Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-18 / 42. szám
1908. október 18 BÉKÉS H Marsai Soma, dr. Mázor Elemér, Schreiber Lipót, Eideg János, Melis Mátyás, Zvarinyi János, Balcsó István, Veles György, Sós István, dr. Oláh Antal, Soós István, Harza Ferencz, Csapó Péter, Fejér Béla, Beiner Béla,. Ravasz Ferencz, Gémes Ferencz, Fischer Sándor Bulla Sándor, Mikolai Istéán, Her- czegh Géza, Horváth Mátyás, Torkos Kálmán, dr László Elek, Pusztai János, Pusztai Mátyás, Kristóf János, Szalai József, Freuder Mór, Veres József, dr Bikádi Antal, Tóth Sándor (lakatos), Kertész Horváth Sándor, Székács József, Szántó Dozső, Kuczkay Zoltán, Farkas József, Prág Lajos, Prág Bonifacz, Tábit Mihály, Gremsperger József,(Seres András, Lehóczky, Mihály, Kunos István, Bakos Béla, Wolfinger Miksa, Papp Károlyt Reck Géza, Kállay József, dr. Grósz Mátyás, Czeglédi Ferencz, Izsák Jakab. B. Nagy János, Marhás- András, Borsóthy Géza, Fehér László, Kovács Pál, Pándí Janos, G. Nagy László, Tóth József, Vakarcs János, Sebök Ferencz, dr. Polner Odón. Interpellálok. A közgyűlés megnyitása után elsősorban dr. Daimel Sándor vm. főjegyző ismertette az alispánnak a vármegyei közügyek állapotáról s a májusi közgyűlés óta tett nevezetesebb intézkedésekről szóló jelentését az állandó választmány ama javaslatával együtt, melyben a vármegye volt főispánjának, a r.em régen elhunyt Reiszig Edének és a vármegyei közkórház fejlesztése körül kiváló érdemeket szerzett miniszteri tanácsosnak : dr. Raisz Gedeon arczképé- nek megfestése inditványoztatik. Az alispani jelentés ismertetése után Achim L. András jelentkezett szólásra s kijelentette, hogy az alispáni jelentést nem veszi tudomásul. Békéscsabán ugyanis olyan a közigazgatás mely sok kívánnivalót hagy fenn. Legutóbb több társával együtt a békéscsabai községházán Korosy László jegyzőt kereste, de sehol sem találta. Kérdezősködésére azt a választ kapta, hogy a főjegyző vadászik. A szegény nép által fizetett tisztviselők tehát ily módon látják el hivatalos kötelességeiket. Az utbiztos ellen is pa-j nasza van, a ki egy öreg pásztorát véresre verette.', Zelenyamzky Mihály bizottsági tag az erzsébet- helyi orvos viselkedését és eljárását tette bírálat tárgyává, melynek folytán Erzsébethelyen a közegészségügy az egyetlen orvos visszás életmódja miatt teljesen elhanyagoltatok. Intézkedést kér. A felszólalásokra Ambrus alispán válaszolt. Hangsúlyozta, hogy Csaba község közigazgatása nem hogy kifogás alá nem esik semmi tekintetben, de azt egyenesen elismerés illeti. A község főjegyzője ellen is bármily vádat hoz fel Áchim, leront mindent a főjegyzőnek az az eljárása, hogy az idén sem vette törvényes szabadságidejét teljesen igénybe, mert a község érdekeit előbbrevalóknak tartotta a saját nyugalmánál. Az öreg pásztorra vonatkozó panasz pedig egyáltalában nem a törvényhatóság, hanem a büntető bíróság elé tartozik. A törvényhatóságnak ez ügyben más tennivalója nincs, mint utasítani az utkaparókat, hogy a közönséggel szemben udvariasabb bánásmódot tanúsítsanak. Különben is Achim pásztora ellen többször volt már feljelentés tiltott legeltetés miatt. Zelenyászkynak megígéri hogy az erzsébethelyi orvos ellen vizsgálatot fog elrendelni s majd annak eredményéhez képest intézkedik. Az alispán válasza tudomásul vétetett és állandó választmáhy javaslata elfogadtatott. Ezután Kiss László tb. megyei főjegyző előterjesztette a vármegye 1909. évi költségelőirányzatát, mely 15 napig közszemlére volt téve. Minthogy ezidő alatt senki sem adott be pllene kifogást a közgyűlés egyhangúlag hozzájárult. Pótadó kivetés. Ezután következett a pótadó költségelőirányzata. A pótadónak IV2 százalékkal való emelését szükségessé teszik egyrészt azok