Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)

1908-12-27 / 52. szám

1908. deczember 25. B É K É s Mily másként fordulna az emberiség sorsa, ha a szent karácsony ünnepén a csa­lád kedves körében megtisztult lelkünket, érzelmünket kivinnénk a társadalomba is, az emberek közé. Az egyetértésnek, a testvéri­ségnek meleg érzete embertársunkban nem az ellenérdek harCzosát látná, hanem a kö­zös czél elősegitőjét üdvözölné. Gondolkozzunk: nem-e olyan nagyban az emberiség, mint kicsinyben a család ? Nem-e sokkal feljebb emel bennünket, nem-e inkább nemesit a szeretet? A szeretet kiegyenlíti az ellenérdeket, összefűzi az embereket, boldoggá, nyugodttá teszi az életet. Ez a szeretet éljen szivünkben, ezt vigyük a család szentélyéből ki az életbe s ekkor dicsőség lesz égben az Istennek, föl­dön pedig a jőakaró embereknek ! A vármegye közgyűlése. — Deczember 22. — A vármegyei ezidei utolsó rendes közgyűlése úgy látoga'ottság, mint érdekesség tekintetében messze kiemelkedik a megszokott csendesebb jellegű törvényhatósági ülések közül. De nemcsak a szélesebb körű nagy viták és beható eszmecserék tették nevezetessé ezt a közgyű­lést, hanem azok a fontos határozatok, -melyek a tárgyalások során hozattak. Tagadhatatlan, hogy a tárgysorozatot válasz­tások is tarkították. S igy volt oka annak, hogy a bizottsági tagok nagyobb köre kereste fel a köz­gyűlést. A közigazgatási bizottság 5 kilépő tagjának helyeire is ez alkalommal ejtetett meg a választás, melynek eredménye az lett, hogy az eddigi tagok névszerint Haviar Daimel, Belicey Géza, dr. Ladies László, Veress József, gr. Wenckheim Dénes újra beválasztattak. Legnagyobb vita mindenesetre Tábit Mihály bizottsági tag indítványa körül kerekedett, aki in­dítványában a többes szavazati |jogon alapuló vá­lasztási jog ellen tiltakozott s ennek háta mögött bizalmatlansági indítványt ezélzott. Bár az e körül megindult vita a késő déli órákig eltartott, mégis a szavazás eredménye szerint az állandó választmány javaslata mellett — tehát az indítvány ellen nagy többség alakult ki. Elvi jelentőségű igen szép és tárgyilagos vita keletkezett a »Ne fernere« kezdetű pápai decretum körül, mely ügyben a törvényhatóság felirati jogá­val élni nem kívánt. Az ülés lefolyásáról szóló jelentésünk a követ­kező : Dőry Pál főispán a megjelent tagok szívélyes üdvözlése mellett az ülést pontban 9 órakor nyitotta meg lelkes éljenzés kíséretében. Jelen voltak : Ambrus Sándor alispán, dr. Daimel Sándor vm főjegyző, Kiss László, Konkoly Tihamér, Mol- dováuyí János aljegyzők, dr. Vangyel Endre t. al­jegyző, Grim Mór, Tobak István, Kraft Viktor, Pusztai Mátyás, Szénási József, Rohoska Mihály, Jantyik József, dr. Zöldy Géza, dr. Berthóty István, dr. Danes Szilárd, Rosenthál Adolf, Antalóczy Nán­dor, Kovács Mátyás, Torkos Kálmán, Sinszby Fe- rencz, dr. Bikády Antal, Sárossy Gyula, Máhlik György, Bohus M. György, Galli Miháiy, Aszalay Gyula, Vidovszky Károly, Remeczky Eerencz, Bartos János. K. Horváth Sándor, Kollár Lajos, Ludvig János, Popovics Szilveszter, Bibádi József, Kovács János, Zelenyánszky Mihály, Uhrin Pál, Seiler Vil­mos, Medovarszky Pál. Maczák György, Tóth György, Bucskó Koriolán, Papp Károly, Litauvszky Pál, Da­rabos János, Zahorán György, H Kis Ferencz, Tábit Mihály, Metz Antal, Korossy László, Melis Pál, Hursány György, Góg András, Lipták L. Pál, Me- liskó Pál, dr. Lindenberger