Békés, 1908. (40. évfolyam, 1-52. szám)
1908-03-29 / 13. szám
1908. márczius 29. BÉKÉS 3 A tisztviselő-telepről. A tisztviselő-telep létesítését a lakásnyomoru- ság és a tulcsigázott házbér teljesen megérlelte. Az a mozgalom, mely mintegy két évvel ezelőtt indult s a nálunk sokszor és minden útvonalon tapasztalt nemtörődömség és könnyelműség folytán a kárör- vendők örömére elszunnyadt, most újra feléledt. S ha bizni lehet a jelekben, ezúttal a kicsiny, de lelkes tábor törekvéseit siker fogja koronázni. Bár azóta a két év óta növekedett mindennek az ára; az anyag értékesebb, a pénz nyomosabb lett, mégis a telep létesítését találták a minden oldalról kellemetlenségeknek kitett és szorongatott tisztviselők a legczélravezetőbbűek helyzetük türhetőbbé tételére, még a mai nehéz pénzviszonyok között is. És helyesen, mert a tisztviselő-telep által, — ha az létesülhet — nyer a város, nemcsak szépészeti szempontból, de más oldalról is; nyernének az egyes hivatalok s elsősorban nyerne az a szellemi napszámos, kinek a hivatalban elfásult lelke a zavartalan otthonban uj erőhöz jutna. A munkásoknak országosan szervezték s már építik is a munkás-lakásokat. Egyes városokban már tisztviselő-telepek is vannak; s létesültek ezek egyes humánus pénzintézetek, továbbá fennkölt-lelkii, nemesen gondolkozó emberek segítségével, a tisztviselők tömörülése és az [akadályok: a közöny és az' egyesek rosszakaratának legyőzése folytán. Itt, Gyulán is megtaláljuk mindezeket, még keresni sem kell! De megtaláljuk azt a jóakaratot, azt a jóravaló hajlandóságot is, mely hazáuk számos városában lehetővé tette a lakásmizériákkal küzködő tisztviselőknek, hogy otthonra találjanak. Hiszen ennek a nemeslelküségnek tanujelét adta már gróf Alvaásy Dénes a két év előtti mozgalom alkalmával, amidőn szives készséggel nyújtotta segítő kezét a tisztviselők felé, odaígérve a Pálinkaház-utcza melletti cselédségi veteményes kertet jutányos összegért, tisztviselő-telepnek. Most, hogy nehezebb az élet s jobban érzi a tisztviselői-kar a drágaságot, bizonyára nem zárkózik el a kérelem elől, sőt valószinü, hogy jószivétől indíttatva még hathatósabb támogatást fog nyújtani. Ezek a biztató jelenségek arra indították a tisztviselőket, hogy tömörülve újból mozgalmat indítsanak egy tisztviselő-telep létesítése ügyében. Ennek megvitatására folyó hó 22-én délután értekezletet tartottak, melyen húsz tisztviselő vett részt, kik egyhangúlag kimondották, hogy évi lakbérükön felül is hajlandók áldozatot hozni, csakhogy saját házhoz s az ezzel járó zavartalan, nyugodalmas élethez juthassanak. Az előzetes lépések megtételére egy hat tagú bizottságot választottak. Elnöklett: Perszina Alfréd; alelnök: Tanczik Lajos főkapitány. Bizottsági tagok lettek: Ranek Kornél, Mitley Elemér, Mérey Gyula, és Bartos Eerencz. A bizottság másnap 23-án ülést tartott. Itt határozatba hozták, hogy felirnak a pénzügyminiszterhez kedvezményes kölcsönért, a kereskedelemügyi miniszterhez meg mérsékelt szállítási engedélyért. Érintkezésbe lépett a bizottság a »Békésmegyei Takarékpénztár«-ral s ez tekintve a humánus czélt, reményt nyújtott a lehető legkedvezőbb kölcsönre A bizottság közelebb újból összeül s a már kézhez vett tervek után szakemberekkel számításokat tétet arra nézve, hogy egy-egy három és négyszobás lakásból álló ház közülbelül mily összegbe fog kerülni. T a n ü g y. Gróf Wenckheim Frigyes alapítványa. Wenck- heim Frigyes gróf, mint a 1878 —1881. évi cykluson Gyulavárosa országgyűlési képviselője tudvalevőleg alapítványt tett Gyulavárosánál egy tanuló ösztön- dijazására. Ezen ösztöndij adományozási joga Gyulavárosa tanácsáé s ennek miként leendő felhasználása iránt ismételten is merültek fel kontro- versiák, amelyek eloszlatására a vallás és közoktatásügyi miniszter a következő rendeletét intézte Békésvármegye közigazgatási bizottságához: Múlt évi október hó 11-én, 2582—1907. az. a. kelt fel- terjesztésére vonatkozással, a bemutatott összes iratok ■/. a. visszarekesztése mellett, értesítem a bizottságot, hogy Gyula