Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-12-08 / 49. szám
2 BÉKÉS 1907. deczember 8. Béké&vármegye törvényhatósági bizottsága, vagy legalább is annak túlnyomó többsége, úgy választott mint virilis tagjaiban — ez idő szerint még — hála Istennek! feladata magaslatán álló, nemes gondolkodású, higgadt és komoly emberekből áll, akikre a legkisebb aggály nélkül ruházható át a vármegye önkormányzatának legnagyobb, legszebb joga: tisztviselőinek megválasztása s egyben választott tisztviselőinek sorsa is. A tisztviselők sorsát illetőleg, azt sokkal nyu- godtabban bizzuk ő reájuk, mint a hatalom mindenkori kezelőire. Meg vagyunk ugyanis győződve róla, hogy a küszöbön álló restaurátió nem fog egyetlen tisztviselőt sem állásától, kenyerétől megfosztani; meg vagyunk győződve róla, hogy Békésvármegye törvényhatósági bizottsága, mint évtizedek óta, ezúttal is fényes bizonyítékot fog adni róla, hogy az önkormányzati s a választási jog, ellentétben azzal, amit az államositók vallanak, nem veszedelme hanem épen legfőbb biztosítéka a tisztviselők jogos érdekeinek, jogos érdekei megóvásának, minden netaláni politikai, egyéni vagy családi gyűlölködéssel és esetleg kibuktatási törekvésekkel szemben. Békésvármegye derék tisztviselői kara tehát teljes bizalommal tekinthet a restau- raczió elé. Bizalommal annyival is inkább,1 mert úgy tudjuk, hogy érdek és hiúság eldobása mellett, mint a múltban is helyesen történt, ezúttal is solidaritás áll fenn a tisztviselők körében: tisztviselötárs ellen annak tényleges állására s helyére nem 'pályázni. A tisztviselői karnak eme elhatározását nagyrabecsüléssel honoráljuk és nagyrabe- •csüli a vármegye törvényhatósági bizottságának minden jóérzésü tagján kivül Békésvármegye intelligencziája s higgadtan gondolkodó józan közönsége. Néhány őszinte szó a törvényhatósági bizottság tagjaihoz! Békésvármegyében a tisztujitás előtt a hangulat általában véve csendes és nyugodt, csupán a szeghalmi járás főszolgabirája : Csánki Jenő ur ellen indult meg egy kis gyenge mozgalom, amely a tisztujitás alkalmával a szeghalmi főszolgabírói állás betöltésénél esetleg személyváltozást óhajt létrehozni. Miután vármegyénk jó hirneve, az egész tisztikar kiválósága, minden tagjának magas műveltsége és képzettsége, lankadatlan munkássága és egyedül a közérdek, a közjó előmozdítására irányuló önzetlen, nemes törekvése méltán megkívánja, hogy a tiszt- ujitást semmiféle ízetlenség meg ne zavarja : nekünk, a szeghalmi járás megyebizottsági tagjainák — akik Csánki JeDŐ főszolgabíró ur működését és érdemeit közelebbről ismerjük s az említett mozgalomtól távol állunk — ezen mozgalommal szemben kötelességünk állást foglalni és kijelenteni, hogy az említett mozgalomhoz nem csatlakozunk; meggyőződésünk szerint Csánki Jenő főszolgabíró urat a támadások méltatlanul érték, iránta teljes és őszinte bizalommal viseltetünk; őt a választásnál lelkiismeretes hűséggel támogatni fogjuk és abban a reményben, hogy ezen nehány őszinte szóból a törvényhatósági bizottság a következtetést levonja és a szeghalmi járás többségének akaratát érvényre fogja emelni, vagyunk Szeghalom és a járásban, 1907. deczember 1. kiváló tisztelettel: Gróf Blanckensteiu Pál Borsóthy Géza Dr. Chrisztó Pál Nagy Á. Imre Czeglédi Ferencz Fejér László Mező Sándor Tóth Zsigmond Kállai József Gváni Zsigmond Kovács Gyula Erdős István Ifj. Soós István V. Nagy Gergely B. Nagy