Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-30 / 35. szám
1908. augusztus 30. BÉKÉS 7 parázs verekedés. ggyik laczi-korykában mulatott] a két Nyilas gyerek, huzatván a bú-felejtőket. Ké- 1 sőbb odavetődött egyik régi ellenségük Samu 1st- ' ván is, ki szintén szeretett volna parancsolni a | czigánynak. Ezen összeszólalkoztak, mire a strófos ( instrumentumok mozgásba jöttek. Samu Imre feje meglékelődött, Nyilas Gergely meg oly súlyos sérü- 1 léseket szenvedett, hogy még az életbenmaradása , , , ; is ketseges. Szerencsétlenségek. Mojsza Juou kétegyházi lakos felesége túrót hevitett. A lecsurgó savót egy nagy tálba gyűjtötte össze. Másfél éves kis fia ott lábátlankodott édesanyja mellett, aki tüzelöfáért szaladt ki a konyhából és addig a kis fiú magára maradt; oda csúszott a savós tálhoz és beleesett. Mire az anyja visszajött a fával, kis fiát a tálban halva találta. A szülők ellen a hivatalos eljárást megindították. — E hó 22-én a dobozi köves uíou száguldott egy automobil. Szembe hajtott vele Hajdú Lajos, egy szénás szekérrel, kinek lovai a prüsszögő masinától megbokrosodtak, s a szekeret felborították. Hajdú a kerekek alá került, amelyek keresztülmentek rajta és eltörték jobb lábszái- csontját. — Gádoroson aug. hó 20-án hajnali 3 ólakor Kiss András 33 éves magtáros afeletti elkeseredésében, hogy gazdája csendőrökkel visszakisér- tette, lakásán a kamrában felakasztotta magát. — A csabai 101. gyalogezred pár hete elment nagygyakorlatra. Útközben Aradon hosszabb pihenőt tartottak. Ekkor Pleur György altiszt egyik barátjával elment a Maiosra fürödni. A viz megvolt áradva s mivel egyikük sem tudott úszni, az ár elragadta őket s mindketten a vízbe fúltak. — A csaba kisréti tanyákon dolgozott Hursán Pál cséplő gépje, kinek 11 éves Zsófi lánya a gép tetején állt s vagdalgatta a kéveköteleket. Eközben a kislány megcsúszott s belépett a dobba, mely jobb lábát térdig összemorzsolta ; a csabai közkórházba szállították hol a lábát amputálták. Női felöltő, felnőttek és gyermekek részére nagy választékban lesz kapható a vasárnapjain Weisz Miksa békéscsabai, e czikkben jó hirü czég sátrában, igen ked- vező árakon. 3951-2 Biharfüred napsugara. Mottó: Esik eső szép csendesen Sir a rózsám keservesen. Népdal. Fázlódó emberiség! Kik a naptári nyarat mértani pontossággal élveztétek, ne tekintsetek Biharfüred varázslatos tájai felé epés szemekkel, hová jelenleg a helyettesítésre kárhoztatott emberek, kik eme változatos időszeszély folytán kétszeresen élvednek, amennyiben otthon sem volt nagy melegük vagy legalább is semmi nyomós ok sem volt a lenge lüszter ruhák felvételére — a megkésett nyár beköszöntőjében élvezik a fenyves csodatevő ózondus illatárjait ! — — — A múlt időkben augusztus vége a bucsuz- kodás szezonját jelentette, ma pedig a nyár megnyíltát! — — — — — — — — — Mint az éhes ember, ha táplálékhoz jut, a kirándulás özöne a napsugaras időben úgy megindult. Lóhátas trének — gyalog menetelők vig kaczajától hangos Biharfüred környéke. Még az esős időben itt szenvedők a zuhogó harmatok folytán mély sajnálattal tekintgettek napisten bájos arcza felé, amely a naptári nyaralóktól az idén csúfosan elfordulj átadta szerepét Delfinius és Jupiter tonansnak. A kiket pedig foglalkozásköre ez ideig fogva tartott, hálálkodva élvezik a magashegység szépséges bájait. Egyszóval kezdődik a jobbik szezon ! A beállott napsugaras napok uj rnenyasz- -szonyi öltözéket készítettek a magas hegység vidékeinek. A fölös nedvesség elpárologtatósa által tavaszi virágos mezbe öltöztetett minden kis növényt. Kék szőnyeggé változtatta a havasi árvácska ibolyaszerü nyílásával a mezőket, a magas kék oroszlány száj oly tömegesen nyil akár Raguza vidékén a kaktusz, vagy áloe. Naponként történnek érdeklődő kirándulások a Drágán völgybe, hol e fenséges hely jelentőségének alapjait, az épülő vasút előmunkálatait nézik, melyre a Biharfüredet kedvelő és fenséges tájait nagyra becsülő úgy tekint mint a müzülmán a hetedik menyországra, a mely hivatva lesz az emberiség előtt a bihari havasok kelyhét kinyitni a szenvedő és üdülő emberiség előtt. A hömérsék olyan mint magas hegységben szokott lenni, napköz enyhe meleg, a reggel és este hűvös. A kik az esők zuhatagában szenvedték