Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-04-05 / 14. szám
6 BÉKlS S 1908. április 5. séggel nekik való olvasmánnyal "gyarapszik a leánypublikum olvasótára. Folytatásait hetenként közli e képes lap, amelynek minden száma ötletes újdonság, kedvesség. Előfizetési ára negyedévenként 3 korona. A gyulai sziniszezon. Jönnek a színészek! Megjött Erdélyi Miklósnak a nagyváradi Szigligeti Színház uj direktorának levele s örömmel értesíthetjük mindazokat, akiket érdekel és illet, hogy Május végétől kezdve — úgy — hat hétre terjedő szini szezonban lesz részünk ! Erdélyi színigazgató nem csekély hálára kötelezi le a gyulai szinházlátogató közönséget akkor, midőn a biztos deficzit kilátásával tisztán a múlt, a megboldogult jó öreg Somogyi Károly ideális hagyományaihoz ragaszkodva, bevonul Gyulára kitünően szervezett uj társulatával, amelyben a régi Somogyi gárda legkiválóbb erői mellett a vidék és ami több a főváros színművészeinek javarésze foglal helyet. Több mint 100 tagú óriási színtársulatot hoz magával az uj igazgató, egy olyan művész gárdát, minőben Krecsányi óta nem igen volt részünk s az a fényes névsor, amit az alábbiakban közzéteszünk, teljes garancziát nyújt a közönségnek a közelgő szezon nagy és teljes sikert ígérő voltát illetőleg. A remekül szervezett uj társulat névsora a következő: Nők ; Károlyi Leona, koloratur énekesnő. Diósy Nusi, szubrett. Batizfalvi Elza, szubrett. Lányi Edith, énekesnő. E. Kovács Mariska, szubrett. Hevessy Mariska, drámai fiatal hősnő, szende. Hevessy Gusztika, naiva. Angyal Ilka, drámai anya. 7. Pogány Janka, operett komika. Erdőt Alice, burleszk komika. Sugár Elza, segédszinésznő. Férfiak: Tóth Elek, bonvivant. Katsay Károly, énekes komikus. Sík Rezső, jellemszinósz. Deréky János, fiatal szerelmes. Beregi Sándor, szerelmes, énekes bonvivant. Hajnal György, operett buffó. Déty Alfréd, komikus. Krasznay Andor, szalonkomikus. Szarvasy Sándor, apaszinész. Asszonyi László, opera, operett bariton. Toronyi Gyula, tenorista. Karmetterék: Rück Károly. Várady Aladár. ^ Lehel Károly. Ezenkívül 15 férfi és 15 női karénekes, Faludy Berta balletmesternő, megfelelő műszaki személyzet és complett zenekar. Ha a névsort tekintjük, abból első pillanatra több ismerősünk hiányzik, — igy nincs benne Simon Mariska, Fehér Gyula, Szende Ferencz, Tábory Frida, a Bérczy pár, Palásthy, Körmendy, Sárosy, Reviczky, Rajcsányi, stb. Benne vannak azonban az uj névsorban Károlyi Leona, Lányi Edith, E. Kovács Mariska (a direk- torné), Hevessy Gusztika, Angyal Ilka, 7. Pogány Janka, Tóth Elek, Beregi Sándor, Hajnal György, Krasznay Andor, Szarvasy Sándor, Toronyi Gyula A karmesterek közül pedig Rück Károly régi ismerősünk. Újak a színtársulatban Diósy Husi, Batizfalvi Elza, (a fővárosból), Hevessy Mariska, (a Gusztika nővére), Erdős Alice és Sugár Elza, a féfiak közül pedig Kassay Károly (óriási nyeresége a társulatnak, kiváló hangú művész), Sík Rezső, Deréky János (a budapesti Vígszínházból), Désy Alfréd (régebbi ismerős), és Asszonyi László. A karmesterek közül újak Várady Aladár és Lehel Károly. Bércziné helyét pedig az uj balletmes ternő, Faludy Berta tölti be. Természetesen azt, hogy az eltávozottak helyét az újak hogyan fogják tudni pótolni, előre megjósolni nem lehet, ismerve azonban Erdélyi Miklós igazgató nemes ambiczióit és művészi, vezetői rátermettségét, biztosra