Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-11-15 / 46. szám
2 BÉKÉS 19<"8. november 15. Tisztelt Igazgatóság ! F. évi augusztus hó ‘29-én az Országos Mun- kásbetegsegélyzö és Balesetbiztosító Pénztár igazgatójává megválasztatván és f. hó 3-án az 1907. évi XIX. t. -ez. 111. §-a értelmében megerősítést nyervén, az e hó 28-án tartott igazgatósági ülésben igazgatóságom előtt hivatali működésemet tettleg megkezdtem. Midőn erről a tisztelt Igazgatóságot is értesíteni szerencsém van, szükségesnek tartom, hogy eddig tett és a legközelebbi jövőben teendő intézkedéseimről a tisztelt Igazgatóságot is röviden tájékoztassam s tevékenységem főbb irányelveit vázoljam Mar az Országos Pénztár Igazgatósaga előtt is jeleztem, hogy részletes munkaprogrammot, mely a távolabbi jövő nagy feladatait érinteni kívánja és a munkarendet, mely a feladatok megoldásának egymásutánját fogja meghatározni, külön kívánom előterjeszteni és illetékes kritika alá bocsátani. Ezt most csak ismételhetem. Áz Országos Pénztár Igazgatósága egyhangú helyesléssel vette tudomásul, hogy első feladatnak a belső szervezés és megerősítés munkáját tekintem, s hogy máris oly belső hivatali beosztást létesítettem, melytől a szervezetlenség időszakából fenma-l radt függő kérdések gyors lebonyolítását várom. S azon reményemnek adok kifejezést, hogy daczára hivatalos működésem rövidre mért idejének, a tisztelt Igszgatóság máris meggyőződhetett arról, hogy a folyó ügymenetnek minél gyorsabb lebonyolítását szorgalmazzam.Bár a kormányhatóságilag jóváhagyott költségvetésben rendelkezésünkre adott rendszeresített személyzet az ügymenet kifogástalan ellátására korántsem elegendő, módot fogok keresni, hogy ideiglenes minőségű munkaerőké beállításával a még felmerülhető hiányokat is orvosoljam. Ezen intézkedésekkel, remélem, mihamarább abban a helyzetben lesz a Országos Pénztár, hogy helyi szervei és az egész ipari érdekeltség, úgy munkaadók, mint biztosítottak jogos érdekei és méltányos igényei kielégítést nyerhessenek, hogy törvényszerű kötelességeit egész terjedelmükben felkarolhassa s az ország egész közvéleménye által a létesítéshez fűzött várakozásoknak megfelelhessen. A sürgős teendők között különösen is meg kell említenem a segélyezési igények pontos kielégítését, a baleseti ügyek gyors lebonyolítását s a pénztárak átalakulásával az uj törvény és az ennek határoz- mányai alapján kibocsájtott rendeletnek megfelelő kezelés egyöntetű biztosítását, mert csak rendszeres nyilvántartás, pontos kezelés és könyvelés mellett foglalkozhatunk az érdekeltség megnyugvása mellett messzebb menő tervekkel, melyek csak rendezett pénzügyi viszonyok közt lesznek megoldhatók. Midőn az átalakítási munkálatok gyors foganatosítására azért utalok, hogy a rendszeres járulék kivetés és behajtás megkezdhető és a pénztárak anyagi helyzete megjavítható legyen, ezzel kapcsolatosait két másik nagyfontosságu munkára kell rámutatnom, melyek nemcsak kezelési és nyilvántartási, hanem pénz gyi jelentőséggel is bírnak. Ezek egyrészt a gyógyszervények megfelelő retaxálása, másrészt az üzemek felvétele és besorozása a veszélyességi táblázat szerint. Az első nemcsak — mint remélem — jelentékeny pénzügyi megtakarítással fog járni, hanem módot fog nyújtani a tagok gyógyel- látásának teljes áttekintésére és ellenőrzésére. Az utóbbi fog alkalmat nyujani a balesetbiztosítási járulékok — esetleg előlegek — kirovására, melylyel a baleseti számla terhére tett eddigi nagymértékű kiadások megtérítése és fedezése biztosítható lesz. Nem kétlem, hogy csak ezen legsürgősebb napi tennivalók ily rendkívüli munkát és odaadást fognak igényelni, nemcsak az Országos Pénztár egész tisztikara részéről, de elsősorban is az összes helyi pénztárak autonom szervei, de tisztikara részéről is. Számitok arra, hogy a Tisztelt Igazgatóság méltányolni foaja a rendkívüli nehéz helyzetet és a maga részéről is teljes odaadással fel fogja karolni a törvényileg ránk bízott fontos és szép feladatokat s azok megvalósításához hatékony közreműködésével és tisztikarának munkásságával nagy mértékben hozzá fog járulni. Jól ismerem az akadályokat, melyek