Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-11-03 / 44. szám
2 BÉKÉS 1907. november 3. házosztályadót fizettek eddig és fognak ezután is fizetni, mint a gyulai háztulajdonosok, tisztán azért n^ert ők nagyközségi szervezetben vannak, míg a gyulaiak rendezett tanácsúak. Micsoda befolyása van a szervezet minőségének a ház értékére vagy jövedelmére ? A rendezett tanács fölötti czikk- sorozatunkban már kimutattuk ennek az igazságtalanságát. Akkor a rendezett tanács hívei abban reménykedtek, és megvalljuk magunk is azt hittük, hogy a községi vagy adóreform ezt a minden alap nélküli igazságtalanságot reparálni fogja. S ime fen- tartja jövőben is. — A házosztályadónak eme sérelmére felhivjuk Gyula városa képviselő testületének figyelmét. Talán nincs kizárva, hogyha a rendezett tanácsú városokat átiratilag felhívja eme sérelemre, a városok és azok országgyűlési képviselőinek együttes akcziója az adóreformnak ezt az indokolatlan és sérelmes intézkedését megtudná változtatni. A békésvármegyei közkórház 1906. évi igazgató jelentése. ni. Sok nehézséget okozott a segédorvosi állások betöltése, mert a segédorvosi személyzet gyakran változván, csaknem állandóan hirdetnünk kellett az üresedésben levő állásokat; pályázók azonban gyéren jelentkeztek. Az orvosképzés hiányát azt hiszem más vidéki kórházak is megérzik, s nagyon kívánatos volna, ha e téren mielőbb előnyös változás állana be, mert különben a betegek helyes ellátása igen nagy nehézségekbe fog ütközni. Orvos-gyakornokok is gyéren jelentkeztek s ezek legtöbbje egyúttal segédorvosi állást töltött be. A múlt évben a következők töltöttek hosszabb rövidebb időt mint gyakornokok az intézetben : Dr. Guttmann Lipót Dr. Szilvási Béla Dr. Csermák Béla Dr. Borozszky Bezső Dr. Góldner Hermann Dr. Stossmann Rezső Dr. Klein Zsigmond Dr. Mucsi Pál Dr. Gergufia Traján A régen készülő tüzőrségi telefon, mely közvetlenül köti össze az intézetet a városi tűzoltóság őrszobályával, deczember hóban végre elkészült, s most már csak az volna kívánatos, hogy sohase volna rá szükségünk. Egy református imaház létesítését kívánatosnak látván a kórházi bizottság, e czélra gyűjtést indítottunk meg, az év végéig azonban mindössze 705 korona 42 fillér folyt be, mely a régebben gyűjtött alaphoz csatoltatott, s most már összesen 1131 kor. 02 fillér áll rendelkezésre, mely összeg egyelőre takarékpénztárban kamatozik. Talán a tervezett építkezések kapcsán találunk oly megoldást, hogy e szerény összegen is tudunk megfelelő imaházról gondoskodni a protestáns felekezethez tartozó betegek részére. Fel kell még említenem, hogy dr. Fábry Sándor főispán, májusi beiktatása akalmával Kun Pál és Kaczvinczky János főorvosokat vármegyei tiszteletbeli főorvosokká nevezte ki. Márezius végén és április elején 14 nő, illetve 14 férfi nyugodt munkás beteget küldöttünk Dicső- szentmártonba, családi ápolásra. E betegek hiányát egész éven át megéreztük, aminthogy, azt hiszem minden intézet nehezen nélkülözi a helyi viszonyokkal mát ismerős, begyakorlott munkás elemet. Felemlítem végül, hogy módosított kórházi szabályrendeletünk október hóban leérkezett. A módosítások leglényegesebb része az, hogy a kórházi bizottság hivatalból való tagjai sorába felvétettek: a vármegyei főjegyző és a vármegyei tiszti főügyész. Megálapitja az uj szabályrendelet