Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-10-20 / 42. szám
2 BÉKÉS 1907. október 20. lelkes éljenzés és ováczió fogadta, melynek elcsen desülésóvel városunk helyettes polgármestere dr Lovich Ödön rövid, tartalmas beszédben üdvözölte dr. Lukács Györgyöt és az összes érkezőket, mint A felköszöntők hosszú sorát dr. Zöldy János Békésvármegye tiszti főorvosa, mint az országos szanatórium egyesület alelnöke nyitotta meg és formás, magvas beszéd kíséretében az érkezett nagy a város vendégeit, biztosította őket a nagyközönség vendégszeretetéről, megköszönte személyes megjelenésükben megnyilvánuló, s a városra és annak társadalmára megtisztelő érdeklődésüket és bizalmukat, s kérte őket, érezzék magukat kellemesen, otthoniasan városunk falai között. Dr. Lukács György úgy a saját, mint az ér kezett összeg vendégek nevében, pár szóban és igen meleg hangon mondott köszönetét a város közönségének szives vendéglátásáért. Beszédét a közönség lelkesen megéljenezte. Ezzel a fogadtatás véget ért g megindult a fogatoknak díszes, belátbatlan sora a pályaudvartól a városba s rövid idő alatt az összes érkezett vendégek kényelmes, barátságos elszállásolást nyertek. ismerkedő estély. A Békésvármegyei kaszinó fényesen kivilágított, modern, uj helyiségeiben este 8 és fél órakor társas vacsorával egybekötött nagyarányú ismerkedési estély volt, melyen az esti vonatokkal érkezett vendégek és a város intelligens társadalmi elemei közül mintegy 150-en vettek részt. A nagyteremben és az egyik játékteremben dúsan megrakott, Ízlésesen díszített asztalok voltak felteritve a vendégek részére. Az első fogás halpaprikás volt. A halakat Köröstarcsáról és Dobozról szerezte be az ünnepély rendezősége s a párolgó, illatos halpaprikást maguk a köröstarcsai és dobozi halászgazdák főzték hatalmas ágasokra aggatott öblös kondéro.kban a kaszinó udvarán, mi az est korai óráiban maga is festői látványosságot nyújtott az érdeklődőknek. No de volt is kelete, dicsérete a fölséges kouie- dencziának bőségesen, alig győzött vele betelni a nagyszámú lelkes vendégsereg. — A vacsora többi fogása is kiválóan Ízletes volt és a Békésvármegyei kaszinó derék vendéglőse, Ritter János tökéletes sikerrel állta ki a tüzpróbát és megmutatta nemcsak nekünk, de a vidék és főváros előkelő vendégeinek is, hogy nemcsak kisebb kaliberű, de tömeges vendéglátásra is képes. — A kiszolgálást a vár megyei hajdúk pontosan teljesítették, teljes elismerésre méltón. számú vendégseregre és első sorban a társaságban levő nőkre ürítette poharát. Dr. Lovich Ödön helyettes polgármester Gyula város nevében köszöntötte föl a felavatásra érke- > zett vendégeket. Dr. Ladies László ügyvéd, mint a békésvármegyei kaszinó alelnöke, a kaszinó nevében mondott ügyes felköszöntőt a városunkba érke- ! zett idegenekre s kérte, hogy érezzék magukat jól ' a város legelső társaskörének vendéglátó, vendég- ■ szerető falai között. Dombi Lajos esperes formás rövid beszédben zajos tetszés mellett dr. Barabás Béla országgyűlési képviselőt köszöntötte fel. Dr. Follmann János ügyvéd emelkedett ezután szólásra és általános figyelem kíséretében a következő tartalmas, gondolatokban és fordulatokban egyaránt gazdag felköszöntőt mondta dr. Lukács • Györgyre, a szanatóriumi eszmék törhetlen elő- , harozosára : »Ünnepet ülni készülünk, megünnepelni az emberi erőt csaknem meghaladó, a szenvedő emberiség javára fordított munka eredményét. Ez ünnep központja lett a mi szegény kis városunk, ez ünnepet impozánsá, lélekemelővé tette a nemzet hálájának, kegyeletének egészen szokatlan nagy mérvben való megnyilvánulása, hiszen erről tesznek tanúságot a mi kedves vendégeink, akik széles e hazából sietve sereg- lettek hozzánk leróni a tisztelet, az elismerés és hála adóját. De kinek róják ezt le ? En belátok az ő nemes lelkűkbe, latom sziveiknek örömtől való dobogását, egy érzelem, egy kívánság van abban, amivel egyesíteni vélem a