Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-10 / 45. szám
XXXIX. évfolyam. T T Gyula, 1907. november 10. 45-ik szám. . Előfizetési árak: Egész évre ................. 10 K — f Fé l évre............................ 5 K — f Évnegyedre..................... 2 K 50 f Hi rdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. Egyes szám ára 20 fillér. TÁRSADALMI ÉS KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendök. Kéziratok nem adatnak vissza. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Nehéz idők. „Megnehezült az idők viharos járása fölöttünk.“ Bizony megnehezült. Ami pedig az „időt“ illeti, az a tulaj- donkópeni bajunk, hogy az atninő gyönyörű, ép olyan kétségbeejtően rossz is. Kis területekre terjedő néhány pásztás, kevés esőt leszámítva, aratás óta nem volt számbavehető nagyobb csapadék az egész vármegyében, sőt az egész alföldön. Az a kis eső is, amely október elején lehullott, jobb ha elmaradt volna, mert áldás helyett még fokozta, még gyarapította a bajt. Az eső előtt elvetett őszi búzát ugyanis csirába kergette s a csírázásnak indult vetést a rákövetkező hőség, szárazság és a szárazság következtében rendkívül megszaporodott férgek csaknem teljesen kipusztitották. A gazdaközönség tanácstalanul, szorongva kíséri a végzetes időjárást, amely a jövő esztendei búzatermés kilátásait már kora ősszel tönkre silányitja. A búzának rohamos emelkedése, értékesíthető készlet hiányában, nemzetgazdasági előny helyett tulajdonképen ka- tasztrófaszerü csapás, mert a minden vonalon uralgó s folyton fokozódó drágaság immár átterjedt a pénzzel beszerzendő vetőmagra s a mindennapi kenyérre is. A szárazságnak nem kevésbé végzetszerü következménye a takarmányinség. Ennek tulajdonítandó a lábas jószágok árának hanyatlása is, ami ennek következtében ép oly kevéssé örvendetes, mint amennyire nem örvendetes a búzaárak emelkedése sem. A kisebb gazdák legnagyobb része a legprimitívebb gazdálkodáshoz nélkülözhetlenül szükséges jószágain is kénytelen takarmány hiánya folytán túladni. A mezőgazdaságra súlyosodó sok baj között bizonyára ez a legnagyobb, a legvégzetesebb csapás. A lábas jószág és különösen a szarvasmarhatartás és tenyésztés kényszerű redukcziója ugyanis évekre visszaveti a mostani tarthatlan gazdálkodási rendszerrel való szakítás követelményeként a belterjesebb gazdálkodásra való áttéréshez fűződő reményeket. A szárazságról pedig már nem is beszélhetünk úgy mint „abnormis“ dologról. Hiszen idestova egész évtizede lesz, amióta nem volt a vármegyében, de az egész alföldön sem any- nyi eső, amennyit egyetlen egyszer is megso- kalhattunk volna. Amennyi részvéttel a katasztrófák áldozatai iránt, már-már ugyanannyi irigységgel olvassuk a franczia-, spanyol- és olaszországi felhőszakadásokról és árvizekről szóló híreket, miért nem jut ez óriási esőzésekből megfelelő rész a szárazságtól pusztulásnak induló szegény földrészünkre is ? Rossz esztendő' után szomorú kilátások újabb rossz gazdasági évre. A mezőgazdaság válsága okozza a kereskedelem^ az ipar és a szellemi foglalkozásból élő úgynevezett la- teiner osztály válságát is; a válságok veszélyét fokozzák az élelmi s a legnélkülözhet- lenebb ipari czikkekben uralgó s folyton fokozódó drágaságon kívül a vigasztalan hitelviszonyok is. Idestova nemcsak magas, hanem uzsorakamat mellett is alig lehet pénzt kapni. A sztrájkok és bojkottok is maholnap meddőkké s tárgytalanokká válnak, hiszen a vállalkozási kedvet és képességet nélkülük is meghiúsítja s tönkreteszi a tőke s hitel hiánya. És ami a legkeservesebb : semmi remény, semmi kilátás, hogy a esőstől reánk zúduló bajokat csupán átmenetieknek tartsuk ; sehol egy bár halvány reménysugár is, hogy a bajok jóra forduljanak. Olyan lejtőn állunk, amelyen mindig csak lejebb-lejebb sülyedünkí a tegnapi nap bajait fokozza a ma, a maiét fokozza a holnapi nap. „Megnehezült az idők viharos járása fölöttünk.