Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-03-03 / 9. szám
11)07. márczius 3. BÉKÉS 7 minden szeszélyes következetlensége mellett jól tref- felt a két uj szolgabiróval s különösen Orosházán nagy az öröm, hogy mind a két jelöltjük átment s nem kisebb az öröm a központban sem, ahol meg a Maryonyai Gyula jó barátai örülnek, hogy a legöregebb gyakornok kenyérbe jutott, a fiatalabb közig, praxik nem is egészen önzetlenül. Bezzeg a kinevezésnél meg más baj van s a sok kormányválság arra vezette az állami tisztviselőket, hogy agitáljanak az automatikus előlépési rendszer mellett, amely nem más, mint a miniszteri jog megnyirbálása. S tessék elhinni, nekik is igazuk van. Mostanában majd minden esztendőre esik egy uj kormány, minien uj kormányban ülnek uj miniszterek. minden uj miniszternek vannak rokonai, ismerősei, jóbarátjai s minden rokonnak, ismerősnek jóbarátnak számtalan rokonai, ismerősei és jóbarátjai s ezek közt számtalan protekcziót kérő s a sok uj emberből nem fogynak ki az uj kormányok s a régi, munkája, tudá-a, szorgalma révén haladni reménylő tisztviselő, akinek az uj kormánynál nincsenek emberei, egyszer csak azon veszi észre magát, hogy egyre többet neveznek ki a háta mögül s őt ott hagyják a ranglétra alján »magnak«. Hát kérem ez igen keserves dolog, pláne ebben a drága világban, amit csakis a jövőbe vetett reménység mellett tar tunk ki 8 o/o-os kamat mellett s az ország minden részéből agitálnak az automatikus rendszer mellett, ami ha beválik a katonáéknál, miért ne válnék be a hivatalnokokra nézve is. A kérdés Gyulán is aktuális, mert a »békésmegyei állami tisztviselők köre« a múlt vasárnap zajos és népes közgyűlésen foglalkozott a kérdéssel. Tekintettel arra, hogy a tisztviselő jövőjét biztosítva látná, jobban, több meggyőződéssel és függetlenebből dolgozhatna mint eddig, mert nem kellene neki alkalmazkodnia, nyelnie és sok más nem épen esthetikus módokat választani a haladásra, szóval ez lenne a valódi «alkotmánybiz- tositék» mondják az ügy lelkes védői, mig mások az érem másik oldalát fordítják felfelé és épen ellenkezőleg az ambiczió megölőjének tartják, hogy a tisztviselő élete a szamárlétra fokozataihoz legyen kötve s akár igyekszik, akár nem, csak épen annyit dolgozva, hogy el ne csapják, haladna felfelé bizonyos fokig. Az egyiknek is, a másiknak is van igaza s épen ezért nehéz a kérdést hamarosan megoldani. A gyulai állami tisztviselők is belátták, hogy egy délelőtt e kérdésben egy véleményre jutni nem lehet s ezért átadták az ügyet egy ötös bizottságnak. A tisztelt adózó polgárok pedig azt mondják, hogy adjatok nekünk inkább automata tisztviselőt, amely se fizetést nem kér, se a drágaságról nem panaszkodik, hanem restanczia nélkül elintézi amit beledobnak, mint az állomások automatái 1 piczula bedobása után czukros mandulát szolgáltatnak. És az adózó polgároknak is igazuk van ! . .. Mig azonban mi itt prózai dolgokról panaszkodunk, a gyulai gimnázium tanári kara igyekszik megvalósítani azokat a reményeket, melyeket a publikum egy ilyen nagy intullektuális erővel rendelkező testület működéséhez fűzött társadalmi téren is. Az úgynevezett szabad líceum eszméje testet ölt s a gyulai publikum kezdi észrevenni a gimnáziumi tanári karral szerzett társadalmi nyereségét. A jövő vasárnap egy eklatáns megnyilatkozása lesz annak az az estély, melyet a békésvármegyei kaszinóban tartanak, ahol Korponay tanár, ez az universális társadalmi nyereség, aki úgy prózában (lásd szövetkezet), mint szellemiekben, (lásd zsúrok és egyleti mozgalmak) értékes egyéniség, felolvas a »földközi tenger mellekének legszebb pontjairól« s e felolvasáskor Méreg tanár, a gimnázium jeles fizikusa és matematikusa, egy villanyfénnyel világított vetítő lámpával fogja a lepedőre vetíteni a csodaszép tájékot. Az egész kóstoló lesz a jövő télre tervezett szabadliceumi előadásokból s a kaszinói tagok és családtagjaik részére készül. A képek nagyon szépek