Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)

1908-01-26 / 4. szám

1908. január 26. BÉKÉS 3 gyűlés február hó 25-ére lenne kitűzve. Egyébiránt erről és a tárgysorozatba felveendő fontosabb ügyek­ről jövő számunkban. A vármegye : tisztviselőiért. Szándékosan hall­gattunk mindezideig arról, a mai súlyos életfel­tételek mellett többszörös elismerésre méltó gon­doskodásról, amelyben Békésvármegye közönsége, — amint ezt egyik legutóbb hozott határozatában elvileg kimondotta, — részesíteni kívánja tisztvi selőit. A mai időben, midőn az életszükségletek árai az egész vonalon szédületesen emelkedtek; kétségtelennek kell tartani, hogy a megélhetés gondja leginkább a középosztály és igy a tiszt­viselők vállaira nehezedik legnagyobb súlylyal, akiknek fizetése változatlanul fix összegben egy­forma marad akkor is, mikor a szükségletek árai több esetben százperezentes emelkedést mutatnak. Mindenki által tudott dolog, hogy ha például az építő vállalkozónak, avagy bármely iparosnak mun­kásai akár békés utón, akár összebeszélésből eredő passivitással béremelést eszközölnek ki, a vállal­kozó vagy iparos az elvállalt munka árát arány- lagosan emeli és a munkabéremelést áthárítja a fogyasztó közönségre. Helyesen is cselekszik, kény­telen is erre. A tisztviselő azonban, — midőn életszükségleteinek beszerzésénél óriási áremelke­déssel küzd, — ezt nem háríthatja át szolgálat adójára az államra, vagy vármegyére, vagy köz­ségre, mert a reá bízott munkát mindenkor ugyan­annyiért tartozik ellátni, mint más viszonyok kő zött, s a fizetésemelés mesterséges utón való ki- eszközlésére még csak nem is gondolhat. Ezek a szempontok élénk világot vetnek a vármegye kö­zönségének egyik legutóbb megindított nemes moz­galmára, amely a vármegyei tisztviselőknek drága sági pótlékban való részesítését czólozza. Most, hogy az e tárgyban hozott törvényhatósági határozat előttünk áll, nem mondhatunk egye'bet, mint azt, hogy ez a határozat tanúbizonysága annak, hogy a vármegye a törvényhatóság autonom jogéletét első sorban érvényre segítő tisztviselőire elismeréssel, azok helyzetére pedig bölcs belátással gondol, mely­nek helyes és okos czólzata az, hogy a gazdálko­dási keresettől elvont, sőt részben eltiltott köz­hivatalnoknak, a vármegye buzgó tisztikarának méltó anyagi helyzete, a körülmények által kivánt mérvben biztosíttassák. — Egyébiránt pedig a rész­letkérdések tekintetében közölhetjük, miként a törvényhatóság ide vonatkozó határozata olyan ér­telemben rendelkezik, hogy a drágasági pótlékban való részesítés kérdésének megoldása tovább nem halasztható, miért is egy ad hoc bizottságot küldött ki kebeléből azzal a czólzattal, hogy tárgyalva a módozatokat, amelyek mellett az ez iránt támaszt­ható összes igények kiegyenlítést nyerhetnének, — a februári közgyűlés elé tegyen megfelelő javas­igen jól emlékszem rá, hogy hasonló körülmé­nyek közt hat kocsis hat óra hosszat szokta ilyenkor emlegetni az istennek minden szentjeit, hat ember fog meg egy kredenczet, leüt vele hat kiló vakolatot a falról, betöri a nagy tük­röt és felboritja a kályhát a szekrénynyel. Az itteni költöztetők csendben dolgoznak, egy szál ember a hátán hoz fel a harmadik emeletre egy fél kredenczet és a legnehezebb zongorával 2 ember olyan könnyen elbánik, mintha pehely- bő! volna. Ezek az emberek, ahogy megfigyel­tem, a derekukkal emelnek és végtelen nagy rutinjuk van a „fogás“-ban. 5 koronánál keve­sebb trinkgeld esetén azonban köszönés nélkül távoznak. — A trinkgeld ! . . . Mindig mosoly­gok magamban, ha 3 krajczár trinkgeldet adok ennek a „főpinczérnek“ nevezett urnák, aki 4 szobás lakást tart a belvárosban, angol nevelő­nőt a leányai mellett és 12000 forint jövedelme van ezekből a 3 krajczárokból, nett<5 annyi, amennyit egy magyar kir. miniszter kap a ma­gyar államtól. Igaz, hogy neki egész nap haj- longani kell ezért a 12000 forintért, de hát elvégre is ki meri azt állítani, hogy a miniszte reknek soha se1 kell hajlonganiok ?! , . . (Vége következik).