azt, hogy tiszti állások megüresedése esetén miféle minősítésekkel kell rendelkezni a folyamodónak ? Rendezi végül a szabályrendelet a régi kórházi alapítványok zavaros ügyét, megállapítván, hogy mely alapítványi ágyra ki küldhet beteget ? és mennyi időre a kórházba ? A kórház 1906. évi forgalmi adataira vonatkozólag a következőket jelenthetem : felvettünk összesen 4470 beteget, s a múlt évről visszamaradt 624 beteggel együttesen 5098 szenvedőt ápoltunk, ami minden esetre tekintélyes szám. Ezek közül a belgyógyászati osztályon 1782, a sebészetin 2257, az elmebeteg osztályon pegig 559 ápoltatott. A nem elmebajos 4539 ápoltból gyógyult: 2398 = 52'83°/o, javult: 1428 = 31'46%, gyógyulatlanul távozott: 273 = 6'01%, meghalt: 181 = 3• 99°/o, visszamaradt : 259 = 5-71%. Az 559 elmebeteg közül gyógyult: 21 = 3-76%, javult: 63 = 1 l*27°/o, gyógyulatlanul távozott: 37 = G'62%, meghalt: 60 = 10'73°/o, visszamaradt: 378 = 67-62°/o. Ápolási napjaink száma 238.031-re emelkedett, amelyek közül 2084 volt ingyenes (alapitványos), 235.948 fizetéses És pedig I. osztályú 750, II, osztályú 6831, III. osztályú 228.366. A fizető betegek napjai után (149 I. oszt. 6 k.-val 894 kor., 601 I. osztályú nap után 8 k.-val 4808 kor., 912 II. oszt. nap után 260 fillérrel 2380 kor. 40 fillér, 5912 II. oszt. nap után 3 k.-val 16.736 kor., 228.366 III. oszt nap után 162 fillérrel 369.952 kor. 92 fill.) összesen 395.780 kor. 32 fill, gyógydij illeti meg a kórházi pénztárt. Az összes ápolási napokból 137.251 esik az elmebetegekre, 62 211 a sebészeti osztály, 39.569 ápolási nap pedig a belgyógyászat betegeire. Legtöbb beteget ápoltunk márcziusban : 1167-et, legkevesebbet szeptemberben : 859-et. Legtöbb ápolási napunk volt márcziusban : 21.980 (ebből 10.187 kórházi és 11.791 elmebeteg), legkevesebb szeptemberben: 17614. Az átlagos napi beteglétszám az elmebeteg osztályon 376-3, a többi osztályokon 276.11, együttvéve 652.14. A beteglétszám legkisebb volt szeptember 12-én: 576, legnagyobb volt február 27-én: 753. Három hónapnál tovább 14 férfi és 20 nő, összesen 34 beteget ápoltunk, e számban az elmebetegek természetesen nincsenek befoglalva. Egy betegre átlagosan számítva 245-53 ápolás nap esik az elmebeteg osztályon, 22-2 a kórház többi osztályain. Az ápoltak száma 121-el az ápolási napok száma pedig 3699-el volt nagyobb, mint az előző évben. A műtétek száma 1256-ra emelkedett és 85-el volt több, mint a múlt évben. Az intézet mütőfő- orvosa által e jelentésben közölt beszámoló teljes felvilágosítást nyújt a felől, minő műtéteket minő eredménnyel végeztek a sebészeti osztályon ? Orvosi véleményt, illetve látleletet 21 esetben állítottunk ki a különböző hatóságok részére, rendőri bejelentéseink száma pedig 66 volt. Heveny fertőző bajost 39-et jelentettünk be az illetékes hatóságnál. Bonczolás összesen 12 esetben végeztetett. Vége. T a n ii g y. Kinevezés. A vallás- és közoktatásügyi m. kir. minisztérium az orosházi állami polgári leányiskolához kézimunka tanítónőnek Szerdahelyi Adrienne oki. polg. isk. tanítónőt nevezte ki. A dobozi tanitógyülés. (Még egyszer és utolszor.) Tekintetes szerkesztő ur! A békés-bánáti ref. egyházmegyei tanitó-tes- tület gyulai járásköre folyó hó 30-án Gyulán a ref. p.orvba.7. tnnácfitprmphpri rpnHlnvilii iilósf. fiarfntf: mplvpeszti a szivet, melynek