Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-10-04 / 40. szám
2 H É K É S 1908. október 4. azon veszteségről, amely a törvényhatóságot Achim János, Bácsi Dani és Garzó Gyula megyebizottsági tagok elhunytával érte. Az Uránia Magyar Tudományos Egyesület által boldogult Budolf trónörökösnek október 11-iki leleplezésére, a törvényhatóság képviseletére: Haviár Dániel, Veres József, Kecskeméti Ferencz, Fábry Károly és K. Sehriffert József országgyűlési képviselők kérettek fel. A tárgysorozat többi pontjáról lapunk jövő számában. A békésbánáti református egyházmegye közgyűlése. Szeptember 30-án és okt. 1-én tartotta őszi közgyűlését, Hódmezővásárhelyen Fekete Márton kir. tanácsos, egyházmegyei gondnok és Papp Imre lelkész, egyházmegyei tanácsbiró elnöklete alatt, — mert Dombi Lajos esperest családi körülményei a gyűlésen való megjelenésben akadályozták. Jelen voltak: Futó Zoltán, Darabos Sándor, Fekete Gyula, Nagy Károly, Szabolcska Mihály lelkészek, egyházi tanácsbirák; Dr. Baksa Lajos, Dr. Bartóky József, Dr. Szegedi Kálmán, Dr. Csathó Zsigmond, Dr. Imre József, Szabó Emil világi tanácsbirák; Dr. Zsíros Lajos, Dr. Széli Gyula, Bay József, Tóth József és Oláh Antal egyházmegyei jegy zők ; Dr. Bán Zsigmond, Dr. Kun Antal egyházul, ügyészek ; Zolnay Béla egyházm. mérnök; Dr. Imre József gimn. igazgató, Császár Péter, Gulyás János Czirbus István, Zöld Zoltán, Vigh Imre, Papp Antal tanítók; Szeremlei Sámuel, Tereli Gyula, Győrffy József, Losonczi Endre lelkészek; Juhász Mihály főgondnok ; Kóty Pál, Zehery Lajos és Dr. Szoinor Dezső presbyterek Hódmezővásárhelyről; Bereczk Sándor szegedi, Kecskeméti Ferencz békési, Böszörményi Béla battonyai, Koppányi Gyula csabai, Szabó Mihály dobozi, Kovács Károly füzesgyarmati, Tomka Károly hertelendifalvai, Szabó Béla igazfalvai, Szabó János köröstarcsai, Papp Lajos lugosi, Baráth Imre magyarittebei, Szalay József nagybecskereki, Kiss László orosházai, Csák Emil kovácsházai, Csánky Benjamin szeghalomi, Gacsal János t.-vásárhelyi, Fa István pancsovai, Hamar György vadászerdei lelkészek és Bencze Pál szeghalmi kántor. A gyűlést Fekete Márton nyitotta meg mély az egyházi életben legutóbb elöfordült eseményeket vázolta. Kegyeletes szép szavakban emlékezett meg Kiss Áron püspöknek elhunytéról, a megejtett püspök választásról, melynek eredménye, hogy Erőss Lajos debreczeni theol. tanár állíttatott az egyház- kerület élére, kit az egyházmegye nevében köszönt és üdvözöl. Kifejezést adott „Ne temereu' kezdetű pápai bulla elleni tiltakozásának, mely a felekezeti béke feldulásán kívül a protestáns felekezetek kisebbítését czélozza. Indítványozta és indítványára a közgyűlés elhatározta, hogy a kerület utján a kon- venthez felterjesztés intéztessék aziránt, hogy a bulla Magyarországon ne hirdettessék ki. Elnöki megnyitó beszéde kinyomatni s egyházaknak, presbyte- reknek megküldetni rendeltetett. Ezután került a sor különböző ügyek tárgyalására. Az esperes jelentése tudomásul vétetett. Dr. Oláh Antal főjegyző, Dr. Kun Antal és Dr. Ban Zsigmond ügyészek letették a hivatalos esküt. A makói lelkészválasztás vitás ügye is elintéztetett olyképen, hogy Nagy Károly az újvárosi parochiáról beköltözik a belvárosira s az esperes felkéretett, hogy az újvárosira hirdesse meg a pályázatot. Délután 4 órakor bíróság ülés volt, mely este 11 óráig tartott. Szeptember 29 én délután nyugdij- választmányi és közgyűlés volt, melyen kimondatott, hogy a nyugdijintezeti tagok helyett az intézet fogja fizetni az orsz. nyugdijintézeti járandóságokat s a tagok az egyházmegyeibe ezután is fizetik az eddigi tagsági dijakat. T a n ü g y. A Békésmegyei Általános Tanitó Egyesület békési járáskor« foiyó hó 17-en Békésen a községi elemi leányiskola gyüléstermében tartja rendes őszi közgyűlését a következő tárgysorozattal: 1. Elnöki megnyitó. Tartja Farkas Gyula járásköri elnök, a békési közs. iskolák igazgatója. 