Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-08-30 / 35. szám
4 BÉKÉS 1908. augusztus 30. nek könnyítésére szolgál, hanem a tanítók javadalmának emelését czélozza. így tehát az egyházmegyei-segély elvonása esetén a különbözetet az állam megtéríteni nem fogja. A minister az egyházmegyei hatóságokhoz intézett hasontartalmu rendeletét a közigazgatási bizottságnak másolatban szintén me'g- küldötte. Áthelyezés. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Bogáthy Olga orosházi állami óvónőt a szécsényi, Lipthay Gabriella szécsényi óvónőt az orasházi állami óvodához áthelyezte. Kinenezés. A vallás és közoktatásügyi miniszter Tantó József békési ref. tanítót a bókéscsaba- erzsébethelyi állami elemi iskolához rendes tanítóvá kinevezte. Tanitóváltozás. A dobozi ref. egyház egyik tanítóját, Asztalos Kálmánt Okány község iskolaszéke egyhangúlag megválasztván, az ö helyére Tóth József hegyközszentmiklósi ref. tanítót a dobozi ref. egyháztanács f. hó 27-én szintén egyhangúlag megválasztotta. Tanár választás. A békési ref. egyháztanács f. hó 23-án tartott ülésén a főgimnáziumi történet- latin helyettes tanári tanszékre 16 pályázó közül Faragó László oki. főgimnáziumi tanárt, a magyarnémet helyettes tanári tanszékre pedig 2 pályázó közül Vas Béla tanárjelöltet választotta meg. Az egyháztanács továbbá kimondotta, hogy az eddig Füredy Lajos oklevél nélküli tanító által betöltött IY. B. osztályú tanítói állásra pályázatot hirdet. Szabadságolás. A vallás- és közoktatásügyi miniszter Kolláry István orosházi állami polgári iskolai tanárt a jövő 1908—9-iki tanévre szabadságolta. Helyettesíteni fogja Petykó József okleveles tanár. Hírek. Kegyes adományok a gyulai református egyháznak. Jól esik lelkűnknek, ha ilyenekről is adhatunk hirt a mai önző, érdekhajhászó világban. előtt elutaztak, még mielőtt hajóra szálltak, azt az iszonyatot, mi itt legtöbbjükre vár, akikről nem hallanak meséket, hogyan gazdagodtak meg, hogyan csináltak nagy vagyont Amerikában né hány hét alatt, akikről nem szól levél, panasz, írás, mert már papírra, bélyegre sem telik, bizony hiszem, kevesebben jönnének ide, a mi pantallónos kivándorlóink közül is. — írhatnék azokról a nyomortanyákról, tríket ott találunk a nagy parkokban, hol legalább még tiszta helyen húzódnak meg nappal-éjjel azok, kik vagy mert nem tűrik ezeknek a tömegtanyáknak a piszkát, irtózatát, vagy mert már az a pár fii lérjük sincs meg, hogy szállást fizethetnének ezeken a helyeken, hát ott lézengnek, huzód- kodnak meg a parkokban, ott hálnak a pázsiton, ezek a legszánalomra méltóbb, hazátlan munkanélküliek, kikről nem Írok bővebben, leírta ezeknek helyzetét, életmódját már bőven, híven könyvében, az én hűséges mentorom, Zerkowitz Emil. Amit ö erről irt, ahhoz hozzá nem tehetnék, el nem vehetnék semmit. Minden betűje annak a leírásnak, minden szava egy- egy ecsetvonás ennek az irtózatosan szomorú képnek a megfestésében. De bezzeg szükség is volna arra, hogy hazánk népe is, necsak egyoldalúan ismerje az amerikai életet, hogy ne mindig csak a fényét, gazdagságát tárják népünk elé az amerikai életnek, szokásoknak, módnak. Bizonyos, a kivándorlók legnagyobb részét a gazdasági kényszerűség vezeti ide; a szükség készteti legtöbbjüket arra, hogy kivándoroljanak, de itt láthatjuk, hogy bizony fölös számmal vannak azok is, kiket hamis képek káprázata csábított ide. Akik azután itt ébredve a rettenetes valóra, összetörve tes- tileg-lelkileg, embertelen módon pusztulnak el, mindenkitől elhagyatva, senkitől sem istápolva, vigasztalva. Elkápráztatta, elvakitotta őket a fény, amely úgy huzza-vonzza őket, mint a lepkét a lámpák fényének ragyogása, hogy azután «lvakulva, megperzselt szárnyakkal bukjanak alá a lángok közzé. Igaz vallásosságát, az anyaszentegyház iránti benső ragaszkodását, szeretettel teljes vonzódását mutatja özv. Kátai Andrásnó szül. Kiss 8ára asszonynak újonnan készíttetett nagyon díszes