Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)

1907-03-10 / 10. szám

1907. márczius 10.

BÉKÉS

Vármegyei tisztviselő dicsérete. A honvédelmi miniszter értesítette a vármegye főispánját, hogy a szeghalmi járás mozgósítási előmunkálatai kiváló szorgalommal, nagy buzgósággal és szakértelemmel végzett szerkesztésük s nyilvántartásuk folytán dicséretre méltó rendben találtattak, miért is a honvédelmi miniszter a járás azon tisztviselőinek, kik a mozgósítási munkálatokat szerkesztették, szorgalmuk és ügybuzgóságukért elismerését nyilvánította.

A közigazgatási bizottság márczius havi rendes ülését folyó hó 11-ikén, holnap fogja megtartani.

Vármegyei uj anyakönyvi felügyelő. A tulajdonképeni anyakönyvfelügyelői állások megszűntek az uj anyakönyvi töivény életbeléptetésével a felügyeleti jog a belügyminiszterre szállott, ki a központból kiküldendő tisztviselők révén gyakoroljál ezután a legfőbb felügyeleti jogot. Ebben a tárgy ban Andrássy Gyula gróf belügyminiszter leiratot intézett tegnapelőtt Békésvármegye alispáni hivatalához, arról értesítvén az alispáni hivatalt, hogy 1907. és 1908. évre a legfőbb felügyeleti teendők ellátásával és helyszíni gyakorlásával báró Jeszenák István miniszteri fogalmazót bízta meg vármegyénkben.

Dubányi Imre. A balügyminister Dubányi Imre gyulai pénzügyigazgatósági számellenőrt, a belügy- ministerium számvevőségéhez számvizsgálónak nevezte ki. Ez a kinevezés nemcsak előléptetés, hanem kitüntetés számba is jöhet, amire külöuben Dubányi úgy szép elméleti képzettségével, mint szorgalmával rá is szolgált és ezért velünk együtt mindenki szívből gratulál a megérdemelt előléptetéshez. De mért tagadnánk ! a mi szivbeli örömérzésünkbe fájó akkord is vegyül, mert Dubányi Imrében legrégibb munkatársunkat, újságírásban legkedvesebb kollegánkat veszítjük el, aki jó s balsorsban tizenkét esztendőt töltött körünkben és akinek körünkből való távozását úgy mi, mint a „Békés“ olvasó közönsége nagyon súlyos veszteségnek értékeljük. Dubányi Imre ugyanis, ha nem is czéhbeli, hanem a szó nemes értelmében vett vérbeli újságíró, az újságírónak minden előnyös tulajdonával, annak legkisebb fogyatkozása nélkül. A vidéki hírlapírónak minden rovatban kell dolgoznia, vezérczikkben, tárczában, újdonságokban ; a mi specziális gyulai viszonyaink között pedig az újságíróra nemcsak az események riportszerü regisztrálása, hanem a közérdekű dolgoknak irányítása sőt akárhányszor maga az egész akczió keresztülvitele is osztályrészül jut és Dubányi Imre mindezekből derekasan kivette a részét. Az utóbbi tiz esztendő alatt Gyula városa kulturális, emberbaráti s közgazdasági institucziókban tetemesen meggyarapodott, úgy hogy a lefolyt deczennium méltán mondható Gyula városa reneszánszának és eme reneszánszban a mi kedves Dubányi Imrénknek úgy is mint hírlapírónak, úgy is mint a társadalom lelkes tagjának, hangulatkeltésben, aminek az általa kreált és most árvaságra jutó „Gyulai eleidben utolérhetetlen mestere volt és munkában egyaránt hervadhatatlan érdemei vannak. Mint e városnak szülötte s hü fia bizonyára ő is ép oly fájó szívvel távozik körünkből, mint aminő fájó szivvel mi mondunk „Isten hozzád“-ot, lelkünk mélyéből kívánva néki s kedves nejének, hogy a fővárosban ugyanannyi szeretettel találkozzanak, mint ameny- nyi szeretet és áldás hazulról kíséri őket uj otthonukba.

Gyulán ágostai evangélikus egyház alakulására mozgalom indult meg. Eddigelé ugyanis a protestáns egyházak között Gyulán és Csabán bizonyos viszonosság állott fel ; Csabán az ev. ref. hívek lelki szükségleteit az ág. ev. egyház; Gyulán pedig az ág. ev. egyház kötelékében állókét az itteni ev. ref. egyház látta el. A hívek is lakhelyük egyházában fizették as egyházi adót, sőt résztvettek mint presbiterek az egyháztanács képviseletében is. A Gyulán lakó ág. ev. lakosság között, a mely különben is sokkal kissebb számú, mint Csabán az ev. ref. vallásuaké, a külön egyház alakítás nem képez közóhajt és valószínű, hogy mint időelőtti, ezúttal nem is fog megvalósulni. A egyház alakítás érdekében különben Csepregi György esperes és dr. Zsilinszky Endre felügyelő elnöklete alatt az ág. ev. vallásuak ma Gyulán értekezletet fognak tartani.

