Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-12-20 / 51. szám
2 BÉKÉS 1908. deczember 20. ről minden lehetőt, hogy a kérdés megnyugtató megoldás elé vitessék és a íelekezetek békés együttélését megzavaró rendelkezések életbe ne lépjenek.“ Azt hisszük és egyben óhajtjuk, hogy vármegyénk törvényhatósági bizottsága a szatmárihoz hasonló álláspontot foglaljon el a közönség körében nagy izgalmat keltő kérdésben. A mérték hitelesítés ügyének rendezését jelzi az az alispáni előterjesztés, amelyben hordójelző hivatalok felállítását kéri. Az 1907. Y. t.-cz. 25. §-ának 2 bekezdése ugyanis a hordójelzö állomások létesítését a törvény- hatóságra bízza. Az előterjesztés szerint a vármegye területén két hordójelzői hivatal állíttatnék fel, u. m. : Gyulán és Szarvason. Ezenkivül sok kisebb nagyobb vármegyei, községi és egyéb ügyek várnak elintézésre, melyeknek tárgyalása minden valószínűség szerint csupán csak egy napot fog igénybe venni. őt pénzügyigazgatóvá történt kinevezése alkalmából üdvözölte és mely szerint működése elé bizalommal tekint. Erre a jóindulatra és bizalomra magát teljes mértékben érdemessé tenni kötelességének fogja ismerni. Az ülés lefolyásáról szóló részletes tudósításunk egyébiránt a következő: Döry Pál főispán a tagok szivélyes üdvözléséA jószág teleltetése elég gondok között ugyan de nagyobb bajok nélkül rendes mederben folyik, a gazdasági egylet közbenjárására kaptak a szükebb takarmány termő vidék községei 1600 métermázsa korpát 30 százalék kedvezményes áron, mi ba nem is mondható túlsóknak, de még is elég arra, hogy a bajokon momentán enyhítsen. A munkások átlagos napszámbérek 1 K 20 fii. vei nyitotta meg az ülést, melyen jelenvoltak Ambrus v0,t> köztük és a muukaadók kÖ2Ött surlódások nem Sándor alispán, dr. Daimel Sándor főjegyző, Sárosy fordu](;ak ejg Gyula árvaszéki elnök, dr Zöldy Géza tb. főügyész, Jp^ kereskedelem és {pari munkás m0!gaimaL dr. Zoldy János t. főorvos, dr. Liszy Viktor főügyészh., Az ipar és kereskedelem terén említésre méltó föl- Roediger Gyula pénzügyigazgató, Mikiér Sándor tan- lendülés nem yolt észlelhető. Az Orosházán rendeA közigazgatási bizottság ülése. — Deczember 14. — Hétfőn tartotta meg a vármegye közigazgatási bizottsága folyó havi rendes ülését, amelyen a tagok majdnem teljes számban — egy kivételével — vettek részt. Az ülésen hosszabb és behatóbb viták indultak meg, melyek közül leginkább a Morvái bizottsági tagot »állítólag« ért sérelem orvoslása és megtorlása iránti eszmecsere emelkedett ki. —■ Ennek során jobb ügyhöz méltó buzgalommal mondotta ki a bizottság, hogy Szathmáry Gábor békési főjegyző nyilatkozatában, amely Morvái Mihálynak a közigazgatási bizottságban tett azon felszólalása, hogy a főjegyző a képviselőtestület üléseit a közigazgatási bizottság üléseivel egyidőbe szokta kitűzni, a »Békésmegyei Független ség« czimü lap nov. 18-iki számában jelent meg: „a felsőbb hatósággal (?) szemben durva (?) tiszteletlenség foglaltatik.“ Ezek alapján Szathmáry Gábor békési főjegyző ellen a fegyelmi eljárás elrendeltetett. Az ülésnek másik nevezetesebb mozzanata volt Roediger Gyula kir. pénzügyigazgató felszólalása, melyben hálás köszönettel vette a bizottságnak a múlt havi ülésében hozott határozatát, amelyben felügyelő, Pertzina Alfréd műszaki tanácsos, Pfeißer István közig, előadó, Haviár Dániel, Haraszti Sándor, Veres József, dr. Ladies László, Deliczey Géza, Var- ságh Béla, gróf Wenckheim Dénes, dr. Török Gábor és Morvái Mihály. Az ülés megnyitása után előterjesztette dr. Daimel Sándor az alispáni