Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-24 / 47. szám
47-ik szám. XXXIX. évfolyam. —p-----------------------------Gyula, 1907. november 24. Előfizetési árak: Egész évre ............... 10 K — f Fé l évre......................... 5 K — f Évnegyedre.................. 2 K 50 f Hi rdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. TÁRSADALMI ES KOZOAZDASZATI HETILAP. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Gyula városa költségelőirányzata. Gyula városa jövő évi költségelőirányzata, amint azt lapunk múlt heti számában kommentár nélkül leközöltük, a megtestesült vigasztalanságban mutatja be a város tarthatatlanul súlyos anyagi helyzetét. A költségvetés szerint ugyanis az 1908-ik esztendőben újra 100 perczenten felüli községi adónk lesz, még pedig a legkedvezőbb viszonyokat véve kiindulási pontul; akkor tudniillik, ha a kiadások tételébe „előre nem láthatók“ czimón felvett 5000 korona, a jövő év folyamán felmerülő és ezidő szerint előre nem látott szükségletet tényleg fedezni fogná s pótköltségvetés előterjesztésének szüksége nem is merülne fel. A múltat véve például, ilyen eshetőséget alig vehetünk kombináczióba; sőt erős bennünk az aggodalom, hogy a költségvetés, a 100 perczentes pótadó mellett is, úgy bevételi mint kiadási tételeiben egyaránt inkább vérmes mint reális ; nevezetesen a bevételek aligha az előirányzaton alul nem fognak maradni, de ha tényleg befolynának is, a kiadások az előirányzatot minden valószínűség mellett a jövőben is tulfogják szárnyalni. Eme aggodalmunk előrebocsátása mellett helyezkedjünk bár arra az álláspontra, hogy a költségvetés teljesen reális volna és az év folyamán pótköltségvetés előterjesztésének kényszerűsége nem is merülne fel, az már minden kétségen felül áll, hogy a 100 perczenten felüli községi pótadó Gyulán a mostani szervezet és annak elutasithatlan szükségletei mellett nem kivételes tünet, hanem olyan állandó dolog, amin normális eszközökkel változtam, segíteni, lehetetlenség. Már több Ízben elmondottuk és most is elismerjük, hogy a város gazdálkodási mód szerére egy és más dologban ráfér a bírálat. A városi képviselő urak a költségvetés tárgyalása során úgy a bevételi, mint a kiadási tételek között rendszerint egy-egy kisebb összegnél — amelynek cziménél olykor-oly kor érdekelve is vannak — megkísérlik kimutatni, hogy vagy a bevételi előirányzat kicsi, vagy a kiadás szerintük nincsen indokolva. És ha olcsó hatásokra áhítoznánk talán magunk is fedezhetnénk fel a számok tömkelegében olyan tételeket, amelyeket kritika tárgyává tehetnénk; de úgy a mi mint a képviselő urak kifogásai, ha egytől- egyig figyelembe jönnének is, sokat mondunk ha a költségvetési mérleget annyiban javítanák, hogy a 100 perczentes pótadó — min dig szem előtt tartva a mostani rendezett tanácsú szervezetet és annak elháríthatatlan követelményeit — a legkedvezőbb esetben két-három perczenttel csökkenne. Akárhogyan forgassuk, kutassuk és ta nulmányozzuk tehát a költségvetést, resigná czióval be kell ösmernünk, hogy az adott helyzetben, sem a bevételek fokozása, sem a kiadások, ebből kifolyólag tehát a 100 perczentes pótadó számbavehető csökkentésére nézve alkalmas módot megjelölni a legjobb akarat mellett sem tudunk. Hangsúlyozzuk, hogy az „adott helyzet“ az, amiért ilyen módot nem tudunk. Miután pedig, habár keservesen esett is, az még valahogyan eltűrhető, hogy Gyula városában különben is aránytalan magas államadó mellett valamelyik esztendőben kivételesen 100 perczenten felüli községi pótadó vettessék ki a közönségre, de az már nem csak tűrhetetlen, hanem ha tűrnék is, elviselhetlen dolog, hogy a 100 perczentes és azon fölüli községi pótadó állandósuljon, aminthogy annak a mostani szervezet szerint szükségszerűen és kikerülhetlenül állandósulnia kellene : a mi nézetünk szerint a képviselőtestületre a költségvetés tárgyalása alkalmával nem az a feladat vár, hogy