“ TÁRÓ Z A, Levélhulláskor. A krizantém borzas, fehér virága Már álmodik . . . gyönyörtől ég, remeg: Kelyhén a hold sugárzó koronája, S ezüst harmatcseppek tündöklenek . . . Az őszi éjszakának titka, csendje Halkan, szelíden borul a szivemre, Mint egy csodaszép hervadó virág . . . S mig eltelik a lelkem igézettel, Befödnek sáppadt, hulló levelekkel Az októberi aranysárga fák! . . . És eltűnődöm a nagy problémáról, Mit annyi elme hasztalan kutat: Miért pereg le a levél az ágról, Mi hervasztja el a virágokat ? . . , S fejem fölött a véghetetlen űrben Kékes világgal, nagy sugaras Ívben Mitől futnak alá a csillagok ? . . . Mért egy a vége a földnek, az égnek, Minden babérnak, minden dicsőségnek, Mi földi halánték körül ragyog!? . . . S e nagy titok homályát bontva, fejtve, A lelkem csüggedés bénítja meg ! Hitem fényes keresztjét porba ejtve, Agyam lázongva vergődik, remeg . . . S azt a nagy átkot — földi létünk bérét — Mely vámpírként szomjazza szivem vérét, Mind hasztalan kerülöm, kergetem: Ha félrelibben sötét, lomha szárnynyal, A másik perezben még feketébb árnynyal, Még nagyobb sulylyal fekszik lelkemen! . . Igen ! Hiába a küzdés, az élet: A végeredmény mindig egy, csak egy . . . Páradt tekintetem bármerre téved, Minden kis ösvény temetőbe megy! Fetrenghetünk, mint Jób, nyomorba, porba, Kevélykedhetünk trónuson, biborba, Rázhatjuk ökleinket ég fele : Ha int a vég, ha betellett a serleg, Tobzódás, jajkiáltás elpihennek. És ránk borul az éjjek éjjele! . . . . . . S amig emészt a lelkem háborgása, Mely hitet, nyugodalmat felkavar, lm megtörik a lidérczek varázsa, Hátam mögött megzörren az avar! S az októberi lassú hervadásban Te állsz előttem fényben, ragyogásban, Lenge ruhádon holdsugár remeg, És álmában, fejünk fölött az ágon, Valami édes, titkolt boldogságon Egy kis madár halkan fölcsicsereg! . . . Egymásra nézünk szótalan gyönyörrel, S e percztől újra a régi vagyok ! A szemed fénylik, telve lánggal, hővel, A titkok titka ott ég, ott ragyog ! . . . A tiikok titka: hogy itt a világon Minden csak látszat és minden csak álom! Hazug a múlt, jövendő és jelen! Csak egy állandó — s a világok rendje, És minden élet ezért van teremtve : Az üdvözítő, örök szerelem ! Székely Sándor. Gábor bácsi esete. Irta: Péczely József. A télire öt öl fát hozattam. Hiába, már ez is több kell, mint azelőtt. Még a hideg is év* ről-évre jobban zsarolja az embert. Pénzesebb a fa, a hozatala is fölment; de még a vágatása is. — Derága az élet, — mondta Gábor bácsi, mikor a szemlét megejtette, — nem vághatom alább. Igaz — tette hozzá — hogy a munka egy, de az élet nyomósabb. Megadtam neki az öt koronát. Másnap már javában rángatta a fűrészt Gábor bácsi, mire felkeltem. — Jó reggelt! — köszöntém. — Aggyon isten ! S az öreg leeresztő csendesen a fűrészt, hogy megbillenthesse azt a sok szép viharos időket látott zsíros pörge kalapot, melynek keskeny karimáját bizony nem fogdosásra szabta az a fránya kalapos, hanem csak úgy az ujjal való megbökdösésre. Egy tuskót távolabb gurítottam a rakástól s ráültem. Sirofín •EmeB ar étvágyat és a testsúlyt, megszünteti a köhögést, váladékot, éjjeli Izzadást Tüdőbetegségek, hurutok, szamárköhögés, skrofüiozis, influenza ellen számtalan tanár és orvos által naponta ajánlva. Minthogy értéktelen utánzatokat is kínálnak, kérjen mindenkor „Roche“ eredeti csomagolást. F. Hoffmann-La Roche & Co. Basel (Svájc) ßß Roehe“ Kapható orvosi rendeletre a gyógyszertárak» bau. — Ara livegenkint 4-— korona. XjSip'U.n.ls: mai száma, ÍO old.al„