nem tud hangot adni semmi más szerszám a világon, osak a furulya. Leheveredtem a fűbe, néztem a csillagos égboltot s könnyes szemmel hallgattam, mint hozza felém a lágy déli szellő a Misó nótáját: Lassacskán juhocskák Az utas’ mesgyéjén ; Öreg juhász vagyok, Nehezen járok én. Ezen a határon A jó kakuktnadár Nekem, juhocskáim, Nem sokáig szóll már. Misó eltűnt. * Akkor tudtam meg, hogy Pesten téglát hord, mikor a r indöri hirek között olvastam, hogy leesett az állványról s kórházba került. Meglátogattam. Csak csont és bőr volt már, A melle szárazon hörgött s köhögni is alig birt már. Lázban égő szeme hosszasan tapadt rám s remegve kérdezte : — Hogy van Pepi? Van gyermeke? Megnyugtattam, hogy Pepi egészséges, mint a makk s már két fia is van. Elfordult; a fejét a párnába temette s úgy sirt csendesen. Megnyugtattam szegényt. Pepi várja öt; nagyon szeretné látni. Jól esett neki a vigasztalás. Megígérte, hogy mihelyt felgyógyul, visszamegy falujába s kezébe veszi újból régi furulyáját. * ősz felé járt már az idő, mire haza kerültem a Kriván tövébe. De azért verőfényes, szép nyári napok jártak. A marha, juhállomány még kint volt a havasi legelőkön s csak vasárnap vetődött be egyik-másik pásztor, hogy a heti elemózsiát beszállítsa társainak. Alig fújtam ki az ut fáradalmait, kimentem az erdőbe s szinte megdöbbentem, mikor meghallottam a szomorú, bágyadt nótát: „Lassacskán juhocskák Az utas mesgyéjén . . “ Nem tudtam tovább menni egy lépést sem. Megbüvölt egészen a rég nem hallott juhásznóta. Egy kis csend s utánna újból egy másik, régi szerelmi dal zokog fel a furulyán ; „Mondd meg édes lelkem, Szerettél-e engem ? Ha szerettél engem, Mért hagytál el engem ?“ Nem bírtam ki tovább. Megragadtam Dezső karját : — Bárátotn, ki ez a furulyás ? Dezső szomorúan legyintett kezével.: — Egy fiatal, beteg juhász. Beleszeretett egy zsidó lányba, a ki férjhez ment az orra előtt. Elbujdokolt a szerelmes legény s most visszajött betegen, meghalni. — Hisz ez akkor Zaskvara Misó : — Ő szegény ! Lágyan, álmodozóan, elhalóan szólt a furulyaszó s egyszerre minden átmenet nélkül éles füttyentésbe fűlt. Egy fájdalmas, sóhajtásszerü füty s aztán csend, halálos csend. Mindkettőnkben elállt a lélegzet. A legelésző juhok felvetik fejüket s valami bánatos, gyermekes bégetéssel szaladtak ngy málnabokor felé. Oda törtet a két bojtárlegény is. Oda ér az egyik, keresztet vet magára s térdre borult a bokor mellett. A másik is azt teszi. Aztán hirtelen felállanak, kezükbe veszik baltájukat s mennek az erdőségnek. A tövises galagonya, ragadós szederbokor nem akadály ilyenkor. Lihegve törtetünk a bokor felé. . . . Ott fekszik előttünk szegény Misó. Be van hunyva a szeme, le van eresztve fáradtan a karja. A málnabokor sürü lombja árnyékba boritja arczát. Csendesen alszik, csak a szája szélén játszadozik keserű mosoly. Hosszan ki- nyujtózva a puha pázsiton s mellette egyetlen vigasztalója, furulyája. Még a halál sam választotta el őket. Jöttök a juhász gyerekek. Fiatal ágakat, lombos galyakat hoztak magukkal. Szépen megcsinálták az ágyat s ráfektették a szegény halottat. Tüszőjébe dugták furulyáját, letakarták szépen zöld galylyal. aztán letérdeltek két oldalt a lába mellé s elimádkozták a Miatyánkat. A juhok meg ott bégettek körülöttük. Ilyen volt a halvány Misó temetése . . .
