Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)

1908-10-18 / 42. szám

XL. évfolyam. 42-ik szám. Gyula, 1908. október 18. Előfizetési árak: Egész évre ............ 10 K — f Fé l évre.............. _. 5 K — f Év negyedre............... 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ES KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Temploni-lér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ- KÓHIM »ÁVII> Megjelenik minden vasárnap. Megyei közgyűlés után. Alantabb terjedelmes tudósítást adunk a vármegye törvényhatósági bizottságának szerdán és csütörtökön lezajlott őszi köz­gyűléséről. Eme tudósításhoz azonban köte­lességünknek tartjuk néhány reflexiót is fűzni. A majdnem kétszáz ügyet felölelő tárgy- sorozatból, a választásoktól eltekintve jó­formán csak három tárgy volt az, mely na­gyobb érdeklődést és vitát keltett. Neveze­tesen a pótadó, az önálló nemzeti bank és a vármegyei szervezési szabályrendelet mó­dosítása. A választások eredményével minden tár­gyilagos gondolkodású, elfogulatlan ember teljesen meg lehet elégedve. A pályázók — szívesen elismerjük valamennyien ráter­mettek és megfelelők voltak a betöltendő állásokra és ha a bizottsági tagok többségét ez alkalommal a régebbi szolgálatban jogo­sultságot szerzett méltányosság és ezen ala­puló igazság elve vezérelte, eme elv diadalát csak fokozza ama köztudomású körülmény, hogy a többséget nyert és megválasztott uj tisztviselők magukra nézve már most irány­adónak tekintették az uj szervezési javaslat­nak kilincselési tilalmát, mielőtt ez a tila- 4wn 4fTiTÍPg 'rirrtbn IrjreTt “volna; viszont — és ezt nem kisebb megelégedéssel konstatál­juk — a törvényhatósági bizottság többsége nemcsak hogy nem találta ildomtalannak és figyelmetlenségnek a jelöltektől, hogy sza­vazatukat és kegyeiket nem kérték, de igen sokan éppen azért adták áz illetó'kre szava­zatukat. Eme örvendetes tényt a tiszti állá­sokra jövőben pályázók, tisztviselők és nem tisztviselőknek, okulásul demonstrálandónak tartjuk. A vármegyei pótadó jövő évre l1/^0/^- ban szavaztatott meg. Megengedjük, hogy ennyi pótadó rendkívüli takarékosság mel­lett, bár szűkösen, elégséges leend az elke- rülhetlen szükségletek fedezésére. Mindazon­által sajnáljuk, hogy az állandó választmány­nak l,/ 2%'ef indokoló javaslata, mely mel­lesleg mondva elenyészően csekély és alig észrevehető külömbözetet okozott volna, nem talált kellő méltánylásra. Ezen csekély dif- ferenczia megtagadása a hivatali helyiségek szükségszerű szaporítását ugyanis a közügy hátrányára nemcsak megnehezeti, hanem egyelőre meg is akadályozza. A törvényhatósági átiratok között több vármegyének körirata az önálló magyar jegy­bank felállítása tárgyában, magas nívón álló vitát keltett. A kérdés közgazdasági fontos­sága mellett erősen politikai természetű is és igy annak birálatától kötelességszerüleg tartózkodunk ; de őszintén érzett örömünk­nek adunk kifejezést,- hogy a vita minden szenvedélyességet kizáróan szép és tárgyila­gos volt. Vajha valamennyi politikai s nem politikai ügy hasonló elbánásban részesülne. Már a szervezési szabályrendelet módo­sítása felett keletkezett hosszas vita, bár ennél is a felszólalások túlnyomó többségé­től nem tagadhatjuk meg, hogy szintén hig­gadtak és tárgyilagosak voltak, sok disszo- nancziát tartalmazott. Sok disszonancziát és még több igazságtalanságot. A legnagyobb igazságtalanság abban nyilatkozott meg, mely a szervezési szabályrendeletnek ama részében, mely a közgyűlési ügyrendet szabályozza, olyan czélzatot kutatott, aminő czélzat attól határozottan nemcsak távol áll, de annak lehetősége is ki van zárva. A vita folyamán ugyanis nem hallottuk, amit pedig a javaslat védelmére meg kellett volna mondani, hogy alig van már vármegye az országban, sőt a köztudat szerint „kurucz“-oknak hirdetett vármegyék között aminők: Pest, Heves, Bor­sod, Szabolcs, Somogy stb. egyetlen egy sincs már, amely teljesen azonos szabályrendele­tekkel nem biztosította volna a