- re, latot. A bizottság a napokban fog összeülni tanács­kozásra s ennek megállapodásait konkrét javas­lattal fogja terjeszteni a februári rendes közgyűlés elé. A bizottság tagjai Beliczey Géza, Kóhn Dávid, Schmidt József, dr. Simonka György és Weisz Mór. Felülvizsgáló bizottságok működése. A hon­védelmi miniszter most bocaátotta ki az összes törvényhatóságokhoz intézett körrendeletét, amely­ben az 1908-ik évben működendő állandó vegyes felülvizsgáló bizottságoknak szervezési összeállítása és a felülvizsgálatoknak foganatosítása iránt intéz­kedik. A Bókésvármegyét érdeklő határnapok ezek közül azok, amelyek az Aradon szervezett felül­vizsgáló bizottságra vonatkoznak. Az aradi felül­vizsgáló bizottság a rendelet szerint január 28-án, február 25-én, márczius 19-én, április 29-én, május 26-án, junius 28-án, július 21-én, augusztus 26-án, szeptember 22-én, október 19-ón és 27-én, novem­ber 24-én, deczember 16 án és szükség esetén az ezen napokat követő hétköznapokon fog egybe- gyülni. Polgári elnökül : gróf Károlyi Gyula, Arad- vármegye és Arad Bzab. kir. város főispánja ké­retett fel és bízatott meg, helyettesül : Póterffy Antal ügyvéd, váiosi bizottsági tag. Áthelyezés. A pénzügyminisztérium vezeté­sével megbízott miniszterelnök Opolczer Oszkár, katonai szolgálatból visszatért számgyakornokot, a gyulai pénzügyigazgatóság mellé rendelt számvevő­séghez azonos minőségben áthelyezte. A főispán családja itthon. Békésvármegye főispánja Döry Pál családjával folyó hó 21-én érkezett Gyulára s ez időszerint már családjának minden tagja gyulai lakos lett, amennyiben a vár- megyeházában rendelkezésére álló lakásban telje­sen berendezkedett. A főispán családjának megér­kezése akalmával a vármegye tisztikara remek két csokorral kedveskedett a főispánnénak és leányai­nak, akiknek kívánjuk, hogy otthonosan érezzék magukat Gyula város falai között. A békésvármegyei kaszinó közöskonyhája csü- törtön tartott közgyűlést a kaszinó helyiségében a feloszlás fölötti határozathozatal tárgyában. A tagok csaknem teljes számban mogjelentek. Döntésre azonban nem került a sor, mert a közgyűlés és annak tárgysorozata nem volt — mint azt a tör­vény kívánja — 8 nappal előbb közzétéve. Az igazgatóság intézkedett, hogy lapunk mai számában a közzététel megtörténjék s igy valószínűleg leg­közelebb dűlőre jut a »tengeri kígyóvá« fajult kér­désnek ügye. Azután következnek a felebbezósek ad infinitum! Erről annak idején referálunk. A gyulai iparos ifjúsági egylet keretébe át­telepített „Erkel Ferencz Daloskor« hávom évi szünetelés után újból szervezve lett s tanóráit hetenkint csütörtök este 8'órakor tartja az egylet helyiségében, hol is a belépés feltételei megtud­hatók. Belépés esetén a tanórák és gyakorlati pró­bák látogatása egy évi tartamra kötelező. A dalos­kört újból Székely Lajos vezeti. A daloskor tagjai­nak eddigi száma 20 s a hanganyag kiváló erőkkel gyarapodott. Királyi kegyelem. Múlt év őszén a katonáéit, mint erről annak idején megemlékeztünk, kitiltották a Ludovika-akadémiából Ihury Sándor hadapródot, Thury Lajos gyulai honvédszázados fiát. A fiatal kato­nának az volt a bűne, hogy egy csónakkiránduláson az egyik ladikról levett egy feketesárga lobogót. Thury Sándor királyi kegyelemért folyamodott, mit meg is kapott. A király megkegyelmezett a jeles kép­zettségű ifjúnak s hadnagvgyá léptette elő. A nyári színi szezon. Lapunk egyik előbbi számában behatóan foglalkoztunk a Nagyváradon Erdélyi Miklós szinigazgatása alatt felmerült nyári színkör létesítési törekvésről. Mint most a nagy­váradi lapokban olvassuk, a váradi aréna létesülóse — az idén legalább — nem akadályozza azt, hogy az ottani színtársulat a nyáron Gyulán is játszszék. Erdélyi Miklós színigazgató ugyanis a héten Buda­pesten Molnár Viktor kultuszminiszteri államtitkár­ral tárgyalván a váradi aréna ügyét, arra a meg­állapodásra jutottak, hogy a színkör felépül még az idén következő feltételek mellett: A város adja a lelket a hadapródiskola előtt elterülő parkban, a Rhédey kerti bejárat irányában. A