magamét, mindnyájan tehát hálánkból, tiszteletünkből, szeretetünkből fakadó jókivánatunkat akarjuk tolmácsolni azon nagy ember előtt, aki a közelmúltban sok-sok keserű órát élt, de e keserűség nem szült visszavonást az ő szivében, a köveket, amelyeket a hamis álszavak által felzaklatott szenvedélyek fejére dobtak, nem dobta vissza, hanem azokat összeszedte, fájó szive keserves kényével azokra vakolatot készitett, oltárt emelt és milyen oltárt ? ! Oltárt, amelynek áldozati füstje a mindennapiság levegőjét magában foglalt légrétegen ikeresztülhatva feltör az égig, az Istenség magasi trónusáig, oltárt emelt, amelyet koszorú övez, a szenvedő emberek hálakönyével öntözött, a magyar nemzet elismeréséből, hálájából szőtt virágkoszoru s ott leend egy szerény csokor is: Gyula város közönségének szeretete, tisztelete és soha el nem múló hálájából összeszedett csokrocska. Kinek szólna mindez, kinek szólna másnak, mint Lukács György ő excel- . lentiájának, aki akkor szeretettel ölelt át minket, amikor minden más embernek szive elhidegült volna. Fogadja excellentiád ezt a csekély és fáradozásával, . különösen annak nagy eredményével arányban nem álló elismerést, talán ez is édesíteni fogja azt az , érzést, amelyet legnemesebb, legszigorúbb bírójának, lelkiismeretének Ítélete kelt szivében a mai napon. Jön azonfelül az örök biró, a történelem meghami- sitatlan Ítélete, az ércznél állandóbb táblára aranynyal vési be excellentiádnak, mint az emberiség egyik legnagyobb jótevőjének nevét.« A nagy hatást keltő és általános tetszéssel kisért szép beszédet lelkes, hosszantartó éljenzés követte, melynek csillapultával dr. Barabás Béla orsz. képviselő, kiváló népszónok beszélt frenetikus hatást keltve. A beszéd szövege legnagyobb sajnálatunkra nincs birtokunkban, holott az nemcsaa tartalmánál, de főleg irányánál fogva is általános figyelemre és érdeklődésre tarthatna számot! Az országoshirü, zseniális népszónok ezúttal, minden eddigi szónoklatával ellentétben, nem népies, hanem úgy invenczió, mint kidolgozás, művészi forma és választékos nyelvezet szempontjából nívó fölött álló gyönyörű beszédben méltatta az ünnepet és annak messze kiható jelentőségét, mesteri paralellába vonva a felavatás ünnepélyességével a sötét és háborgó politikai közélet tüneteit, melyeknek vigasztalan pusztaságában — mint a sivatagutazó az oázist — vágyakozó, jóleső boldogsággal köszönti a huma- nismusnak eme diadalmas, minden időkre kihatóan győzelmes ünnepségét! ügy érzi magát, mint egy pusztai utazó, ki a reászakadt vészteljes viharban riadtan keres magának tájékozást, miközben messze távolból egy mécsvilág lobogó lángja integet felé. Miként az a vándor bizalmának, megingott hitének erejét, fényességét e mécsvilág megpillantására egyszerre visszanyeri és önkéntelenül, akaratlanul is a hívogató láng felé igyekszik, leikével ösztön- 8zerüleg megsejtvén, hogy felháborodott kedélye jött csöndes, bókességes nyugvópontot fog találni, Csáky Károly püspök 5000 koronát, báró Roth schild Károly házassága alkalmából 2500 koro nát ajándékozott egyesületünknek. Budapest székesfőváros 2000 koronás adományt szavazott meg. 1000—1000 koronát adakoztak : Budapesti Belvárosi Takarékpénztár, Frank Henrik és Fia. Guttmann Károly, Nemzeti Casinó, Schmalz Izsó Károly. 600 koronát adományozott özv. Földváry Miklósné. 500—500 koronát adományozott a Békésmegyei Takarékpénztár Egyesület, Nagy- kikinda városa és báró Seckendorff Ármin. 300 koronát Bründl János, Sternberg Albertné. 