közgyűlések ügyrendjét, amely intézkedések Bókésvárme- gyére most javasoltattak és pedig anélkül hogy eme intézkedések mint a szólásszabad­ság korlátozása, vagy pláne, mint többen hangoztatták, a szólásszabadság megölése taksáltattak volna. Ezt tudva, az ember iga­zán nem tudja, hogy sajnálkozzék, vagy meg- botránkozzék-e a hírlapirodalom elfajulása fölött, amidőn a közgyűlést követő napon némely vidéki, sőt egyik, elsőrangú fővárosi napilapban is „Klotür Békésvármegyében“ hangzatos czim alatt olvassa ugyanazt az intézkedést, amely ministeri jóváhagyás mel­lett közel ötven vármegyében régóta életbe van léptetve s amely intézkedés közbevető- leg mondva nemcsak lényegében, hanem szó­szerinti szövegében is mintája volt a Békés­vármegye elé terjesztett javaslatnak. Ha klo­tür, amint pedig nem az, akkor miért csak Békésvármegyében klotür és miért nem pel- lengérezték érte ki a fentebb említett kurucz vármegyéket is. A közgyűlés többsége által elfogadott javaslat nem akadálya, hanem biztosítéka a szólásszabadságnak és a szólásszabadság mej. lett a tanácskozás és határozathozatalok le iETSBSfSJE-v , TABGU, Levél. Ha nálad volnék virágos szobádban, Hol mosolyodat, konyáidét láttam, Hol a Te kegyes, szűz szent Máriád Meghallgatja az estéli imád, — — Fejed vállamra hajtva, kéz a kézbe Csókodtól égő ajkam igy mesélne: „Egy álmot láttam, szépet és nagyot, Istentől jött, mert lelkem álmodott. Oszlott a felhő, napsütött az égen — Enyém voltál már — az ón feleségem. Mint két vidám, két bohó nagy gyerek, Úgy kezdtük el a szebb ujéletet És hová irigy, kandi szem nem téved Serényen épült ott egy kiedfészek. Meghitt, kedélyes három-négy szoba, Két boldog ember csöndes otthona. Es ahol „enyém'* — „tied“ váltig ösmeretlen, Közös tulajdon, „miénk“ volt ott minden. Csak te, te vagy enyém és én tied, És jussa ránk már nincsen senkinek. Es ez a fészek — utcza sorról nézve — Mintha csak szólna, pajkosan mesélne; Az ablakokban muskátli virág, Mi túl azon, egy . boldog szép világ — Meséből lopva, valóságos álom, És a hogy átölelem kicsi párom, ügy állunk ott s nincs egyetlen szavunk, Egymást ölelve némán hallgatunk; I>e egyet érzünk: Ez a kicsi fészek A mennyből lopta el az üdvösséget . . . S két boldog ember, ha az éj leszáll A szűz Máriád képe előtt áll, S mig imádkoznak hozzá mind a ketten, — Csak mosolyognak boldog — önfeledten.“ Csak álmodám ... de lelkem újra él Egy szebb jövőben bizik és remél. Mert ez a szép, e verőfényes álom Valóra válik — ugy-e édes párom ? Ha uj tavaszt vár ez a nagy világ S ha újra nyilik majd a sok virág, — A mi kis fészkünk álljon akkor készen — — A mindenható minket úgy segéljen ! Keblovszky-Mayer Lajos. Túri Ferke, Irta: Péczely József. (Folytatás.) Úgy tavaszelőn történt. Senye Mihály egy este kissé kapatosán vetődött haza. Nem áztatta el az ital, csak kissé csáléra szaladt tőle a természete. Szerencsére a felesége, Maris néni nem volt otthon, mert akkor lett volna nemulass! Valahol a szomszédba lé­zenghetett; ott panaszkodott bizonyára a ba­jára, mely néhány nap óta annyira szorongatta a mellét, hogy egyszer-egyszer szinte belekékült. Ferke ép az udvaron levő szilvafát her- nyózgatta, mikor fogadott apja bebillögött az udvarra. — E’gyün még a mi időnk is ! Ezzel köszöntötte Ferkét. — Én má’ látom pirkadn’ a mi napunkat ! Hej! ha csak egy csöppet fiatalabb vónék! Máj’ mögmutátnám én 1 Ha úgy eczqzörre mind ösz- szefoghatnánk 1 — No, az nagy karély lönne ! — igy a Ferke. — Karély? Tengör lönne az, tengör, an í eltemetne mindönt ... Egy kissé elgondolkozott, azután hozzátette: — Hát mond mög no, mond mög te magad; érdömös neköm élni ? Azzal benyúlt a nadrágja zsebébe s kivett 6—7 drb kétfillérest; kérges tenyerébe fektette, Tüdőbetegségek, hurutok, szamár­köhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tánár és osvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. Haffmauii-La Rach« & €•» Basal Küjá) Xja.p'U.xilr mai szama 12 ©ld.al.

Next

/
Thumbnails
Contents