színigazgató évi 6000, a kormány évi 2000, a következő évek­ben 3000 koronával járul a felépítés amortizácziós kölcsönének törlesztéséhez. A színtársulat a rendes váradi szezon után Gyulára jön négy-hat hétre, körül­belül május második felétől junius hó végéig. Ju­lius hóban szabadságra mennek és az akkorig fel­épülő arénábau augusztus 1-től játszanak szeptember végéig, vagyis az őszi saison megnyitásáig. Korcsolya-bál. A gyulai korcsolya-egyesület a tegnapi napon este 9 órakor gróf Almásy Dénes védnöksége mellett, a vármegyeház összes termei­ben fényes tánczestélyt rendezett, melynek lefolyá­sáról részletesen jövő számunkban számolunk be. Az iparos ifjúsági egyesület február elseji farsangi tánczvigalmára, — mely ezúttal a pavilion helyett a Komlóban tartatik meg, — nagyban foly­nak az előkészületek, úgy hogy a népszerű egye­sületnek bálja a gyulai farsangnak egyik legné­pesebb és bizonyára egyéb tekintetben is sikerült mulatsága lészen. Tiszti estély. A magyar királyi gyulai 2-ik honvéd gyalogezred tisztikara február hó 6-án a „Békésvármegyei kaszinó“ összes termeiben társas estélyt rendez. Az estély iránt az érdeklődés igen nagy s bizonyosra vehető, hogy ez a tiszti estély is méltó lesz elődeihez, amelyek pedig mindenkor kellemes szórakozást nyújtottak a bálozó közön­ségnek. Ama hírrel szemben, mintha a tisztikar a felmerült udvari gyász miatt mulatságokon egyál­talán nem vehetne részt, közölhetjük, hogy a hon­védelmi minisztérium a maga részéről semminemű észrevételt nem tett az ellen, hogy a tisztikar a bálákban megjelenhessen s azokban akár „activ“ akár „passiv“ részt vegyen. Brutális férj. S. J. kőmives mester, ki a Palló- utczának egyik érdemes lakója folyó hó 17-én reg­gel pálinkára szánt 40 filléren összeszólalkozott feleségével s ennek következtében eldült benne a jobb érzés, melyet az asszony sok kemény tapasz­talat után látva kiszaladt az udvarra. A neki va­dult férj utánna s egy kezeügyébe eső karóval az utczaajtóban leütötte az előle menekülő asszonyt, ki egy jaj kiálltással összeesett. Súlyos sérülésével a kórházba szállították. A brutális ember ellen pedig — bár az asszony nem vádolja — hivatalból megindították a bűnügyi vizsgálatot, A korcsolyaszezon Úgy látszik az idén is kedvező lesz, bár a tavalyinak messze mögötte fog minden valószínűség szerint maradni! A pályát szorgalmasan látogatják a sportkedvelők s közülök nem egy boldogan dicsekszik, hogy már ledolgozta az idényjegy árát! Es ez, tekintve az enyhébb idő­járást, valójában szép és méltánylandó eredmény. A téli vásár hanyatlása nemcsak a tetemesen redukált sertósfelhajtásban, hanem a belső vásár forgalmának csökkenésében is megnyilatkozik. Ez évben ez a csökkenés még sokkal nagyobb mérvű volt, mint eddig; most már nemcsak a vidéki ve­vők, hanem a vidéki eladók nagyrésze is elmaradt a vásárról. A forgalom igy alig ütötte meg egy jobb őszi hetipiacz forgalmát. Rendkívül hanyat­lott a nyersbőr-vásár is, nem mintha eladó áru nem lett volna, hunem a vevők abszolút hiánya miatt. Az áru túlnyomó részét eladatlanul visszaszállítot­ták. A tavalyi pálnapi árakhoz képest a nyersbőr ára 40—50°/d-kal visszaesett. A gyulai asztalos segédeknek január hó 19-én a Ludvig József vendéglőjében megtartott tánczmulat- sága úgy anyagilag, mint erkölcsileg jó sikerrel végződött. Felülfizettek : Nádor Mór 2 kor., Démusz Ferencz, Csomós Ferencz, Ufferbach Rezső, Frid- rich János 1 — 1 kor., Galbács Mihály, Sütő Pál, Kovács Károly, Szelei Mihály 80—80 fillér, özv. Havas Lászlóné, Miskucza György, Király Endre 60—60 fillér, Seres György, Kolozsvári Sándor, Démusz László 40—40 fillér. Köszönetét mond úgy a felülfizetésekért, mint az összes jelenlevők­nek megjelenésükért a gyulai asztalossegédek vi­galmi bizottsága. Szerencsétlenségek. A Vég-féle malom udva­rán két munkás ember egy nagy eperfát vágott ki ; mikor a fa dűlőben volt, éppen akkor jött ki a lakásból Tarkó Jánosné 54 éves asszony. A mun­kások elfelejtették figyelmeztetni az asszonyt s a

Next

/
Thumbnails
Contents