Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-09-15 / 37. szám
XXXIX. évfolyam. T r Gyula, 1907. szeptember 15. 37-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre .............. 10 K — f Fé l évre................... 5 K — f Év negyedre.............. 2 K 50 f Hi rdetési dij előre fizetendő. Nyilttér sora 20 íillér. TÁRSADALMI ES KÖZGAZDÁSZAT! HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal: Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN OÁVID Megjelenik minden vasárnap. Jegyzőválasztás előtt. Sokszor találkozunk azzal a szemrehányással, mondhatjuk, azzal a váddal, hogy a közügyekkel és a közügyekben szereplőkkel túlságosan koncziliáns hangon foglalkozunk, ami arra a következtetésre ad alapot, hogy a dorong és bunkó használatától való tartózkodásunk szintén egyik oka a közélet terén telburjánzó sokféle helytelenségeknek és visszásságoknak. Meggyőződésünk egész hevével állítjuk, hogy a vád, és különösen az abból kifolyó következtetés egyáltalán nem állhat meg. A nélkül ugyanis, hogy a sajtó s különösen a vidéki sajtó hivatása fölött ez alkalomból hosszú dissertácziókba bocsátkoznánk, úgy hisszük, hogy nemcsak nekünk, de minden gondolkodó s körültekintő embernek módjában volt és van meggyőződést szerezni róla, hogy a sajtó, s különösen a vidéki sajtó, a doronggal és a bunkóval, különösen ha azt rendszeresen használja, nem annyira gyógyítja, hanem fokozza, sőt gyakran okozza is a közügynek és a társadalomnak sebeit. Mi, a magunk részéről nem voltunk és nem is leszünk a korlátot nem ismerő kíméletlen harczmodornak kultiválói. Ami azonban egyáltalában ki nem zárta s jövőben sem zárja ki, hogy ott és akkor, ahol és amikor állást kell foglalni a közélet terén felmerülő ténykedések fölött, önérdek, vagy elfogultságtól ment tárgyilagos véleményünket és nézetünket — fortiter in re, habár svaviter in modo — leplezetlen őszinteséggel meg ne mondjuk. Ilyen helyzetben vagyunk most is, amidőn hivatás és kötelességből kifolyólag foglalkoznunk kell egy tragikus esemény következményeként előállott ama helyzettel, hogy Gyula városánál egy jegyzői állás jött üresedésbe, mely állásnak betöltése rövid idő alatt fog megtörténni. Ha közhivatalban valaha, úgy Gyula városánál ez alkalommal nem egyszerű frázis, hanem a legkomolyabban véve igazán fontos érdek, hogy az üresedésben levő jegyzői állás, az arra leginkább alkalmas és rá termett emberrel töltessék be. Ha valaha, úgy ez alkalommal nem szabad érvényesülni sem atyafiságos összeköttetés, sem rokon, vagy ellenszenvnek, sem politikai párttekintetnek, sőt még lokalpat- riotikus szempontnak sem. Ha valaha, akkor most nem szabad nézni, kinek esnék jól a jegyzői állás, hanem tisztán és kizárólag azt, ki legalkalmasabb, ki legmegfelelőbb arra, hogy jegyzőnek választassák. Komolyan kérjük Gyula városa képviselő testületének összes tagjait, helyezkedjenek ezúttal a város érdekei követelte ilyen magaslatra. A város viszonyai nem normálisak ; válságban vagyunk, a válságból való kibontakozás utjai homályosak. De hogy egyáltalában lehetséges legyen a kibontakozás, képesített, arravaló, munkás, szorgalmas, állásukra termett egész férfiakra van szüksége a városnak, különösen szüksége van pedig most arra, hogy ilyen tulajdonokkal biró egyént válasszon meg jegyzőjének. De hogy ez