Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)

1907-09-29 / 39. szám

1907. szeptember 29. BÉKÉS Az államvasutakon október hó 1-én a téli menetrend lép életbe. A Békésvármegyére vonat­kozó fó- s mellékvonalokon az uj menetrend azon­ban semmi változást nem okoz. Ugyanazok a vo­natok ugyanazon időben fognak közlekedni, melyek a nyár folyamán is közlekedtek. Házasság. Hajnal Károly, a gyulai villamos társaság üzletvezetője, folyó hó 22-én vezette ol­tárhoz Kassán Halmi Ilkát. Rémes gyilkosság. Gyula város közönségét napok óta egy borzalmas gyilkosság tartja izgalom­ban. Özv. Hoffmann Simonné jómódú józsefvárosi asszonyt ismeretlen tettes meggyilkolta. Az esetre! részletes értesüléseink a következők : özv. Hoff- inanné még életében átruházta vagyonának legna­gyobb részét két fiára: Hoffmann Gyulára és Hoff­mann Antalra. A két fiú közül Gyula rovott elő­életű ember, ki évtizedekkel ezelőtt 6 hónapi bőr tönt is ült azért, mert Gyovai Jánosra rálőtt. Ez a Üa a meggyilkoltnak jelenleg nincs ithhon, felesé­gétől elváltán valahol Horvátországban él, mig a másik fiú, Antal, szolid életű ember s itthon gaz­dálkodik. Szeptember 24 ón délután özv. Hoffrnanne tíáv.l Antallal temetésen volt, s temetés után fél 6 órakor Antal fia kiment a szeregyházai tanyájára s azzal vált el anyjától, hogy másnap anyja is utána megy reggel a tanyára. Reggel azonban özv. Hoff- mannó nem érkezett ki Hoffmann Antal szeregy­házi tanyájára, s a fiú, mikor délig sem jött az édes anyja, rosszat sejtve, hazajött Gyulára az édes anyja lakására. Az öreg Hoffmannó egyedül lakott egy házban, régebben lakókat tartott, most azokat is szelnek eresztette. A fiú édes anyja lakásán mindent rendben talált ugyan, de auyjác sehol sem lelte, majd kiment a lakásból az udvarra, nevén szólította anyját, de senki sem felelt szavára. Ekkor a kamura felé tartott, melynek ajtaját nyitva látta s itt borzalmas látvány tárult szemei elé. A kamara ajtajában beiül a földön feküdt özv. Hoffmann Simonué holtan. Szája egy pettyes kendővel erősen bevolt tömve, nyakán foj ogatás nyomai látszottak, fején pedig két helyen tompa baltaütések voltai kivehetők. A fiú azonbau — ami mindenesetre k • lönös — ennek daezára nem értesítette a rendőr­séget, csak a szomszédoknak mondta el az esetet, s egyik szomszédja Schneider Lőrinc/ csak délután 2 órakor adta tudtul a rendőrségnek a történteket, mire Péter rendőrbiztos és dr. Bárdos Ar.ur városi orvos azonnal a helyszínére mentek, hova időköz­ben dr. Madarász Kálmán kir. tszóki vizagálóbiró és dr. Liszy Viktor kir. főügyészi helyettes is meg­érkezett. Megindult a nyomozás, melynek eddigele semmi positiv eredménye nincs. A lakásban, udva­ron és kamarában semmi nyomot, mely a nyomo­zásnak irányt adhatna, nem találtak. A lakásban minden rendben volt, az egyik szekrényben meg­találták Antal fiának 40Ü0 korona készpénzét és 2 takarékpénztári könyvet, amiből valószínű, hogy rablás nem történt a gyilkossággal kapcsolat­ban. Az udvaron sem volt semmi gyanús tárgy, a kamrában sem. Csupán az asszony holteste mellett volt a földön egy lámpás, melynek üvegernyője össze volt törve és alul rajta véres ujnyomok vol­tak láthatók. Ebből és a hulla dermedt állapotából megállapították, bogy a cselekményt az ismeretlen tettes előző este 8—9 óra közt követhette el. A rendőrség most a daktiloszkópia segélyével keresi a tettest, aki minden