Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-01-05 / 1. szám
1908. január 5. BÉKÉS 7 viselkedése igazán arczába kergeti nem egy tisztességes érzésű embernek a vért. Ugyanis minden kötelezvény mellé csatolva van a társaságnak néhány szerelő-alkalmazottja, kik kijelentették a kötelezvényt aláírni vonakodó előfizetőknek, hogy ameny- nyiben az aláírást megtagadnák, az áramot azonnal kikapcsolják. Legtöbb helyen ezzel a presszióval tudtak csak czélhoz jutni, mert senkinek sem volt kedve sötétben ülni. Voltak azonban helyek, hol erélyes és méltó rendreutasításban részesültek a derék alkalmazottak, illetve azok, kik részükre az utasítást adták. Nevekre tudnánk e tekintetben hivatkozni, azonban nem akarunk elébe vágni a fejleményeknek, a vallatásnál úgyis kibúvik a szeg a zsákból! Hogy ennek a szelíd nyomásnak, — melyet a társaság igazgatósága az előfizetőkre gyakorolt mi volt az oka, azt persze a nagyközönség legnagyobb része nem tudja. Azok azonban, kik nemcsak a puszta tényeket figyelik, de az indokokat is kutatják, az okot abban találják, hogy az igazgatóság minden áron a városra akarja oktrojálni a világítási üzemet, miután pedig erre a város mindeddig kapaczitálható nem volt, ez-m az utón akart a társaság régi czéljának és akaratának érvényt szerezni. A dolog azonban visszafelé sült el s a társaság erőszakos eljárásának nem ez, hanem az lesz következése, hogy a szerződésszegések folytán a város per utján, törvényes utón fogja a szerződés megszüntetését szorgalmazni. Ez pedig fontos közérdek az egész városra és a fogyasztó közönségre, mert tény, hogy Gyulán a villamos világítás hallatlanul rossz és drága. Hogy egyebet ne mondjunk például Orosházán — hol a világítás határozottan és összehasonlíthatatlanul jobb, mint nálunk — az egységár nem 8 fillér, hanem 4M fillér; tehát felényivel olcsóbb! Még jobban kidomborodik a két világítás minősége és ára között a különbség akkor, ha ehhez azt is hozzáveszszük, hogy Gyulán háromszor akkora az üzleti forgalom, mint Orosházán. Jellemzésül érdekesnek tartjuk megemlíteni, hogy az államépitészeti hivatal főnöke és mérnökei is aláírták a fentebb szószerint közölt beadványt, ami eléggé dokumentálja az állapotok tarthatatlan voltát. Egyébiránt az előfizetők egyike dr. Martos Jó zsef ügyvéd, kinél az áramot szintén erőszakkal ki ak arták kapcsolni, és eközben házafalát is megrongálták, bűnvádi pert indított a társaság igazgatósága ellen zsarolás és ingatlan vagyon megrongálásának vétsége miatt s a gyulai kir. ügyészség, a különben csak magáninditványra üldözhető ingatlan vagyon megrongálásának vétsége miatt előterjesztett vádat <közérdekből átvette. Hogy ezek után a derék társaság milyen kilátásokkal tekint az általa eddig rózsás színben látott jövendőbe, az elgondolható ! A fent leközlött beadvány folytán bizalommal! nézünk a polgármester intézkedése elébe, mert ép-| ,pen ideje, hogy a városra és a közönségre egyaránt károsnak bizonyuló ezen ázsiai állapotok megszűnjenek ! Kapunk mi világítást olcsóbbat is, jobbat is! Nincs szükségünk egy olyan társaságra, mely esakj igér, de semnr't nem ad, s melynek czélja nem a nagy közönség jogos igényeinek előzékeny kiszolgálása, de kizárólag a saját önző érdeke, amely saját jól felfogott érdekét éppen azzal az előzékenységhiánnyal csorbítja, amivel a világitó nagy közönség iránt viseltetik. A bánásmód ugyanis olyan, mim ha a társulatnak lenne a czélja, hogy a polgárokat a villamos világítási vágytól elriassza, ami számosokkal szemben sikerült