200 koronát az egri fökáptalan, Fröhlich Miksa és Adolf, Kolba Miksáné, Pesti Hazai Első Takarékpénztár és Első Magyar Általános Biztositó Társaság, Spitzer Edéné, Szerencs városa. Sok azoknak száma, kik száz koronával s még sokkal több, akik ennél kevesebb adománynyal járultak alapunk növeléséhez, melyet minden esetben Szanatóriumi Lapunkban nyilvánosan nyugtáztunk. Itt pedig újra hálásan köszönjük Folyó év augusztus 18-án Poloszkón (Gömör m.) meghalt Latinyák Rudolf volt orsz. képviselő, nagy idők tanúja, szabadságért való har ezunk végigküzdöje. Végső rendelkezésében 20,000 koronát hagyott emberbaráti alapunkra. A hagyományt négyszázalékos koronajáradékban a végrendeleti végrehajtó Mihalik Dezső immár letétbe helyezte, az összeget az elhalálozás napjától számítva egy év múlva vesszük föl. Áldozzunk kegyelettel az elhunyt nemes emberbaráti emlékének. Tisztelettel javasolom, hogy halottak napján tegye le koszorúját az egyesület a nemes- lelkű adakozó sirjára s mondja ki, hogy ezen alapítványt „Latinyák Rudolf alapítványként* kezeli, arczképét megfesteti és az igazgató-tanács tanácskozási termében helyezi el. Egyben kérem a közgyűlést, méltóztassék jegyzőkönyvileg köszönetét mondani Mihalik Dezsőné úrasszonynak, iki nagybátyjának emberbaráti szivébe ajánlotta a mi szívós küzdelmünket. Nemcsak maga az egyesület, de első gyó- gyitóintézményünk, a József szanatórium is bőven élvezte a jó szivek segítségét, József kir. her- czeg Ő Fensége az újra parkírozott területnek sok fáját, cserjéjét, virágát ajándékozta ; a föld- mi velési kormány is sok csemetét ajándékozott. Könyvtárunk kettő is van. Ajándékba kaptuk mindkettőt. Egyik ezer korona értékben a Muzeu mok és Könyvtárak Tanácsának adománya, a másikat a földművelési minisztérium küldötte betegeink szórakoztatására és lelke épülésére. Har sonló szándékból fakadt Thék Endre úrnak ajándéka a József szanatóriumnak ajándékozott uj zongora, továbbá .Sternberg Károly és Testvére gramofonja. Ásványvizet a málnási, a Sikula, a bik- szádi, a Margitforrás ajánlott föl. így ásványviz- szükségletünket az ajándékok fedezik. Rott- schnek V. Emilné egy betegnek való belégzőkamrát ajándékozott. A budapesti és kalocsai oltáregyesületek a berendezendő kápolnára felszereléseket, Ráczalmási Pajzs Gyuláné pedig művészi becsű oltárképet ajándékozott, Thonet Gyuláné pedig 200 széket ingyen, a többi, még szükséges széket előállítási áron szállította. Dr. Egger Leó budapesti gyógyszerész úr nagyobb mennyiségű Egger-emulsiót ajánlott föl betegeinknek. Kérem a közgyűlést, hogy ezen adományokért mondjon jegyzőkönyvi köszönetét. Csak egy virágszáiat. Jelentésemben külön emlékszem meg arról a poétikus, országszerte ritka érdeklődéssel fogadott akcióról, mely az egy virágszál jeligéje alatt tette meg a szivekben hóditó útját. A mi röpke jelszavunk rr,a egy fogalom. Százezrek tudják (és nemcsak tudják, de átérzik) az országban, hogy ezt a jelszót a temetők ke- gyeletes ünnepe előtt a József Kir. Herczeg Szanatórium Egyesület hangoztatja. Egy szál virágot a halottak koszorújából a tüdőbetegek gyógyitóháza alapjára! — ez volt múlt év novemberbin, halottak napján a kérelem tárgya és az volt rá a felelet, hogy mintegy 30,000 tételben 62,286 korona 75 fillért gyűlt egybe. Dohánygyári munkások, pásztoremberek, zsellérházak és palotában lakók egyaránt adakoztak ; ám mégis a legjobban megterhelt magyar közép- osztály, — melynek közreműködése nélkül nincs hazánkban emberbaráti mozgalom — segített, gyámolított most is legodaadóbban. A mélységes hála érzetével írjuk, hogy védnöknőnk, Auguszta ő császári és királyi fensége maga felhívást intézett a magyar hölgyekhez, meleg hangon valót az ő nagy, fenkölt leikéhez méltót. A szívből való hang. sziveket talált; a magyar hölgyvilág hatalmasan részt vett az országos gyűjtésben. A legmélyebb hála érzetével számolok be e helyen a püspöki karnak hatalmas segélynyújtásáról. Ugyanis még múlt év április hó 20-án, a püspöki kar tanácskozásán kimondotta, hogy a „József Kir. Herczeg Szanatórium Egyesület emberbaráti akcióját magáévá tesszi s ajánlását egyesekre bizza.1' E határozat alapján „kopogtattunk és nyittatott.“ Vaszary Kolos herczegprimás október 15-én kelt pásztorlevelében melegen ajánlta az egyház- megyéjében eszközlendő gyűjtéseket, többek között ezeket mondja: „Siessünk áldozatkész sze-
