Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-29 / 52. szám
2 BÉKÉS 1907. deczember 29. Sándor főjegyző, dr. Zöldy János főorvos fogadták az érkező főispánt és a vendégeket, akikre a vármegye tisztikara már ekkor teljes számban várakozott a közgyűlési teremben. A vármegyei tisztikar üdvözletét Ambrus Sándor alispán tolmácsolta a főispán előtt. A vármegye tisztikara nevében őszinte örömmel teljesiti a kedves feladatot, hogy a főispánt megérkezése alkalmával a vármegyeház falai között üdvözölje Az a nagy bizalom, amelylyel Békésvármegye közönsége és a vármegye tisztikara a főispán személye iránt viseltetik és amelyet működéséhez fűz, a közügyek méltó munkás emberének személye körül csoportosul ; ebben a tudatban a legszivélyesebben üdvözli a főispánt, s kéri, hogy körünkben találja fel magának azt a kiváló helyet, amelyet eddigi otthonában szorgalmas és kitartó munkássága biztosított neki. Döry Pál főispán az elhangzott üdvözlő szavakra hosszabb beszédben válaszolt. Minél nagyobb a megtiszteltetés úgymond, mely ez ünnepélyes és meglepően nagy arányú fogadtatásban oly szépen nyilvánult meg, annál nagyobb az aggálya, hogy a reáruházott súlyos kötelességek teljesítésére ereje fogyatékos leend. Kétségbe kellene esni, ha a zászló erdő mellett nem látná az ember azt a közvetlen igaz és mély vendégszeretetet, mely ide érkezése alkalmával lépten nyomon tapasztalható volt. Útjára borús, ködös időben indult s mire ide ért, verőfény fogadta már a vármegye határán, mert a törvényhatóság ide is eléje küldötte gyermekeit, hogy fogadják szívélyes szeretettel az érkező idegent, akinek ezután a vármegye otthona lesz. — Kéri a tisztikart, hogy ne vonja meg tőle a bizalom és ragaszkodás teljességét, mert minden áron azon lesz, hogy a törvényhatóság és a vármegye derék tisztikarának bizalmára mindenkor méltó legyen. — A fogadtatás közvetlensége és a szeretet őszintesége máris felmelegitette az uj otthonát, amelyben a "vármegye és a tisztikar érdekeit munkálni mindenkor elsőrendű kötelességének tartja. A főispán szavait lelkes éljenzések szakították ;meg s midőn befejezte beszédét, hosszas és őszinte •ovatiótól viszhangzott a vármegye hatalmas közgyűlési terme. Az üdvözlések befejezése után a főispán és a vendégek visszavonultak, a este a Békésvármegyei Casinóban gyülekeztek, a hol mintegy 80 terítékes szükebb körű ismerkedési vacsora volt. A mai nap ünnepségeinek sorozata a róm., kath. templomban megtartandó istenitisztelettel kezdődik, mely után a közönség a vármegyeházára megy fel, ahol a főispán a rendkívüli közgyűlés színe előtt teszi le hivatalos esküjét. A közgyűlésen a bizottsági tagokon kívül megjelennek a társtörvényhatóságok kiküldöttei és pedig Aradvármegye részéről Schill Jósef főjegyző és Boros Iván tiszteletbeli főjegyző, Hódmezővásárhely th. város részéről Juhász Mihály kir. tanácsos polgármester, Kmetykó József főjegyző, dr. Szalay József rendőrfőkapitány, továbbá Bihar és Szolnok vármegye küldöttségei, a jótékony nőegyletek, az egyházak képviselői, a honvédtisztikar, pénzügyigazgatóság, államépitészeti hivatal, folyammérnökség, tanfelügyelőség, iparfelügyelőség, posta és államvasutak, kér. és iparkamara, gazdasági egyesület, Gyula város tisztikara, a hatósági orvosok és állatorvosok, vizszabályozási társulatok, a vármegyei függetlenségi és 48-as párt, közegészségi egyesület, községjegyzői egyesület, polgáriskolai egyesület békésmegyei köre, általános tanító egylet, gyermek- menhely, kereskedelmi csarnok, kötött szövött ipar- árugyár, gyulai tejszövetkezet bejelentett küldöttségei, melyek a közgyűlés befejezte után ugyanilyen sorrendben tisztelegnek a beiktatott uj főispán előtt. * * * A vármegye tisztújító széke a holnapi nap délelőttjén 9 órakor ül össze, hogy az általános tisztujitásokat megejtse. Ebből az alkalomból a választásokkal kapcsolatos kérdésekről véleményünket már elmondottuk s igy