és értékes Ur- asztali teritője, melyet folyó hó 29-én adományozott a reform, egyháznak. A diszes abrosz nagy összeget képvisel, mert 400—500 kor. nagy összeg szegény embernél, özv. Kátainé nem dúsgazdag, annyival szebb és nemes e cselekedető. Vajha példája sokakat buzdítana nemes tettekre, a könyörülő szeretet gyakorlására! Emléke fennmarad, emléke áldott lesz a gyulai reform, egyháznál. Vidó János volt egyházgondnok, az oly hosszú idő óta nélkülözött függönyökkel látta el reform, templomunknak három ablakát. E cselekedetével is tanujelét adta, hogy ő reform, egyházunknak egyik jóltevője, segíti azt, súlyos terhein könnyitni igyekszik, az ő hitét cselekedeteiben mutatja meg. Özv. Sánta Jánosné az Urasztala kerítésének hű gondozója, miután ez alkalommal készíttetett az Urasztala körül uj szőnyegeket. Nem első eset ez, midőn a gyulai egyház áldott emlékű gondnokának kegyes özvegye egyháza iránti szeretetét és ragaszkodását ily nemes áldozat hozatalával bizonyitá be. Biró Pál gondnok, a ref egyháznak ma egyik leglelkiismeretesebb munkása nagyrabecsült munkássága mellett, az áldozatoktól se riad vissza, a presbyteri szoba asztalát uj posztóval huzattá be. A tanácstermet saját költségén takarittatta és újból feste'te, az egyháznak több értékes képét saját költaégón berámáztatta. — A papiszók és kathedra egyesek kegyes adomá nyából lett újból bevonva. E czólra még a tavaszon gyűjtöttek; a „Békés“ 20-ik számában közölve voltak ; Fábián Margit 50 K 30 f, Kovalik Erzsébet, Barthos Erzsébet 1—1 K, Mészáros Mária 6 K 40 f, Kutassy Viola 1 K, Kun Erzsébet 7 K 66 f., Pallay Mária 7 K 20 f.. Dei- mel Ilona 3 K, Szénási Ilona, Pálinkás Julianna, Hraskó Jolán 40—40 f., Miladenovics N. 16 f. Dombi Ilona 3 K, Krasznai Istvánná 1 K. Újabban e czélra adott Bíró Ferencz 20 K, M. Szabó Fe- rencz 10 K, és özv. Németi Ferencznó 3 K. Befolyt e czólra összesen 115 K 2 f. A munka belekerült 164 K 75 fillérbe. Fedezetlen hiány 48 K 73 fillér. Midőn minden kegyes adományozóknak ezúttal is hálás köszönetemet fejezem ki, szeretettel kérem, kik még e czélra adományozni szándékoz nak, adományaikat Biró Pál gondnokhoz vagy hozzám juttassák el, hogy a fedezetlen összeget ne kelljen sajátomból fedezni. Jó Istenünk áldó kegyelmét kérve, mindenekre vagyok szeretettel Gyula, 1908. aug. 29-ón. Gecse Albert, ref. s. lelkész. A vármegyei községjegyzöi nyugdíj választ mány folyó hó 29-ón délután 3 órakor Ambrus Sándor aliséán elnöklete alatt ülést tartott, amelynek tárgyát Selacz József szarvasi községi főjegyzőnek nyugdíjaztatása, valamint Kiss Mihály volt Gyulavárosi jegyző özvegye részére járó ellátás megállapítása képezte. A községjegyzői nyugdíj választmány Salacz Józsefet, a ki már súlyos betegsége miatt hosszabb szabadságot élvezett, mint munkaképtelent saját kérelmére nyugdíjazta úgyszintén megállapította özv. Kiss Mihályné özvegyi ellátását is. Kinevezés. Az igazságügyminiszter a szeghalmi kir. járásbíróságnál Perényi János áthelyezésével megüresedett irnoki állásra FLodek József dijnokot nevezte ki Zsombolyáról. Uj járási Írnok. Döry Pál főispán a szeghalmi járásban elhalálozás folytán megüresedett irnoki állásra 12 pályázó közül Liska Sándor vármegyei dijnokot nevezte ki, a ki azt az állást a folyó évi julius 15-ótől kezdődőleg mint helyettes töltötte be. Automobil járatok. Vármegyénk közforgalmára nézve jelentős eseményeknek nézünk eléje, ha az az ajánlat, mely a vármegye területén automobil omnibus járat berendezését czélozza, az illetékes tényezők támogatását megnyeri. Rozdonyi Sándor budapesti vállalkozó ugyanis ajánlatot tett a vármegye közigazgatási bizottságához, melyben bizonyos anyagi ellenszolgáltatás fejében, a vármegye egyes községei között automobil omnibus járat berendezésére vállalkozik. A közigazgatási bizottság, — mint tudvalevő, — a felvetett tervezet felett nem tért napirendre, hanem felhívta a vármegye alispánját, hogy az ügyet