Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-08 / 49. szám
8 BÉKÉS 19Ü7. deczember 8. ozélszerünek mutatkozik, hogy ezen vámszedési jogok engedélyezése, valamint azoknak az alföldi első gazdasági vasút jelzett állomásaira való kiterjesztésének kérdése együttesen vétessék táigyalá* alá, ennélfogva egyidejűleg utasította a vármegye közig, bizottságát, hogy a szóban lévő vámszedési ognak újabb engedélyezésére irányuló kérelemmel kapcsolatban a vámszedési jog kiterjesztésének ügyét is tárgyalja. A bókésmegyei gazdasági egylet igazgatóvá lasztmánya deczember 8-án, ma délelőtt 9 órakor ülést tart, melynek tárgysorozata: 1. Elnöki előterjesztések : a) az 1908-ban rendezendő kiállításról; b) földmivelésügyi minisztérium által visszaküldött alapszabályok némi módosítása; c) a kereskedelmi miniszter a szálas- és abraktakarmányokra kedvezményes szállítást engedélyezett; d) pénzügyminiszter ur a dohánybeváltáshoz szakértőül Pfeiffer Istvánt, helyettesül Mázor Pált nevezte ki; e) vármegye alispánjának órtesitése, hogy a hetipiaczokon árusított facsemetéket ellenőriztetni fogja. 2. A földmivelésügyi miniszter leirata az Amerikából vissza- vándorlók ügyében. 3. földmivelésügyi miniszter leirata a Tuberkulin oltó-anyag beszerzése tárgyában. 4. Vármegyei alispán megkeresése, melyben a községek legeltetési szabályrendeletére véleményt kér. 5. Veszprém- és Szabolcs vármegyei Gazdasági Egyletek átiratai, melyben a dohány és szőlő jég elleni kényszer-biztositasra vonatkozó felirataik pártolását kérik. 6 Borsodvármegyei Gazdasági Egylet a doháuybeváltásiárak fölemelése tárgyában. 7. 8op- ronvármegyei Gazdasági Egylet átirata, melyben a hold számításról a hektár számításra irányuló felirata támogatását kéri. 8. A békéscsabai munkás- közvetitő hivatal átirata, melyben a) a munkásigazolványokba a teljesített vagy nem teljesített munka pontos bevezetését kéri. b) Bérszerződési mintát kór. c) A gazdasági cselédek kedvezményes vasúti utazás érdekében való felirat elküldését kéri. 9. Az állattenyésztési felügyelőség átirata, melyben tudatja, hogy Bókósvarmegye 1906 deczember 1-től a szolnoki kerületbe osztatott be. 10. Indítványok. Megyei útépítési programm. A törvényhatóság októberi közgyűléséből feliratot intézett a kereskedelmi kormányhoz, az iránt, hogy a vármegyében az 1904. évi XIV. t.-cz. alapján kióptendő közutak építési költségeit és a vármegye terhére eső 1,578 000 koronát az állami pénzkészletekből engedélyezze, arra való tekintettel, hogy a mai pénzviszonyok mellett a vármegye csak drága kölcsönhöz juthat. A felterjesztésre a miniszter azt a választ adta, hogy a kérelmet egyáltalán nem teljesítheti, azonban a felhozott indokokra tekintettel hozzájárul ahhoz, hogy az útalapot terhelő fenti kölcsön felvétele az 1909. óv elejéig halasztassék. Addig is mig a vármegye a szükséges fedezetet biztosította, a további beruházási útépítést csakis az államot terhelő építési összköltség erejéig fog engedélyezni. Szöllöink másodszori felújításának alanyfajairól. Rendkívül fontos dolog, hogy szöllöink másod szőri felújításánál a földünknek megfelelő alanyfajt megtaláljuk. Fontos ez azért, mert bizonyosan senki sem akarja, hogy »befektetésnél tőkéje másodszor is elvesszen, azonkívül pedig éveken keresztül táplált reménye, várakozása füstté váljék. Tanítómestereink, a francziák, hamar észrevették, hogy a Ripária Portális csupán a neki megfelelő eléggé laza, de amellett mély és rendkívül gazdag olyan talajban tenyészik, mely a kellő nedvességnek soha sincsen híjával. Az ilyen talajt azonban az ember ritka helyen találja, ha pedig maga akarja azt létesíteni, akkor olyan költségébe kerül, — magyar gondolkozás szerint, — amely nem fizeti ki magát. Couderc, a franczia szőllószek egyik leg- jelesebbike azt mondja, hogy : »A Ripária Portális az a faj, mely a trágyát szpllővé változtatja át* és minekutánna ez tökéletesen igaz, mindenki átláthatja, hogy a Ripária Portális nem nekünk való. Nem való pedig azért, mint