város tanácsának a gróf Wenckheim Frigyes-féle alapítványi ösztöndij adományozása tárgyában hozott 9100—1907. számú határozatát, mellyel kimondatott, hogy az ösztöndij ezúttal a pályázók egyikének sem adományoz- tatik, mert a pályázók egyike senm igazolta az alapítólevél által előirt összes kellékeket, jóváhagyom s a határozat ellen Denhoff Antal, Kéler János és Galacz Imre által beadott felebezéseket elutasítom, mert az ösztöndij kétségtelenül csak egy tanulónak adományozható, ki az alapítólevélben előirt összes kellékeknek megfelel s maga az alapítólevél is rendelkezik 10. pontjában arra az esetre, ha a pályázók között ily ifjú pályázó nem találkoznék. Az alapitónak múlt évi október 20-án Gyula város tanácsához intézett s a bizottság m. é. október hó 4 én 2837—1907. sz. a. kelt felterjesztésével ide bemutatott nyilatkozata, melyszerint ő az általa tett alapítvány jótéteményeit jóelő- menetelü tanulók javára is biztosítani akarta, a jövőre nézve minden esetre figyelembe veendő s ennélfogva az alapítólevél az alapitó kívánsága szerint sürgősen módosítandó, mindaddig azonban, mig a jelenlegi alapítólevél érvényben van, az ösztöndij csak „jeles“ tanulónak adományozható s tévedésben van az alapitó mikor azt véli, hogy „az alapítólevél kiállítása idején a középiskolai tanulmányok sikerének jelzésére, kitűnő (1), jeles (2), jó (3), elegendő (4) és elégtelen jelzések szolgálnak“ mert az alapítólevél 1894-ben kelt ■ az időben és azóta a középiskolai osztályzatok jeles (1), jó (2), elégséges (3) és elégtelen (4) érdemjegyzésekkel adattak, tehát sem kitűnő jelzés, sem 5-ös érdemjegy nem volt. Lehet, hogy az alapitó az alapítólevél kiállításakor tévedésben volt az osztályzatok minőségét illetőleg s e tévedés az alapító- levélnek az alapitó kívánságához képest leendő módosításával kiigazítható, de csak a jövőre nézve, mert addig, amig a jelenlegi alapítólevél érvényben van, az e szerint lévén magyarázandó, a vá ros tanácsának felfogása helyes és czélszerü. Felhívom a bizottságot, hogy ezen elhatározásomról az alapitót s a felebbezőket értesítse, Gyula város tanácsát pedig az alapítólevél itt Őrzött a V. a. csatolt példányának kézbesítése mellett hívja fel, hogy az alapítólevelet az alapitó 2 7. a. visszarekesztett nyilatkozatában foglaltakhoz képest mielőbb módosítsa, s az alapítóval is aláíratván, — jóváhagyás végett ide terjessze fel, — hogy a legközelebbi pályázat már a módosított alapítólevél alapján legyen meghirdethető. — Budapesten, 1908. évi márczius hó 6-án. A miniszter helyett: Moluár s. k. államtitkár. Hírek. Előfizetési felhívás a „Békésire, az 1908. Il-ik negyedre. Tisztelettel kérjük mindazokat akiknek előfizetésük lejárt, hogy azt e hót folyamán megújítani szíveskedjenek. A „Békés“ előfizetési dija félévre 5 korona, negyedévre 2 kor. 50 fillér, mely összeg vidékről a „Békés“ kiadóhivatalának czime alatt küldendő be. Magyar nemesség. A hivatalos lap pénteki száma közli, hogy a király Fábry Károly, a gyomai kerület országgyűlési képviselőjének és dr. Fábry Sándor, Bókésvármegye volt főispánjának, az arad- csanádi egyesült vasutak vezérigazggtójának, valamint töivényes utódainak, a közügyek terén szerzett érdemeik elismeréséül, magyar nemességet a „Felső- almási“ előnévvel díjmentesen adományozta. Sorozások. A vármegyében folyamatban levő sorozások az elmúlt héten Gyulán a gyulai járás hadköteleseinek, illetőleg azok elmaradt részének, ezenkívül a békési járás állitásköteleseinek megvizsgálásával folytatódott. A gyulai járásbeli sorozás eredménye az előállott 284 hadkötelest illetőleg a következő : alkalmasnak találtatott az első korosztályban 63, a másodikban 18 és a harmadikban 13, összesen 94. Folyó hó 26-dikán nyert befejezést a sorozás Békésen, ahol az előállított I. korosztálybeli 461 állitásköteles közül alkalmas lett 186, a II-ik korosztálybeli 260 közül 3, a III. korosztálybeli 228 közül 106. Az előállítottak közül tehát mintegy 30°/o. A jövő héten Gyomán és Szarvason folynak a sorozások. A gyermeknap. Mint az elmúlt