jel szerint olyan valaki lehe­tett, ki a házi viszonyokat jól ismerte, mert semmi idegen tárgy nem maradt a színhelyen, s a tettes a háznál talált essközökkel, az öregasszony fejéről lehúzott kendővel és az udvaron talált baltával hajtotta végre cselekményét. A bonczolás során dr. Feldmann Ignácz kórházi bonezolófőorvos megállapí­totta, hogy a halált nem a fojtogatás, nem a balta­ütések, hanem a száj betömése folytán beállott fulladás okozta. A ceendőrség erősen nyomoz az ismeretlen tettes után. Nem érdektelen megemlíteni, hogy az első gyanú Hoffmann Gyulára, a meggyil­kolt öreg asszony rovott múltú, Horvátországban tartózkodó fiára esett, azt hitték ugyanis, hogy titokban hazajött és ő tette el édes anyját a láb alól, hogy pénzhez juthasson. A nyomozás későbbi adatai azonban — mint láttuk — ennek a vádnak semmiféle támponttal nem szolgálnak. Halálozás, özv. Bosits Formuczné Brézltnájer Karolina, Mold József sarkadi urad. erdész anyósa folyó hó 26-án 83 éves korában meghalt. A magas kort ért derék matrónát tegnap délután temették el nagy részvéttel. A halálesetről kiadott csaláÜ gyászjelentés a következő: Bosits Alojzia és férje Mold József, gyermekeik és számos rokonaik nevé­ben is szomorodott szívvel tudatják felelt hetet len édesanyja, anyósa, nagyanyjuk, illetve rokonuk özv. Bosits Formuczné szül. Brézlmájer Karoliná­nak folyó óv és hó 26-án este 10 órakor, életének 83-ik évében történt gyászos elhunytét. A meg­boldogult hült teteme folyó hó 28-án délután 3 órakor fog a remetei gyászházban a róm. kath. egyház szertartásai szerint beszenteltetni s onnan a gyulai Szent-Háromság temetőben örök nyuga­lomra tétetetni. Az engesztelő szent-mise-áldozat pedig folyó hó 30-án reggel 8 órakor fog a gyulai róm. kath anyatemplomban, az egek Urának be- mutattatni. Gyulán 1907. szeptember 27-én. Áldás és béke poraira ! Az újvárosi olvasó kör szombaton október hó 5-én, saját helyiségében jótókonyczélu zártkörű tánczvigalmat rendez. Belépő dij: Személyenként 2 korona. Családjegy 4 korona. Kezdete este 8 órakor. A zenét Rácz Tóni zenekara szolgáltatja. A tiszta jövedelem % ad része szegénysorén gim­náziumi tanulók segélyezésére, — V3 része a saját könyvtára javára fog fordittatni. Felülfizetések kö szonettel fogadtatatuak és hirlapilag nyúgtáztatnak, Rablás. Borsos Sándor uram régi jó madár s íz igazságszolgáltatás közegei már csak Sándor néven beszélnek róla, annyi sok lopást és más ilyen vagyon elleni bűncselekményt követett el. A napokban újabb gaztettel szaporította e téren szer­zett bokros érdemeit. — Ugyanis megismerkedett Borsos Sándor a Léderer- és Farkas féle pálinka­depókban Karácsonyi Mihálylyal, — ki Gyulán át­utazóban volt. Karácsonyinak ugv látszik, pénze volt, mert Borsos Sándort pálinkával kínálta meg, ki azt természetesen el is fogadta, mire Borsos a gavallér Karácsonyit hálából magához hívta szál­lásra. Mikor azonban a Maróti-térre er ek, össze­szólalkoztak és Borsos megragadta Karácsonyit, földre teperte 8 tüszőjét 9 korona készpénzzel együtt elrabolva, kereket oldott. A rendőrség kö­rözi a jómadarat. Házasság. Lázár Lajos ifj. ezukrász iparos tegnap délután vezette oltárhoz a róm. kath. temp­lomban Vagenhoffer Ferencz egyházfi leányát Ró- zsikát. A szárazság, amely az egész nyárra kiterjedt, még mindig egyre tart. Szeptember hó a legkisebb csapadék nélkül vonult el fölöttünk, ami a