Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-20 / 42. szám
1907. október 20. BÉKÉS 9 ban van, miért is külön intézkedésre e tekintetben szükség nincs. — Tudomásul vétetett. Az alispán előterjesztésének elfogadásával felirattal élt a bizottság az iránt, hogy az uj cseléd- törvény intézkedései olyan irányban módosittassa- nak, mely szerint az annak alapján támasztható kártérítési keresetek 40 korona erejéig, — ha ezt felek egybehangzóan kérik, — az elöljáróság előtt legyenek megindithatók, mely esetben az eljárás gyorsabb és könnyebb lefolytatása éretnék el. Dr. Zöldy János vármegyei főorvos terjesztette elő ezután rendes havi jelentését. Eszerint a közegészségi viszonyok kielégítők, de az előző hónaphoz viszonyítva rosszabbak, mert a hevenyragadós bajokban történt elhalálozások száma 3% emelkedést mutat. Uralkodó a hasi hagymáz volt. Csökkent a kanyarósok és diphteriások száma. Gyógysavó- val beoltottak 8 diphteriást, kik közül 7 meggyógyult. A pénzügyigazgatóság adóhátraléki pótadó-, birság és törlési ügyeinek elintézése után Milder Sándor kir. tanfelügyelő előadásában tárgyalta a bizottság a szarvasi községi iparos tanoncziskoia 1907—8. évi költségvetését, melyet jóváhagyott. A tiszántúli református püspök átiratára nézve, — miután a gádorosi iskola az állam által már átvétetett s ott egy református tanító alkalmaztatik, — további intézkedést nem tett. Az iskola november elején megnyílik. — Szotyori István dobozmegyeri lakos tanító kérelmével elutasittatott; a békésszent- andrási református iskolaszék kérelme pártolólag felterjesztetett; a körösladányi izraelita tanító dij- levelének jóváhagyása elhalasztatott. Weber Kálmán kérelmének elintézésére a leérkezett miniszteri döntés szerint az iskolaszék illetékes. Perszina Alfréd kir. főmérnök az államépité- szeti hivatal ügyeit ismertette. Tudomásul vétetett, hogy a békéscsabai gőztéglagyár által kért rakodó vágány és rakterűiét létesítése — bejárás mellőzésével, — engedélyeztetett; a békéscsabai vámszedési jognak meghosszabbítására vonatkozó, úgyszintén a gyulai vámdijszedésnek a gyulavidéki vasútra leendő kiterjesztésének ügye a miniszterhez felterjesztetni rendeltetett, utóbbiban a kamra a díjszedés kiterjesztését javasolta. Az árvaszéki elnöki és kir. ügyészségi előad- mányok letárgyalása után az ülés V«, 1 órakor véget ért. A békésvármegyei közkórház 1906. évi igazgató jelentése. II. Április hóban a vármegye alispánja dr Fábry Sándor kir. tan. a ki 12 éven át volt a kórházi bizottság elnöke, Békésvármegye főispánjává neveztetvén ki, megvált a kórházi bizottságban viselt tisztétől. A kórházi bizottság jegyzőkönyvileg örökítette meg érdemeit, és háláját valamint elismerését fejezte ki azon kiváló tevékenységér , amelyet hosszas elnöksége alatt a kórház érdekeinek szolgálatában kifejtett. Az ő elnöksége idejére esik a kórház nagygyá fejlődése s az ő nagy buzgalma, igaz ügyszeretete és akadályt nem ismerő kitartása volt egyik legkiválóbb tényezője annak, hogy a régi kis intézet, néhány év múlva modern nagy kórházzá fejlődött. Kórházunk érdekében kifejtett munkássága elévülhetetlen érdemeket szerzett nevének mindenkorra. Utóda, a kórházi bizottsági elnöki székben, a vármegye újonnan választott alispánja, Ambrus Sándor lett, aki julius 25-én elnökölt először a bizottság ülésén. Ezen ülésen, a kórházi igazgató javaslatára, újra megalakította a kórházi bizottság az építkezési albizottságot, mely a zavaros politikai viszonyok folytán, éveken át beszüntette volt működését, miután nem lehetett kilátása arra, hogy munkája eredményes legyen. A biztatóbb jövő reményében, annyival inkább indokolt volt, hogy az építkezés ügyei újra napirendre kerüljenek, mert több olyan körülmény merült fel, amelyek felett napirendre térni nem lehetett. Ilyen volt az előbb említett fertőző osztály hiánya. Ilyenné vált a kórház szeny- vizeinek kérdése, amelyek most egy zárt csatorna hálózatba jutnak ugyan ki a kórházi telepről, de már