a terhek, melyek a törvényhatósági közgyűlés régebbi határozatai folytán a megyére háramlanak, másrészt nehány nagyon is szükséges beruházás, mint például a megyeháza kibővítése s a sárréti telefonhálózat még egy vonalának szerelése, melyhez az állam 20000 koronával járul hozzá úgy, hogy a megyének csak 4000 koronát kell hozzá pótolni. Ilyen csekély összegért oktalanság volna visszautasítani az állam felajánlott' segítségét. Mindazonáltal ha netalán a közgyűlés so- kalná azt, akkor 1V® százalékra feltétlenül szükség van, ha mindjárt csak egy évre is. Achim L. András »a nép nevében« beszél. Nem azért küldték őt ide, hogy még nagyobb terheket rakjon a nép vállaira, hanem, hogy könnyítsen rajta. 6 és pártja huszárokra és más reprezentácionális kiadásokra nem szavaz meg egy krajczárt sem. Nekik fölösleges a sárréti telefon is. Ha a plurális választójog ellen tiltakozna a meerve. vagv a nemzeti bankot követelné, ahhoz igen nagy örömmel hozzájárulnának. De ők sem az lka, sem az IV3 százalékos pótadót meg nem szavazzák. Az ellen is tiltakozik, hogy a főispán és főjegyző tűzifa-szükségletét a vármegye szolgáltassa. Ladies László dr. felvilágosítja Áchimot, hogy azok a felhányt reprezentácionális kiadások nem a pótadó költségvetésben, hanem a rendes költség- vetésben szerepelnek, melyet a közgyűlés épen az imént fogadott el. A főtisztviselők faszükségletének kiszolgáltatását is csak más vármegyék mintájára adja meg a megye, még pedig az állami hozzájárulásból. Ajánlja elfogadásra az állandó választmány javaslatát. A törvény értelmében ily ügyek fölött csak névszerinti szavazással lehetvén dönteni, elnök elrendeli a névszerinti szavazást, melynek eredménye az lett, hogy az lVs%-os pótadó mellett 94-en, ellene pedig I 24-en szavaztak. Az állandó választmány javaslata tehát 30 szótöbbséggel elvettetett. A szavazás befejezése után Ambrus alispán az l1/* százalékos pótadót ajánlja még egyszer és nyomatékosan elfogadásra. Még azok is helyeselték most az alispán érvelését, akik az lV2%-os adó ellen voltak előbb. Csupán Achim és társai zúgtak ellene a baloldalon. Elnöklő főispán erre is elrendeli a névszerinti szavazást, melynek eredménye az lett, hogy az lV3%-os pótadó mellett 144-en, ellene pedig 61-en szavaztak Az PA'/o-os pótadót tehát 83 szótöbbséggel megszavazták. Választások Ezután elnöklő főispán felkéri a bizottságot a kijelölő választmány megalakítására. A választmány tagjai lettek a közgyűlés részéről dr. báró Drechsel Gyula, dr. Ladies László, K. Schriffert József, mig főispán a maga részéről Veres József, Schmidt József és Varságh Béla bizottsági tagokat nevezte ki. A kijelölő választmány mintegy fél óráig tanácskozott, mely után a főispán kihirdette az eredményt, mely szerint az ülnöki állásra első helyen dr. Stojanovits Szilárd, második helyen dr. Szirbik Bálint jelöltetett. Miután névszerinti szavazás kéretett, azt az elnök elrendelte. Ennek eredménye szerint Stoja- novits 129, Szirbik 99 szavazatot kapott, s igy 30 szótöbbséggel árvaszéki ülnökké dr. Stojanovits Szilárd választatott meg. A Stojanovits megválasztásával megüresedett — Te szeretőd a lányt ? — Úgy, mint az életörn. Senye Mihálynak még a pipája is kialudt a nagy álmélkodásra. Csak perczek múlva jutott szóhoz : — Hát a lány ? — Az is húz hozzám. — Monta ? — Monta is, mutatta is. — No, e’mán nagy sor . . . veszödUm ssen nagy sor . . . S az öreg megrángatta kopottas unterczik ének az ujját ; a jukas csizmák orrát is hosz- szan elnézegette . . . majd meg a Ferkére vetette tekintetét. Vajon nem-e a gyerek fejébe hibázik valami ? Ferke meg a csizmaszár mellől szép csendesen kivette a diófaszáras készséget, hátul a gatya korczából kiszabadította az isti- rimfli szárt. A