is, úgy, hogy a villanyvilágításról lemondtak, vagy pedig alaposan elment a Aedvük, hogy lakásukba a villanyt bevezessék. T a n ü g y. Iskolalátogatók. A vallás és közoktatásügyi miniszter az 1907—8-ik tanévre a békési és a csabai főgimnázium látogatásával és állami felügyele-j tévéi Fass Bertalan nagyváradi tankerületi kir. főigazgatót, a szarvasi főgimnázium felügyeletével Geresi Kálmán debreczeni tankerületi kir. főigazgatót bízta meg. Hírek. Ujesztendő. Az idő rokkáján újra lepergett ■egy hosszú esztendő, az 1907-ik év . . . Sok szomorúság, sok öröm, sok aggódás, sok reménykedés ■vált benne valóvá! Meghozta mindenki részére azt, ami felőle a végzet örök könyvébe bölcsen megirv« volt. Most immár a multté ! . . . Az 1908-ik év, az ujssztendő diadalmas ifjú erővel gyűrte maga alá az elaggott, összetöpörödött óriást, kibontotta, szélnek eresztette szivárványszínű lobogóját, melyre minden halandók földi álmának teljesítése van programúiként Írva; igy toboroz magának híveket. S a balga lelkek mennek hittel, rajongással a soha nem látott uj lobogó után ! Igaznak veszik minden Ígéretét és nem jut eszükbe, hogy ugyanilyen fényes Ígéreteket lobogtatott zászlaján annakidején az ó-esztendő! És lesznek sokan, akik csalatkozni fognak és lesznek, akiknek álmai beteljesülnek. Azt, hogy ki melyik táborba fog tartozni, csak a világok sorsát intéző Teremtő Isten tudja Egyelőre azonban kívánjuk szívből egymásnak a boldog ujesztendőt! Valami azonban van, ami év ről-óvre letörli az ifjú óv zománczos szárnyáról a poézis himporát, varázsát: a földi érdek — a pénz Boldog, boldogtalan kopogtat ajtónkon baksisért, borravalóért! S ettől a ko’dulásszámba menő zsebbevágó jókívánságoktól már az újév első óráiban torkig vagyunk ! De hát ez ellen hiába rugdalód- zunk: ez már régi nóta, amely mindig — uj maiad ! Újévi üdvözlések. A tűnő idő egy évet ujfent elröpitett felettünk. Elmúlt az uj év első napja is, s vele együtt mind ama vérmes remények, melyek csak az ó év utolsó és az uj év első napján töltik el az emberiség lelkét. Azóta visszaestünk a hét köznapi élet megszokott és küzdelmes mindennapi kerékvágásába s marad a világ ami volt.. A szép kilátások, amelyek Szilveszter napján jövő boldogulásunk felett oly csábosán lebegett: már eltűntek. Épugy mint azok a diszszónoklatok, amelyek a hivatalokban, ünnepies formában mondattak e azok által, akik részéről ez dukál és azoknak, akiket ez illet. És folyt az országban a sok szónoklat, ömlött a frázis, dagadt a kebel, de az uj év — ... az csak olyan, mint a régi. sokaknak rosszabb, mert amaz már elmúlt . . . Örvendetesen látjuk, hogy szálnak, szükebb pátriánkban kevesebb szó folyt mint másutt. — Nem voltak hivatalos gratu- lácziók. A közigazgatási bizottság január havi rendes ülését folyó hó 13-án fogja megtartani. Döry Pál főspán. a beiktatást és tisztujitást követő napon deczember 31-én Gyuláról elutazot- Szekszárdra, ahonnan családjával együtt e hét vét gén érkezik haza Gyulára, uj otthonukba. A képviselőtestület rendkívüli közgyűlést tartott deczember hó 31-én délelőtt. A tárgysorozat két pontja alig foglalkoztatta egy negyed órát a szép számmal összejött képviselőteltületi tagokat. Első pont volt a legtöbb adófizetők 1908. évre érvényes névjegyzékének bemutatása, mely névsort lapunk múlt heti számában közöltük. A képviselő- testület a névsort mely gróf Almásy Kálmánnéval kezdőd.k és Exner Mátyással végződik, minden pótlás és változtatás nélkül elfogadta. Második száma volt Erdődi János segély iránti