2. Szabadon választandó nevelésügyi tételről felolvasás. Felolvas: Weiszné Kohut Izabella a békési izr. hitközség rendes tanitónőj . 3. A „Falusi iskolák Olvasó- és Tankönyve“, több vidéki tanitó által szerkesztett mű bírálata. A bírálatot Farkas Ferencz békési közs. tanitó vezeti be. 4 Szabadon választandó felolvasás a tudornál,y bármely köréből. Tartja Dómján Aladár békési közs. külterületi tanitó. 5. Pénztáros jelentése. 6 Egyéb ügyek, indítványok. Hírek. Előfizetési felhivás a „Békésire, az 1908 IV ik felére. Tisztelettel kérjük mindazokat, akiknek előfizetésük le,árt, hogy azt e hét folyamán megu.itani szíveskedjenek. A „Békés ■ előfizetési dija félévre 5 korona, negyedévre 2 kor. 50 fillér, mely összeg vidékről a „Békés“ kiadóhivatalának czime alatt küldendő be. Október 6. A nemzeti gyász nagy évfordulója közeledik. Az aradi tizenhárom Golgothájának útját elborítják a nemzet emlékezetének, kegyeletes nagy szomorúságának könnytől harmatos virágai ! Memento móri . . . Emlékezzetek ! Gyújtsátok fel az oltárok tüzet, ahol őseink áldozatot hoztak ! — Lobogjanak a szent lángok, világítsanak be a közelmúlt nagy sötétségébe, hogy a Kálvária vértől, könnytől ázott utján mi is elzarándokoljunk gondolatban az aradi vesztőhelyre! Aljátok körül a sötét b i i ó fa kát, melyek végig vetik árnyékukat ezen az egész országon I Nézzetek föl a kiszenvedett bősökre s esküdjetek meg, hogy vérük nem hullott hiába, hanem itt a szivünkben, lelkünk közepében ég, forr, lüktet!,.. Fogadjátok meg az ő, évenként hozzánk visszajáró Géniuszunknak, hogy bű, igaz magyar fiai leszünk mindenkoron ennek az édes, sokat szenvedet szeg ny hazának ! Igazoló-választmáeyi ülés A vármegyei legtöbb adót fizetők névjegyzékének egybeállítását szeptember 29 én délután eszközölte dr. Márki János elnöklete alatt az igazoló-választmány. A névsor szerint a virilisek névjegyzékét 27915 korona 83 fillérrel gróf Wenckheim Géza nyitja meg és 735 koronával Horváth József neve zárja le. A névjegyzékből kihagyattak mindazokon kívül, akik más vármegyékben gyakorolják virilis jogukat, a tavaly elhunytak, továbbá adjuk elégtelensége folytán Rasovszky Emil, Kiss M. Mihály, ifj. Vad Sándor, dr Fabry Sándor, Kalmár József, Such János, Wagner Ferencz, Komár György, Ungár Arnold, ifj. Lenard Bálint, Gy. Ailer József. Zahorán György, Mikolay István, Zsilák Mihály. Debreczeny Károly, L pkovics József, Lestyán András, Khon Antal, Zahoray János, Kovács Lajos, Oservenák György, Góg András, Mengyán Pál, Zahorán György. Kót- sseres adószámítással vétettek fel : Rosenthal Adolf, Doutsch Arihur, Fábry Károly, dr. Lengyel Sándor, t<eck Géza, dr. Szondi Lajos, dr, Stojanovich — Úgy tec ott kiadni, hogy most mögyünk a foglalásra , . . — Ki mondta? Na, ki . . . ? — Hä’ a végrehajtó ur. — En ? Már mint én ? No. hát akkó’ gyerünk. S hóna alá csapott egy íakás papirost s két, három lépéssel kilépett a folyosóra. Puha, fekete kalapját még az irodában a fejébe nyomta. Tudtam, éreztem, hogy ez nekem szól. Tehát végrehajtó lett . . . A jegyző aztán elmondta, hogy a sok adóhátralék miatt szervezni kellett a végrehajtói állást. De