Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-05-10 / 19. szám
2 BÉKÉS 1908. május 10. Az azonban, hogy folyóink vize hajózásra vág}7 öntözésre használtassák fel, nem műszaki, helyesebben mondva slsősorban nem műszaki, hanem nemzetgazdasági kérdés. És a mi specziális viszonyaink között egy pillanatig sem habozhatuuk a választásban. Vas- utaink, motoraink, állami transversalis, törvényhatósági 8 községi kőutaink mellett már* csak megleszünk valahogy és bármenynyire elismerjük a vizi szállítás jelentőségét és hasznát, azon az áron. hogy a KörözsöJc hajózhatóvá tételével örökre agyonüssük az öntözés lehetőségének reményét is, bár resignáczió- val, nem kérünk a vizi szállítás előnyeiből. Ebből kifolyólag, amidőn Darányi Ignácz főldmivelésügyi miniszternek a vizi beruházásra vonatkozó nagyszabású javaslatát őszinte örömmel üdvözöljük, és velünk együtt üdvözli Békósvármegye közönsége, a vármegye közönségének — szerény nézetünk szerint, — a javaslat tanulmányozása után minden erejével arra kell törekednie, hogy azt az összeget, amelyet a javaslat, »vizi beruházás« czimén a Körözsöknek juttat, a problematikus sikerű vizi utak, illetőleg hajózás létesithetése helyett, vagy legalább is ezzel szemben elsősorban, a hasonlithatlanul nagyobb fontosságú s pozitív sikerrel kecsegtető öntözési műveletek létesítésére fordítsa. T a n ü g y. A főgimnázium uj rendes tanárai. Münch Szilárd váradegyházmegyei áldozópapot, ki március hó végén szép sikerrel tette le utolsó tanárvizsgálatát, a váradi püspök múlt hó 29-én a gyulai főgimnázium rendes tanárává nevezte ki. A jeles képzettségű. fiatal tanár e hó 7-ikén, csütörtökön tette le hivatali esküjét a főgimnáziumi bizottság előtt. — Ugyanitt emlitjük meg azt is, hogy Münch tanár a helyben állomásozó honvédgyalogezred altisztéi számára sorozatos előadásokat tart (minden kedden délután) a természetrajz köréből. Továbbá a vallás- és közoktatásügyi miniszter a fennálló szerződésből kifolyólag lla Tóth József eddigi ideiglenes tanárt, a gyulai főgimnáziumhoz tornatanárrá nevezte ki. A békésvármegyei kir. tanfelügyelőséghez napi díjas felvétetik. Okleveles tanító előnyben részesül, ki alkalmaztatása esetén állami tanítói kinevezéseknél is az 1897. évi XXIV. t.-cz. 2. §-ának 2. pontjában meghatározott kedvezményre nyer igényt és állami szolgálatba való kinevezés esetében napi díjas minőségben töltött szolgálata a nyugdíj igény megállapításánál — az 1897. évi XXIV. t.-cz. határoz- mányainak megfelelően és az idézett törvényczikk 2. §-ának 5. pontjában megállapított mérvben — fog beszámíttatni. Kinevezés. A vallás és közoktatásügyi minister Szentgyörgyi Géza gyulai lakost a Xl-ik fizetési osztály 3-ik fokozatába, az 1904. évi I. t -ez. értelmé- ben^ megillető személyi pótlékkal kir. tanfelügyelő- ségi tollnokká nevezte ki és szolgálattételre Békésvármegye tanfelügyelőségéhez rendelte. A szarvasi főgimnázium államsegélye. A szarvasi főgimnázium felügyelő-bizottsága a múlt héten Haviár Dániel orsz. képviselő elnöklete alatt ülést tartott. Ez ülésen a kormány képviseletében Géressy Kálmán a debreczeni tankerület főigazgatója, mint a vallás és közoktatásügyi minister kiküldött biztosa jelent meg. A felügyelő-bizottság javaslatát Géressy Kálmán kevés módositással elfogadta. A szerződésben a főgimnáziumot fenntartó három egyházmegye kötelezettséget vállal az iránt, hogy amig az államsegélyt igénybe veszi, a szarvasi főgimnáziumban 14 rendes tanárt tartanak, kik közül ötnek egyenként 2400 korona, négynek 2800 korona és ötnek 3200 korona törzsfizetést, évi 500 korona lakpénzt és 200 korona ötödéves korpótlékot ad. Azonkívül tartanak és javadalmaznak egy tornatanárt, orvoű, könyvtárost, pénztárost, gondnokot, gazdát, énektanitót, egy