kérvénye, me!yet elutasított a képviselőtestület. E pontnál felszólalt Vieland Dénes gyógyszerész s a városnál evő gyógyszer-számla követelését, mely mintegy >0 koronát tesz ki, a kérelmével elutasított szolgá iák adta. A képviselőtestület humánusán érző tag ai lelkesen megéljenezték a jószivü emberbarátot. Adózók figyelmébe. A vagyonra betáblázoti tdósság az általános jövedelmi pótadóra csökken- őleg hat így példával élve 1000 korona adósság >°/o-al betáblázva 6 koronával, 8% al betáblázva 8 ioronával csökkenti a pótadót. Hogy azonban az idófizetők ilyen kedvezményben részesüljenek, anna« 'eitétel , hogy betáblázott adósságaikat évről-evre » czélra szolgáló vallomási ivén bejelentsék. A »ótadó bevallási ivek január hó végéig fogadtatnak )i a községek elöljáróságánál, Gyulán pedig » rárosi adóhivatalban. Időjárás. Az újév —ügyiátszik — radiká'isabb dveket vall, mint trónvesztett elődje ! Ránczba- izedte a természetet, rendet csinált ezen a sáros öldtekén. Valószínűleg nagy megbotránkozással átta az ó-esztendő tehetetlen, gyenge uralkodását i eres, kemény kezekkel ragadta meg a kormány- ;ás gyeplőit. Téli pihenést parancsolt az egész Miágra, a rakonczátlankodó, nyugtalan folyókra écsegő patakokra jégpánczélból vert erős bilin- lseket, egy hatalmas, északi széllel kiszárította a lárhabarékot, melyben csaknem elmerültünk már, i kopasz, didergő földnek pedig — valószinüleg — nielőbb szép fehér takaróról gondoskodik. Minden itmenet nélkül fordított egyet az időjáráson, de lem gondolta meg, hogy erőszakos fellépésével, ideg modorával minő károkat okozhat a gazdál- codóknak. Az átmenet nélküli időjárás szeszélyeinek tgyÍ8 eléggé ki vagyunk téve s az esős idő után i csontig ható hideg a vetésekre tagadhatatlanul látrányos. Csak már legalább íizt a m<deg téli lótakarót utalványozná ki Ujesztendő Ő felsége nielőbb ennek a szegény, puszta, did: rgő földnek, logy más minden egyébbel együtt csonttá ne fagy auak a jövő évi termésbe vetett legszebb re □ ónyeink ! Kinevezés. A pénzügyminiszter Staub János ;yulai díjtalan pénzügyi számgyakornokot a zála- gerszegi pónzügyigazgatósághoz dijas szárngyakornokká, Hegedűs István pénzügyi számgyakornokot pedig a trencsénbaáni járás főszolgabirája mellé számtiszti minőségben járási számvevővé nevezte ki. Az anyakönyvi hivatal statisztikája Gyulán1907. évben született róm. kath. fiú 202, leány 190, református fiú 116, leány 128, g. kel. fiú 74, leány 58, ág. hitv. ev. fiú 9, leány 12, g. kath. fiú 2, leáuy 9, izr. fiú 11, leány 2, egyelőre meg nem állapított fiú összesen született 815. Házasságot kötött: róm. kath. 103, református 66, g, kel. 42, izraelita 8, vegyes 55, összesen 274. Meghalt: 450, finernü 454 nőnemű összesen 904 egyén. A kereskedők és kereskedő ifjak társulatának Szilveszteri hagyományos estélye, mint minden évben ezúttal is népes, kedélyes és teljes sikerű mulatság volt. Az estélyt nem a csarnok helyiségeiben hanem a földszinti két teremben tartották, de ez a két terem is csaknem szűknek bizonyult a közönség befogadására. A minden tekintetben kitűnő sikerű estély a hajnali órákig tartott; ott voltak úrasszonyok: dr. Bárdos Arthurné, dr. Berényi Árminné, dr Biró Béláné, Billitz Sándorné, Braun Vilmosné Berwald Hermanné, Blum Norbertné, Goldmann Samuné, Heks Miksáné, özv. Kóhn Zsigmondné (Arad), dr. Keppich Prigyesné, Lövi Sándorné, Lusztig Adolfné, Lermann Sománé, Lindenfeld Józsefné, dr. Martos Józsofné, Mannheimer Arnoldné, dr. Mérő Samuné (Borosjenő), dr. Major Simonné, Ney