különösen helyenként, az eredményes munkát nehe zitik. De arra kérem a Tisztelt Igazgatóságot, h; bármi okból és bármely kérdésben bármilyen nehéz ségek vagy akadályok merülnének fel: forduljoi teljes bizalommal az Országos Pénztárhoz, és mi i magunk részéről minden lehetőt el fogunk követni hogy azokat elhárítsuk, ha kell, legyőzzük. Már csal azért is, hogy a központosított igazgatás egyönteti lehessen, kész örömmel adunk meg minden felvilá gositást azon kérdésekre, melyek a pénztárak életé ben felmerülhetnek. Sőt ha iratváltással a kérdései nem volnának elintézhetők, készséggel fogunk költ ségünkre megbízható szakembert is rendelkezésükr bocsátani, hogy az administrativ berendezkedés, : kettőskönyvitel felfektektetése vagy más ügyekben esetleg hosszabb időn át is rendlkezésre állhasson így minden erőnkkel rajta leszünk, hogy : rendszeres és rendes pénztári kezelés minél előb szabályos medrébe térjen, de tudom, hogy^ a leg jobb igyekezet mellett is, erre bizonyos idő szűk séges és azért arra is kérem a tisztelt igazgató ságot, hogy működésemről való végleges Ítéletén**1 kimondása előtt, bizalmán kívül türelmével is aján dékozzon meg s ezenfelül befolyását olyan irányba! is érvényesíthesse, hogy az országnak a munkás biztosítási ügyekben eddig felmerült nehézségekké felzaklatott közvéleménye is megnyugvást találjo és hogy különösen a pénztárak keretében csatol érdekeltség szives türelmét még addig megtartsa mig serény munkásságunknak első eredményei érez hetőkké válnak. Ismétlem: ez nem jövő munkásságunk pro grammja; ez a ma elvégezendő feladatok vázlata. Nincs ebben kimondva, de tengelye egész tevékenységemnek és kell is, hogy az legyen, hogy a pénztáraknak autonómiája a törvényszabta keretekben biztosíttassák es megerősittessék. Ezt azonban első' sorban is úgy vélem elérhetőnek, megvalósíthatónak és megtarthatónak, ha a pénztárak az autonómiára való érettségüket, rátermettségüket, értelmi, erkölcsi és anyagi erőiket azzal igazolják, hogy a törvényben rájuk bízott teendőket nemcsak kifogástalanul, de dicséretre méltóan látják el. Azzal akarom az Országos pénztár önkormányzati jellegét és helyzetét is megszilárdítani, hogy működése oly színvonalon legyen, mely büszkén várhatja minden oldalról a kritikát és ellenőrzést. Ezzel vélem legjobban kidomboríthatni azt a köteles tiszteletet is, melyei felügyeleti hatóságunknak adózni kell. És mert erős meggyőződésem, hogy felügyeleti hatóságunkat is ugyanezen szellem és felfogás hatja át : hogy a ránk és egyúttal rája is bízott törvényes feladatoknak minél teljesebben tegyünk eleget és a munkásbiztositás ügyét necsak jól szolgáljuk, de előbbre vinni is iparkodjunk : azon reményt táplálom, hogy ez alapon minden, netán felmerült félreértés eloszlatásával biztosítható lesz azon harmonikus együttműködés, mely a közös czélra rendelt fórumoknak sikeres munkálkodását egyedül képes biztosítani Arra kérem ismételve a tisztelt igazgatóságot és egyúttal az igazgatóság vezetése alatt álló tisztikart is, — mint amelyre az autonom szervek irányitó tevékenységének végrehajtása és megvalósítása nehezedik, — hogy nagy és nehéz feladataimban támogatni szíveskedjék, én pedig a magam, munkatársaim, az egész tisztikar nevében készséggel Ígérem, hogy minden törekvésünkkel azon leszünk, hogy vállvetett munkássággal a legszebb czélt: a sikert elérhessük. A közigazgatási bizottság ülése. — November 9. — A vármegye közigazgatási bizottságának november havi rendes ülése meglehetős látogatottságnak örvendett, s igy ha figyelembe vesszük, hogy a tárgy- sorozatban fontosabb, contentiósusabb ügyek is foglaltattok, könnyen érthető, hogy egyes előadmányok- nál komoly vita és alapos eszmecsere merült fel. — A bizottság határozatai és indítványai között első helyen kell megemlíteni a Haviar Dániel és dr. Ladies László által provokáltakat, amelyek tudniillik első sorban közérdekű vonatkozásuak. Ilaviar bizottsági tag ugyanis arra való tekintettel, hogy állami és törvényhatósági utaink — jó minőségük folytán — az automobil forgalom által jelentékeny mérvben igénybe vétetnek, felhívja a bizottság figyelmét