előző czikkemben is írtam, mert kimeríti a talajt, mi pedig a trágyázást nem szeretjük, vagy ha ráfanyalodunk is, nem úgy trágyázunk, hogy annak haszna is legyen. Azonfölül valljuk meg az igazat, az olyan szárazságokban, mint amilyenek az agyonszabályozott folyóink és erdő- pusztitási tehetségünk miatt, — hiszem és vallom, hogy Isten csapásaként, — évről-évre meglátogatnak, a trágyázást okszerűen végezni nem is áll módunkban. Ilyen körülmények között, vagyis a Ripáriá nak nem minden földbe valósága és az időjárás szélsőségei következtében, ha mégis akarunk szőllőt termelni, csak közegészségügyi szempontból is, más alanyfajok után kell néznünk. Mi annyira tudatlanok vagyunk az alanyfajok ismeretében, hogy sokan azt gondoljuk, miszerint nincs is a Ripárián kivül más jó alauyfajta. Ezen tájékozatlanságnak véget kell vetni. Az alanyfajok ismertetésének czéljából bátorkodom rövidre fogni azt, amit Pécsett tanultam és amit Szilágyi János, ottani vinczellériskolai igazgató és Treitz Péter, m kir. osztály-geologus : »Megfigyelések a meszes talajok s a meszes talajokra alkalmas amerikai szőllő- fajtákról«, továbbá Teleki Andor: »Az amerikai alanyvesszők helyes megválasztása« czimü könyveikből kiollóztam. Legeslegelőször téhát azzal kell tisztában lennünk, miféle alanyfajok vannak; másodszor pedig azzal, hogy ezek közül melyek azok, amelyek nekünk valóban megfelelők ? Az alanyfajok háromfélék: 1. Valóságos amerikaiak ; 2. Amerikaiaknak mesterséges keresztezéséből származottak, melyeknek a neve: ameriko-ame- rikaiak. 3. Amerikai és európaiaknak mesterséges keresztezéséből származottak, melyeknek a neve; frankó-amerikaiak. Azért frankó-amerikaiak, mert franczia szőllészek francziaországi szőllőfajokat kereszteztek amerikai szőllőkkel s ezeknek a mesterségesen termékenyített szőllőszemeknek a magvaiból kelt szőllők nem is nevezhetők másként. A valóságos amerikai szőllők közt 1-ső a Ripária, 2-ik a Rupesztrisz. 3-ik a Berlandieri. A Ripária ma már csak két fajtában van elterjedve, az egyik a Ripária gloár dö Monpellyé, melyet nálunk Portalisz-nak neveznek, a másik á Ripária grán glábre. Ez a második a szárazságot jobban tűri, mint az első. A Rupesztrisz három fajtában terjedt el; első a Rupesztrisz Ganzen, a második Rnpesztrisz Martin, a harmadik Rupesztrisz dü Lo. Ezen harmadikat nálunk Montikolának nevezik, de rosszul. A Berlandieri öt fajtában terjedt el; első: a Berlandieri Reszezsié nro. 1. A második : a Berlandieri Beszezsió nro. 2. A harmadik: a Berlandieri Denyier, a negyedik : a Berlandieri dö Lafon nro. 9 Az ötödik ; a Berlandieri Mazad. Az ameriko-amerikaiak kétfélék : az elsők olyanok, melyek már Amerikából kerültek Európába és bizonyosan a természet által kereszteződött két amerikai fajból állottak elő. Ezek : a Ivlinton, Tájlor, Zsáké, Szolonisz, Viaila stb. A másodikfélék olyanok, melyeket franczia szőllészek mesterségesen állítottak elő, még pedig azért, hogy két amerikai alanyfajtának különböző jó tulajdonságait egy fajtában egyesítsék. Ilyenek : a Ripária X Rupesztriszek, Berlandieri X Ripáriák, a Szólonisz X Ripáriák, a Montikola X Ripáriák. A Berlandieri X Ripária. Bupesztrisz X Berlandieri. Szolonisz X Riparia Montikola X Ripária. Kordifólia X Rupesztrisz. A frankó-amerikaiak amerikai és európai fajok keresztezéséből származnak. Franczia tudós szőllészek, akik tisztában voltak azzal, hogy az amerikai szőllők nagyon távoli rokonai az európaiaknak és ha ideig-óráig dajkálják is a rájok ótott európai fajokat, a kettőjök között lévő élettani különbözőség a tartós szövetségnek eleve útját állja. Ez be is következett, mert az ótott szőllő növésében visz- szaesik és néha lassan, néha azonnal hal el, amint az anya — az alany nem kap elegendő táplálékot a földből, vagy amint az ótás a legkisebb mértékben is megvan akasztva az anyában raktározott táplálék átvételében. A keresztezés — mesterséges termékenyítés — által tehát igyekeztek olyan alanyfajokat létesíteni, melyekben az