veszszük, hogy az uj társulat feltétlenül'magas nivón álló lesz. A társulat kitünően szervezett volta mellett másik érdekessége az uj szezonnak, hogy csupa eredeti újdonságok kerülnek benne színre, tehát régi darabokhoz egyáltalán nem lesz szerencsénk (ami talán nem is éppen szerencsét jelent, mert legtöbb régi darab jobb mint az újak!) A szinre kerülő újdonságok száma ugyanis oly nagy, hogy más darab egyáltalán nem juthat tőlük szóhoz. Szinre kerülnek a következő — itt még nem adott — újdonságok : Nászinduló Selyembogár Salome Vetélytárs Josett kisasszony a feleCsászár katonái ségem Rab Mátyás Ingovány Nagymama (operett) Kerülő ut Gavallér becsület Csillaghullás Hazug törvény Varázskeringő Tanítónő Gretcheu Dollár királynő Asszonyregiment Az igazság Hálás utókor Cremónai hegedűs (opera) Nincs valami elvámolni Traviata (opera) valója ? Három feleséges férj Bálkirálynő Gyermek Főkonzul Álarczosbál (opera) Határszélen Tatárjárás Tündérszerelem Helyre asszony stb. Sámson Ez már maga 43 darab — s betölt egy hathetes szezont, — szó sincs tehát róla, hogy régi da rabok szinre kerüljenek. Meg kell azonban jegyeznünk erre a repertoárra, hogy hasonló gazdagságban egy szezonban sem volt részünk. Minden, valamire való újdonság benne van, mely a fővárosi színpadokon a közelmúltban sikert aratott, s az összeválogatás Erdélyi direktornak áldozatkészségét, de művészi érzékét is tanusitja. Annak sem szabad figyelmünket elkerülni, hogy a direktor gyönyörű uj jelmezeket és díszleteket készíttetett, amik közt méltó feltűnést fognak kelteni a plafonos-szobák, amik módot adnak a legmodernebb szalonok kiállítására és bemutatására összegezve az elmondottakat az idei tavaszi színi szezon (őszi nem lesz!) minden tekintetben művészi eseményszámba menő, élvezetes lesz! S erre tekintettel felhívjuk a közönség figyelmét helyének lehető korai biztosítására. A Dobay János könyvkereskedése már most elfogad bérleti előjegyzéseket a közelgő szezonra, ami annál inkább megszívlelendő, mert a csupán késve jelentkezők igényei legjobb akarat mellett sem lesznek közmegelégedésre kielégíthetők ! A jelszó tehát: előjegyezni mielőbb a bérleti helyeket! Mert aki Pató Páloskodik, mondván: »Ej ! ráérünk arra még!« az bizony két szék közt, ha nem is a földön, de a színházon kívül maradhat! Székely Sándor. Szezon. (Sorozási históriák) Ilyenkor tavasszal rendesen összeszedik a legények elejét! Van nagy óbégatás, kurjongatás, egy pár érzékenyebb szivü vászoncseléd majd kisírja a két szemét afölötti busulásában, hogy a szeretőjét a császár kenyerére fogják ! Persze a sok kesergés mellett jóizü anekdótás történetek is esnek bébe- korba, amiknek feljegyzését elmulasztani, valóságos istentelenség volna! Hadd lássunk hát egy pár esetet a javából * Régebben történt, hogy egy k. und k. katonaorvos a gyulai járásból előállított hadköteleseket vizsgálta annak rendi és módja szerint. Egyszer csak elébe ötlik egy hórihorgas ké egyházi legény. Az ezredorvos apró termetű emberke lévén csak úgy lábujjhegyről pipiskedett a Góliáth-szerü tünemény felé, aki irigylendő higgadt flegmává jártatta szét savószinü szemeit a tekintetes sorozóbizottságon. Különben pedig beszélhettek tőle, amit éppen jól esett: nem értett egy kukkot sem magyarul, még a füle bojtját se mozdította. Ezen aztán a kis ezredorvos, erősen felpaprikázó- dott, ami nem