s miután semmi különösebb előkészület nem kell, mert az előadást kedélyesen vacsora után csinálják s nincs kizárva (sőt) hogy ott maradnak utána egy kis barátkozásra, azt hisszük, a gyulai publikum szívből örül ennek a kis alkalomnak, mely époly kedves, mint értékes időtöltés is. Majd a jövő számban megírjuk, hogy pontosan hány órakor kezdődik. - re. Közgazdaság. A Gyulavidéki takarékpénztár folyó hó 21-én délután 3 órára uj közgyűlésre van egvbehiva. Ennek oka ama körülmény, h >gy a gyulai kir. törvényszék a február 2-iki közgyűlést hivatalból megsemmisítette, mert a közgyűlés meghirdetése s megtartása között nem volt meg az alapszabályokban megállapított 14 nap. A törvényszék ugyanis a meghirdetés napját nem számítja be a 14 napba, melyből eként egy nap hiányzott. Telepítési akczió. A földmivelésügyi kormány igen érdekes, közgazdasági vonatkozásaiban messze kiható akcziót indított meg, melynek az lenne a czélja, hogy oly helyekről, ahol a népesség szerfelett elszaporodott, s kívánatos volna a kihajtás, telepítések történnének oly községekbe, ahol igen ritka a népesség, s igy megélhetésük inkább biz tositva vo'na. Még a vagyonnal rendelkező lakosok is a sűrű népességgel biró vidékekről oly helyekre volnának áttelepíthetek, ahol esetleg oly nagyobb terjedelmű birtoktestek kerülnek eladásra, melyeket a helybeli és vidékbeli kisgazdák megvenni nem képesek. Ily irányban folyik most az adatgyűjtés. s Békésvármegyét is felhivta a miniszter, hogy a fenti szempontoknak megfelelően tegyen, tájékoztató jelentést. Endrödi vashid. A vármegyei közutak végleges megállapítására és kiépítésére szükségelt adatok gyűjtésével a kereskedelmi ministerium által kiadott rendelet alapján február 8-án s következő napjain foglalkozó bizottság egy nagyszabású tervezetet nyujott be, melynek megvalósulása esetén a kiépített műút-hálózat 777‘6 kmre emelkedik, és amely nagyszabású con- ceptiobói — úgy mond az alispáni jelentés — oly áldás fakadna vármegyénk közgazdaságára, hogy annak sikeres megvalósulását legmelegebben kell óhajtanunk s annak idején áldozatokkal is támogatnunk. Teljes tisztelettel hajtjuk meg a zászlót vármegyénk népszerű alispánja előtt s őszinte örömmel és elismeréssel fogadjuk a már közeljövőben foganatosítandó müút-hálózat kiépítését, mi által sok község közlekedési szervezetében oly gyarapodást s a szomszéd testületek egybekapcsolásával, gazdasági és kulturális tekintetben oly lendületet nyerne, hogy Békésvármegye utpolitikájával a minta vármegyék színvonalára emelkednék. Sajnos azonban, mint mindenütt, úgy itt is, beválik az írás szava: nincsen zavartalan öröm az ég alatt, és a legszebb harmóniába is néha elegikus hangok vegyülnek . . . Igaz ugyan, hogy minden óhajnak és kívánságnak eleget tenni nem lehet, de méltányos és egy nagy község boldogitását czélzó törekvésnek gátat vetni nem lehet. Nem csoda tehát, hogy 'igen vegyes érzelmekkel fogadta Endrőd község közönsége a müutnak tervezetét megállapító bizottság javaslatát, mely ismét csak a régi nyomon halad és — ne mondjam — mintha következetesen agyon kívánná hallgatni mind hangosabban kifejezett abbeli fölterjesztésünket és kérésünket: venné már egyszer tekintetbe a vármegye Endrőd érdekeit is, és ne zárkózzék el ridegen méltányos, sőt jogos kívánalmai elől. Előttünk fekszik a bizottság munkálata, amelyből fájdalommal látjuk, hogy mig más községek — nomina sunt odiosa — szinte pazar módon élvezik az útalap és a vármegye kegyeit, addig Endrődről mostohán, sőt alig van gondoskodva. Avagy szeretetteljes gondoskodása-e a vármegyének, midőn a törvényhatósági utak sorozatába 8. sz. a. fölveszi a gyoma-endrőd-szarvasi utat, amelyre igen hosszú időre szükség nincs, mert Endrődöt semmiféle érdek Szarvashoz nem köti és a 20 kilométernyi ut fölépítésére szánt összeg sokkal czélszerübben felhasználható lenne ? Avagy szeretetteljes gondoskodása az is a vármegyének, hogy a III-ik, úgy nevezett járási közutak