iskolaszolgát és két udvarost. Gondoskodnak az épületek jókarban tartásáról, fűtéséről, világításáról, felszereléséről. A főgimnázium költségvetését tételen- jként vették tárgyalás alá s némi változtatással a felügyelő-bizottság múlt évi ülésében megállapított előirányzatot fogadták el A költségvetés szerint évi hiány volt 38648 korona, melyből az eddigi államsegély 32000 koronát fedez, mig a fedezetlen 6648 korona onnan származik, hogy a főgimnázium, az épitési államsegély után ennyit tartozik az állampénztárba az országos tanári nyugdíjalapra befizetni. A felügyelő-bizottság azt a kérelmet terjesztette elő, hogy a minister mentse fel a főgimnáziumot ezen 6648 korona fizetésének kötelezettsége alól, illetve az eddigi államsegélyt 32,000 koronáról 38,648 koronára emelje fel. Géressy Kálmán főigazgató any nyiban járult hozzá a felügyelő-bizottság kérelméhez, hogy kijelentette, miszerint hajlandó a miniszter elé javaslatot terjeszteni az államsegélynek 38.000 koronára emelése iránt. Erre a felügyelő-bizottság a 648 korona többlet kérésétől elállóit és ezen hiányt a költségvetés néhány kiadási tételének redukálásával pótolják. Az így megállapított szerződést a vallás- és közoktatásügyi miniszter elé terjesztik, kinek jóváhagyása után az hatályba lép. Jubiláló tanító Negyven esztendőt eltölteni azon a pályán, mely tele van tövisekkel, melyet — a nagy Kossuth szavaként — minden ökör lábbal taposhat, de nyomán mégis virág fakad . . . nem kis dolog. Ezrediké, ha megéri a tanítóknak ezt az időt. A nehéz, lélekölő munka; a romlott, egészségtelen levegő idő előtt aláássák s elfonynyasztják a legerősebb szervezetet is. Vannak kivételek is, de ezen kivételek csak megerősítik a szabályt. Mező- berényben május 2-án ünnepelték 40 éves tanítói munkásságát Dús Gerő református tanítónak. Az iskola nagytermében 'folyt le az ünnepély. A terem virágokkal volt feldíszítve. Elsőnek Paulinyi Károly református lelkész méltatta s emelte ki Dús Gerő 40 évi közszolgálatát, melyből 35 esztendőt Mező- berényben töltött a jubiláns. Beszéde közben átadta a presbyterium értékes ajándékát: egy arany pecsétgyűrűt. Kartársai nevében Szilvási Bálint, tanítványai részéről Székely Erzsiké üdvözölte. Este bankett volt a Magyar Király-ben, hol az egész környék intelligencziája megjelent. A Békósm8gyei Altalanos Tanítóegyesület ez évi rendes közgyűlését Csabán tartja e hó 17. és 18-án. A közgyűlést nagyszabású hangverseny előzi meg. A két napig tartó ünnepségnek részletes prog- rammja a következő : I. Május 17 én, délután 4 órakor az állami iskolában igazgató-bizottsági gyűlés. II. Május 17-én, este 8 órakor a Ferencz József Tanítók Házában létesített békésmegyei szoba-ala- pitvány javára tartandó tánczmulatsággal egybekötött hangverseny. III. Május 18-án, délelőtt 8 órakor a közgyűlés helyén előértekezlet, mely meg- íállapitja a közgyűlés végleges tárgysorozatát, pénz- ítárvizsgáló- és jelölő-bizottságot küld ki, laptudósi- tókat kér fel IV. Május 18-án, délelőtt 9 órakor közgyűlés, melynek tárgysorozata a következő : 1. Elnöki megnyitó-beszéd. Tartja Brósz János alelnök. 2. Jelentés az egyesület évi működéséről. Előadó Petz József. 