mint rendszerint történni szokott, a faiskolai helyes vagy helytelen gazdálkodás, vagy egyes csőszilletmények jogos vagy jogtalansága körül induljanak és merüljenek ki a felszólalások és a viták, hanem igen is az a feladat és az a kötelesség vár a képviselő urakra, hogy a költségvetés kiadási tételei közül kutassa ki azokat az összegeket, amelyek nem az ön- kormányzati jog és kötelességek teljesitósére, hanem általános állami természetű adminisztra- czionalis czélokra vannak előirányozva és eme kiadások fedezetét kérje a kormánytól, kérje ha kell magától a törvényhozástól. Wekerle Sándor pénzügyminiszter, a jövő évi állami költségvetés előterjesztése alkalmából mondott beszédében számos reménynek és óhajnak szegte szárnyát, amidőn kijelentette, hogy az állami fokozódó szükségetek miatt nem válthatja be azt az Ígéretet, hogy akár az állami adók valamely nemét akár a bor- és husfogyasztási adót háztartási jövedelemül a községeknek átengedje. Ugyanekkor azonban azt is kijelentette, hogy nem zárkózik el az elől, hogy az állam anyagi segedelemben részesítse azokat a községeket, amelyek községi pótadóval túl vannak tériéivé. Gyula városa, fájdalom ! a pótadóva __________________________________________1 Cs igorinokról, Maróczyakról hosszú tudósításokat hoz, mintha egy világháború dúlna valahol, sőt maholnap már a komplikáltabb kalabriász-part- hiek is megbeszélteinek a lapokban, de a kiváló irói elmék egy, vagy több évi vajúdásainak gyümölcsei alig tarthatnak számot említésre. A lapok azt mondhatnák erre: „Mi végre is arról Írunk, amiről a közönség olvasni akar.“ Hiszen persze persze, de nekem azért panaszkodnom kell a következő esztendőben is s most már azokat az „átdolgozókat“ szidom össze, kik a regényeinkből színdarabokat csinálnak s ezáltal az egyik genre fölfalja a másikat. Kannibali dolog ez, tisztelt urak s disgustálja a közönséget szivéhez nőtt kedvencz olvasmányai iránt. Áldatlan művelet, mert a kecske se lakik jól és a káposzta se marad meg érintetlen. Az ördög találna ki minden évben a'kal- mas textust. Megcsipkedem hát változatosságból az írókat is, miért nem Írnak nemzeti irányban és nemzeti zamattal? Ők pedig azt felelik, vagy felelhetnék: — Helyes, de mutassa meg az ur előbb azt a nemzetet, amelyiknek írjunk? Mert ennek, aki TAB a Gondolatok. Mi hát az ember ? Parányi porszem, Melyet a sors Kényére űz tova. Lelkében mégis Izzó szenvedélyek, Egy-egy világ Rommá lett halmaza. És e romokban Nem honol a béke, A fájdalom lelt Állandó tanyát. Kiűzve onnan Minden egyéb érzést, Önzőn üli Gyászos diadalát. Ám fönt az Isten! Ott a menny kékjében, Megelégli majd Az ádáz tusát, A fájdalom elnémul Egy szavára, S a szenvedőnek Jobbján — helyet ád. Dr. Godán Ferenczné. Iróls és oIttslsóIs.*) Valaha a Fáy András fóthi szőlőjében gyűl tek össze minden ősszel egyszer az Írók, ahol patriarchális vidámság uralkodott s egy öreg hordót mindig csapra ütött a gazda; most is van még egy hely, ahol összejövünk évenkint, csakhogy a csapra ütött hordó tüzes nedve helyett csak én eresztek meg egy kis melancho likus panaszkodást. Egyszer az a gravamen, hogy a kormány- semmit sem tesz az irodalom emelésére. Ámbár nem tudnám megmondani, mit tehess}n, mert nem olyan könnyű azt emelni, mint a kvótát. A másik évben a sajtót hibáztatom, hogy nem referál a könyvekről. Sületlen fráterek el- potyogtatott megjegyzéseire (ha a sületlen fráterek képviselők) hasábjai vannak. A sakkozó *) Almanach az 1908. évre. Szerkeszti Mikszáth Kálmán. Egyetemes Regénytár, XXIV. évfolyam 4—5. kötete. Singer és Wolfner kiadása. Ára diszkötésban 2 korona. Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofulozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Koche1* eredeti cnomagoiáet. F. Hoffmui'L« Roehe & Co. Basel (Svájc) 99 Roehe“ «Kapható orvoti rondOetre a gyógyszerUra& ban. — Ara üvegen kiút 4.— karóvm* üLia.p'U.nlr m.a.1 száma, S olclal.