sorozatába 12. sz. a. fölvett eudrőd-mezőturi mindössze 8 5 km. 15 év alatt, esetleg azután fölépítendő müut akként terveztetik, hogy a költségek viseléséhez az állam Vc, a vármegye is V6, Endrőd pedig 2/3-dal járuljon? Mit nyertünk mi ellenértékűi az évek hosszú során fizetett nagy útadóból mindeddig ? -— összesen 2, mond kettő kiiométernyi kőutatj! — Miért érdemeltük az eddigi mellőztetést, mi a bününk ? Miért részesülünk mi mostohább elbánásban, mint a vármegye más községei, melyeknek szinte még luxus-utakra is jut ? — Az, hogy a vármegye szélén vagyunk, — localis szerencsétlenség ugyan, de nem főbenjáró hiba; vannak más községek a megye szélén és mégis bőkezűen gondoskodik róluk a vármegye. Ezen körülmények után most már fölvethetné valaki a kérdést, tulajdonképen mi az, mit Endrőd régóta kérelmez, sürget, mihez boldogulását és létföltételét köti ? Kívánjuk a jelenlegi rozoga és életveszélyes komppal való közlekedés megszüntetését és kívánjuk a Körös jobbpartjának a balparttal való összekötését egy állandó vashid által, még pedig azért, hogy a Kőrösön túli mintegy 15000 hold területű részszel, Endrőd határát átszelő vonattal és a szomszéd törvényhatósággal könnyebb és zavartalan közlekedésben lehessünk. Ezen czél elérése tekintetéből a község több ízben fölterjesztéssel járult a vármegyéhez ; fölkereste küldöttségileg a kereskedelmi minisztériumot, ahol biztatásból és Ígéretből ugyan eleget, de óhajának megvalósítására szükséges segélyt egyik oldalról sem nyert. Mindezen körülmények mérlegelése után, szivemen hordva községünk gazdasági és kulturális érdekeit, »Segíts magadon, a jó Isten is megsegit« elvet vallva, Endrőd község képviselő- testületéhez egy indítványt terjesztettem, amelyben komoly actióra kívántam a község közönségét fölhívni, hogy e vitális kérdés sikeres megoldásához elsősorban maga nyújtson segédkezet, mert csak igy remélhető, hogy a jelenlegi türhetlen állapot megszűnjék, és régóta hőn ápolt óhajunk testet öltsön. Beadványom íölolvasása és indítványom megokolása után, oly jelenet következett be a község tanácstermében, melynek párját hiába keressük Endrőd község krónikáiban, mert elementáris erővel tört ki a lelkesedés és osztatlan örömmel fogadta a képviselő- testület az indítványt olyképpen, hogy egyhangúlag azt a ha ározatot hozta meg, miszerint a körösi vashid fölépítéséhez saját pénztára terhére 80000 koronát ajánl föl és ismételten megkeresi a kereskedelmi minisztériumot, a vármegyét és az ármentesitő társulatokat, hogy méltányolva a község áldozatkészségét, komoly és szilárd elhatározással a több ízben kért segélyt adja meg, vegye a vármegye munka- programmjába az állandó vashid felépítését is és részesítsen bennünket is azon jóakaratú indulatában, melynek jótéteményei élvezetében a vármegye más községei minket már régebben megelőztek Jelen közleményemet utikai Cato mondásával zárom be: »Cetcrum censeo — az endrödi rozoga kompnak — delendum esse.« Adja Isten, hogy minél előbb! Zelinka János községi képviselő. M y i 111 é r. Ív rovat alatt közlőitekért nem vállai felelősséget a szerkesztősége. Nyilatkozat. Alólirott kijelentem, hogy őszintén sajnálom azokat a sértő szavakat, melyeket izgatottságomban a gyulai kötőgyár néhány munkásával és kapcsolatosan az összes gyulai szervezett munkásokkal szemben használtam és ezúton is bocsánatot kérek azoktól, akiket megsértettem. Gyula, 1907. február hó 25-én. Szegedi Gábor, 100 1—1 kötőgyári-őr. Törvényszéki csarnok. Előléptetések. Az igazságügyminiszter Nuszbek Sándor gyulai kir. törvényszéki aljegyzőt jegyzőnek, Bereczhy Jánog szeghalmi járásbirósági segédtelek- könyvvezetőt pedig telekkönyvvezetőnek léptette elő. Joggyakornoksk áthelyezése. A nagyváradi kir. ítélőtábla elnöke Frailer Jenő gyulai kir. törvény- széki joggyakornokot az aradi kir. törvényszékhez, Aszódi Imre dr. é 1 esdi kir. járásbirósági joggyakornokot pedig a gyulai kir. törvényszékhez helyezte át.
