Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-29 / 48. szám
L908. november 29. BÉKÉS 7 •kár volna áttérni egyszerre a nagyközségi szervezetre, hanem egyelőre a rendezett tanácsú város helyett, amíg egy helyes tanács nem segít rajtunk, jó volna a »rendezetlen tanácsú város« nevet felvenni. Hátha ezt tekintetbe venné a miniszter. A múltkor régen, azt találtam mondani, hogy ■Gyulán nincs társadalmi élet. Ezt tisztelettel visszaszívom. Amin azonban vissznszivom, érzem, hogy hideg. Persze tél van. Ilyenkor aztán mégis összejön ez a hideg társadalom a meleg szobába, a meleg terembe, ahol jour, koncert és bál tartatik. Ha nem volna olyan hideg, talán össze sem jönne. Pedig •látom előre amint megcsúszik, meginog és elesik -az egész gyulai társas élet, mert nemsokára — a jégre megy. — ne r. Apró történetek. Esperes jött a faluba. Hogy az egyház ügyeit megvizsgálta, benézett az iskolába is, hol kedélyesen egzaminálgatta a nebulókat. A többek közt egy hülye gyermeket is felszólított . . . — Láttál-e már fiam szamarat? A fin bambán a pad alá nézett, majd meg a szoba menyezetét vizsgálgatta. A tanító egy ideig integetett a gyereknek, hogy illedelmesen viselje magát, de hogy a fiú nem reagált a mimikákra, mérgesen rászólt: — Adta haszontalanja ... hát nézz az esperes urra ! * Egy pap a mezőn sétált. Találkozott egy pász torfiuval, ki elmélázgatva furulyázott. A pap megszólította a fiút : — Szépen tudsz furulyázni öcsém . . . — Tudok, mert tanultam — igy a fin. A pap megütközött a rövid feleleten s ezért gúnyosan fordult a fiúhoz. — Hát imádkozni tudsz-e? — Nem tudok, mert nem tanultam. A pap feddőleg felemelte kezét: — Akkor verjen meg az Isten ! — Magát meg áldja meg .. . szólt rögtön a fiú A papot ragyon meglepte a fiú felelete. Majd mérlegelni kezdte magában : Ez a fiú nemes lélek, ahelyett, hogy vissza átkozná, jóindulattal van embertársa iránt. Meg is bánta hirtelen haragját s azért igy szólt a fiúhoz : — Fiam, ne hallgassa meg az Isten azt, amit mondtam . . . — De az enyémet sem —• igy a fiú. * Egyik nagyobb kávéházunk szépen gömbölyödő gazdája erősen készülődött . . . mondjuk egy bankettre. A csaposlegény'ek egyrésze halat hordott, a másik része meg a pincze felé gurgatta a hordókat. Ekkor vetődött oda egyik törzsvendég, ki megkérdezte a gazdát — Mi van ezekben a hordókban ? — Most. — Mikor hozták ? — Must. * A tanító kiadta az iskolában : — Holnap a Kolumbus tojásáról magyarázok... hozzatok egy-egy tojást. Egy kis fiú felállt. — Tanító ur kérem, nekünk tojásunk nincs, *sak vajunk. — Az is jó lesz, — intett a tanító — csak hozzad ! * A vacsorát hamarosan bekapta, s aztán felöltve felső kabátját odalépett az asszonykához s homlokon csókolta. Mig a színészek nem jöttek, addig a kaszinóba sietett; de mikor Thália papjai, különösképpen pe- .dig a papnői felütötték sátrukat a Göndöcs-kertben, a szive oda vonzotta. Az asszonykának nem tetszett ez a rendes kiruccanás. Érvelt is ellene. Minden utját-módját megpróbálta az akadály-gördítéseknek. Késett a vacsorával, csipkés pongyolát öltött, előbb ujjasat, .aztán ujjnélkülit; de, hogy e lágy melódiákra nem reagált a vén imposztor, erősebb hangnemekhez nyúlt; Dult-fult, lamentált, sőt a sírást is elővette . .. Ezek a recipék sem váltak be. A napokban történt köztük az alábbi jelenet : A férj az utolsó falat és korty eltüntetése után vette a téli kabátját. — Hova megy? — igy az asszony. A férjuram hősi poziturába vágja magát s egy kiérdemült tragikust megszégyenítő gesztust és hanglejtést használva monda: — Okos asszony nem kérdi a férjétől, hogy hova rAegy . . . Az asszonyka meghökkent e tragikusan hangzó válaszra; azonban hamarosan