János, Lacsó János, Házi Imre, Hankó Pál, Haraszti Sándor, Szabó Emil, Za­horán János, dr. Reismann Adolf, Vincz Dániel, ifj. Steigerwald István, Vandlik Mátyás, Tóth Sán­dor, Hunya Mihály, Marhás András, Veles György, Papp József, Szalay József, ifj. Kocziszky Mihály, Szekerka György, Iványi Antal, Placskó István, Ro- szik Mihály, dr. Márki János, dr. Kiss László, Ko­vács Sz. Adám, dr. Ladies László, Kovács I. Pál, Boross János, Beliczey Géza, Gremsperger József, dr. Vádi Lajos, Soós István, Schmidt Gyula, Csánky Jenő, dr. Vieland Sándor, Dankó Soma, Szabó László, Lukács Endre, Szeberényi Lajos, Keviczky László, Fejér László, Perszina Alfréd, Papp István, Seiler Elek, Belenta Mihály, dr. Daimel Sándor, Erdélyi János, Ricsek János, Kruebió Albert, Monori Mihály, Miklya Z. György, Kohn Dávid, dr. Zöldy János, Schmidt Iván, dr. Szlovák Pál, dr. ürszinyi János, dr. Glasner Adolf, Prág Bonifácz, Veress József, Valkovszky Mihály, Pettner József, Monori Mihály, Szaszák Adám, Grineusz György, Fejér József, Ko- cziszby Mihály, dr. Nagy Béla, Weisz Mór, Hajnal Béla, Lovich Ödön, Kovács L Mihály, Moldovanyi János, dr. Kun Pál, Achim Z. Pál, dr. Kovács Pé­ter, Novak Kamill, Czeglédi Ferencz, Haviar Gyula, dr. Sztojanovics Szilárd. Pálffy Béla, Jantyik Mihály, Pfeffer István, Achim L. András, dr. br. Drechsel Gyula, Fábry Károly, Murvai István, Szeberényi Zs. Lajos, Cseke Gyula, dr. Szirbik Bálint. Alispáni jelentés. Dőry Pál üdvözlete után Daimel Sándor dr. főjegyző terjesztette elő az alispán időszaki jelenté­sét, amely két intézkedésre nézve igényelt határozatot. Nevezetesen az alispán a közművelődési alap marad­ványából 1000 koronát javasol megszavazni a köz- művelődési bizottság részére két vetítőgép beszer­zésére. Achim András közbeszól: Kenyeret a szegé­nyeknek, nem vetítőgépet! Az alispán másik javaslata : Írjanak fel a keres­kedelemügyi miniszterhez, hogy a Szeghalom—füzes­gyarmati szárnyvonalat léptesse elő vámos úttá és ezzel egyidejűleg úgy építtessék ki az Orosháza— szentesi műút, hogy a kettő között összeköttetés létesüljön, miáltal egyrészt a megyei utak összeköt­tetést nyernek a nyugati müutakkal, másrészt műutat nyer a megye egyetlen fürdője: Gyopáros. Felszólalások. Achim L. András: Sem ő, sem pártja nem veszi tudomásul az alispáni jelentést. Szóvá teszi a közigazgatási bizottság legutóbbi ülésén hozott azou határozatot, mely fegyelmit rendel el a békési fő­jegyző ellen. Jogtalannak, sérelmesnek tartja e ha­tározatot. Ha egyáltalán sértett a békési főjegyző, nem a közigazgatási bizottságot, de annak egy tag­ját, mint embert sértette. E testület pedig magán­sérelmet nem vehet magára, azzal szolidaritást nem vállalhat. Felolvassa a békési polgároknak egy hozzá intézet levelét, amelyben orvoslást kérnek a sérelmes határozat ellen. A maga részéről igazat ad a békési polgároknak. Ha Morvái sértve érzi magát, forduljon elégtételért a bírósághoz. Dőry Pál főispán: Azért tűrte Achim felszóla­lását, mert a törvényhatóság ellenőrző közege az összes bizottságoknak. A közigazgatási bizottság azon­ban fegyelmi bíróság, amelyre a törvényhatóság nem gyakorolhat befolyást. Ha e fórumnak bár­kire nézve sérelmes a határozata, a törvény biztosítja a felebbezést az arra illetékes felsőbb hatóságoknál. Achim felszólalása nem tartozik az alispáni jelentés­hez s kéri Achimot álljon el kérelmétől. Achim L. András: Nem