ezúttal csupán a pályázat eredményéről számolunk be, amelynek határideje folyó hó 24-én járt le. A vármegye alispáni állására egyedül Ambrus Sándor jelenlegi alispán, a főjegyzői állásra pedig szintén egyedül dr. Daimel Sándor, vármegyei főjegyző pályáztak, akik tehát ilyenformán egyhangú közfelkiáltással megválasztott vezetői lesznek továbbra is vármegyénknek. I. aljegyzőnek : Kiss László, II. aljegyzőnek: dr. Konkoly Tihamér, III. aljegyzőnek : Moldoványi János, eddigi jegyzők pályáztak. A tiszti főügyészi állásra : dr. Zöldy Géza vármegyei tiszti főügyész szintén az egyedüli pályázó, Árvaszéki elnökségre JanUovits Péter, ülnökségre : Sárossy Gyula, Szabó Emil, Somogyi Ákos, Sinszky Perencz eddigi ülnökök pályáztak. Ezeken felül még Chrisztó Miklós 4t árvaszéki ülnök is benyújtotta pályázati kérvény egy ülnöki állásra. Árvaszéki jegyzőnek Schmia Iván tb. ülnök pályázott. A gyulai járás főszolibirói állására egyedül: Lukács Endre föszolgabirca békéscsabaira: Seiler Elek, a szarvasira : dr. 1 eland Sándor, a szeghalmira : Csánky Jenő, a gynaira : Rohoska Mihály eddigi főszolgabirák az tyedüli pályázók. A békési főszolgabírói állásra°opovics Szilveszter eddigi főszolgabíró és Debrteny Lajos II. osztályú szolga- biró pályáztak, akizenfelül az összes és jelenleg betöltött I. osztályizolgabirói állásokra, valamint a jelenlegi II. osztályuzolgabirói állásokra is bejelentette pályázatát. El osztályú szolgabirói állásokra pályáztak : Popovicsiktor, Jantyik Mihály, Baross Dezső és Jeszenszky'Aek jelenlegi I. osztályú szol- gabirák. Másodosztáu szolgabirói állásra : Salacz Ferencz, dr. Stojanovs Szilárd, dr. Margonyay Gyula pályáztak. — Idegeipályázó is van szolgabirói állásra és pedig kaprir/ Kraussích Antal m. kir. pénzügyi számellenőr éegy árvaszéki ülnöki állásra Dérczy Péter szarv! ügyvédjelölt. — E helyütt tartozunk azzal a llyreigazitással, hogy Jantyik Mihály gyomai szolgáró, nem mint közöltük, valamennyi főszolgabírói, inern csupán a gyomai főszolgabírói állásra nyujtca be kérvényét és ezt is oly feltétellel, ha erre náhál szolgálatban fiatalabb pályázó akad. A tisztuji közgyűlésről és annak eredményéről jövő számúban részletesen reflektálunk. Döry Pál búcsúztatása. A „Tolna vármee“ czimü Szekszárdon megjelenő laptársunk köveező czikkben búcsúzik Döry Páltól, mint a vármegi évtizedet meghaladó időn át volt alispánjától : Amitől tartottunk— bekövetkezett. A király vármegyénk alispánjáta kormány előterjesztésére Békésvármegye főispánvá nevezte ki. Ez a tény ameniire megtisztelő Döry Pál személyére és köztisztvelői pályafutására nézve — épp annyira mély sajní ozást kelt vármegyénk közönségénél, amelynek einte bizalmától és benső ragaszkodásától kisérve ütötte be imár több, mint , 12 év óta az alispáni sket. Harminczkét évigdott Döry Pál vármegyénk 1 szolgálatában. Volt árszéki elnök, főszolgabíró, ■ alispán. hasonlítottak hozzá. A legidősebb, a leány, aki vele feküdt egy ágyban, alapjában idegen, komor arc, ez az aknamunkás leánya alkalmasint. A második egy kedves kis fiú, — a patkára volt vackolva az ágya, — az uj urától való érzelem, egy komoly parasztember arcát láttam a most még finom vonásain. Leánynak, fiúnak lenszinü ritka haja volt. Annál sűrűbb és szénfekete a szopós, aki az anyja mellett, a dagasztó teknőben feküdt, mint egy ur, hanyatt, a két karocskájával megtámasztja a fejét! Fölébredt, amint néztem, rám mosolygott, aztán hátat fordítva aludt tovább. Ez más vére! — gondoltam magamban, de nem fűztem tovább, a pehely-barlangban elaludtam nyomban. Óriási lármára, többre, valóságos fölindulásra ébredtem föl. Az ablakon át úgy láttam^ hajnal van ismét, bizonyosan egy másik, vagy egy egészen másik? Nem tudtam, hová kerültem, hol vagyok. A kis ablakok zörögtek, csörömpöltek? népvándorlás volt alatt.uk, odakint. Fehér tulokfejek százai vonultak el, az egyik a másikhoz nyomva, a szarvaik összeakadnak, az