János Basch Simon H. Kis Ferencz Jakabffy Jenő Izsák Jakab Jakabffy Ignácz Deutsch Arthur Vakarcs János Péter András Sebők Ferencz Nagy József H. Tóth Imre Bácsi Dániel Homoki F. Lajos Tardy Lajos Gyulai József Marbás András Csóti József Reck Géza T a n ii g y. Tanítói kinevezés. A gyulavárii állami elemi népiskolánál újonnan szervezett harmadik tanító állásra a vallás- és közoktatásügyi miniszter Bagoly Géza feketegyarmati rektort — Bagoly Perencz gyulavárii tanítónak a fiát — nevezte ki. Hírek. Főispán és megyei tisztujitás. Lapunk zárta után vesszük a hirt, hogy gróf Andrássy Gyula belügyminiszter tegnap késő délutáni órákban távbeszélő utján értesítette Ambrus Sándor alispánt, hogy Békésvármegye főispánjának kinevezése hétfőn, folyó hó 9-én történik meg ; a megyei tisztujitást ennek következtében a belügyminiszter deczember 30-ára javasolja kitűzni. A főispán személyére nézve a telefon természetesen semminemű felvilágosítást nem ád, és igy eddigi elvi álláspontunkhoz következetesen mi sem bo- csájtkozunk jóslásba. Wlegyegyülós. A folyó hóban megtartandó megyegyülés nemcsak az annak során megejtendő általános tisztujitás szempontjából — melyről más helyen részletesebben megemlékezünk — hanem azért is kezdi magára ölteni a legnagyobb érdekesség jellegét, mert a vármegyének ma sincsen kinevezett főispánja s igy az a kijelölő választmány máig is vezető nélkül van, aki pedig a tisztviselői állások betöltése során azokra a kijelölés fontos jogát gyakorolja. Azt, hogy miért késik ennyire a kinevezés, a legmélyebb titok fedi. E tekintetben nemcsak mi, a közönség informálására rendelt orgánumok, de velünk együtt az illetékes és legilletékesebb körök is teljes tájékozatlanságban leledzenek semmi támpont nincs arra, hogy a következtetések legszerényebbjét is megkoczkáz- tathatnánk mi istenadta vidékiek, a kik pedig első sorban vagyunk érdekelve a kinevezés által. Megnyugtathatjuk azonban az illetékes magas tényezőket, hogy a kinevezést a magunk szepontjából ma sem várjuk olyan türelmetlenül, mint ahogy ezt ők gondolják. Elvárnánk mi erre akár évekig is, anélkül, hogy ezt megsinylenők. Ámde ha a köz érdekeit, vagyis a tisztujitással kapcsolatos kérdéseket tekintjük, akkor megállapíthatjuk, hogy ha a tisztújító közgyűlésre főispánt akarnak kiküldeni, már-már elkéstek. Ha ugyanis 21-én akarjuk tartani az általános választásokat, akkor 8 nappal előzőleg a választó gyűlést egybehívó felhívást ki kell bocsátani. Yiszont az is tény, hogy az installáló közgyűlésnek a formaságok szempontjából hasonló előfeltételei vannak. Ilyenformán tehát megtörténik majd az, hogy az installálást a 21-iki rendes közgyűlés póttárgysorozatába kell felvenni, a hova tudniillik a közgyűlést megelőző 48 óráig beérkező ügyek mindig felvehetők és törvónyszerint a rendes közgyűlés által még tárgyalhatok. Ebben az esetben azonban feltétlen bizonyosra vehető, hogy az általános tisztujitásra rendkívüli közgyűlés egybebizonyítványt állított ki erről a rendes, derék emberről : — A hivatalt nem sajnálom, de a Miska huszárt igen . . . Annál különb cselédem nem egy hamar lesz. A volt huszár rá is szolgált erre a dicséretre. Eleven mintaképe volt az okos, szolgálatkész cselédnek. Mintha Talleyrandtól tanulta volna, óvakodott minden túlbuzgóságtól. Soha nem sietett, de soha nem késett el. Okos, barna szeme mindig egykedvűen mosolygott, mint akit senki és semmi nem tud kihozni