át az abnormis időt, azoknak kiegyenlíti átkaikat a ma örvendező hálálkodók serege, kiknek pajzán jó kedve még azon epés valótlanságot is kiegyenlítik, kik Bihar-Füredet már tél apó köpönyegébe öltöztették. Biharfüred, Szt. István napján. Kaczvinszky Andor. Az Archaeologiai tanfolyamról. A »Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelősége« f. évi julius 15-től 3l-iglen »Archaeologiai tanfolyamot« engedélyezett Kolozsvárt. E tanfolyam ama múzeumi őrök számára rendeztetett, kik mellékíoglalkozásképen gyakorolják az őrséget és azelőtt régészeti tanulmányokat nem szerezhettek más téren való lekötöttségök miatt, most meg forrás munkák hiányában legjobb akaratjok mellett sem tehetik beható tanulmányozás tárgyává azokat a cserepeket, vasdarabokat, melyeket a véletlen föl- szinre hoz és kezeik közé juttat. Mennyire indokolt az ilyen tanfolyamok tartása a történelem szempontjából, azt csak akkor Ítélheti meg a laikus, ha ilyen tanfolyamon legalább egy előadást végig élvezett. Akkor nyílik kerekre a szeme annak elgondolására, hogy mennyi mulasztást követ el a társadalom, amikor egy-egy régészeti leletnek körülményeit nem jegyzi fel és minden legkisebb darabját gondosan összegyűjtve nem adja olyan kézbe, melyből az a szakértőébe juthatna. Minden elkallódott darabja egy régészeti leletnek olyan következményeket szül. a történelemben, mint a fogas kerék hiányzó foga ; nagyot döczczen az egész alkotmány és megtörténik, hogy a következő fogak is ki.örnek, kiesnek. Az archaelogiai tanfolyam megerősítette bennem azt a régi vallásomat, hogy sem földrajzot, sem történelmet archaelogiai tudomány nélkül tanítani és tanulni nem lehet. Nem adok két évtizedet neki, hogy az archaelogiai ismeretek, mint tantárgy, ünnepélyes bevonulást fognak tartani a középiskolák felsőbb osztályaiba. Az általános műveltséghez föltétlenül kellenek a régészeti ismeretek. A klasszikái műveltség nyoma a modern ember lelkületén csakúgy látszik meg, ha nem csak olvasta a klasszikus Írók müveit, hanem az alatt az idő alatt, mig olvasott, íársalkodott is azok alakjaival, jobban mondva, velők élt, velők evett, ivott, mulatozott vagy kesergett, lelkesült vagy kétségeskedett; ha oda képzelte magát házaikba, templomaikba, téreikre s az elvonulva gondolkozó mellett gondolatokba mélyedt. vagy a nyüzsgő sokaság egy irányba terelt lelkiiie- tével egyet érezve rohant a dicsőség vagy a pusztulás karjaiba. Az emberi lélekben legmaradandóbb nyomokat hagy a művészet. A művészetben való jártasságot ma affektálja mindeu müveit ember, pedig lehet, hogy csak úgy van vele, mint az egyszeri a harangozással ; hallott ugyan harangozást, de nem tudja hol harangoztak. A művészet birodalma olyan nagy, hogy abban legalább a tájékoztató, útjelző oszlopokat ismernie kell mindannak, aki az igazi müveit jelzőt, mint edkorumot, mellére akarja biggyeszteni. Meg kell azonban jegyezni, hogy mikor a művészetről beszélünk, sohasem az »ábrázoló művészetet« értjük, hanem a műipari és a dekoratív művészetet. A kézmű, mint ipari ozikk, egyúttal műtárgy is és az emberiség műveltségének kísérője és előidézője. A művészet ilyen ismeretének alapja megint a régészet. Úgy vagyunk ma a tudományba a régészettel, mint az utazó Svédországban a Malar tóval, el-eltünik előle útja közben, de csak azért, hogy újra, meg újra előbukkanjon és mintegy szóval hirdesse : »Hiába ipaikodol tőlem szabadulni, mindenfelé elnyúlik a karom és körülveszlek elül-hátul, mindenfelüi !« Az emberiség műveltsége az Euphrates és Nílus völgyeiben, továbbá az Aegei tenger partjain születik meg. Görögországból indul körútra. Miként jut Középeurópába, miként találkozik a Rajna mellett egy északi hatással, a Wolgán túl, vagy innen az asszanida—szasszanida műveltséggel és miként nyomul ezekkel már összevegyülve a Duna völgyébe : írott történelem nem tud teljes világossággal felelni. Szerencsére van egy hatalmas segítőtársa a régészet. Ez a legkétesebb esetekben kézzelfoghatólag bizonyít; bizonyít pedig azokkal a tárgyakkal, melyeket az anyaföld az ő — lehet, szerencsétlenül járt — gyermekeinek emlékéül keblében őrzött századokig, ezredekig. A régészetben a kort elválasztó vonalakat vagy inkább a korokat Összekötő kapcsokat fölismerni és a tárgyak