Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-11 / 41. szám
2 BÉKÉS 1908. október 11. mellett még nem merültek fel oly döntő körülmények, a melyek az áthelyezés kérdésének az egyezségtől eltérő erélyesebb rendszabályok érvényesítésével való megoldását parancsoló szükségletté tennék, — valószínű hogy a községi határozat törvényhatósági ■megerősítést nyer. Az alispáni jelentéssel kapcsolatban in- ditványoztatni fog, hogy Békésvármegyének volt kormánybiztosa és főispánja dr. Beiszig Ede emlékét megörökitendő, határoztassék el arczképének a vármegye kisterme részére való megfestése. A vármegye törvényhatósága az ebtartási szabályrendeletet még 1906. évben oda módosította, hogy ebadó csupán a feleslegesen vagy luxusból tartott kutyák után lett volna fizetendő. A szabályrendelet szerint felesleges kutyáknak nem lettek volna tekintendők s igy ebadó alá nem estek volna a községek belterületén minden háznál egy kutya, tanyákon vagy majorban két kutya, továbbá a pásztor- és csősz-kutyák egy nyáj után kettőt, egy csősz mellett egyet számítva. A vármegye közönségét a szabályrendelet ilyetén való módosítására az ebadó ellen nap-nap után felhangzott panaszok késztették, azonban a m. kir. belügyminiszter a szabályrendelettől a jóváhagyást ismételten megtagadta, s igy továbbra is a régi szabályrendelet marad érvényben. Dr. Beisz Gedeon miniszteri tanácsosnak elhunyta alkalmával a kórházi bizottság indítványozza, hogy a vármegye, köteles hálájának és elismerésének jeléül a közkórház részére nevezettnek arczképét festesse meg. Tárgysorozat a vármegye október 14-iki közgyűlésén: 1 A vármegye alispánjának jelentése a várm. közügyek állapotáról s a májusi közgyűlés óta tett nevezetesebb intézkedésekről. 2 A vármegyei háztartási pénztár 1909. évi költségelőirányzata. 3 A vármegyei pótadó pénztár 1909. évi költségelőirányzata s ezzel kapcsolatosan az l'/a^Q-os pótadó feletti határozat. / 4 A kijelölő választmány megalakítása. 5 Az újonnan rendszeresített 5-ik árvaszéki ülnöki valamint annak betöltése folytán esetleg megüresedő egyéb állásoknak választás utján való betöltése 6 A vármegyei számonkérőszék jegyzőkönyve. 7 A vármegyei közigazgatási bizottság féléves jelentése. 8 A vármegye 1909 — 10. évi közúti költség- előirányzata. 9 M. kir. belügyminister ur rendelete a községi és segédjegyzők 1909. évi fizetésének kiegészítésére vonatkozó szükségleti kimutatások tárgyában. 10 Kereskedelmi minister ur leirata a gyulavidéki helyiérdekű vasút árúira a vámszedési jog kiterjesztésének megtagadása tárgyában. 11 Kereskedelemügyi minister ur rendelete a kéményseprési szabályrendelet módosítása tárgyában. 12 Bacsbodrog- és más vármegyék körirata az önálló magyar jegybank felállítása ügyében. 13 Trencsénvármegye átirata a képviselői választói jog reformja tárgyában 14 Trencsénvármegye körírata az örökösödési eljárási törvény alapján a községi közegek ellen kiszabott bírságoknak a községjegyzői nyugdíjalapba való fordítása iránt. 15 Somogy- és Háromszékvármegyék átiratai a takarmányhiány megszüntetése tárgyában. | 16 Z-mplénvármegye átirata a községi és körjegyzőknek féláru vasutijegy váltására jogosító kedvezmény megadása iránt. 17 Ungvármegye átirata a ragadós száj- és körömfájás ügyében követendő eljárási szabályok módosítása tárgyában. 18 Mosonvármegye átirata a tüdővész elleni védekezés tárgyában. 19. Hányad vármegye átirata a volt vármegyei erdészek nyugdíjügyének rendezése tárgyában. 20 Komáromvármegye átirata a korcsmák és vendéglők vasár- és ünnepnapokon leendő zárvatar- tása ügyében. 