havi jelentést, mely egész terjedelmében a következő: A folyó évi november havában a vármegyében előfordult közérdekű eseményekről a következőket jelentem : A személybiztonság 20 esetben zavartatott meg és pedig 1 emberölés kísérletén kívül, 12 könnyű és 7 súlyos testi sértés elkövetésével. A vagyonbiztonság ellen 39 esetben intéztetett támadás, melyek közül 1 sikkasztáson, I zsaroláson és egy betöréses lopáson kívül mindegyike kisebb értékű tárgyak, főleg pedig baromfiak ellopása volt. A tettesek majdnem minden esetben kinyomoztattak és ellenük a büntető eljárás meginditta- tott, a még ismeretlen néhány tettes ellen a nyomozás folj’amatban van. Tűz 8 esetben volt; négy lakóházon és egy cséplőgépen kívül legtöbb esetben kisebb gazdasági eszközök és kisebb házi bútorok égtek el. A tűz keletkezésének oka gondatlanság. A kár biztosítás folytán néhány eset kivételével megtérül. Baleset 3 fordult elő, melyek közül kettő halállal végződött. Öngyilkosság 5 esetben történt; öngyilkossági kísérlet pedig 2 esetben. Földmivelés és mezőgazdasági munkás üyy. Az elmúlt hónapban a mezőgazdasági munkák legnagyobb része szünetel. A trágya kihordása és az uradalmaknál a dohány csomózás és cirok munkálatok folynak. zett ipari kiállításról múlt havi jelentésemben már említést tettem. A munkások körében sztrájkra való hajlandóság nem mutatkozik. Vegyesek. A vármegyei és községi közigazgatás menete ellen panaszra nem volt ok. Kétegyházán lemondott Hoffmann Viktor, helyére irnok-végrehajtóvá Eozenzveig Jakab választatott meg. Szeghalmon pedig rendőrbiztossá Baranyi József volt csendőrt választották meg. A békési járás főszolgabirája Kocsor Dezső községi állatorvost 5 K. Szathmári Kálmán községi iktatót 10 korona pénzbüntetéssel sújtotta. Nagy Gábor adóügyi jegyző állásáról lemondván, helyére Kis B. Mihály békési segédjegyzőt s ennek helyére Balogh Imre gyulai lakost helyettesítette. Végül jelentem, hogy a szarvasi járás főszolgabirája Lánczossy László szarvasi anyakönyvrezető helyettest sikkasztás miatt állásától felfüggesztette. Az alispáni jelentés után Török Gábor dr. kifogásolja, hogy az alispáni jelentés csak egyszerű rövidséggel emlékezik meg Nagy Gábor békési adóügyi jegyző lemondásáról. Kifogásolja, hogy a békési főszolgabíró tudomásul vette Nagy lemondását, amikor az nyugdíjazást is kért. Ha valaki lemond, nem igényelhet nyugdijat. Éppen nem a jelen körülmények között. Ha pedig csak nyugdíjazást kért, mi czimen van távol a hivatalától. Véleménye, hogy Nagy jegyző nem bújhat ki az anyagi felelősség terhe alól. Kérdi az alispánt, milyen felfogásban van ez ügyről. Ambrus Sándor alispán: Az ügy aktái még nem nyertek érdemleges elintézést. A főszolgabíró nem fogadta el a lemondást, mert erre nem is illetékes. — Én vagyok az az ember, aki karácsony előtt Nagyságodat odahaza csuful lepocskondiáztam és a hóba taszítottam. — Úgy? Orvendek a szerencsének. — Részemről a szerencse. No hát, meg is szenvedtem érte. A főszolgabíró ur ugyancsak elverte rajtam a port. Nem vette tekintetbe az enyhítő körülményeket. — Miféle enyhítő körülményeket? — Hogy aznap nagyon el voltam keseredve. Tudniillik, aznap is éppen elítéltek szintén azért, mert más valakit is legazembereztem ... — És a hóba taszította. — Nem. A sárba. Akkor nem volt hó. ósz volt és nagy volt a sár. — Akkor hát én még jobban jártam, mert csak a tiszta hóba estem. — Határozottan. Higyje el nagyságos uram, hogy én valósággal megbünhődtem már a múltat és jövendőt. Annyit ültem már becsületsértésért, verekedésért, közcsendháboritásért