csak 500 koronát szavaztak meg a magyarok. Erre meg nem kaptak emb rt. Egyszer aztán a Péter kirukkolt, hogy itt van ő ... — S megfelel ? — kérdém. — Meg, meg . . . Úgy hajtja az adót, hogy az gyönyörűség s ami fő, s nép se haragszik rá. Később meglátogattam a légi ösmerősöket. Úgy délfelé megint rdavetődtem a faluházához. Péter már bizonyára végzett a foglalással, mert ott ült az asztalánál . . . egészen el volt merülve a számokba. Először is neki gratuláltam a szép karierhez . . . Mosolyogva fogadta megjegyzéseimet. — így könnyebb az élet ugy-e ? — Nem éppen, de azér’ viszöm ... — igy a Péter. Mikor elkövetkeztem, parolára nyújtottam neki is a kezemet. — No Péter, az Isten áldja meg ! Péter felállt az asztal mellől, a pennát a füle mellé dugta s aztán különös hangsúllyal mondá: — Alászolgája! valami más volt a modorában. Azt is tapasztaltam hamarosan, hogy a Péter nagyon is ben- fentes a községházánál. Az bizonyos, hogy otthon érezte magát. Az elöljárók előtt is volt tekintélye; ami nem kis dolog. No ennek is megvolt a maga magyarázata. Nagyon kiértette magát az ügyes- bajos dolgokban. Sokszor tanácsokat is adott: különösen ha a választásokon uj emberek jöttek be. A jegyző meg éppen kényeztette . . . többnyire neki segédkezett az irodában, persze csak úgy egy-egy kurta-szivar ellenében. írni, számolni jól tudott; tanulni is szeretett. Mikor ugv szó-beszéd közt előjött egy vagy más történeti esemény, vagy földrajzi dolog, láttam, hogy figyel és tanul. Az újságokat is szerette böngészgetni. Ha a jegyző véletlenül az irodában felejtette a hírlapját, Péter kibontotta s belemerült. Az Egylet-nek is tagja volt. Ott is respektálták a tudományáért. — Ha valamiben fennakadtak, a Péter rántotta ki őket a kátyúból... Én magam is úgy voltam vele, hogy kevés ennek az embernek a kisbiróság. Később megmondtam ezt neki is s biztattam, tegye le a négy polgárit, lesz belőle Írnok, vagy póstamester. Péternek felcsillant a szeme, láttam, hogy a vágyát találtam el, de aztán félreszaladt a szája s lemondólag legyintett a kezével. — Nem lőhet. — Na ... — Öt gyerök van ... mög sok pizbe kere- ködne. — Kitanulhatná így közbe is, a pénz meg majd előkerül . . . Úgy is volt, hogy letetetem vele a vizsgákat, de közbejött az én eltávozásom, s igy elmaradtak a vizsgák. Azóta három esztendő futott el . . . Bizom én többször gondoltam a régi pátriámra, a lakosaira, közöttük Péterre is. Vájjon mi lett vele ? A napokban hivatalos ügyem akadt Sza- nazugon. Kikövetkeztem hát s a községházánál felütöttem a sátorfámat. Két asztal volt az irodában. Egyiknél a jegyző ült, másiknál mpg a Pét-r. Mikor kissé kibeszélgettük magunkat, mondom a jegyzőnek : — Majd itt megirom a dolgomat, — mutatók arra az asztalra, mely mellől a Péter éppen ak kor állt fel. A jegyző helyeselte a szándékomat. Le tettem hát a paksamétám az asztalra s inték a Péternek : — Adjon egy kis helyet Péter! De Péter nem adott helyet, sőt visszaülve lassan mormogá : — Mingyá . . . csak előbb még ezt a két tételt helyesbitetr. Megütődtem Péter magatartásán, meg a hangján is... Való, hogy bosszankodva néztem rajta végig . . . hát, amint jobban szemiigyre veszem látom ám, hogy nem is kisbiróias a Péter kinézése. A csizma ugyan megvan, a zsáknadrág is, de már a dolmány helyét uras fekete kabát foglalta el; a sapkát se láttam sehol, se széken, se fogason . . . Már éppen kérdést akartam tenni ez irányban, mikor felnyílt az iroda ajtaja s egy kisbiró odaszólt Péternek : — Möhetünk ! — Na? — igy a Péter.
