ösmertetés hallgatókra talált. Nem nagy eredmény ugyan, de a fenforgó viszonyok között ez az ösztövér-eredmény is 8ikerszámba esik. Mint említettük, a javaslatnak fontosabb részeit már ismertettük lapunkban; a város szervezeti hiányait pedig igen sokszor tettük fejtegetésünk tárgyává. Ismétlések elkerülése okából tehát csupán annak konsta- tálására szorítkozunk, hogy a szervezetben mutatkozó hézagok és hiányok betöltése s pótlása mintegy évi 14000 korona többletet okozna Eme költségtöbblet árán történnék a városi adóhivatal szervezése s oldatnék meg a városi tisztikar csekély javadalma folytán a már elodázhatlanná vált lakbérjavadalmazások régóta vajúdó kérdése is. A szervezet változtatását két körülmény teszi sürgőssé s elkerülhetetlenné. Az egyik, hogy a közigazgatás, különösen pedig az adóhivatali adminisztráczió úgyszólván a csőd szélére jutott; a mai állapotokon mindenáron változtatni kell, ha lehet: a képviselőtestülettel, ha nem lehetne, akkor a város polgárainak koc/.káztatott fontos érdekei miatt: a képviselőtestület ellenére is. A másik körülmény, hogy a városi tisztviselők megbízatása a f. év junius hó végén lejár és nemcsak ajánlatos, hanem elkerülhetleniil szükséges is, hogy a tisztujitást a szervezet módosítása megelőzze s hogy az uj tisztikar a módosított szervezet alapján nyerje hat évre megbízatását. Alig három hónap áll tehát a képviselő- testület rendelkezésére, hogy a szervezeti szabályrendeletet a közszükségletéhez képest megváltoztassa. A szabályrendelet módosításnak a törvény értelmében olyan feltételei vannak, melyeknek betartása huzamos időt igényel. Az időből pedig már nem sok áll rendelkezésre. Ezt az időt minden mesterséges huzavona nélkül ki kell használni. Nagy súlyt fektetünk tehát arra, hogy a szakosztályok, amelyek elé a képviselőtestület keddi közgyűlésének túlnyomó többsége a napirendről való levételt czélzó indítványnak elejtésével, a szervezeti szabályrendeletet javaslat tétel végett utalta, javaslatukat sürgősen terjesszék be, hogy a képviselőtestület határozatához képest a szervezeti szabályrendeletet még e hó folyaméin tárgyalhassa s a fölött határozhasson. Ez idó'szerint s egyelőre ez a legfontosabb dolog; ehez képest alárendeltebb természetű az, hogy a hozandó határozat minő lesz. Mert amit fentebb hangsúlyoztunk, azt nyomatékosan ismételjük: a szervezetnek akár a képviselőtestület hozzájárulásával, akár a |nélkül, a mai helyzet tarthatatlanságánál Ifogva úgy kell módosulnia, hogy az legalább |a közigazgatás legelemibb szükségleteit kielégítse. És hogy ez, ne a képviselőtestület ellenére, hanem a képviselő'testület közreműködésével történjék, azon a kötelességérzeten múlik, amellyel a. város képviselői a város érdekeit szivükön viselni tudják. Márczius tizenötödike. A szabadság születése évfordulójának idei emlékünnepe sem múlt el megületlenül, megünnepeletlenül Magyarország felett. Az ősök dicsősége, a múltak hazajáró szelleme megihletett bennünket s ünnepélyeken, társas összejöveteleken adtunk kifejezéstannak, hogy magyar voltunkra büszke és nem méltatlan utódai vagyunk ősapáinknak. Már a hajnali órákban lobogódiszt öltöttek Gyula város főbb utczái. Mégis észrevehetőleg kevesebb volt a lobogó, a külső disz, mint az előző években. Ennek csak kétféle oka lehetett minden valószínűség szerint : vagy a zászló TÁRGZA. Pásztor ének. (Vergiliustól. Szabadon átdolgozva.) „Lombkoszorus fa árnyában pihenhetsz te I S pásztorsipod dala nem száll idegenbe. De minekünk távoznunk kell szép hazánkból, S dalt visszhangzó lomb susogás nem hozzánk szól“ „„Isten adta nekem ezt a nyugodalmat, 0 ad erőt a csendülő pásztordalnak, S segít engem, bogy a nyájam legeltessem, S oltárára áldozatot vigyen kezem.““ „Boldogságod nem irigylem, sőt csodálom, Midőn annyi lelket nyom a gyötrő álom, Alig bírom terelgetni kis nyájamat, Két gödölyém a cserjésben halva maradt .... Eg villáma cserfát sújtva megjósolta, Hogy mi lesz a féltve őrzött nyájam sorsa, A varjak is erről szóltak odvas tölgyön, Mindezeknek az emlékét most is őrzöm“ . . . .“ „„Gyarló elmém azt képzelte : a nagy Bóma, A hova a pásztor nyáját vinni szokta, Nem külörnb, csak olyan, mint a mi városunk, Midőn kicsinyt a nagyokhoz hasonlítunk. Miután a nagy Kómában gyakran voltam, Meggyőződtem felőle már, hogy csalódtam, Magasságban cslpkebokor, galagonya, A ezédrushoz el nem juthat soha, soha!““ .... „Habár előbb nem vonzódtál nagyság felé, Rómába a lelkedet mi vezéreié; Mit reméltél megismerni, meglátni ott; Szived miliő dobbanása volt, mi hivott?“ .... ,,„A szabadság lágy szellője lebbent felém, A mikor már túlhaladtam éltem delén, Mert szerelmi csalódás ért engem előbb, S csak azután nyertem vigaszt, egy szende nőt. A hajdani eszményképem fogva lelkem A szabadság édos csókját nem éreztem, Áldozatom az oltáron lobogott bár, Földről mennybe nem emelt fel ez az oltár““ . . . . „Istenért epedő szívnek dobbanása Elragadta lelkem nagy csudálkozásra, Mikor érett gyümölcs, suttogó fenyőlomb, Csörgedező patak hozzád kiáltozott“.... „„Mit tehettem vo.lua? A szolgaság járma Felszállani vágyó lelkem leigázta, Elmélázott szemem áldozati tűzben, S nemes czéltól távol, sivár sorsom tűrtem“.“ .... „Ali, milyen boldog vagy! nem vette el tőled Idegen hatalom, zsákmányul, a földed, Ott legelhet rajta nyájad, miként régen, S délibáb játéka lebeg a szép képen .... Mikor a méh zümmög, csobbannak a babok, Turbékolását a galamboknak hallod, A fű zizzenése, a suttogó lombok Boriinak szemedre édes, tündér álmot“,. . . . „„Előbb fog legelni égen iramszarvas, S tengerben víz nélkül maradhatnak halak, Mélység és magasság egyenlők lehetnek, De szivemből e kép soha ki nem veszhet! ““ „Hejh, mi innen messze megyünk idegenbe, Száműzött hazánkból a végzetnek keze, S ha majd idők múltán visszatérünk újra, Addig vagyonúnkat ellenség feldúlja. Nem nekünk bólintgat majd az arany kalász, Fel sem is ismerjük a hajdani tanyát; Idegenek leszünk s azok idegenek, A kik javainkra tettek addig kezet . . . Ily sorsra juttatta a békesség honát Az egyenetlenség, káros visszavonás, Másoknak vetettünk, másoknak szántottunk, Könyhullatás, nyomor lesz a gyászos sorsunk. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche“ eredeti csomagolást. F. Koffmataa-LB Beetle & Co. Basel (Siájc) I_iaptan3s mai száma, 12 olcLa.1.