apránként a börtönben, hogy azért már egy rablógyilkosságot is elkövethettem volna. — Szép. Hanem hát miben lehetek szolgálatára ? — Tetszik tndni, meguntam már azt a csöndes falusi életet. Följöttem Budapestre s mivel más ösmerösöm nincs az egész nagy városban, hát fölkerestem nagyságodat, hogy pro- tezsáljon be valami jó hivatalba. Ez a bizalom határozottan meghatott. — Nagyon szívesen, kedves Gubora. Az ember úgyis rendesen olyanokat protegál, akiket nem ismer. De hát mihez ért ön voltaképpen ? Micsoda az ön foglalkozása, eltekintve attól, hogy a hóba és sárba taszigálja az embe reket ? — Eleinte furvézer voltam, de ott kellett hagynom a gyöngyéletet. Azt mondták, hogy nagyon csúnyául káromkodom. Ez aztán a nagyszerű gyerek ! Úgy káromkodik, hogy még a furvézerek sem tűrték meg maguk között! — Azután beállottam csendőrnek. De onnan is kikoptam, mert ott meg azt vetették a szememre, hogy nagyon goromba vagyok. Eszembe jutottak a csendőrök vallatásai S ez a ficzkó még csendőrnek is goromba! Mi, féle hivatalba fog ez hát beleilleni? — Úgy gondoltam hát, hogy Budapesten nagyon beválnék házmesternek. — Mondhatom-, hogy rendben tudnám tartani a lakókat, azt a nyöszörgő kirelájzumát a sok éhenkórász par- tájjának! Helyeslőén bólintottam. Ez az ember máris házmester. Pokoli ötlet villant a fejembe. Éppen akkor stájgeroltak ki a volt lakásomból. Tudtam, hogy a volt háziuramnak házmesterre van szüksége. Leültem és a legmelegebb hangú levélben ajánlottam be neki Gubora Vincze urat, mint a rend és erély mintaképét. Gubora Vincze nagy hálálkodva távozott. Én pedig a kielégített bosszúvágy érzetével, aznap este nagyot ittam az asztaltársaságommal. Éjfél felé vetődtem haza s mikor a borotva éles szélben, odakünn tánczoltam a fagyon : a Gubora Vinczi stílusában kezdtem emlegetni magamban a házmesteremet. Milyen különös természeti tünemény is egy fővárosi házfelügyelő! Mikor a lakó csenget : kevés kivétellel, időszaki süketségbe esnek. Annál jobban ki van náluk fejlődve a tapintás érzéke. Sötétben is észr-veszik, amikor az ember tizfillérest nyom a markukba húsz filléres helyett. Vészre fölhangzott a kapu alatt a mpgváltó csoszogása; a zár csikordult, a bérkaszárnya nehéz kapuja föltárult s kit világított meg előttem az éji lámpa barátságos fénye? Gubora Vincze ur vigyorgó ábrázatát. — Ezer millió ördög! Hát maga itt van? — Itt. Tetszik tudni : nem tudtam elszakadni'a nagyságos úttól. Megkértem az itteni házmestert, hogy ő foglalja el az üresedésben levő helyet, én pedig elfoglalom az övét. Mondhatom, hogy a dermesztő hidegben is melgem lett erre a kilátásra, hogy Gubora Vincze legyen a Cerberusom. De aztán megvigasztalt a remény, hogy ha az uj házfelügyelő éreztetni is fogja általam már ismert jó tulajdonságait a többi lakóval ; velem szemben bizonyára gyöngéd kimélettel fog bánni. Hiszen nekem köszönheti a hatalmát, amivel bizonyára rettenetesen vissza fog élni. Azonban már egy görög bölcs megmondta, hogy az ember élete a csalódások folytonos lán- czolata. Hogy melyik görög bölcs mondta, azt nem tudom. Aki kiváncsi rá, olvassa el a görög bölcsek összegyűjtött és összegyüjtetlen müveit. Ugyanis, amikor néhány nap múlva, reggeli utáni sétámból hazatérek: éktelen lárma verte föl a rengeteg bérház udvarát. Mind a három emelet lakója, cselédje, ijjedten csödült ki a folyosóra s gonosz kárörömmel hallgatták a házmester urat, aki az udvar közepén állva, eresztette ki a hangját. — Hallja maga, nyúzott pofáju pernahajderj! Hát ilyenkor kell porolni? Ki ne merje hozni