élő gomolyag meg-megáll egy pillanatra, aztán megrohan újra eszeveszetten, bőgve, ordítva száguld mind előre; hová ? alkalmasint — ütő- dött fejembe a gondolat, — visszakerültem visszaaludtam egy éjjel alatt néhány ezer évet, a nagy népvándorlás korszakába és most valamelyik hun vagy gót fejed demnek a csordáját hajtják Embereket nem láttam, csak bikacseket, fonott szijostort, barmot kormányozó szerszámokat. Később egy-egy emberi báránybőr kucsma mozgott tovább az ablak szintjén. Tetszett nekem a dolog igy és nem akartam megtudni az igazat : félig ébren, fekve néztem tovább a menetet. A gulyába belekeveredett a ménes is, hosszuszörü sovány kis lovak, kötőiken vezetve, szőrén ülve: öt paraszt és muzsikát nem látott cigány hajszolta szegényeket. Jöttek tehéncsordák az elmaradhatatlan asszonynéppel, szomorú üszőborjukkal, rekedthangu kutyák kíséretében. Kora ősz volt és szikrázó nap-porban ragyogott és füstölgőit az egész, egy teljes óráig, mig igazán reggel nem lett. Akkor aztán az állat- rohanás meg-megszünt egy-egy pillanatra, és messze-messze múltból való keleti ősrégi hangon, de magyar nyelven ketten is éneket sírtak arról, hogy; „vaknál vakabb, világtalannál világtala nabb vagyok . . . azok !“ Dicsekvés és páthosz volt e siralomban, mig a másikban követelőd- zés : „A lábam elszáradt, elszáradt a két lábam!“ Fölállottam ágyamban, hogy megnézzem a két nyomorékot, aki e roppant sokadalomban olyan szörnyű lármát cselekszik. Nem voltak már sehol, ugylátszik kocsin-koldulók voltak és elvegyültek a vásárban. A ház előtt már javában állott a técsői vásár; ezt tudnom kellett volna. Kinyitottam az ablakot, hogy élvezzem az életnek ezt a legklasszikusabb zaját, a legszebb szírieket, amelyek a magyar szemnek csak lehetnek a földön. Itt vannak a kis falvak, a hegy, a tanya, mindenféle faj és vidék. Magyar, oláh, német, tót, még rác is, mind a jellegzetes, évezredes arczukkal. ősi ruhájukban, a jellemző állatjaikkal és a saját nemzeti izráelitáikkal, akik a meleg napon is olyan erősen föl vannak öltözve, mintha a hüs bibliából most léptek volna ki. Csupa festmény mind.de nagy lármával illusztrálja magát. Irányítja földijét a sokadalomban és közülök egy ime, az egyszerű nép naivságát nyilván kihasználva, megfeji az eladó teheneket; úgyis elapad a tejük, amikea az uj gazdához hazakerülnek. A zsidó art ragyog a boldogságtól, amint a téli zsétárt né; de abban a pillanatban, amikor dicsekedve örii egy kis növéstehén kirúgja kezéből a zsétárés nagy nevetség közepette a tejet megisszmz ember kaftánja és a föld. Ez az! . . . A nagy szarvasjízág rohanása beáll; a vásár elhelyezkedett. Codálatos, e/t még sohasem láttam: csupa hősi tartja az eladó marha kötőfékjét. Valami roán falu külön vásárja lehet itt elől, öles asszcyok, erősmellü leányok, kámeákról ismerem azarcélüket. .Szégyenük a beszédet, de a szoknyák oldalt meghasitva, ha a szél meglebbenti,i húsok látszik ; meleg lázi márványból való, -hér és rózsaszín. Vad nők, elpirulnak amint a upec megkérdi a tehén árát. Nem volna-e jó eg ilyen nőt megvenni az anyjától, kinevelni és eenni feleségnek? Egyelőre úgy gondtam, jobb lesz felöltözni, azután ki a vásáaa. Kikiabáltam, hogy az amerikai nő hozzon mosdóvizet. Nem felelt senki, alkalmasint kin voltak a vásáron. A szopós beszélgetett a rrcskával és amikor kimentem hozzájuk, tudtnra akartak valamit hozni, nem ők tehet ek r.a, ha én nem értettem meg, mit. Az asztalon Ínyér volt és tej, kínálás nélkül ette.íi belől, amibe a gyerek is, macska is, belenyug dik, természetes, részt kértek maguknak is. miután tudtokra adtam, hogy én megint elmegye aludni. Úgy éreztem, most egyben kipótolom ' utolsó évek álmatlan éjjeleit. Befordultam a mszelt fal felé és megint aludtam hajnalig. Nagyihségre és arra ébredtem föl, hogy a másik :obában beszélgetnek. — Hát kend hazajöt hazajött kend ? Nagy hajóval jött ? — szólott ory asszonyhang.
