Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-15 / 11. szám
1908. márczius 15. BÉKÉS 3 viselőtestület a tömeges tifusz-esetek miatt négy hétre Szil vasi Gyula dr. egyetemi tanársegédet alkalmazta a múlt hó 8-ikától kezdődőleg külön díjazás mellett. Az orosházi első orvosi állásra Kunos István dr. eddigi II-odorvos, az újonnan szervezett segédjegyzői állásra Javorcsik Pál okleveles jegyző választatott meg. Gádoroson Leszich László segédjegyző és Tótkomlóson Kun Zoltán írnok állásukról lemondottak, helyük a folyó hónapban kerül betöltésre. A Kétegyháza községben lemondás folytán megürült elöljárók helyére bíróvá Grosz Vazul, pénztárnokká Borbély György, gazdává Báli András választattak meg és megválasztatott öt esküdt is. Végül megemlítem, hogy Orosházán a múlt hó 23-án népes politikai népgyülés tartatott, melynek ezélja egy ellenzéki függetlenségi párt szervezése volt. A népgyülés rendben folyt le. Az alispáni jelentés jóváhagyólag tudomásul vétetett. Verasztó György és társai szentetornyai lakosok kérelmét a közigazgatási székhelynek Szabadszentor- nyára való áthelyezése iránt, a törvényhatósági bizottsághoz tette át, mint amely a kérdésben döntésre illetékes. Dr. Zöldy János főorvos ismertette ezután rendszerinti havi jelentését, mely szerint a közegészségi viszonyok általában kedvezőtlenek voltak, de az előző hónaphoz viszonyítva valamivel jobbak, amennyiben a heveny ragadós bajokban történt összes megbetegedések száma 25°/0-al volt kevesebb a halálozási százalék, pedig ezekben a bajokban 1%-al volt kisebb. Az egyes szervek betegségét és lefolyását illetőleg leginkább a légzőszervek hurutos és gyuladásos bán- talmak fordultak elő. A leggyakoribb halál ok a tüdővész volt. A heveny ragadós bajok közül a kanyaró volt uralkodó és pedig a halálozási arányt véve, elég súlyos lefolyással. Leginkább fertőzött községek voltak : Békéscsaba, Püzesgyarmat, Endrőd, Vésztő. Tetemesen csökkent a diphteria és vörhenyesetek száma, mig a hasi-hagymáz változatlan száma mellett a heveny fertőző bajok többi kóralakjai jelentéktelen számokban szerepeltek. Orvosrendőri vizsgálatot teljesítettek élőn 126, hullán 3 esetben, orvostörvényszékit pedig 8 könnyű és 1 súlyos testi sértés esetében. Gyógyszerummal beoltottak 8 diphte- riás egyént, kik közül meggyógyult 7, elhalt 1. A halvaszülöttek száma 17 volt, az elvetéléseké pegig 13. A bizottság a jelentést tudomásul vette. Mikler Sándor kir. tanfelügyelő előadmányai során előterjesztette, s tudomásul venni javasolta gr. Apponyi Albert közoktatásügyi miniszternek körrendeletét, amelyben megengedi, hogy a nem magyar tannyelvű népiskolákra a czimfelirat a magyar nyelv mellett más nyelven is kitüntettessék. A bizottság tagjai, miután meggyőződtek róla, hogy a már éppen Apponyi minisztersége alatt készült közoktatási törvény kifejezetten csak magyar nyelvű felírást enged az iskolákra, miután a miniszteri rendelet a törvény világos redelkezését nem változtathatja meg, egyhangúlag elhatározták, hogy a rendeletet nem hajtják végre, hanem ellene felirati joggal élnek. Ezután a kir. pénzügyigazgatósági, majd a tan- felügyelőségi, tiszti főügyészi, árvaszéki elnöki, kir. ügyészi előadmányok tárgyalása után elnöklő főispán az idő előrehaladottságára tekintettel az ülést 1 óraikor bezárta s annak folytatását délután 3 órakor tűzte ki. A délután folytatólagosan megtartott ülésen az államépitészeti előadmányok tárgyaltattak le. Ülés után a bizottság fegyelmi választmánya Jancsok Endre békéscsabai írnok fegyelmi ügyében hozott határozatot s a vármegye alispánjának határozatától letérőén nevezettet 400 koronafpénzbünte- tésre büntette, kimondván, hogy hivatalába azonnal visszahelyezendő. Az árvaügyi felebbvitel szintén tanácskozott, ahol mintegy 20 ügydarab nyert II. fokú elintézést, s az ülés délután 5 órakor befejeztetett. Tisztviselők lakáskérdése. A »Békés* múlt számában N. Szabados József választ ad ama felhívásra, melyet »Egy lakó* aláírással, mint a tisztviselői lakás kérdés tárgyában érdekekelt egyén tettem egy előbbi számban közzé. Ezen adott válasz folytán a tárgyhoz újból hozzászólani kívánván, a felvetett eszmének