pipát kiverte a markába s aztán megtöltötte egész módisosao . . . Senye Mihály szótlanul nézte Ferke ezen működését, s hogy mindenben egész autentikusan járt el a gyerek, megcsóválta a fejét s úgy magamagába motyogta ; — A fej’be nincs semmi hiba. IV. Göcs Pálnak a felesége kész öreg asszony volt. Nem az idő tette azzá, hanem az élet. Nehéz sora volt a gőgös, kevély ember mellett. Jóformán észre sem lehetett venni, hogy asszony is van a háznál; különösen akkor, ha az ember is otthon volt. Kemény csalódások, nagy összeütközések érlelték meg ezt az állapotot. Azt is beszélik a faluban, hogy eleinte, mig az asszony megtört, néha még a bot is járta. De mióta a Boris felcseperedett, azóta tűrhetöbb lett az asszony helyzete. Ha valami csekélységen felpattant a' öreg, a Boris állt közbe. Egy vasárnap délután a templomból kijövet a Bogár gyerek hozzá szegődött Göcs Pálhoz s beszélgetve elkísérte hazáig. Mikor az utcza ajtóban kezelésre került a sor, Göcs Pál odaszólt a gyereknek: — Gyere no, nézd meg a csikókat. Bement a gyerek, hisz az volt a szándéka is. Hogy a csikókat megdep utálták, bementek a tiszta szobába. Az asszonyok is be-benéztek s kinálgatták a legényt éggyel-mással. No, az úgy is illik; a vendéget szivesen kell látni, pláne az olyan vendéget, ki háztüz nézni )ár s mellé még a módos atyafiak közé is tartozik . . . Borist ugyan ösztökélni kellett s csak az anyja szavaira engedett. Másnap az öreg Bogár jött el ünneplőbe öltözve s a két családfő órákon keresztül bo- rozgatott. Ezen az estén történt, hogy mikor Göcs Pál jókedvűen megveregette a lánya két arcát s megmondta a Bogár família szándékát, Boris sírva fakadt, s hiába csititgatta, beczézgette az anyja, hiába kérdezgette baja felől, Boris a zokogástól nem tudott szólni, csak a fejét rázta, azzal mondta : nem, nem ! Az öreg előbb szép szóval tett egy-két intést, de hogy az asszony is elejtett egy-két szót Boris mellett, arczát elfutotta a vér s a kezében levő birói pálczával végig vágott a diófaasztalon: — Akarom ! — kiáltotta indulatosan. Harmadnapra megtörtént az eljegyzés. Biz’ az nem valami vidám aktus volt. A Boris sirt s úgy kellett az apjának elővadászni a kertből s kézenfogva bevezetni a belső szobába, hol a násznagyok s a Bogár familia ünnepélyesen beszélgettek. Az öreg Göcs azzal ütötte el a leány' huzódozását, érzékenykedését, hogy vad még egy kicsit, de majd megszelídül. Göcsné nem szólt semmit. Neki már föltárta Boris az egész lelkét; tudott a Ferke gyerekről is . . . I.^het, hogy Göcs Pál is hallott már valamit a mende-mondákból, de nem hitte el, vagy nem akarta elhinni, de az is valószínű, hogy ezek a pletykák siettették a szándékát. Mikor a Ferke meghallotta a kézfogó hirét, egész teste megremegett s alig tudta kitörni készülő indulatát visszafojtani; ujjai összecsavarodtak, fogai csikorogva szorultak egymásra, de a nehéz lelki tusában mégis az erő győzött: a férfi . . . Pörge kalapját lenyomta a fejére, somfasuhogójával úgy végig vágott a lába alatt settenkedő Bodri kutyán, hogy az hármat- négyet hengeredett, azzal neki indult az utczák- nak, egyikből ki, a másikba be . . . járta-járta a sövények melletti gyalogutakat, maga sem tudta merre, hova megy. Egyszer csak ott találta magát a Csali zsidónál. Ott ült az X lábú asztal mellett b az öreg zsidó n eg kérdezgette : mivel, mennyivel szolgálhat. Később maga előtt látott öt üveg bort. Bizonyára ő rendelte. Nem is sokat okoskodott, hanem nyakon kapta az egyik félliterest s aztán fel egyhajtókára . . . Mikor az utolsó csepp is kicsurrant belőle, zsupsz! a falon izzé-porrá törött. Csali szomszéd szokva volt az ilyen jelenetekhez, de nem az első üvegnél . . . Félve húzódott hát a söntés mellé s onnan kémlelta
