Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-29 / 52. szám
4 E K K J£ S 1907. deczember 29. szükség, a tanító munkaerejét túlságosan igénybevevő követelésekkel szemben, amelyek idő előtt teszik a tanítót munkaképtelenné ? 3. A tanítók érdekeinek előmozdításáról és megvédéséről. Péczely József indítványára meghitja a választmány Mazu- rek Pál budapesti fémipariskolai igazgatót, ki a májusi közgyűlésen a népiskolai és iparostanoncz iskolai tervező rajzoktatását fogja bemutatni. Ezután a Csongrádmegyei Tanítóegyesület átirata tárgyaltatott, mely felszólítja az egyesületeket, hogy az országgyűlési képviselőválasztások alkalmával a tanítóság a maga kebeléből is léptessen fel jelölteket. Az inditványt elfogadták. Yégül Ina Fereucz egyesületi főjegyző előterjesztette a rendtartási szabályzatokat. A választmány azt határozta, hogy esetleges módosítások végett ezen szabályzat-tervezet a járáskörök elnökeinek küldessenek meg. „BÉKÉS“ Előfizetési felhívás a 40-ik évfolyamraHarminczkilencz esztendő tűnt el a „Békés“ hosszú pályafutása mögött. Nemzedékek DŐttek fel azóta, melyek megtanulták az általa hirdetett eszmékből : Bókésvárme- gye haladásáért küzdeni. Szomorú, kezdetleges állapotok uralkodtak az egész vármegyében, amikor a „Békés“ harminczkilencz év előtt először napvilágot látott. Az elmaradottság érzete nehézkedett a kedélyekre. Semmi, de semmi, mely a fejlődés és haladás proczesszusát megindította volna. Ekkor jelent meg a „Békés“. És megjelenésének első napja, a haladás kezdetének napja volt. E naptól kezdve harminczkilencz év leforgása alatt egymásután jöttek létre mindazon intézmények, melyek közművelődési s közgazdasági fejlődésünk egy-egy határkövét képezik. Mindezektől a „Békés“ 39 esztendei pályafutása alatt bőven kivette részét. Nem volt közügy, melyhez hozzá ne szólott volna, nemes czól, vállalkozás, melyet nem támogatott, legtöbbször ne irányított, más részről tévhit, tévtanok, amelyek ellen ne küzdött volna. Békésvármegye s abban a vármegye székhelye Gyula városa 39 éves ujjászüle- tési története van letéve a „Békés“ egy esztendő hijján négy évtizedre terjedő hasábjain. Ez a becsületes törekvés és sikerekben gazdag múlt adja meg a »Békés«, mint e város és vármegye, sőt ez idő szerint az egész alföld legrégibb és egyúttal a székhely egyetlen hírlapjának jogosultságát arra, hogy immár a negyedik évtized küszöbére és uj küzdelmekbe felemelt fővel átléphessen s erre Békésvármegye közönségének nagybecsű s fokozott támogatását kérje. Meglehet, sőt tudjuk is, hogy a »Békés“- nek sokak szemében nem előnye, hanem hibája az, hogy olyan régi. Sokak előtt eivénhedt, túlságosan konzervatív és egy csöppet sem bővelkedik a »modern“ hirlap- irás »erényei«-ben Nem tagadjuk, sőt elismerjük, hogy ez bizony úgy van. Dehát mi az ő kedvükért nem tudunk, de ha tudnánk sem akarunk megváltozni. A szerkesztőségnek egyetlen tagja sem volt negyven esztendő óta »hivatásos« újságíró ; most sincs közöttünk olyan, aki abból élne. Nálunk az ujságirás mint a múltban, úgy még ma is csak mobile officium« számba esik. De a mi helyi viszonyaink között nem is találhatna úgynevezett »hivatásos« újságíró exisztencziát. Tisztességes utón legalább nem találna ; és ha mégis keresne exisztencziát, az csak az évről évre rosszabbodó helyzet és viszonyok daczára még ma nálunk harmóniában és békességben élő társadalom veszedelmére történnék, amiről nem is nagyon messze eső épen nem vonzó példák tanúskodnak. Node amellett, hogy nem vagyunk »hivatásos« újságírók ; amellett, hogy ósdiak vagyunk ; amellett, hogy nem akarunk irányt változtatni, hauern megmaradunk a »Békés« keletkezésekor