megfelelően készítse elő és annak tárgyában tegyen véleménye» javaslaton Az alispáni felhívás folytán ez idő szerint már a beruházási" és üzeinjövedeltnezőségi tervezetet is elkészítette és benyújtotta a vállalkozó. Eszerint két útvonal berendezése terveztetik. — Az egyik Gyulától, Békéscsabán, Kondoroson, Szarvaeon és Öesödön keresztül Kunszentmártonig és vissza, a másik Gyulától Békésen, Mezőberényen, Köiös- tarcsán, Körösladányon és Szeghalmon át Füzesgyarmatig és vissza. Az itt jelzett két útvonalon a forgalom két gépkocsival lenne lebonyolítva, egy gépkocsi pedig tartalékban maradna. A kocsik karzattal ellátott 36 ülőhelylyel és 6 ál lóhely lyel volnának berendezve, télen azonban a helyek száma 18, illetve 6-ra redukáltatnék. — A felmerült terv igazán érdemes az illetékes körök figyelmére, mert általánosan tudva van, hogy a rendszeresített forgalom a közlekedést mindig nagyban előmozdítja. Az ajánlat számadásul a napi forgalomnak egy menetre 16 utast vesz, mely vidékeink népességére való tekintettel, bátran az utasok számának minimális határa gyanánt vehető. A vállalat finan- czirozásának azonban előreláthatólag ha nem is leküzdhetetlen, de mégis elég nagy akadályokkal kell megküzdenie. Ennek a terhe ugyanis az érdekelt községek vállaira nehezednék, miután első sorban ezek vannak hivatva arra. hogy bizonyos évek sora alatt törlesztendő kölcsönnel biztosítsák és tartsák üzemben a vállalatot. Erre nézve Ö’/j'Vo-os, illetve 10 évre 8% mellett törlesztéses kölcsönajánlatok már tétettek. A vállalat fenti számítás szerinti jövedelmezősége erre, valamint az üzemi kiadásokra fedezetet nyújtana, sőt a vállalat még 11% tiszta hasznot is kilátásba helyez. Egyébiránt a Gyula-kunszentmártoni járat költségelőirányzata circa 83000 korona, mig a Gyula-füzesgyarmaii járató 71000 korona. A vállalkozó ajánlata a napokban fog megküldetni az érdekelt községeknek oly czélból, hogy azt tárgyalva, nyilatkozzanak a felmerült tervre vonatkozólag. Áthelyezések. Vizváry Lajos kir. államépité- szeti hivatali segédmérnök a dévai kir. államópité szoti hivatalhoz, mig Kossuth László kir. számvevőségi ellenőr az ungvári kir. pónzügyigazgató- sághoz lett áthelyezve. Elvi határozat. A belügyminiszter ur egy konkrét esetből kifolyólag kimondotta, hogy a vármegyei tisztviselők székhelyükön nemcsak napidijat nem számíthatnak fel, ami eddig sem volt vitás, hanem még az útiköltség megtérítésére sem larthatnak igényt. A gyulai nöegylet mulatsága. A gyulai nőegylet agilia alelnöke özv. Fábry Mártonná, mint vezérkari főnök és a köréje gyűjtött és egy családdá tömörült rendezők gratulálhatnak önmaguknak a vasárnapi sikerhez. Ámbár nehezen indultak, sok akadálylyal találkoztak, de ami fő, jól végeztek s 700 K felüli tiszta jövedelmet produkáltak a szegény gyermek felruházási alap javára. Az ünnepély két részre oszlott: a délutáni jótókonyczélu kiárusításra és az esti tánczmulatságra. A délutáninak, — hol 1500 ember vett részt — gyönyörű idő kedvezett, ami az addig folyton csüggedő rendezőséget egyszerre felvillanyozta s már bánni kezdtólr, hogy a költségektől félve a szokásos népünnepély programm- ját részben elejtették. A közönség a katonazenének az eleki fúvó-zenekarral helyettesítését egy jótókonyczélu viccz gyanánt fogta fel, de várta a lepényevést és a zsákbafutást. A selyemkeszkenős leányok keresték a szépségverseny pódiumát, a legények kérdezősködtek : hol nyeri a legjobb csárdástánczos a tajtékpipát? No de nem kellett senkinek sokáig várni. A diszes, nagy sátrak egyszerre megteltek bájos leányokkal, kik közül azonnal körútra indult Rombay Lilly, ki leleményességével az ünnepély programmját itt még nem ismert ponttal gyarapította. Ő volt a kucséber, s nagy gonddal, finoman összeállított kosárkájából olcsó áron kínálta a szerencsét a közönségnek. „Páros vagy páratlan“ ? kérdezte megvesztegető hangon a igazán kevés ember akadt, ki erszényét ki ne nyitotta volna