arra, miként a szarvas—szentandrási állami müut olyan magas töltésre van felépítve, hogy azon a ösmerunk) valami vöröses folyadék szerepelt, méllyel le kellett önteni az uborkamagot vagy a kukoriczaszemet és az nyomban erjedt, megpattant, zsugorodott, terjeszkedett, fejlődött. A nézők szeme láttára szárat, leveleket, lencse nagyságú uborkát és pirinyó kukoriczacsőveket eresztett, a nézők pedig ördöngösségnek hitték és keresztet vetettek. . Hát ennyit tudott Hatvani. Rákényszeri- tette a kukoricamagot, hogy két óra alatt végezze egy évre kiszabott fejlődési processusát s tegye meg mindjárt fermentáció, eső, napfény és talaj nélkül, és meg is tette tempórul tempóra satnya, liliputi alakban — hanem aztán azzal a kukoriczával, ami ilyen erőszakkal jött létre, nem lehetett libát hizlalni. A reporterak ellenben többet tudnak. A reporterek is ilyen embrióban veszik ki a politikusoktól a kivánt matériát, de nekik egy másik folyadékjuk is van (a tintatartójukban), melylyel az alig észrevehető parányt megnövesztik, fölfujják természetes nagyságra — és ezzel már lehet hizlalni a közönséget. Aztán az a jó, hogy senkinek se árt. A lapnak volt egy sz> nzácziós ingyen közleménye, a szerkesztő boldog, az olvasók megelégedettek, a meginterjúvolt államférfi pedig mindent helyrehoz egy dementivel — ami megint érdekes közlemény a lapban. Nem is lett volna hát ebből soha gravamen, ha itt szépen megállnak a lapok. De nem álltak meg Az érdekes közlemények utáni cserkészetben kitalálták az úgynevezett körkérdéseket, me lyekkel szélcsendes időkben (mikor a vén bo szorkány, a Politika alszik) egyenesen az Írókra utaznak. A lapok az Írókra? Hohó! Hiszen az lehetetlen. Hiszen még a tövis bokor is, mely pedig szintén arra van teremtve, hogy szúrjon, tépjen, megkíméli a jámbor méhet, szelíden engedni meghemperegni a rózsája kelyhében, lelépi töviseivel a hozzá dörzsölőzö bárányok gyapját, de a méhek csápján gyűlő himporhoz hozzá nem nyúl, hogy ami mézzé lehet, legyen mézzé. De mindegy, azért mégis csak jöttek a körkérdések. Nem a mi sajtónk kezdte, hiszen ha az kezdte volna, abbahagyná, hanem a franczia sajtó kezdte — azért honosult meg és félni lehet, hogy még jobban elharapózik. A reporterek, kivált a nagy melléklet is ünnepi számok előestéin megindulnak, mint a Betlehernesek, mindenkinek van egy külön ötlete, mellyel lihegve, fontoskodva állít be az Íróhoz. A feladott kérdések ilyenformák : Melyik volt életének legszomorubb napja ? Melyik a legszebb emléke? Mi vitte az Írói pályára ? Hogy szokott dolgozni ? S igy variál ez in infinitum. A reporter szerény, csak ötven sorra valót kér, de megelégszik kétszáz sortal is. Az iró töri a fejét, huszonnégy órai halasztást kér. A reporter megadja kegyelemből, megjelenik másnap és jegyez mialatt az iró elbeszéli neki, amit egy keserves éjszakán át kigondolt s ezzel lerótta a rá kivetett adót, mivel hogy kénytelen volt vele, hiszen a lappal nem törhet ki, a lappal jó lábon kell állnia. A lap tehát megkapja1 a maga egy kolumna anyagát ragyogO irói nevek felvonulásával — s a szegény iró is megkapja másnap egy másik lap reporterét egy másik körkérdéssel. Én sokszor megtréfálom a jó fiukat, kikre egyébiránt lehetetlen haragudni. Tulbátrak, néha kellemetlenek, de annyira érzik, milyen fontos dologban járnak, hogy az okvetlenül imponált az embernek. — Tisztelteti a szerkeszti ur és kéreti, szíveskedjék a körkérdésünkre felelni. — Melyik szerkesztő? — Az „Arany füst“ szerkesztője. — És mi légyen az a körkérdés? — Hogyan végződött első szerelme? — Hm. — Ugy-e fifikus egy kérdés? — Fifikus talán nem. Hanem korai — kezdem tréfára fordítani a dolgot — Legalább nálam. Hátha még be se végződött az első szerelmem ? — Csak négyven-ötven sorra valót kérek. Már adtak Beöthy, Herczeg, Ambrus, innen megyek majd Gyulaihoz. Ezzel kihúzza czeruzáját s lesi, hogy mit mondok. — Ön aztán nyélbe üti ugy-e, a nit mondok ? — kérdeztem tőle. — Természetesen. Csak a schlagwortokat jegyezem fel, ha a memóriám cserben találna hagyni. — És a többiek már készen vannak ? — Már szedik. — Ne nehezteljen meg, ha egy őszinte kérdést intézek önhöz.