az intézettől nem messzire, egy nyílt árokba folynak, ahonnan a tova vezetés nagyon hiányosan történik, s igy természetes, hogy főként a melegebb hónapokban, olyan közegészségellenes állapotok lépnek fel, hogy úgy a környék lakossága, mint a városi hatóság is, méltán kifogásolják a szenyvizek elvezetésének ezen módját, s mindinkább sürgetően követelik ezen botrányos állapotok mielőbbi megszüntetését. E tárgyban is intézkedni kellett tehát. Egy másik fontos kérdés volt a kórházi önálló villanytelep létesítésének kérdése, égető kérdéssé vált a kórház administrativ helyiségeinek hiánya, a kórházi osztályok, főként a sebészeti osztály állandó nagy zsúfoltsága, továbbá a kórház vízszükségleteinek kielégítése czéljából újabb vízgyűjtő medenczék építése stb. Az építkezési albizottság megbizatott, hogy a kórház összes szükségleteinek orvoslására kiterjedő javaslatot terjeszszen a kórházi bizottság elé, s egyben elhatározta a kórházi bizottság azt is, hogy a szenyvizek ártalmatlanná tételére terveket készített az u. n. biologikus eljáráson alapuló berendezés szerint és felkéri a nagyméltóságú m. kir. kereskedelmi miniszter urat, hogy szakértőket küldjön le a tárgyalásra azon czólból, hogy azok adjanak véleményt arra nézve, vájjon lehetséges és indokolt volna-e, hogy a kórház, saját szükségletére, önálló villanytelepet állítson fel ? A szakértők úgy a szenyriztisztitó telep ügyéhen, mint a villanytelep tárgyalására julius első felében lejöttek, s a felderítő telep terveinek elkészítésére 400 koronát szavazott meg a bizottság. Szeptemberben itt voltak már a tervek és költségvetések. A Dittler rendszerű biologikus telep, mely úgy van tervezve, hogy az intézet összes szenyvizei és ürülékei e telepre vezettessenek, (vizöblintő árnyékszékek berendezése által) közel 60.000 korona költséggel irányoztatik elő, a villanytelep pedig, a szükséges telek vételekkel együtt 180.000 korona befektetést venne igénybe. A kereskedelmi minisztérium szakvéleménye (65.355 IV. b. 1906. sz. a.) czélszerünek, indokoltnak, gazdaságosnak és helyesnek mondja a telep felállítását, mert a telep létesítése esetén 6000 koronát takaríthatna meg a kórház évenként. Október 16-án elfogadta a bizottság, az építkezési bizottság által megállapi- tot építkezési programmot, mely szerint elhatároztatott : egy uj, nagy belgyógyászati osztály építése, melynek földszinti részében az administratió helységei találtak volna elhelyezést, 2-ik emeletén pedig szembeteg osztály rendeztetett volna be. Elhatároztatott egy uj pavilion felállítása tüdővészben szenvedő betegek részére, elhatároztatott a fertőző osztály építésének megsürgetése, szenyviz tisztitó telep berendezése, a vízgyűjtő medenczék jelentékeny kibő vitése és az önálló villanytelep felállítása, amelynek központi épületébe helyeztessenek át a mosókonyha és annak összes mellékhelyiségei és a gépész műhelyek ; ugyanott kapott volna a gépész személyzet lakást, és az egész berendezés úgy van méretezve, hogy a villanytelep gőzgépei lássák el fűtéssel az elmebeteg osztály épületeit és ugyancsak e gőzgépek szolgáltattak volna gőzt és hajtóerőt a mosókonyhának, száritónak, a gőz fertőtlenítőnek és a szivattyú telepnek is. Az összes építkezési és berendezési költségek a megszerzendő telkek árával együtt 850.000 koronában lettek előirányozva. A kórházi bizottság felkérte a vármegye tő- és alispánját, hogy a vármegyei főorvossal és a kórházi igazgatóval együtt személyesen menjenek fel a belügyminisztériumba az építkezési tervezet megbeszélésére s a jóváhagyás kieszközlésére, olyképen, hogy az építkezési tőke törlesztései évi részletei, annak idején, a betegápolási dijakból legyenek fedezhetők. A kiküldöttek november 22-én jelentek meg a belügyminisztériumban, ahol részletesen letárgyalták az egész ügyet Keisz Gedeon dr. ministeri oszt. tanácsos úrral, és megjelentek a belügyminiszter ur előtt is, kérve, hogy küldje egyik szakemberét a helyszínére, hogy az személyesen is