megállapított, négy évtized óta következetesen kultivált, a hagyomány folytán általunk kegyelettel ápolt tisztes és higgadt irány mellett: a mi ingathatlan meggyőződésünk szerint épen ezzel teljesítjük feladatunkat, amely pedig most már a múlthoz képest megsokasodott. Békésvármegye közművelődési, közgazdasági s társadalmi érdekeit szolgálni, higgadtan, szenvtelenül, minden személyeskedés és 8zenzáczió hajhászat nélkül, ezt a czélt tűzték ki elődeink a „Békés“ megállapításakor; ezt a czélt szolgáljuk mi is lelkünk égé8z hevével, férfias meggyőződésünkkel és a legkisebb anyagiasságtól is megóvott önzetlenséggel idestova már évtizedek óta. Akiknek ez az irányzat nem tetszett, mert vagy a hiúságukat és szereplési visz- ketegüket, vagy anyagi érdekeiket sértette, azok már régen elfordultak tőlünk. Akik pedig nem ilyenek, azok ama Ígéretünkre, hogy maradunk és leszünk azok, akik és aminők voltunk, minden további szófecsérlés nélkül is mellettünk fognak maradni. Arról, hogy hódítsunk, programmunk változatlansága által mondunk le ; hogy híveinket megtartjuk, arra programmunk változatlansága ád biztosítékot. Tisztelettel: A „Békés“ szerkesztősége. A „Békés“ előfizetési dija marad az eddigi, vagyis: egy egész évre . . 10.— korona egy fél évre . . . 5.— » évnegyedre . . . 2.50 » amely összeg vidékről a »Békést kiadóhivatalának Gyulán czim alatt postautalványnyal küldendő meg. Helybeliek előfizethetnek a lapkiadó Bobay János könyvkereskedésében. A „Békés“ kiadóhivatala. Hírek. Karácsonyi ünnepek és karácsonyfák. Az idei karácsony nem volt valami illuziókeltő. Tiszta, ragyogó költészetéből hiányzottak a zuzmarás fák, a fehér hólepel, a szállingódzó hópihék s a verőfényes téli napsugár! Pedig az örökzöld, csillogó karácsonyfa miszticzizmu8át ezek vannak hivatva kiegészíteni. A karácsonyfa meg volt, csak a keret hiányzott körülötte. Ezt persze leginkább mi felnőttek érezzük, kiknek a karácsonyfa édes álmaiból csak a múlt sejtelmei, derengő reflexiói maradtak meg. A gyermekek azonban most is csak olyan vígan állták körül azt a csodatévő szent fát, mintha a legszebb téli este ragyogott volna a világ felett! Az ünnepek képe különben a nagy locscs-pocscs daczára is meglátszott a városon. Fekete karácsony daczára hazakerültek az idegenben tanuló diákok, a másutt szolgáló bakák, akik daczolva az időjárás - sál megátalkodottan sétáltak naphosszat a betonjárdáktól kezdve a fapallóig a bokáig érő habarcs ban. És ez az igazi romlatlan boldogság, amely keret nélkül is tud élvezetet találni, gyönyörködni az ünnepek nyugodt fönségében, varázsában. Különben híven az ősi szokáshoz volt karácsonyfa mindenütt, — ahol kellő időben gondoskodtak róla, — mert bizony sokan éppen azon okból, mert nem jártak idejekorán utána, kima radtak ebből a rég áhítozott gyönyörűségből, feltűnően kevés lévén az eladó karácsonyfa. Szilveszter. Kiszolgált az esztendő úgy, ahogy... kinek rosszul, kinek jól! Most aztán, hogy kifelé áll a rudja, elbucsuztatják egy-egy jóképű görbe este keretében a higgadtabb hazafiak. Hogy beteljesedtek-e azok a várakozások, amiket hozzá fűztünk, az egyénenként olyan specziális kérdés, hogy igy általánosságban legfeljebb gazdasági szempontból lehetne tárgyalni! No de ez most nem czélunk, ez a közgazdasági tudósitó tiszte lesz. Mi csupán konstatáljuk a puszta tényt, hogy az ó esztendőnek ennek az öreg cselédnek kitelt a szolgálati ideje, és hűségének, szorgalmának, ügyességének és erkölcsi viselkedésének feltüntetése mellett kiadjuk részére a cselédkönyvet! Ennyi a mi tisztünk, meg talán még az, hogy elfeledve, ha néha egygyel-mással meg is bántott bennünket, szerencsés utat