esztendőben, azonképpen az idén is akczióba lépett az országos gyermekvédő liga, az elhagyott gyermekek istápolá- sának minél intenzivebbé, szélesebbkörüvó tétele érdekében. A múlt évhez hasonlóan az idén is április 2. és 3. napjain csütörtökön és pénteken, úgynevezett „Gyermek napu-ok lesznek, amint ezt a kereskedések kirakataiban napok óta olvasható plakátok hirdetik. Jelentősége ennek az, hogy az ezen napokon befolyt jövedelem bizonyos hányadát derék kereskedőink az elhagyott gyermekek istápolására a gyermekvédő ligának ajánlják fel. Kívánatos tehát, hogy a közönség különösen ezeken a napokon szerezze be szükségleteit, mert igy maga is közvetlenül hozzájárul az emberszeretet és irgalmasság testi cselekedeteinek nemes, önzetlen munkájához Felhívjuk tehát mindenki figyelmét a gyermeknapokat hirdető plakátokra, melyeken ott ragyog a nemes emberbarátok felhívó szózata: Vásároljunk a gyermeknapon ! A begyülő adományok a polgármesteri hivatalba küldendők be. A gyulai izr. nöegylet jelmezestólye. Fényesen sikerült tánczestély színhelye volt e hó 21-én a „Békésvármegyei kaszinó.“ Az „Izraelita nőegylet“ tartotta e napon jelmez-estélyét, mely méltán sorakozott az idei szezon legjobban sikerült mulatságai közé. Vidám, jó kedv honolt az egész estén át s igy tartott az a kora reggeli órákig. Hetekkel ezelőtt nagy előkészületekkel fogott hozzá a munkához a nőegylet, hogy az estélyt sikerültté tegye. Jól tudjuk, hogy az izraelita nőegylet vigalmi bizottsága s annak agilis elnöknője, dr. Berényi Arminné, minden alkalomra kitalál valami újat, valami szebbet. — Az idén a „Jelmezes estély“-t vették programmjukba a nőegylet tagjai s hogy magukhoz méltóan oldották meg a feladatot, bizonyítja, megmutatta az egész est lefolyása. — A ka- sziuó, — melyet a választmány elismerésre méltó előzékenységgel bocsátott a nőegylet rendelkezésére, — zsúfolásig megtelt közönséggel. Igen csinos hátteret képezett az Ízlésesen diszitett nagyterem, a vidám jelmezes leányok seregéhez. Fölemlitésre méltó Vértesi Arnoldné olasz csibész jelmeze, — továbbá dr. Martos Józsefnó mosólány jelmeze, Stiaszny Ilonka szüreti jelmeze s Berényi Mariska ezukrászleány jelmeze stb. A táncz 10 órakor vette kezdetét, Tóni zenéje mellett. Az első és második négyest 48 pár tánczolta. A szünetek közben eredeti volt a mozgó ezukrászda felvonulása. Gyönyörű, virágokkal diszitett kocsin Berényi Mariska rózsaszínű selyem jelmezruhában árusította a jobb- ínál-jobb frissítőket s fáradozását méltóan honoeszmék Rózsika útján is hatalmukba ejtettek mindenkit. A legmakacsabb ellenállást a saját fivére tanúsította, aki avval ütötte el nővére agitálását, hogy turbékoló galambnak nevezte, aki párja után kívánkozik és ezért szeretne visszamenni rendes foglalkozásához. De azért az eszme diadalát megakadályozni nem tudta. Egy napon az öreg asszony sírva állított be a sztrájktanyára és jelentette férjének és gyermekeinek, hogy nagy baj van a ház körül. A háziúr nem akar tovább várni a bérre és kijelentette neki, ha nyolc nap alatt nem fizet, hát kiteszi a lakásból. Neki sincs egy krajcárja sem és most nincs már mit elvinni a zálogházba, mert az összes ágyneműt is becsapta. Könyör- gött a fiának, aki a vezetők között még mindig a leghangosabb volt, hogy legyen kímélettel szülei öregségére és fogadja el a gyár ajánlatát, álljanak azonnal munkába pénzt keresni. A fiúnak nem volt ideje válaszolni, mert hirtelen észrevétlenül megjelent a tanító és ö elmondta, hogy ő eljárt a gyár igazgatójánál, akitől sok előnyt tudott elnyerni a munkások javára, ha azonnal munkába lépnek. — Igaz, — úgymond — hogy annyit nem értem el, mint amennyit leendő sógorom igér. De ha most megkezdik a munkát és azt többé el nem hagyják, biztos vagyok benne, hogy nyugodalmas és békességes öregkort fognak megérni. Harsány éljenzés fogadta szavait és ö Rózsi- kájával a karján diadalmas menetben vezette be a munkásokat a gyárba. Ez volt a tanítónak legkedvesebb nászmenete, amelynek örömére az összes munkásokat meghívta legközelebb megtartandó lakodalmukra.