meggyőződhessen arról, miszerint, a mindkét helyen átnyújtott memorandumban foglaltak, tényleg elodázhatatlan szükségleteit képezik a kórháznak. A küldöttség mindenütt biztató ígéreteket kapott, amelyek — mint erről a jövő évi jelentésemben fogok megemlékezni — nagy részben meg is fognak valósulni. Hatalmas lépéssel fogunk tehát a közel jövőben előre haladni és a sok éven át folytatott tervezgetés és számítás, a folyton megújuló sok panaszkodás és jelentés mégis csak sikerre fognak vezetni, a szegény szenvedők nagy seregének igaz örömére. A gyógyítási módok hathatósabbá tételére engedélyezte a kórházi bizottság május hóban a belgyógyászati osztály részére 720 korona értékben egy villanyos kapcsoló asztal beszerzését. Az általános drágasági viszonyok a kórház administratiójában is éreztették hatásukat. A szerződéses szállítók egy része az egységárak emelését kérte, egy másik szállító a ki a részére megszavazott mérsékelt emeléssel nem érvén be, jóval többet akart, felebbezések folytán ügye a belügyminiszter elé került aki egyáltalán elutasító álláspontra helyezkedett. Ez a szállítónk (hús és húsnemüek) október hó 6-án be is szüntette a szállítást, amiből az intézetnek több mint 2000 korona kára keletkezett, de mégis sokkal kevesebb, mintha a szállító által kért 25°/o-os ármelést kellett volna neki, az egész évre visszamenőleg fizetnünk. A jövő évekre, élelmezési czikkek szállítására kötött szerződéseinket átlagban 12.09°/#-al drágábban kellett megkötnünk mint az előzők voltak, úgy, hogy ez okból jelentékenyen drágulni is fog élelmezésünk. 1 Mindezekre való tekintettel fel kellett emelnünk az I. és Il-od osztályú betegek ápolási dijait, úgy, hogy az I. oszt. betegek napidiját 8 kor.-ra (azelőtt 6 kor.)( I. a II. osztályuakét 3 koronára (azelőtt 2 kor. 60 fill.) emelte fel a kórházi bizottság. (Vége következik). T a n ii g y. A dobozi tanító gyűléshez A „Békés“ 40-ik számában — szomorú napon, október 6-án olvastam a „Két tanitó-egyesü- let ülése Dobozon“ czimü hirt. Megvallom, abban a gondolatban voltam, hogy nem veszek róla tudomást, hadd mulassa ki magát a beküldő, de három nappal később megkaptam a „Békésmegyei Közlöny“ 79-ik számát, melyben a mai dobozi gyűlésünkről szóról-szóra, talán egy pár „éles“ jelző hozzáadásával, ugyanazon közlőtől, ismételten volt szerencsém a referádát olvashatni. Arra a gondolatra jöttem — mea culpa, mea maxima culpa — hogy vagy a „Békésmegyei Közlöny“ ollózott, vagy pedig a „Békés“. De mint hogy a referáda egy és ugyanazon napon látott napvilágot mindegyik lapban ; fel kellett mentenem (minő jog ?) mindegyik lapot az ollózás vádja alól és kénytelen voltam arról győződni meg, hogy „kommá“ sokszorosítja a mi szerény gyűlésünkről szóló hírnévre vergődött közléseit. Ily körülmények között kérem tekintetes Szerkesztő urat, adjon helyet becses lapjában az én soraimnak is. „Komma“ ur — tehát nem „koma“ — kérem, a szedő el ne tévessze, mert keresztelés nélkül nincs koma — a békésmegyei általános és a békés-bánáti ref. egyházmegyei tanító-egyesület gyulai járáskörei által e hó 3-án Dobozon tartott őszi közgyűléséről lapunk nagybecsű olvasóit szives volt értesíteni. Köszönettel és hálával fogadtuk volna azt, ha „kommá“ levetkezi magáról az állami köntöst, melyben a községi és hitfelekezeti tanítókat lenézni szokás s felölti magára azt a szegényes daróczot, mit a községi és hitfelekezeti tanítók kénytelenek gazdájuk szegénységéből kifolyólag viselni. Köszönettel és hálával fogadtuk volna, ha még nem is kartársi, hanem csak emberbaráti szeretettől áthatottan mártotta volna calamusába pennáját. De midőn felmagasztalja a dobozi egyik gyűlést, a békésmegyeit, s lerántja, mintegy kárörvendve a másikról, a békés-bánátiról a lepelt, azt kell mondanunk : „si tacuisses, philosophus mansisses.“ Sit venia verbo 1 „Si visme flere, dolendum est primum ipsi tibi.“ Mi tehát köszönetre sem tartjuk érdemesnek, sőt lenézetésünk tudatában is felszólalunk a rósz