is csoda, mert már fél órája ordította a íácziens fülébe az »orr pefogni« »kehegni megfan« stb. kifejezéseket. Látva aztán a derék ember, hogy igy czélt nem érhet, érzékenyebb húrokat kezdett pengetni. Odalépett az értelmetlenül bámészkodó Romu- lusz-ivadék elé és saját külön ezredorvosi orrát kellő szakértelemmel megfogván, a szokásos egyéb gesztusok kíséretében »kehegni« kezdett! Azután intett a egénynek, hogy csinálja utána. Az se volt rest! Belekapott óriási buzgalommal az ezredorvos orrába és addig rángatta a jelenlévők nagy gaudiumára, mig csak karhatalommal el nem távolították tőle. Persze a katonadoktort a lapos guta kerülgette erre a kellemetlen félreértésre s markába szedve összenyomorgatott szaglószervét, rekedt hangon recsegte a halálra rémült román polgártárs felé : »Márs tisznó, az anád kereszt Istene aki megfan, kitakarogyol, fenne megete, — untauglich — pides petyár ! . *. .« Romulus ivadéka pedig — ki csupán az »untauglich /« szót értette magyarul — nemes öntudattal iramodott kifelé a pavilion összes termeiből ! . . . # A másik eset sorozás után esett. Csúnya hideg idő volt és a közbnkák közül vagy négy összebeszélt, hogy amint ezt a tiszt urak is szokták, ők bizony theát főznek. összeadtak fejenként pár garast, abból megvették ami éppen szükségeltetett, azzal neki láttak a theafőzésnek. Másnap azonban az egyik panaszra ment a hadnagyához, hogy ötét megrövidítették a theázás- nál a társai. — Mi a panaszod ? kérdezte tőle a hadnagy. — Hadnagy urnák alázatosan jelentem, az a panaszom, hogy mind a négyen egyforma részszel járultunk a közöshöz, osztán nekem mégis csak a a levét adták, a többiek meg a theáját is megették ! * A legjobbizü dolog azonban ezelőtt vagy tiz esztendővel történt. Az egyik hadköteles lúdtalpú volt mindkét lábára, ami a katonai szolgálat teljesítésénél nagy akadály, mert az illető nem bírja a gyaloglást. Mikor a katona, akit a bejegyzések eszközlésére alkalmaztak, a reglama rendelkezése szerint ezt a körülményt az illető könyvbe be akarja vezetni, a bizottság egyik tagja dühösen rárivall: Micsoda helyesírás ez: lúdtalppal ezt nem két p-vel, csak egygyel kell Írni! Erre felemelkedik a csendes humoráról megye- szerte ismert vármegyei főorvos és magyarázólag súg oda a helyesírás úttörőjéhez: Domine spektabilisz ! Jól irta a legény a lúdtalppal szót két />-vel, mert a hadköteles mindkét lábára lúdtalpú ! Csak akkor kellene egy p-vel Írni, ha lúdtalpú csak az egyik lábára lenne ! Ebben aztán az illető meg is nyugodott. (Gyula város nagy öröksége.) Ha magunk nem jártuk az áprilist, »Tolnai világlapja« s annak a nyomán számos fővárosi lap Gyulavárosával járatta a bolondját. És ha lúd, akkor legyen kövér. Tolnai világlapja valami kiérdemesült professor képet jelentetett meg utolsó számának czimlapján következő kommentárral : »Gyula város jóltevője. William Kohnisckild, aki 30 évvel ezelőtt Gyuláról Amerikába költözött. Az egyszerű szegény gyulai fiú, több mint százhatvan millió korona (40 millió dollár) vagyont szerzett. Kohnischild a múlt hónap elején meghalt és egész vagyonát Gyula város lakosságára hagyta olyan formán, hogy minden Gyulán lakó lélek, korkülönbség nélkül egyenlő összeget, tehát körülbelül 8000 koronát kapjon. (Részletes felvilágosítást az 561. oldalon.) Ama bizonyos 561. oldal pedig a következő »felvilágosítást-t tartalmazza :