európai vér az európai ótást a közelebbi rokonság révén megfelelőbben táplálja, migaz amerikai vér a filokszérától óvja meg. Ezek a férfiak nemcsak nemzetöknek lettek jótevői, hanem az egész emberiségnek és azért az egész világ háláját érdemlik. Illő, hogy ezeknek legalább a nevöket ismerjük s azért néhánynak a nevét megemlítem. Viala tanár volt az, akit a franczia földmivelésügyi miniszter Amerikába küldött azért, hogy ott a helyszínen tanulmányozza az alanyfajok talaj- és égalji viszonyait és kutasa fel ama fajokat, melyeken a szőllőfelujitás lehető legyen. Couderc (oiv. Kuderk). Ganzin (olv. Ganzen), Millardet (olv. Milyardé) az első franczia szőllészeti tanintézet tanárai; Castel (olv. Kasztéi), Malafosse, (olv. Malafosz), Mourvédre (olv. Murveder), Grasset (olv. Graszszé), Prosper Gervais (olv. Proszpé, Zservé) és még számosán azok, akik a mesterséges termékenyítés által igyekeztek olyan alanyfajokat létesíteni, mint fentebb írtam. Kitartó munkájokat — Isten áldása — siker koronázza, mert csakugyan sikerült olyan fajokat fétrehozniok, melyek a kigondolt tulajdonságokkal bírnak. Ezen férfiak óriási munkáját elgondolhatjuk ha az elvetett magvakból néhány ezer tőt kaptak ezeket fölnevelték, azután különböző talajokba ültették, elszaporitották és azokba ótást csináltak, ezeket az otásokat szinten különböző helyeken, különböző talajokba ültették, később a növekedést, a filokszerának ellenállóságot, a terméshozamot, annak megnövelését, érlelését jegyezték fel; azután párhuzamot vontak egyik-másik faj közt és úgy télték meg, melyik milyen talajba való. Nálunk — Gyulán — a szűkkeblüség nem engedi, hogy faiskolánkat olyan terjedelművé tegyük, hogy abból a városi lakosság elláthassa magát gyümölcsfákkal. Hátha még a francziaországi példa után kísérleti telepeket kérnénk községeinktől? A pokolba kívánnának bennünket — akik hajlandók volnánk kísérletezni — szőllöstől, gyümölcsfástól! Pedig itt van az ideje annak, hogy a jó példát mi is kövessük. Jövedelmeink föllendülése és állandósítása következik belőle. De hát nehéz a vakoknak a világosságról beszélni. A frankó-amerikai alanyfajták legjelesbjeit csak akkor sorolom elő, amikor a pécsi vinczellériskola derék és tudós igazgatójának Szilágyi Jánosnak, továbbá Teleki Zsigmond, pécsi szőllőbirtokosnak megfigyeléseit, tanulmányozásait a mi viszonyaink közé illő és talajunknak megfelelő fajokon ismertetem. Domonkos János. Törvényszéki csarnok. Kinevezés. A nagyváradi kir. Ítélőtábla elnöke, Dr. Vangyel Sziláid orosházi lakos*, a gyulai kir. törvényszékhez joggyakornokká nevezte ki. Heti bünkrónika Nagy Lajos mezőberényi lakos a feleségével együtt Száraz János szintén mezőberényi lakos lakói voltak. A háziúrnak megtetszett a szemre való menyecske s miután fiatal volt, szive lángra lobbant. Érzelmeinek kifejezést is adott, de egyszer csak a férj észrevett valamit és ekkor nejével együtt elköltözött a Száraz János házából. Nagy Lajos ez év márczius havában a Balogh István korcsmájában mulatott s — Isten tudja mi miatt érzett bujában — ivott. Ivott sokat, egész addig, hogy már alig tudott valamit magáról. Egy érzés uralkodott rajta csak : a féltékenység. Ez vezette lépteit a Száraz János házáig; hátha ott van a felesége! Bebocsáttatást kért, de eredménytelenül. Majd döngetni kezdte az ajtót, az egyszerre csak kinyílt s kilépett rajta Száraz János. A mint meglátta őt Nagy Lajos, botjával abban a pillanatban megütötte, de Száraz János sem volt rest és fejszével vágott vissza úgy, hogy a féltékeny férjet azonnal elöntötte a vér. Száraz János súlyos testi sértés büntette, Nagy Lajos magánlaksértés bűntettének kísérlete és könnyű testi sértés vétsége miatt került a törvényszék elé. Nagy Lajost a törvényszék öntudatlan részegsége miatt felmentette. Száraz Jánost nem érhette utói a büntetés, mert megszökött. Nyomozó levél van ellene kibocsájtva, Jogerősen befejeztetett végre a Tottál Sándor volt füzesgyarmati postamester ügye is. A nevezett postamester