Kinevezések. Békésvármegye főispánja két orvost nevezett ki a napokban tiszteletbeli járásorvossá. A kinevezettek egyike dr. Biró László kö- röstarcsai orvos, a másik tiszteletbeli járásorvos dr. Dezső Antal kondorosi orvos; mindketten önzetlen munkásságukkal szereztek érdemeket a kinevezésre.

A gyulai közéletnek

Dr. Erkel Rezső.

nagy halottja, súlyos vesztesége van. A helyi értelmiségnek legidősebb, legtekintélyesebb tagja: Erkel Rezső nincsen többé. Magas kora mellett, ritkaságba menő szép harmoni kus életet élt, aminő keveseknek jutott osztályrészül. 1819. márczius 8-ikán születetett Gyulán és igy halála előtti napon töltötte be 88-ik életévét Elemi iskoláit szülővárosában, a gymnasiumot Kolozsvárott, az egyetemet Pesten végezte s már 1841-ben avattatott fel Pesten orvostudornak. Ugyanott meg is nősült, Unger dúsgazdag pesti polgárnak Karolina leányát véve hitestársul, akivel hat évtizedet meghaladó időn át élt példás, boldog családi életet és csak pár év előtt jutott özvegységre. Orvosi gyakorlatát 1841-ben Pesten kezdette meg és 1843-ban a még akkor csak öt éves nemzeti színháznak — ahol testvérbátyja Erkel Ferencz, a himnusz halhatatlan szerzője, a magyar opera megalkotója s eddig utolérhetetlen mestere, mint karmester működött — rendes orvosa lön. A következő észtén dőben azonban otthagyta Pestet és hazaköltözött Gyulára, melynek eképen 63 esztendő óta egyik legtekintélyesebb polgára. Noha gróf Károlyi György, a vármegye akkori főispánja nyomban kinevezte tiszteletbeli főorvosnak, amely tisztét azóta állandóan megtartotta, kedvező anyagi helyzete folytán Gyulán nem is kezdett orvosi gyakorlatot, hanem tekintélyes tőkéjének jövedelméből élt. A feltűnéssel járó köz- szereplést mindig kerülte, de azért mindig aktiv részt vett a I özéletnek minden hasznos közgazda- sági és kulturális törekvésében. Közhasznú működésének főtere a „Bókésmegyei Takarékpénztári egyesület“ volt; jóemlékü báró Wenkheim Lászlóval, Bodoky Károlylyal együtt alapították mint a vármegye első hitelintézetét, és Erkel az intézetnek keletkezésekor 1863-ban egyik igazgatósági tagja, majd Bodoky Károly halála, tehát 1868. óta, élte végéig elnök-igazgatója. Erkel Rezső tehát a magyar- országi orvosi s hitelintézeti igazgatói kar legrégibb tagja volt. Halhatatlan emlékű Ferencz bátyja révén Erkel Rezső a múlt század első felében szerepelt jeles férfiakkal részint közvetlen ösmeretségben, részint barátságban volt. Legnagyobb írónk Jókai Mórral való baráti viszonyának bizonyítékául, Jókai akkor, amidőn saját családjával meg volt hasonolva, ifjú nejét Laborfalvi Rózát a szabadságharcz alatt Gyulán Erkel Rezső barátjánál hagyta és a nemzet első drámai művésznője s az opera akkori csillaga Schódelné hónapokon át Erkel Rezső vendégszeretetét élvezték. Jókai Mór a világosi fegyverletétel után Aradon át Gyulára is jött Erkel Rezső barátjához felesége után, amint azt „Emlékeim“ czimü müvében, később pedig a „Békés“ hasábjait) „Éltem legszomorubb napja“ czim alatt egy tárczaczikkben megírta. Erkel Rezső közbecsülésben álló tagja volt a társadalomnak ; egyformán becsülte őt a vármegye arisztokrácziája, melynek minden tagjával intim baráti viszonyban volt, az intelligenczia s a nép. Szerénysége, minden bivalgástól ment kedves modora, elő relő gondolkodása s szivjósága mindenkit lebilincselt, akivel csak érintkezésbe jutott. Neki magának nem voltak gyermekei, s a nagykiterje- désü Erkel családnak minden tagja érezte elsősorban a jó Rudolf bácsinak, aki saját személyére nézve a megtestesült igénytelenség volt, páratlan szivjóságát és áldozatkészségét. Az öreg úr, magas korát tekintve, élte fogytáig kitűnő erőben volt, szellemi üdeségét halála napjáig csorbítatlanul megtartotta, gyöngélkedni is csak egy év óta kezdett, múlt őszig naponta feljárt a takarékpénztárba s még a múlt héten is aktiv részt vett az intézet folyó ügyei elintézésében. Pénteken töltötte be 88-ik évét, a délutáni órákban ereje rohamosan hanyatlani kezdett, de haldoklása tegnap reggel fél 8 óráig tartott, amikor örök álomra hajtotta szemeit. Halála hírére a takarékpénztárra s a középületekre gyászlobogókat, a temetést pedig hétfő délutánra tűzték