tengeri- szedésre 8 szüretre kedvező is volt, ellenben az őszi szántást, különösen kötöttebb talajú réti föl­deken rendkívül megnehezíti. A szárazság követ­kezménye az óriási por pedig csaknem tűrhetetlen. A légsulymórő hetek óta változatlanul magasan áll és egyátalán nem nyújt kilátást esőre, pedig úgy közegószségi, mint mezőgazdasági szempontból egy­aránt nagy szükség volna rá. A békési ember és az olasz. Polgár István békési lakos, valahol Trencsónvármegyében volt köfejtési munkálatnál alkalmazva s a munkások közt, — kikkel dolgozott, — volt egy haragosa, ki dolog közben őt egy szikladarabbal tarkón vágta. Polgár István nem látta, ki ütötte meg, de az első munkást, aki kezeügyébe akadt, abban a hitben, hogy az volt a bántalmazója, — leütötte. A mun­kás pedig, — egy olasz ember — aki ártatlan volt az egész dologban, — az ütés következtében meg­halt. Polgár István aztán megszökött Treucsénvár- megyéből és hazajött Békésre, hol azonban a rend­őrség megkeresésre letartóztatta és behozta a gyulai kir.-'törvényszék vizsgálóbirájához, dr. Madarász Kálmánhoz, ki a megtóvedt embert, — előzetes le­tartóztatásának fenntartása mellett, — elkisértette Trencsénvármegyébe, ahol a bűncselekményt elkö­vette s ahol törvény szerint illetékesen fognak Ítél­kezni felette. Popovics Szilveszter békési főszolgabíró, f. hó 26-án töltötte be vármegyei szolgálatának negyed- százados évfordulóját. Mint főszolgabíró tizenöt év óta vezeti járása ügyeit szülővárosában Békésen, a jogkereső ügyes-bajos közönség nagyrabecsülése mellett. Nem könnyű feladat ily exponált állásban a nagyközönség ragaszkodását és bizalmát meg­tartani. Popovicsnak ez sem volt nehéz. Nem a formák rideg embere ő, jól tudván, hogy a jognak rideg alkalmazása nem ritkán a legnagyobb mél­tánytalanság és ép ezért a jog alkalmazásánál min­dig a szeretet, humanizmus is vezeti. Szigort csak ott alkalmazott, ahol rosszakaratot látott, egyébként ha segíteni nem tudott embertársain, ártani soha sem ártott. Ez a humanizmus, amely hivatalos mű­ködésének irányitó elve volt, okozta, hogy e jubi­leumi napot a járás községei, az elöljáróságok, tisztviselők és Békés, Mezőberény és Köröstarcsa községek társadalma ünneppé avatta. Az ünnepségre az utóbbi két községből húsz kocsin vonult be a közönség Békésre a városháza közgyűlési termébe, amely ekkorára a helybeli hivatalok, egyesületek tagjaival és tekintélyes polgárokkal megtelt. Dél­után 4 órakor Szathmáry Gábor be ési főjegyző pár szóval üdvözölte a megjelenteket, s indítvá­nyára Horváth János mezőberényi postamester ve­zetése alatt öt tagú bizottságot menesztettek a fő­bíróért, aki rövid idő múlva megjelenvén lelkes éljenzések között lépett a terembe. Az egybegyűl­tek nevében Szatmáry Gábor tetszéssel fogadott ünnepi szónoklatban ismertette az évforduló jelen­tőségét, kiemelvén, hogy mily örvendetes ez a ra­gaszkodás és bizalomnyilvánitásniik egy tisztviselő iránt ily szép kifejezése a mai korban, amikor „a közvélemény ma játszva emel, holnap mosolyogva ver le“. Az ünnepelt köszönetét nyilvánítja a nem várt megtiszteltetésért; jól esik látnia, hogy a kö­zönség eddigi munkálkodása iránt elismeréssel van, ezután is minden tehetségével a lakosság érdekeit fogja előmozdítani. Az elhangzott beszédek után egyenként fejezték ki jókívánságaikat a jelenlévők. Este fólnyolez órakor rögtönzött fáklyásmenet élén Petneházy Ferencz