21 Abauj-Torna-, Hajdú- és Esztergomvárme gyek átirata a gyermekvédelmi törvény országos rendezése tárgyában. 22 Somogyvármegye átirata az országos vásárok határnapjainak módosítása ügyében. 23 Jásznagykun-Szolnokvármegye átirata az automobil-forgalom szabályozása tárgyában. 24 Nagyvárad város körirata a városok kölcsön- kötvény kibocsájtási jogának és azok adóbélveg s illetékmentességének biztosítása iránt. 25 Baranyavármegye körirata a bankkartell ellen. 26 A törvényhatósági népnevelési bizottság kiegészítése. 27 A vármegye alispánjának előterjesztése az 1897. évi XXXIII. t.-cz. értelmében az esküdtszékek megalakítását előkészítő bizottságba 12 bizalmi- férfiú megválasztása iránt. 28 özv. Kaudersz G. Sándorné kegydij iránti kérvénye. 29 A vármegyei dijnokok kérvénye drágasági pótlék iránt. 30 Névszerinti szavazással való meghatározása annak, bogy a várm. pénztárak készletei, mely pénzintézetekben helyeztessenek el. 31 A vármegyei épületek fedezetlen tatarozási költségeinek mikénti fedezése 32 A vármegye alispánjának előterjesztése a gyulai járás főszolgabírói hivatalának elhelyezése tárgyában. 33 Melis István tb. szolgabiró felebbezése az átkpltözködési illetmény kiutalványáz isát megtagadó alispáni határozat ellen. 34 A vármegyei igazoló-választmány jelentése a legtöbb adótfizetök 1909. évi névjegyzékének kiigazítása s előterjesztése, a választott bizottsági tagok sorában megüresedett helyek betöltése tárgyában. 35 A várm. szervezési szabályrendelet módosítása. 36 A vármegye alispánjának előterjesztése a vármegyei építkezési szabályrendelet módosítása s ezzel kapcsolatban a gazdasági cselédlakásokra vonatkozó intézkedések megállapítása tárgyában. 37 A vármegye alispánjának előterjesztése a vármegyei háztartási pénztárnak 1908-ik évi költség- vetési előirányzatában egyes rovatoknál mutatkozó túllépés tárgyában. 38 Kristó és társa orosházi czég kérelme az Orosháza—gádoros—nagyszénási törvényhatósági útnak az általa létesítendő iparvasut által leendő igénybevehetése iránt. 39 A békéscsaba—erzsébethelyi törvényhatósági közutnak, a békéscsabai gőztéglagyár részvény- társaság és Bohm Mihály által létesítendő íparvas-- utak által leendő igénybevétele tárgyában hozott alispáni határozat. 40 A vármegye alispánjának előterjesztése a Gádoros és Nagyszénás községekben az átkelési ut szakaszoknak a vámosuthálózatba leendő felvétele s a vámszedesi jog kérelmezése iránt. 41 A törvényhatósági ut fütermésének átengedése iránt Keles András és társai tótkomlósi lakosok kérelme. 42 A füzesgyarmat —nagybajomi törvényhatósági útnak átvételéről és a füzesgyarmat—darvasi viczin lis útnak az utibizottság részére történt átadásáról felvett jegyzőkönyv. 43 Az Orosháza—gádorosi törvényhatósági utón az utkaparóüáz épitési költségeinek fedezése iránti alispáni előterjesztés 44 A vármegye alispánjának előterjesztése a vármegyei ebtartási szabályrendelet módosítása iránt. 45 A vármegye alispánjának jelentése va báró Wodianer és Mikó-féle gyomai árvaház vizsgálatának eredményéről. 46 Lendvay Mátyás és társai felebbezése Gyula város képviselőtestületének a Virág-utcza betonjárása építése tárgyában hozott határozata ellen. 47 Lehóczky Janos és társa felebbezése Tótkomlós községnek a szárazéri területek átadása ügyében hozott határozata ellen. 48 Szabó Sándor és társai dobozi lakosok felebbezése Doboz községnek az éjjeli őrködés teljesítése tárgyában hozott határozata ellen. 49 Doboz község módosított fizetési szabályrendelete. 