kívánunk neki. Ez nemcsak tisztünk de talán tartozó kötelességünk is ! A gyulai állami gyermekmenhely karácsonyi Ünnepélye. Szép ünnepély folyt le folyó hó 23-án, hétfőn délután 4 órakor a városháza nagytermében. A gyulai állami gyermekmenhely kötelékébe tartozó s helybeli nevelőszülőknél gondozásban lévő, elhagyott gyermekek részére felragyogott a díszes, nagy karácsonyfa, csillogó csecsebecséivel, számtalan édességeivel, A nagy karácsonyfa körül, a hosszú asztalokon voltak felhalmozva a kiosztásra szánt ajándékok. Már sokkal 4 óra előtt tolongtak a gyermekek nevelőszülőikkel. Közvetlen 4 óra előtt az ünnepély kezdetét vette. Nagy Jenő, — a gyulai telepbizottság fáradhatatlan elnöke, — hatásos beszédet intézett az összegyűlt vendégek és elhagyott gyermekekhez, méltatván az ünnepély jelentőségét s az elhagyott gyermekek nevében köszönetét mondott gróf Almásy Dénesné úrnő, a Fehér Kereszt Egyesület nemeslelkü elnöknőjének, a Fehér Kereszt Egyesület pénztárából kiutalt 400 koronáért, mely lehetővé tette a népünnepély megtartását, emlékébe vésve az elhagyott gyermekeknek a karácsonyt, Jézus születését, a béke, a szeretet ünnepét. Köszönetét fejezvén ki továbbá a nemesszivü grófné ajándékáért, a gyönyörű karácsonyfáért, a számtalan karácsonyfadísz, a finomabbnál finomabb csemegékért. Szavait a grófné éltetésével fejezte be, melyet hatalmas, őszinte éljenzés követett. — Ezután következett az ajándékok kiosztása, közel 320 elhagyott gyermek részesült ajándékban. A gyermekek hasznos könyveket, játékszereket s édességeket kaptak. Az ösz- szegyült vendégek között voltak gróf Almásy Dénesné, Denise és Emma comtesekkel, — utóbbiak tevékeny részt vettek az ajándékok kiosztásában, — dr. Kun Pál főorvos, a gyulai gyermekvédő menhely bizottság elnöke, dr. Ladies László, a gyulai gyermekvédő menhely bizottság helyettes elnöke, dr. Széli Imre, az állami gyermekmenhely igazgató-főorvosa, Yida István, az állami gyermekmenhely gondnoka, — ki Nagy Jenő telepbizottsági elnökkel karöltve, az ünnepély rendezésében fáradhatatlanul buzgólkodott, dr. Kurtucz Valéria, az állami gyermekmenhely másodorvosa, dr. Bárdos Arthur, gyulai teleporvos, az állami gyermekmen- bely személyzete, a városi tisztikar és még sok érdeklődő. A helybeli állami elemi fiúiskolába járó elhagyott gyermekek, igazgatójuk és az osztálytanítók vezetése alatt jöttek el. Karácsonyest a gyulai árvaházban. Nagy örömet szerzett az árvaház kis lakóinak a szent karácsony előestéjén gróf Wenckheim Frigyesné, mint a gyulai árvaház fentartója, midőn az árva gyermekeknek gazdag karácsonyfát állíttatott pótolva ezzel is a szülői szeretet azon melegét, melytől a sors mostohasága e szegény árvákat megfosztotta. A nagyteremben meglepetésszerűen felállított karácsonyfa alá sereglettek a növendékek, kiknek nagy része a karácsonyéj legendás alakjainak megfelelő jelmezekbe öltözötten csinos versekben vázolták az örökszép esemény jelentőségét, végül mohó vágygyal nyúltak a kedves csemegék és gyönyörködtető játékok után s forró köszönettel adóztak azokért, valamint a szép uj ruhákért, melyekkel a grófnő ne- messzivüsége őket boldogította. Itt említjük meg, hogy a belvárosi rk. leányiskolában is volt gazdag karácsonyfa felállítva, hol szintén igen szép alkalmi ünnepély is tartatott. Ezen karácsonyfa tekintélyes összegre rugó költségei egy magát megnevezni nem akaró jóltevö adományából fedeztettek. A József szanatóriumban f. hó 24-én kedden d. u. 5 órakor tartották meg a karácsonyfa ünnepélyt. Az ünnepet Kabos Ilonka zongora művésznő intézeti beteg művészies és hangulatos zongorajátéka nyitotta meg, miközben kigyuladtak a gyö-