ezek szerinti osztályozását, elhelyezését a múzeumokban megcsinálni: csak szaktudósnak lehetséges. Ezt a tudományt elsajátítani mentem én Kolozsvárra. Mennyire sikerült az nekem, azt be fogom mutatni a »Békésmegyei muzeum* rendezésével. A kritikát megejteni majd eljön dr. Posta Béla egyetemi tanár, mint a »Múzeumok és Könyvtárak Országos Főfelügyelőségének« tagja és a tanfolyamon az archaeologia előadója. Dr. Posta Béla az, aki a tanfolyam tartásának kigondolója, létesítője és végrehajtója volt. övé az érdem, hogy 24 lelkes taggal szaporodott ama munkások száma, kik a magyar tudományosságot ország és világ hasznára, alapozni és fölépíteni segítenek. Az igazság kedvéért megemlítem, hogy e 24 archae- ologus leginkább a tanítói karból került ki. Volt u. i. köztük két népiskolai tanitó, egy ágostai és egy ref. pap, két egyetemi hallgató, egy polgári isk. igazgató, egy megyei levéltáros és tizenhat gimnasiumi tanár. Dr. Posta Béla odaadó munkásságának jellemzésére nézve nem hozhatok föl egyebet, mint azt, hogy előadásait naponkint 9—10 negyed óráig megszakítás nélkül tartotta. Mi, a hallgatók, sohasem attól féltünk, hogy nekünk válik terhessé a széken ülés és folytonos jegyzés, hanem attól, hogy az ő beteges, gyönge teste roskad össze állásközben a gondolkodásban és beszédben kimerülve. Ez azonban, hála Istennek egyszer sem következett be. Az archaeologiának a történelmi időben a numizmatika — pénz ismeret — a leghűségesebb támogatója, mintegy szentesitőjc. Nagyon természetes tehát, hogy a tanfolyam tantárgyai között az ókor pénzeitől kezdve a legújabb kor pénzéig minden nemű és osztályú pénzekkel meg kellett ismerkednünk. A görög drachma rendszer, a római solidus, ducatus, obulus, a üorenczi üorénus, a garas, a dénár a tallér stb. stb. mind előjött lerajzolva vagy természetben. Előadója Dr. Kovács István, egyetemi tanár volt. Közép-európa, különösen pedig a mi hazánk, egyidőben római provinczia lévén, a római kor története amaz emlék kövek sokaságában maradt reánk, melyek a bécsi, szegszárdi budapesti, kolozsvári múzeumokbau összegyűjtve vannak és amelyek még fölfedezetlenül hevernek úton, útfélen, szántóföldeken, épület romok közt stb. Hogy a római emlékkönyvek feliratainak megfejtése, illetve olvashatása is könnyűvé tétessék : a rómaiak története különösen pedig a provincziákon uralkodott meghatalmazottak hivatala és az uralomban segitők hivatalai szintén előadattak. Előadója volt Dr. Budai Árpád, egyetemi tanár. Az archaeologia kiegészítője gyanánt szerepel az építészet története. Ezt a tudományt is Dr. Posta Béla adta elő. A régészeti leletek helyét, illetőleg van a régésznek szüksége egy kis földismerésre is, jobban mondva a föld felső rétegeit képező földnemek ismeretére. Ezt a tudományt Dr. Cholnoky budapesti egyetemi tanár adta elő. A tananyag rettenetes nagy mennyiségnek előadására alig volt elég a 16 nap, mert vasárnap is tanultunk. így is kimaradt az »Agyagmüvesség« és az Ötvös mesterség« ismertetése. Ezekre nézve azonban úgy a hazai, mint a külföldi irodalomban rendelkezünk szakkönyvekkel és előadatásuk pótolható. A haszon, mely ránk nézve ezen tanfolyamból származik, abban fog nyilvánulni, hogy Gyula város helyének és történetére most már biztos adatokkal rendelkezem ama leletekben, melyeket a Sándor- hegyi, Kelta-kori edények, a Kálvária melletti torzított koponyájú nép temetője. Az Erdély-út rómaikori tárgyai, a Homokbánya melletti dűlő Keltakori edények, a vasúti Allomásháztól a zsidók temetőjéig és innét a Neszűrj-hegyen az Itcze-érig talált honfoglaláskori edények, valamint a Csíkos-ér egyik kimagasló előfokán talált Kelta-kori sír és mellékletei, továbbá a még föl nem tárt Szeregyházai- dülőben egy bronz-kori nép telepe hirdetnek. Talán sikerül így a honfoglaláskori Gyulának és Karkónak helyét meghatározni; ha Isten ezt nekem időben és tehetséggel megengedi : akkor Simeonként én is elmondhatom : »Most békességben boesátod el Uram a te szolgádat!« Domonkos János miizeumSr. Szezon. A színházi szezon és a nyaralás kellemetes pihenései után türelmes olvasóimnak kívánom mindazon jókat, miket ők nekem kívánnak s ezzel a szezonirást újból és ezúttal ünnepélyesen megújítom ! * * * Erdélyiék elmentek, de azért sokrahivatott