50 Gyula város határozata a városi rendőrök drágasági pótléka tárgyában. anyja, de hát ki száll perbe a teremtővel ?! Azaz, hogy perbeszállni parbeszállt biz ott a Farke apja is ... de hát mi haszna lett belőle? Addig búsult, addig pörlekedett, epesztette magát, mig egyszer ő is oda került, ki a faluvégre, a szép sürü akáczlornbok alá, a zöldpázsitos temetőbe, az asszony mellé. A Ferke gyerek alig volt négy éves, mikor azt a kis hantot kezébe adták a jó szomszéd asszonyok. — Dobd le kis árva az apádra . . . Biztatgatták, meg közbe mutogattak is lefelé a sirba. — Nézd, abba meg az anyád van. Ott a’ . . . Ni, a koporsójának féloldala kilátszik . . . Hogy megviselte az a pár esztendő ... a szép fekete festéket mint leette az idő . . . Értette is ezt a beszédet a kis Ferke. Két ökölnyi szemével nagyokat pislogva bámulta a sokaságot; a kezébe nyomott hantot is ott szorongatta egy ideig a tenyerébe, mig egyszer, a sok biztatásra ledobta a sirba. Még akkor sem pityereden el, mikor Senye Mihály csurgóra álló bajuszát kétfelé törülve, borotvás állát hozzá dörzsölte pufók képéhez. Mikor az aktus bevégzödött, Serrye Mihály megfogta a gyerek kezét : — Jössz te Ferke ... Itt már nincs mit keresni . . . — Elviszi? Magához vöszi ? — igy az öreg asszonyok. — Há’ mit csinállak ? Nem hagyhatom mayára ... Mi lönne belüle . . .? — Az igaz. — Oszt’ nincs rajtam kívül senkije. — Az isién is mögáldja . . . No, csak a szögénynek van szive . . . — Testvérem gyereke . . , — No, az igaz . . . így kér It Túri Ferke Szanaz igra. a Senye Mihály portájára. Azaz, nem Senye Mihályé vo't biz az a porta, mert hisz ő is ■ lyan ágrólsza- «cadt szegény volt, bogy a más házát lakta, másnak a földjét túrta ... úgy éldegélt napszámos sorban máról-holnapra ... ha ügya' életnek lehet nevezni az olyan életet. A falu népe eleinte meg sem látta a Ferkét. Azt tudták, hogy idegenből szakadt, <te egyébként nem igen érdeklődtek utána. No, egy négy éves gyerek kicsi pont is még arra! Mikor a F-rke iskolába került, ott már elég baja volt miatta a tanítójának is, meg a fogadott apjának is. Nem mintha a gyerek rosz- szul tanult volna, vagy a viselkedése lett volna kivető . . . Nem. Sőt oly jól forgatta magát n Ferke, hogy első gyerek Ftt. Ez volt a hiba. Hogy a falubeli adózók gyermekeit leszo ritotta, közöttük a rródosabbakét is, ez már bántotta a falut. Egyesek úgy példálózgattak is a tanitó előtt, sőt az asszonyok meg is mondták egész áperte: — H gy lohet pgy gyutt möntet annyira kényeztetni . . . így esi ffá tönni a falut . . . Nem lehet az hamisság nélkül . . . Má’ csak jobban mög köllene a gazdaemböröket becsülni, az adót is azok töszik, az eskolát is, —- nem a kódisa . . . Hogy a tanítóval semmire sem mentek, a fiaikat biztatták : — Ne hagyjátok magatokat! Haj! mik >’ az édös apád gyerökösködött ! Abba az időbe . . . igy, mög úgy ! . . . Hiszön, ha hár nan-négyen összefogtok, még csontja se marad . . . A gyerekeknek se kellett több. Hiszen magoktól is ki-kikezdték rrár a Ferkét. Ha hiba történt, rákenték; ha valami elveszett, ki lopta volna el más, mint az ordasi gyerek. Később egész hadjáratot indítottak ellene, ahol érték ütötték, verték. Ez az állap >t elkísérte Ferkét az iskolán túl is. A legénység nem vette a czimboraságba. Fonóba, játszóra nem mehetett. Még munkára sem oda, hol a többi dolgozott. Az uraság földjéről végkép elmarták; addig jártak az ispán nyakára, mig az kiadta a F rke útját. Eleinte a Ferke megtette, hogyha kenyér- törésre került a sor, szóval, bottal visszaütött. Két, három legénytől nem ijedt meg, de azért mégis csak ö húzta a rövidebbet , . . Ha ma nem, hát holnap Senye Mihályt is bántotta a Ferke sora.