köröstarcsai jegyző hívta meg a jubilánst a bérház nagytermében rendezett társas­vacsorára. Ezen az összejövetelen 260 teritók volt elfoglalva s itt folytatódott az ünneplés. Az első szónok Szabó János köröstarcsai lelkész volt, ki az ünnepelt iránt a járás nevében, a néppel való atyai igazságos és tapintatos bánásmódjáért elismerés­sel adózott. Azután Kny Antal, Dreschsel Gyula báró, Czira Gergely, Kiss László vármegyei első jegyző, Gyaraki Mihály köröstarcsai törvónybiró, Jeszenszky Elek orosházi szolgabiró stb. sorra nyúj­tották az elismerés pálmáját az ünnepeknek, Dr. Török Gábor elmés felköszöntőben hívta fel a jelenlevőket, hogy ám ne csak ilyenkor jöjjünk el pohárt üríteni egy ily érdemes tisztviselő egész­ségére, hanem nemsokára eljő a tisztujitás ideje, amikor kötelesség ott is megjelenni és őt szavaza­tával támogatni. Majd Popovics Szilveszter emelke­dett szólásra. Az élet nehézségeivel küzdő ember­nek — úgymond — kevés olyan napja van, amelyre boldogan gondolhatna vissza. A mai nap élete leg­boldogabb napja, mert látja, hogy azoknak, akik között él, akiknek igazságot szolgáltat, elismerését, bizalmát érdemli ki. Ez a lelkes ünneplés erőt ad neki a további munkálkodásra, de kötelezi is, hogy a járása érdekeit tőle telhetőleg előmozdítsa. A megjelenteknek köszönetét, háláját fejezi ki. Táv­iratilag gratuláltak Ambrus Sándor alispán, aki egyben kimentette magát, hogy hivatalos elfoglalt­sága miatt személyesen meg nem jelenhetett. Táv­iratilag fejezték ki még szerencsekivánataikat a vár­megye központi tisztviselői is. A közvacsora virra­datig tartott lelkes hangulatban. A jól sikerült va­csoráért Frank Menyhért dicséretet érdemel. Az emelkedett hangulatot nagyban fokozta Purcsi Jancsi csabai zenekarának jeles játéka. Furcsa hazafiság. Békésen egy idő óta csoda dolgok történnek. Mióta a képviselőtestületbe egy gondolkodni nem tudó, humanitást nem ismerő többség került be, olyan furcsa, raucsai izü hatá­rozatok kerülnek felebbezés alakjában rendesen a vármegye közgyűlése elé, melyeknek hallattára el- bámul a tekintetes vármegye. Most legújabban is­mét egy érdekes határozat keltett megbotránkozást a közönség és jó érzésű lakosság körében, Folyó hó 23 án tartott közgyűlésen többek között a bor és husfogyasztási adó megváltásáról tett jelentést az elöljáróság, mely szerint a következő három évre a község évi 26000 koronáért újból elnyerte a kezelést. Ezzel kapcsolatban indítványozza, hogy a fogyasztási adó ellenőrzésével megbízott két elöl­járó egyikének eddigi 600, másikának 1000 korona fizetése ezután egyenlően 600—600 koronában állapít­tassák meg és ezek, valamint a fogyasztási adóhivatal vezetője által a tiszta nyereségből 10 százalék juta­lékát pedig 5 százalékra szállították le s az igy nyert többletet a Békésen emelendő Kossuth szobor­alap növelésére forditsák. A mi pedig a képviselő- testület többségének gondolkodás módjára jellemző, a minden humánus érzésben szűkölködő többség 15 szóval 14 ellenében az indítványt megszavazta. Tehát a békésiek már a szegény községi tisztvise­lők bőrére hazafiaskodnak. Nagy családu emberek gyermekeinek szájától vonják el a betevő falatot — éppen most, a sohasem létezett áremelkedés ide­jén, hogy egy mindnyájunk által szentnek vallott kultusz oltárát ilyen módon profanizálják. Kossuth Lajosnak nincs szüksége és nevéhez nem méltó,

Next

/
Thumbnails
Contents