Sándorné (Miske), Neumann Simmonné, Reis- ner Zsanka. Rosenzweig Hermanné, Sonnenfeld Miksáné, Spielmann Gyuláné, Schi 11 inger Julia, Stern Lászlóné, Schwarcz Simonné, Weisz Mórné. Leányok: Berwald Stefiké, Goldmann Erzsiké, Hevesi Jolán, Köröndi Mariska (Debreczen), Herzog Gretchen (Bécs), Lehrmann Juliska, Ney Margit (Miske), Neumann Anna, Ritter Gizi, Sonnenfeld Margit, Schwarcz Janka, Schi I linger Mariska. A „Polgári Kör“ Szilveszter estélye minden tekintetben a legfényesebb siker jegyében folyt le. A kör ifjú tagjaiból alakult rendezőség minden igyekezete oda irányult, hogy a szép számmal megjelent hölgyeket úgy a tánezban, mint a szünetek alatt kellemesen szórakoztassa. A szünóra alatt rt-ndezett tréfás tombola sok deiültséget keltett. Különben a fesztelenség, jókedv voltak az estély uralkodó plánétái. A kitűnő muzsika, szép leányók és asszonyok pedig egyaránt gyújtották, lelkesítették a tánezra vágyó ifjúságot. Jó enni és innivalókról az örökifjú Lojzi bácsi hires konyhája és pioczéje gondoskodott; igy aztán nem lehet csodálni, hogy nem akaródzott senkinek sem hazamenni, aminek az lett a természetszerű következése, bogy csak a hajnal derengése rebbentette szét a jókedvű mulató párokat. A jelenvolt leányok közül sikerült füzérbe szednünk a következőket: Blaskó Irén, Zielbauer Mariska, Csiszár Margit, Endrész Teréz, Frailer Margit, Kukla Etel, Lendvay Anna, Mihalik Böske, Papp Irma. Sál Mariska, Schmidt Blanka, Szabados Lujza, Tóth Irén. Halálozás. Domoszlay József, Weincheim Dénes gróf uradalmának számtartója, Ujesztendő másod napjának estéjén hosszas, súlyos betegség után 68 eves korában meghalt. A boldogult két évtizedig lakott Dibozon, de Gyulán is széles körökben Kedvelték humoros jó kedélyéért és akik közelebbről Ö8mertük, mély érzésről tanúskodó jó szivéért, atm ly felölelt mindent, ahol, akár nyomor enyhi- téséről, akár kulturális czél istápolásáról volt szó. A BudapHsti Hírlap „Adományom“ rovatában bizonyára a legsűrűbben előforduló a ,D. J. Doboz“ név, az ő szí vj'ságának és szerényebb anyagi viszonyainak daczára áldozatkészségének fenyes bi- zonyiiéka volt. A magasabb korban is életerős derek ember, pár év óta betegeskedett; tavaly oly rosszra fordult állapota, hogy az orvosok betegségét gyógyíthatatlannak nyilvánították, ő maga is tisztában volt bekövetkező haláláról és ezt teljes önm'gadással fogadta. Halála szeles körökben kelt részvétét, a mi a Dobozon tegnap délután volt temetésen impozánsan mi gnyilvánult. A halálesettől kiadott családi gyászjelentés a következő : Alolirottak bánatos szívvel, de Isten szent akaratában való megnyugvá sál tudatjuk, hogy Domoszlay József uradalmi számtartó életének 68. éveben, hosszas szenvedés és az anyaszentegyház vigasztaló szentségeinek ismételt felvétele után az üdvösség 1908. evében, január hó 2-án este 9 órakor csendesen elhunyt. Drága halottunk földi részeit f. évi január hó 4-en délután fel 3 órakor adjuk át az anyaföldnek, leikéért pedig az engesztelő szent mise-áido- z.tot ugyancsak 4-én délelőtt 10 órakor mutatjuk he legjobb Atyánknak. Az elhunytnak végakaratjához képest tisztelettel kérjük rokonait, barátait és ismerőseit, hogy a koszorúk helyett a szegényeket istápoiják és egy-egy Miatyánkot mondjanak el a megboidogultért Kelt Dobozon. 1908 |anuár hó 2-án. Özv. Domoszlay Józsefue, szül. Mariska Mária neje. Etter Kálrnánne, szül Domoszlay Eugénia, Domosz- lay Olga, dr. S/.óll Itnréne, szül. Domoszlay Szeréna Domoszlay Melánie, gyermekei. Domoszlay Mária,