időpocséklásból, de közérdekből szólalt fel, amit a jövőben is mindenkor meg fog cselekedni. Simonka György dr.: A főispán álláspontjára helyezkedik, s az ügyhöz csak egy vonaihozásban lehet felszólalni, Ha tudniillik Achim megállapította volna, kik szavaztak a közigazgatásban a fegyelmi kimondása, s a helytelen határozat mellett és most a közigazgatási bizottsági tagválasztásnál levonná a konzekvencziát a voksolással. Czeglédi Ferencz: Kérdi az alispánt, van-e arról tudomása, hogy a szeghalmi rendőrség össze­esküvést szőtt az elöljáróság tagjai ellen, s hajlandó-e az elöljárók iránt köteles tiszteletre inteni a reni- tenskedő rendőröket ? Ambrus Sándor alispán: Achim felszólalására a főispán megjegyzései után csak annyi szava van, hogy egy fegyelmi bíróság ítélete, amig az jogerőre nem emelkedik, kritika tárgyává nem tehető. Cso­dálja Simonkától, aki jogász, s igy törvénytisztelő, hogy arra buzdít, hogy a választásnál egyeseket mellőzzenek. Czeglédi interpellácziójára megjegyzi, hogy az a főszolgabíró elé tartozik. Simonka félreértett szavainak magyarázata után a törvényhatóság tudomásul vette az alispáni jelen­tést és a benne foglalt indítványokat elfogadta. Közigazgatási bizottsági tagválasztás. Ezután jelentette a főispán, hogy a közigazga­tási bizottságban Beliczey Gézának, Haviár Dánielnek, Ladies Lászlónak, Veres Józsefnek és gróf Wenckheim Dénesnek lejártba mandátuma. Az uj tagokat két évre titkos szavazással választják meg. A szavazat­szedő bizottság elnökévé kinevezi báró Drechsel Gyula dr.-t, tagjává Pálfy Bélát és Fábry Károlyt, jegyzővé pedig Vangyel Endre tb. aljegyzőt. A szavazás tovább egy óránál tartott. A hiva­talos liszta természetesen a régi tagokat jelölte. Le­adtak összesen 142 szavazatot, s ebből a hivatalos jelöltekre esett : Dr. Ladies László 133, Beliczey Géza 99, Yeres József 99, gróf Wenckheim Dénes 96, Haviár Dániel 83 szavazat. A hivatalos lisztán kívül természetesen más liszták is voltak forgalomban. így szavaztak : Achim .3 L. Andrásra 37, Bikádi Antal dr.-ra 35, Igaz Pálra 33, Pálfy Bélára 2, Fábry Károlyra 2, Schriffert Józsefre 34, Szegedy Kálmánra 2, Márki Jánosra 13. A bizalmatlansági indítvány. Haviár Gyula indítványára ezután soron kívül rátért a gyűlés Tábit Mihály bizalmatlansági indít­ványára. Az indítványra vonatkozólag az állandó választ­mány az alábbi határozati javaslatot terjesztette elő: »Békésvármegye törvényhatósági bizottsága az 1905-ik évi deczember havában tartott rendes köz­gyűlésében Nagyvárad és Komárom városok tör­vényhatósági bizottságainak köriratai kapcsán az al­talános, titkos választói jog mellett foglalt állast. A törvényhatósági bizottság ezen álláspontjához ezúttal is ragaszkodik, miből folyólag kijelenti, hogy a törvényhatósághoz beterjesztett s többes szavazati jogon alapuló választási törvényjavaslattal, mint amely a törvényhatóság elvi álláspontjának nem felel meg, nem ért egyet. Mindennek daczára, a kor­mánnyal szemben való bizalmatlanságot indokolat­lannak tarja, mert a jelenlegi kormány az általános, egyenlő és titkos választói jogon alapuló törvény­alkotása iránt kötelezettséget nem vállalt s igy an­nak megszegéséről szó sem lehet, mert továbbá a beterjesztett törvényjavaslat szerint a választóijog — bár korrektivumokkal — szintén általánosítottunk s a jelenlegi állapottal szemben igen nagy mérvű előhaladás mutatisozik ; mert a