ki. A halálesetről a család és a békésmegyei taka rékpénztári egyesület adták ki a következő gyászjelentéseket: Erkel János és Erkel Ágnes özv. HajÓ8sy Ottón»'», a maguk, gyermekeik és alulírottak nevében is elszomorodott szivvel jelentik, hogy szeretett nagybátyjuk dr. Erkel Rezső a békésmegyei takarékpénztári egyesület elnök-igazgatója f. hó 9-én reggel 8 órakor, hosszas szenvedés után 88 éves korában elhunyt. A megboldogult hült tetemei f. hó 11-én d. u. negyed 4 órakor fognak a róm. kath. anyaszentegyház szertartásai szerint beszenteltetni, és a „Szenlkereszt“ temetőben örök nyugalomra tétetni. Gyulán, 1907. márczius 9-én. Áldás és béke hamvaira. Unoka öcséi és unoka húgai : Erkel Ödön, Erkel Gyula és gyermekei, Erkel István, őzv. Heiszich Józsefné, Erkel Károly és fin, özv. Eleméry Aurélnó és gyermekei, Magyar Gyula sógora. A békésmegyei takarékpénztári egyesület igazgatósága, felügyelő-bizottsága és tisztviselői kara mély fájdalommal és a legbensőbb gyász érzetével tudatja, hogy igazgatósági elnöke dr. Erkel Rezső ur 88 éves korában a f. hó 9-én jobblétre 8zenderült. A megboldogult emlékét, — ki az intézet alapítása óta annak igazgatósági tagja és évtizedek során át vezetője volt, — hálás kegyelettel fogjuk megőrizni.

Halálozás. Sál József városi álatorvos, folyó hó 5-ikén, hosszas, súlyos betegség után meghalt. A boldogult derék ember 69 éves volt és 34 esztendőn át közbecsülésben töltötte be hivatali állását. Halálát két gyermekén kivül, kiterjedt tekintélyes család szívből fájlalja. Temetésén, amely nagy részvét mellett történt, testületileg jelent meg a városi tanács és a tisztviselői kar, utóbbi következő gyászjelentésben fejezve ki a tisztviselőtárs halála fölött érzett fájdalmát: Gyulaváros tisztviselői kara mély megilletődéssel tudatja, hogy Sál József ur, Gyula városának 34 évig volt állatorvosa, folyó évi márczius hó 5-én elhunyt. Élte alkonyán is fáradhatlan és lelkiismeretes tisztviselő jó emlékét tisztviselőtársai kegyelettel megőrizzük. Gyula, 1907. évi márczius hó 7-én. Áldás emlékezetére!

Eljegyzés. Löffler Margitot özv. Rosenthal Ig- nácznó leányát Békéscsabán eljegyezte dr. Szatmári Sándor budapesti orvos.

Eljegyzés. Otrok Rózsikát, néhai Otrok István uradalmi intéző és neje néhai Dubányi Róza leányát eljegyezte Kiss István fekete éri uradalmi intéző.

A képviselőtestület márcziusmásodiki közgyűléséről közölt múlt heti tudósításunk kiegészítéséül megemlítjük, hogy a hözgyülés este hét óráig tartott és azon nagyobb vitát keltett még az építkezési szabályrendelet módosítása. A szabályrendeletet a képviselő testület már régen letárgyalta ugyan, de a belügyminiszter különböző módosításokat rendelt el, ennek következtében az építkezési szakosztály újólag behatóan foglalkozott a szabályrendelettel, és a közgyűlés, a keritkezési vonalnál keletkezett élénk vita után a szakosztály módosításait túlnyomó részben magáévá tette. A városi rendörök fizetés felemelésért folyamodtak, ezúttal kedvezőbb sikerrel, mint eddig. K. Schriífert József ugyanis támogatta kérelmüket, az ő példáját mások is követték, és noha ellenfelszólalások is voltak, a polgármester helyettes a felszólalók többségének nyilatkozatához képest mondotta ki a határozatot, mely szerint a rendőrök havi fizetése 40 koronáról 45 koronára emeltetik. Ez a határozat nemcsak humánus szempontból, hanem azért is helyénvaló, mert csupán igy volt lehetséges a rendőrsztrájkot, mely minden valószínűség szerint a tavaszszal bekövetkezett volna, elhárítani. A fövenyesi és benedeki legelők legeltetési dija szintén nagyobb vitát keltett; a szakosztály tarifajavaslata ez idénre elfogadtatott ugyan, de már most kimondatott, hogy amennyiben gyulai gazdák nem Íratnának kellő számban lábas jószágokat a legelőre, a vidéki községek állatai is legeltetésre felvétetnek. Egyben a városi tanács megkeresi Nagyszalonta községét az orosi mező legeltetési dijainak beszerzésére s a jövő évi legelő dijak ezeknek a figyelembevételével fognak majd meg- állapittaCni. A gimnáziumi bizottság kérelme a főgimnáziumi épületnek vízvezetékkel való ellátása