3. A Magyarországi Tanítók Országos Gyalog János sora. Irta: Péczely József. Külöhösen így tavaszszal nehéz a szegény ember sora. Ilyenkor ugyancsak kell küzködni azzal a tülekedő szönynyel, mely a levegővel együtt orozva belopózkodik a szegény ember belsejébe. Nyárára már belefásul a lélek a vál- tozhatatlanba; a föld után való szünetnélküli sóvárgást elöli a verejtékes munka. Télen csak könnyebb nincseneskedni, mert ekkor a föld alszik s nem kelleti, nem kivántatja magát. Hanem, amint a hó eltakarodik a határról s a rög alól ütögetni kezdi zöld fejét a vetés s a napsugaras tavaszi szellő a mezőről a falu felé hajtja azt a jóféle földszagot, melytől megittasul, megbódul a lélek . . . akkor nehéz, szaggatott sóhajok törnek ki az elfásult emberek melléből s esdeklő tekinteteket vetnek a mezöség felé, majd meg fel az égre. Ilyenkor nem jó kötöni a szófukar emberekkel, sem sajnálkozni rajtuk, mert felülkerekedik bennük a „czuczilista*. Gyalog János is úgy járt-kelt a dolga után tavaszelőn, mint a kivert állat. Egypárszor találkoztam vele, de csak alig bökte meg a kalapja karimáját. A szavát is alig lehetett venni, pedig beszédes ember. Ha kedve szottyan, úgy tudja egymásután rakni a szókat, hogy — mint a falu mondja — a szalóki pap sem különben ; pedig azt aranyszájunak keresztelte el a környékbeli nép. A munkát sem átalja. Mindegy neki akármilyen természetű a dolog, megadja neki módját. Meg is becsüli magát; nem korcsmás, nem veszekedő . . . csak ép nem tud semmire sem vergődni. Nekem konvenc-.iós napszámosom az öreg. No, nem olyan öreg a János gazda, csak ép úgy szoktam néha szólítani. Különben ott tapossa már az ötven körül. Egy kicsit kopottas, mint afféle gyerektelen özvegy ember, de azért jól birja magát. Ásó, kapa, meg fűrész után él . . . Egy ideig hivatalszolga is volt a városban, de azt hamarosan ott hagyta. — Nem nekem való az a levegő, — mondá mikor hazajött — az ottani munka más vágású . . . Tavaszszal őt is, mint a szegény falusi napszámos emberek nagyrészét, átjárja a levegő, de aztán hamarosan kitisztul. Már jó belementünk a napsugaras időszakba, mikor gondoltam, hogy a János is túl van már a krízisen s izentem neki, hogy volna egy kis munka. János gazda elnézett. Egy kissé még mogorva volt, de már lehetett vele okosan is beszélni. — Azt a kis földet kellene felásózni, meg elveteményezni — mondám. — Az lőhet. — Hát hogy leszünk ? A vállát megvonogatta s aztán egykedvűen mondá : — Napszámra mönjön-e, vagy átajába ? Az ugyan mindegy — tette hozzá — mert igy is, úgy is kitösz négy napot ... az mög éppen négy forint. — Hát a tavalyi nem tenné meg ? — Nem jövök ki vele, — csóválta meg a fejét — most nyomósabb az élet. Megadtam a négy forintot. Én aztán, amint mind jobban-jobban nyitott a természet, ki-kijárogattam a veteményeshez. Egyrészt a séta kedvéért, másrészt meg a levegő is húzott. Ott az erdő alján kitűnő az ájer, szinte nem győz az ember betelni vele. Egy délután, amint vizsgálgatom, hogy melyik bokor mit sejtet maga alatt, hát látom ám, hogy Gyalog János gangosán lépeget a páskumon errefelé. Még távolast volt, de rögtön szembetűnt, hogy a lépése ruganyosabb, a tartása egyi - nesebb, mint rendesen. Valami történt Jánossal — gondolám — még pedig szivelös dolog. Amint a közelembe érkezett köszöntését e szóval fo- gadám ; — Virágos kedvünk van öreg ! Levette zsíros kalapját. Bal keze három ujjával megsodorta deresedő bajuszának mindkét ágát. — Hát lőhet, instálom . . . lőhet. S hunyorított egyet a bal szemével. — Tán a kis lutrin nyert ? János gazda megcsavarta vastag nyakát élőbb jobbról-balra, azután meg balról-jobbra ; köhentett vagy kettőt, miközben görbe somfabotját hátra irányította; rátámaszkodott s azután ünnepélyesen meglógatta a fejét. — A kis lutri — s legyintett egyett a kezével — az semmi! Másféle fundamentuma van az én esetömnek. — Hogy-hogy? — Sora van annak . . . Erre a biztatásra, ismerve János gazdának a révbe mesziröl való be vitorlázását, lehevered- tem az árokpart lejtős pázsitjára. János is irányt változtatott s megint szembekerült velem. — Hát, igen a . , . Szalókon voltam a tisz- teletös urnái. Hiszen tecczik ösmerni, fain egy embör, mögböcsüli a szögenyt is. Ott volt egy