elsimultak arczának ideiglenes redői s mosolyogva vágott vissza: — Jó, hát menj ... én nem kérdem; de any nyit mondok, hogy az okos ember se kérdje ám a feleségétől, ha készülődik .. . — Hja, kedvesem — szólt nagyot sóhajtva a férj, miközben szeme fehérjét felfelé forgatta — az lehetetlen, mert az okos embernek nincs felesége! Hanem az utolsó mondat után férj’ uram, mint a takács munka s a veleszületett őserő engedte, sebesen elvitorlázott. C-ely). Közgazdaság. Thék Endre udvari tanácsos. Megérdemelt kitüntetésben részesült hszánk egyik kiváló munkás iparosa, Thék Endre. Felülről jött hozzá a kegy. Itt/lenn, az egyszerű százezrek már rég ismerték és becsülni tanulták az ő munkásságát, munkástársai 8zeretetót s az ezek iránti számtalanszor önzetlen módon kimitatott áldozatkészségét. Méltósá- gos lett az egykori szegény iparosból, ki önerejéből küzdötte fel magát e magas polczra. A külföldön töltött tanulmányai után haza jőve Budapesten, az Üllei-uton gyárat alapított, mely ma már oly virágzó, hogy bármely külföldi bútorgyárral kiállja a versenyt. Midőn igy dicsőséget szerzett a magyar iparnak, nem feledkezett meg kisiparos társairól sem . . . Példa erre az orosházi kiállítás, melyről lapunk múlt számában emlékeztünk meg. Most, midőn a kezdeményezőt s a kivitelhez a legerősebb támasz- nyújtót ily magas kitüntetés érte, megemlékezünk arról, hogy ez elismerés mily visszhangot keltett itt Békésmegyében, Thék pátriájában. — Múlt vasárnap több gyulai iparos Sál József, Szénásy János, Gróh Mihály, Implom János, Implom József és Diósi Béla vezetése mellett átrándultak megtekinteni az orosházi ipari kiállítást. Ugyanakkor nagy számban jelentek ott meg a békéscsabai iparosok is, kiket az orosházi ipartestület a vasútnál fogadott. A kiállításon levő sok figyelemreméltó munka meglepte a szemlélőket, melyek mind Thék Endre tanoncz otthonának érdeme. A külföldi eredetű munkagépek, amelyekkel kézműiparosaink a gyáriiparral felvehetik a versenyt, szintén felkeltették az érdeklődést. Thék Endre budapesti butorgyáros gondoskodásából született meg ez az orosházi kiállítás, s mint ő maga Orosházán mondta, ebben az irányban törekszik országszerte arra, hogy megismertesse a magyar- országi kisiparosokat azokkal az eszközökkel, melyekkel megküzdhetnek a reájuk nehezedő gyáripari versenynyel. A kiállítás megtekintésére egybegyült gyulai és csabai iparosok az orosházi ipart, stület vendéglőjében az orosházi iparosokkal társas ebédre gyűltek össze. Itt hangzott el az az indítvány, hogy a három nagy alföldi város iparosai Thék Endrét, mint a kisiparosok pártfogóját üdvözöljék, s mivel betegsége miatt a kiállítás megtekintésére le nem jöhetett Budapestről, táviratilag azon óhajuknak adtak kifejózést. hogy egészségét mielőbb visszanyerve a magyar ipsr istápolójaként az Isten sokáig éltesse! — Az üdvözlést Thék Endre Budapestről másnap Sál József gyulai iparos ifjúsági egyleti elnökhöz a következő táviratban köszönte meg: „Hazafias gyengéd megemlékezésüket hálás köszönettel vettem, amely messze felette van csekély, de igaz jóakarattal tett munkásságomnak, melyet kisiparos társaim érdekében tehettem. Vajha azon óhajom teljesülne, hogy becsületes törekvő társaim az iparból fakadt munkásságuk alapján boldogok lennének. Ismétlem köszönetemet Thek.