meg- valósithatása czéljából bátor vagyok arra az alábbiakban válaszolni. Tisztán hírlapi czikkezésből egy ilyen nagy- fontosságú dolgot létesíteni aligha lesz lehetséges, mert mint minden nagyobb szabású terv, mint minden nagyobb akadályokba ütköző eszme megvalósításához nem elég egy embernek az óhajtása, okoskodása, úgy a tisztviselői telep létesítése czéljából is feltétlen szükséges lenne, hogy az eszméhez hű egyesek egy táborba tömörüljünk, hogy már ezáltal is kellő tájékozást lehessen nyerni az iránt, vájjon rendelkezhetünk-e annyi erővel, hogy egy ily nagyszabású eszme megvalósításának fele utján le ne törjünk. Ez a tömörülés, vagy hogy úgy nevezzem : tarsasagga alakulás a most megjelölt indokon kívül szükséges még azért is, mert a felmerülendő kérdéseknek megvitatása, az eszmének beható megbeszélése s a további teendők ellátása nem lehet csupán egyesek feladata, hanem igenis kell, hogy minden kérdés eldöntése, előzetes letárgyalás után egy társaság feladatává tétessék. Szükséges a társasággá alakulás továbbá azért is, mert kell, hogy az minden irányban imponáljon s hogy igy legyen, aki a siker reményében a szükséges lépéseket megtehesse, s a teendő lépéseknek nyomatékot adjon. Igen természetes, hogy ennek a társaságnak, illetőleg a társaság minden egyes tagjának nem kellene permanencziában lenni, mert a társaság kebeléből egy iutéző bizottság választatnék meg, mely bizottság a társaság képviseletében járna el, s mely bizottság a társaságnak eljárása eredményéről számot adni tartoznék. Ha idáig, t. i. a társaság megalakításáig eljutnánk, hatra volna a többi feladat megoldása; ennek a kérdésnek a vitatasa azonban eme felszólalásom keretébe nem tartozik, mert annak a kérdésnek az eldöntése, hogyan építtessen az, akinek az építéshez egy fillérje sincs, nem hírlapba való dolog. Mindezeket elmondva, tervem, illetőleg javaslatom az lenne, hogy tájékozás czéljából mindenekelőtt összeírandó volna mindazoknak a neve, kik az építkezés eszméjének hívei, s igy kitűnnék, hogy társadalmunkból milyen kontingenst tenne ki azoknak a száma, kiknek soraiból később a szükséges lakó elem kikerülhetne. Akkor, amidőn a jelentkezések után kellőleg tájékozva lennénk atekintetben, hogy egy nagyobb- szabásu értekezlet összehívása lehetséges volna, illetőleg az érdekelteknek azon kellő számban való megjelenésére kilátás lehetne, úgy ez a bizottság összehívandó lenne, melynek feladata volna határozatiig kimondani azt, hogy az építkezés eszméjének hive, s az eszme kivitelét erkölcsileg támogatja; feladata lenne továbbá ennek a bizottságnak a tisztdi) képes, vagyis már io esztendőn át rendesen fizette az illetéket, akkor hátramaradt árvái kapnak neveltetési járulékot; fiuk 13, lányok i 4 éves korukig. És pedig úgy, hogy az elhunyt tagnak esedékes nyugdija 6 egyenlő részre osz- tatik s minden arra jogosult árva egy-egy részt kap az előbb említett kor betöltéséig. Az árvák segélyezése megszűnik, ha édes anyjuk férjhez megy, vagy ha bármilyen intézetben teljes ellátást nyernek. Ez utóbbi esetben addig szünetel a segélyezés, ameddig az intézetben vannak. — Azonban, ha az intézetből bármi okból távoznak, a segélyt megkapják a megállapított kor elértéig. Ha valaki gyermekek nélkül hal el, özvegye kap némi segítséget. És pedig annak az összegnek 30%-át egyszersmindenkorra végkielégítésül, amelyet férje tagilletékképpen befizetett. (Tehát nem a férjének járó nyugdíjnak 30%-át.) Ezt is csak abban az esetben, ha férjének legalább is 5 évig törvényes neje volt. Igaz ez nem sok, de mégis valami. A tagsági dijakat a lehető legpontosabban kell fizetni. Aki 8 heti tagsági dijával hátralékban marad, először felszólítják a mielőbbi befizetésre és ha ennek a felszólításnak egy hónapon belül nem lenne foganatja, a tagok sorából törlik a nélkül, hogy joga lenne befizetett tagsági diját visszakövetelni. A tagsági dij befizetések elmulasztásánál csak azoknak van joguk tartósabb haladékot kérni, akik huzamosabb ideig súlyosabb betegek voltak, vagy munkát egyáltalán nem kaptak s ezt a választmány előtt igazolni tudják. Tehát ha valaki megbánta volna belépését és abba hagyja a fizetést, a