kormáuynak az a törekvése, amely a beterjesztett törvényjavaslat meg- álkotásánál vezette, nevezetesen, hogy az ország nemzeti jellege megóvassék s a magyar faj szupre- mácziója a jövőben is biztosíttassák, mint feltétlenül hazafias, csak elismerést érdemel és megfelel a tör­vényhatóság azon feltételei egyikének is, amelyhez annakidején fentebb hivatkozott álláspontját kötötte s végül, mert a beterjesztett törvényjavaslaton előre­láthatólag eszközlendő mélyreható módosítások le­hetővé fogják tenni, hogy aránylag rövid időn belül a nemzeti eszme sérelme nélkül, a választási tör­vény s a törvényhatóság által is helyesnek elismert elvi alapon alkottassák meg, miért is térjen napi­rendre a gyűlés az indítvány felett.« A vita. Ezután Tábit Mihály indokolta meg néhány szóval javaslatát. Simonka György dr: Mindenféle javaslatot el­fogad, ha őszinték, igazak indokai. A magyar ember pedig őszinteségéről hires, ne legyünk tehát luterá- nusok . . . Tovább nem folytathatta a szónok a felzúdu­lástól. Csak perczek múlva csendesedett el a vihar, mikor is a főispán figyelmeztette a szónokot, hogy felekezeti kérdést ne vonjon a vitába. Szeberényi Lajos: Nem kell a szavakba ka paszkodni, ez csak elszólás volt! Simonka visszavonja a luteránus jelzőt, kije- jenti, hogy nem volt sértő szándéka. Az állandó választmány indokai sem nem igazak, sem nem őszinték, A kormány kötelességet vállalt a titkos vállasztói jogért, ezt hirdette akkor, amikor még tolni kellett a szekerét. Azok a politikusok, akik jóhiszemű tévedésben hagyták a nemzetet, nem úgy viselkedtek, ahogy a nemzet elvárhatta volna. A kormány, amikor a hatalomra lépett, igenis Ígérte az általános, egyenlő és titkos választói jogot és igy igenis áll Tábit indítványának az az állítása, hogy a kormány megszegte ígéretét. Azt sem akceptálja, hogy a plurálitás előhaladást jelent a jelenben létező választói joggal szemben. A voks értéke abban rejlik, hogy a végeredmény mit mutat Annak, akinek egytized szavazatot adnak, annak az akarata elsülyed a többes szavazók voksával szemben. A plurálitás nem egyéb, mint számtani szemfényvesztés, mely nem hogy előhaladást, de visszafejlődést, reakciót képez s amely, ha törvényerőre emelkedik, agyonüti a kifosztott nép akaratát. A nemzeti jelleg megőrzé­sére és a faji szupremáczia megvédésére felhozott érvek csak frázisok. Ha ez volna czélja a kormány­nak, államosítaná a népoktatást és módot nyújtana mindenkinek a magyar nyelv elsajátítására. De en­nek Apponyi halálos ellensége. Ha a terhekben egy­formán kell osztoznia a haza minden polgárának, legyenek egyenlők a jogokban is, de ennek ellensége a kormány, mely a plurálitással is csak a kiváltságo­soknak kedvez. Ha magába száll e törvényhatóság­nak minden tagja és inegvallja magának, a jelenlegi helyzetben — nem hivatalosan — bizonyára több ségben vannak, akik elitélik a korm nyt, amely nem váltotta be Ígéreteit, amiért is elérkezett az idő, hogy bizalmatlanságot szavazzanak. Elfogadásra ajánlja Tábit indítványát. Achim L. András : Simonkával polemizál előbb, majd rátér a bizalmatlansági indítványra. Nem os­torozza Andrassyt s ha hive lenne a mai divatos szoborőrületnek, bejutott volna őrszemi állásra. Is­métli, ha hive lenne Andrássynak, aranyból emelne neki szobrot, mert a szocialistáknak megkönnyítette az agitácziót a lázitásra alkalmas plurálissal. Soha-

Next

/
Thumbnails
Contents