a sodrából Világosan látott és nyugodtan ítélt. Nem hamar- kodott és nem mulasztott el semmit. Halasy derűs arczczal nyújtott kezet egykori huszárjának. — Ejnye Miska, de elszármaztál, van már tizennégy esztendeje, hogy nem láttalak, de sokszor voltál eszembe ! Trebe Mihály, ez volt a huszár neve, röviden elmondotta, hogy megnősült, 'özvegy asz- szonyt vett el, módosat, aztán, hála Istennek, van mit aprítani a tejbe. — Az ősszel megint hazakerültünk, megvettem az egyik téglaégetőt, a Csernák-félét, most ott vesződöm. Aztán megkérdezte: — Hát tekintetes ur hová igyekszik ? — A postára, egy kis pénzt hozok el. — Én meg küldök, a mostoha fiam, könyvkötő az istenadta, valami uj masinát vásárolt, hát küldök neki kétszáz forintot, hogy ne legyen szükiben. dulatos gyermeket, ki jómódban nevelkedett, s huszonegy éves korában nem akart, nem tudott más életviszonyokat megszokni. De ez állapot nem sokáig tartott. Nagy, meglepő fordulat következett. A városi agarász- egyesület valami nyári mulatságot rendezett s Mariska kierőszakolta, hogy arra elmenjenek. — Csak azért is, — mondotta daczosan. Azon a nyári mulatságon eldőlt Mariska sorsa. Kedvezőbben, előnyösebben, mint ahogy hinni, remélni merte volna. Gábor Ottó báró, kinek azon a vidéken nagy birtoka volt, beleszeretett Mariskába. Szilajsága, kacérsága, kecses bajadéri táncza úgy meghódította a negyvenéves, nagyraüveltségíi férfiút, hogy hajnaltájt szerelmet vallott, s másnap pont délben megkérte a kezét. Dispenznczióval esküdtek, mert a bárót éppen egy héttel előbb nevezték ki Teheránba követségi tanácsosnak. Az elutazás napján a fiatal báróné félre vonult Juliskával, s a következőt mondotta : — Édes Juliskám, az uram megkért valamire. Nagyon jó lágyszívű ember . . . igazán gavallér, ami több, mint báró . . . ő minden hónapban a te czimedre százötven forintot fog küldeni . . . tudod, az apuska részére ... de nem akarja az ő nevére czimezni . . . tudod gyöngédségből . . . Juliska, te okos leány vagy, százszor okosabb, mint én, te nem fogod visszautasítani... tudod, én is könnyebb szívvel távozom, ha tudom, hogy az apuska ... Tuliska ajkába harapott. i — Elfogadom, — mondotta alig hallhatóan. A pénz, a százötven forint, pontosan érkezett, de bárha azokhoz a viszonyokhoz képest, amelyek közt Halasy a leányával élt, tekintélyes összeget képezett, örömet nem tudott szerezni. Mikor a levélhordó meghozta az utalványt, Halasy önkénytelenül lesütötte szemét, s Juliska is csak loppal mert apjára nézni. Egyiknek sem ízlett a kegyelemküldemény, de minda kettő titkolta a másik kedvéért. Úgy ahogy jött a takarékpénztárba tették. Halasy azt gondolta, hogy jó lesz hozománynak Juliska részére, Juliska azzal vigasztalódott, hogy jó lesz az apának öreg napjaira. A következő esztendőben kemény hideg tél következett. Halasy erősen beburkolódzott asztra- kán prémes kabátjába, mikor az utalvánnyal a postára ment február elsején. A hó élesen csikorgóit a lába alatt, mikor az oldalutczák egyikéből egy köpczös, pödrött bajszu alak kék dolmányban hangosan köszöntötte : — Jó napot, tekintetes uram, de régen nem láttam. Aztán parasztőszinteséggel, mely gorombaságnak is beválik, sietve hozzátette: — Meg is fakult azótátul . . . Halasy mord vonásai megenyhültek mikor ráismert a köpczös emberre. — Nin;, te vagy Mihály . . . Ez a Mihály főszolgabíró korában huszárja volt. Mikor megvált a főszolgabiróságtól, ilyen