már befizetett összeget nem kapja vissza. Akiket időközben besoroztak katonának, mig a tényleges szolgálatuk tart, tagsági joguk felfüggesztetik, de a katonásáétól kiszabadulva, i4 nap alatt az egylet titkáránál jelentkezniük kell vagy személyesen, vagy levélben és ki- nyilvánitaniolr, hogy tagsági kötelezettségüknek továbbra is eleget akarnak tenni. Ez esetben a katonáskodásuk előtti éveket betudják a nyugdíjba. Azonban a katonaságnál eltöltött éveket nem, (hacsak ez idő alatt is nem teljesitik a fizetést). Ha valaki eltávozik Magyarországból, de megmarad magyar állampolgáruák, kérheti tagsági jogának felfüggesztését arra az időre, mig távol van. De ha 3 hónapnál tovább marad távol, minden 3 hónap elmúltával köteles kérelmét megújítani. — Lehet külföldről is fizetni a tagsági dijat, de mindig 3 hónaponként előre. Ha az ilyen egyén munkaképtelenségre jutna, csakis abban az esetben folyósítják részére a segélyt, ha az egylet központi orvosai állitnak ki részére bizonyítványt. Igaz, hogy a nyugdíjigény csak tiz befizetett esztendő után kezdődik, de az egylet választmányának jogában áll segélyben részesíteni olyanokat is, kik még nem fizették tiz esztendeig járulékaikat, ha önhibájukon kívül jutottak teljes munkaképtelenségre és legalább 5 esztendeig fizették járulékaikat. De az ilyen segély nem lehet nagyobb, mint annak az összegnek fele, amelyet eddig járulékképpen befizettek és ezt is egyszer s mindenkorra kapják. Az egylet megbízható alapokon nyugszik. Támogatja az állam, városok, főpapok, gyárosok, testületek, egyesek. Esztergom és Sopron városok már alkalmazottaikat mind beíratták. 15 esztendős mult van a háta megett, amely ugyan küzdelmekben is gazdag, de eredményben is. A vezetők szakértelme, lankadatlan kitartása és főképpen becsületessége lassanként megtörte az emberek kezdetben megnyilvánuló bizalmatlanságát. — Magyarországon nincs rá példa, hogy egy társadalmi intézmény, mely nem nyereségre alakult, igy megizmosodjék. — 1893-ban 692 taggal és 3197 koronával zárta az évet, mig az 1907. évet 55443 taggal és 3060000 K törzsvagyonnal. — Az elmúlt évben a tagok száma 17652-vel, a vagyon pedig majdnem 700000 K-val gyarapodott. Csak a múlt évben 106000 K-nánál többet adott ki 244 egyén segélyezésére. Tulajdonképpen csak akkor kezdtek iránta érdeklődni, mikor 1903-ban — a tiz év elteltével — kezdte az egylet az arra jogosítottaknak a nyugdijat kiutalványozni. Akkor egyszerre rohamosan kezdett a tagok száma növekedni. Ez évben 1908-ban február 16-ig 4500 uj tag lépett be. A megyében már több helyen van fiókpénztár: Csabán, Orosházán, Füzesgyarmaton, Szeghalmon. Úgy tudom, hogy Gyulán is van egy pár tag, de elenyészően kis számmal. Alig egynéhány. Bár az egylet eléggé el van már terjedve, de távolról sincs még annyira, amennyire kellene. Még rengeteg sokan vannak, akik az egyleten kívül állanak, de akiknek ott kellene lenniük. Akiknek nincs kilátásuk nyugdíjra, azoknak égetően szükséges; azoknak pedig : akik valamely nyugdíjintézet tagjai, igen hasznos és kellemes, ha évi nyugdijukat 6—800 K-val gyarapíthatják. Oly aránytalanul csekély a befizetés, hogy azt mindenki elbírja, aki csak tud egy keveset is dolgozni és keresni. Az I, osztályban az évi befizetés io-4o K-ra, a II. osztályban i2-48 K-ra, a III. osztályban i5'6o K-ra megy föl. Tiz év alatt tehát io4, ia4‘8o és 156 K-ra és ennek ellenében esetleg 10 év múlva kaphat évenkint 436.80, 509-6o, 6i8'8o K-at. Negyven esztendő alatt a befizetett összeg az I. osztályban 4i6, a II. osztályban 499-2 és a III. osztályban 624 K-át tesz ki és ennek ellenében életfogytig évenkint az I. osztályban 624 K, a II-ban 728, a Ill-ban 884 K nyugdij jár. — Aki teheti, feleségét és gyermekeit is írassa be. Ha valaki i4 éves korától tagja az egyletnek, 57 éves korában, három esztendőt katonáskodásra számítva, kapja a teljes nyugdijat élte fogytáig. Az az 57 esztendő nem olyan túlságosan nagy idő, hogyne biztathatnánk akár magunkat, akár övéinket, hogy el fogjuk érni. Aki tehát a saját és hozzátartozói jövőjét szivén hordja, az ne késlekedjék, minden perez megbosszulhatja magát, különesen iparos embernél,