“ A gyulavidóki helyiérdekű vasút pénzügyeinek végleges rendezése céljából a kereskedelmi minisztériumban deczember 3-án szaktanácskozmány fog tartatni, melyre a vasút igazgatósága meghivatott. Füzfatelepre segély. A földmivelósügyi mmisz- ter Füzesggarmat község részére 100.090 nemes fűzfadugványt helyezett kilátásba, ha az erre szánt területet 50 cm mélyen megforgattál ja, Nagyszénás községnek szintén hasonló segély helyeztetett kilátásba. A ragadós száj- és körömfájás betegség körül egész szigorú rendszabályokat léptetett éleibe a földmivelésügyi miniszter, melyekre vonatkozólag több vármegye kérelmezett, hogy a rendszabályok szigorúsága enyhittessék. A miniszter most válaszolt e felterjesztésekre s a vármegyéhez intézett leiratában jelzi, hogy a kiadott rendelkezések szoros végrehajtásához ragaszkodik mert azok igen üdvös eredményeket produkáltak. A Békósmegyei Gazdasági Egyesület folyó hó 24-én igazgató-választmányi, ezt követőleg pedig közgyűlést tartott. Jelen voltak: Wencheim Dtnes gróf elnöklete alatt Beliczey Géza igazgató elnök, Bajcsy Gusztáv, Badics Elek, Vidovszky Károly, Kis Antal, Galgóczy Géza, Neumann Manó, gróf Széchenyi Antal, Horváth János (Orosháza), Sailer Elek, Kitka György, Morvay Mihály, Mester Gábor, Reiner Béla, id. és Ifj. Boros János, Pfe ffer István, Mázor Pál. Az ülés megnyitása után Beliczey Géza igazgató-elnök előterjesztésében tudatta, hogy az egylet által kibo- csájtott felhívás kapcsán olcsó korpára Szentandrás, Sámson, Tótkomlós és Orosházáról történt a gazdák részéről bejelentés, mig növendék szarvas- marhateleltetósre Gyoma, Köröstarcsa, Békés és Csabáról nyilvánult hajlandóság. Tudomására hozza az igazgatóválasztmánynak, hogy a Gazdasági Egyletek Orsz. Szövetsége október hóban tartott nagygyűlésen a Gazdasági egylet is részt vett1 Ennek a gyűlésnek legfontosabb tárgya a mezőgazdasági kamarákról szóló törvényjavaslata volt ; azonban a gyűlésen megállapodásra jutni nem tudtak s ez évben a gazdasági egyesületek által kiküldött egy- egy tag által még egy értekezletet tartanak. Kéri az igazgató választmányt, hogy ezen értekezletre egy tagot küldjön ki. Az igazgató-választmány egyhangúlag Beliczey Géza igazgató-elnököt küldte ki az értekezletre. Ezután bemutatta a titkár a választmánynak az 1909-ik évre szóló munkaprogramot és költségelőirányzatot, melyet az igazgatóválasztmány elfogadott. A költségvetés tárgyalása után Beliczey Géza igazgató elnök indítványozta, hogy az Egyesület gabonatéri székházát — amely jelenlegi állapotában nem felel meg — építse fel még a jövő évben. Sailer Elek tekintettel arra, hogy az egyesület pénze még mindig nincs együtt, indítványozta, hogy a székház építése halasztassék egyelőre el. Az igazgató választmány többsége a ház felépítése mellett foglalt állást, egyelőre azonban csak egy előkészítő bizottságot küldtek ki, amelynek tagjaiul beválasztattak: Beliczey Géza elnöklete alatt Vidovszky Károly, Wagner Józ-ef, Áchim Gusztáv, Seiler Elek, Neumann Manó tagok és a titkár. Tudomásul vették a földművelésügyi miniszter leiratát a hazai gyártmányú g<pek pártolása ügyében. Felolvastatott ezután Beker- vármegye alispánjának átirata, mely szerint a vármegye törvényhatósága nem zárkózik el attól, hogy a Petőfii-téri ház értéke az uj egyleti házra be ne kebeleztessék, de ragaszkodik ahoz, hogy a teljes értéke 20.000 korona os ne csak mint az egyesület szeretné, 10.000 korona keDeleztessék be. Az ig. választmány hosszabb vita után elhatározta, hogy ezen határozatot megfelebbezi. Felolvastatott Komárom vármegye átirata, amelyben a gazdakötök létesítésével a gazdasági egyletek támogatását is kérik. Komárom vármegye átiratát magáévá teszi és a gazdakörök létesítését támogatni fogja. Az indítványok során Pfeiffer István előadta, hogy a közigazgatási bizottságban előterjesztést tett az erkö'cs és egészséget romboló pálinkaivás korlátozására. Kérte, hogy szabályrendelet alkottassék, tne’y szerint aratáskor a gazdák és uradalmak ne természetben adják a kikötött pálinkát, hanem azt