a választás tényleg igy történjék, igy történhessék meg, annak — valószínűleg nem kellemes dolgot Írunk, az is lehet, hogy óhajtásunkkal darázsfészekbe nyúlunk, majdnem bizonyos, hogy egyesek maguk ellen irányítottnak vélik, de mindez nem zavar meg bennünket annak megállapításában, hogy — feltétele s biztosítéka csupán egy és ez a következő : Ne tegyen ígéretet, ne kötelezze le magát egyetlen városi képviselő senki fiának, a nála kilincselőknek sem, sőt azoknak legkevésbé, hanem várja be a pályázat eredményét, világosabban Írva : szerezzen előbb tudomást róla, kik lesznek a pályázók és a pályázók kvalifikácziójának és arravalóságá- nak ismerete után, minden külső befolyástól menteni, rokon- és ellenszenvet, sőt magánérdeket is félretéve, csupán legjobb lelkiismerete s kizárólag a város érdekeinek mérlegelése szerint, majd csak a választó közgyűlésen határozza s döntse el mindenki, hcjy kire adja szavazatát. Hiszen igy kellene ennek máskor és mindenkor is történnie. Ha igy történt volna, talán a múlt pénteki tragédia sem következik be, az pedig minden kétségen felül áll, hogy Gyula városa sem jutott volna a mostani szomorú s vigasztalan helyzetbe. Ha valaha, akkor »a múlt csak példa bgyen most«, olyan példa, amin a jegyző- választásnál a képviselőknek, a-képviselő- testületnek okúlnia s az eddigi rossz példáit, ezúttal mindenképen elkerülnie kell. A vármegye közgyűlése. — Szeptember 14. — Békésvármegye törvényhatósági bizottsága Ambrus Sándor alispán elnöklete mellett tegnap d. e. 10 órakor rendkívüli közgyűlést tartott. A gyűlés összehívását — mint már megírtuk — szükségessé tette Csorvás község képviselőtestületének a gróf Apponyi Alberttól megvett gerendási Strófák. Ä tudomány, bölcs tanácsok, Mind nem fogtak soha rajtam. De a kínt mosolylyal tűrni Ezt az egyet megtanultam. Jó mester volt, nem tagadom, A ki megtanított rája . . . Sok tandijat nem is kórt el, Hitem, üdvöm volt az ára . . . B. Bagossy Kálmán.-Ä-z Id.eá.11839-ben Lablache, a híres énekes Londonban tartózkodott. Egy estve kényelmesen sétált fal s alá szobájában, ábrándozva hegedűjén, melyet művészileg kezelt; oly annyira elmerült játékába, hogy egy ifjú beléptét nem is vette észre, ezt azonban ez legkevésbé sem látszott zavarni, mert belevetve magát egy zsöllyébe figyelemmel hallgatta a mester játékát. — Jó ideig voltak igy együtt, az játszva, emez hallgatva, midőn Lablache ábrándjai lassanként egy olasz dallamba olvadtak át, ekkor az ifjú elragadtatva igy kiáltott fel: — Bravo, bravo mester ! Lablache csak most vette észre és rémülten feléje fordult, de arcza rögtön derült és barátságos lett. — Ön az, Giovanni, szólt kezet nyújtva, alig ismertem meg, oly sápadt, szemei bágyadtak, ma éjszaka aligha pihent Morpheusz karjai között ? Az igy megszólított ifjú elpirult, mint egy i4 éves leányka, pedig már 20 évesnek látszott; szőke hajjal, kék szemekkel, deli alakkal, egyike Olaszország legcsábitóbb s leggazdagabb nemeseinek. Giovanni herczeg Lablache egyik tanítványa volt. — Da hát mi baja? folytatá vallatását a mester, beteg ön ? Ah ! vagy, szólt mosolyogva, nem bírt megbirkózni az általam feladott szol- feggiákkal, — előre felmentem, — vagy talán örökölt még egy pár milliót, s most nem tudja módját azok elköltésének. — Mindebből semmi, felelt Giovanni ábrándosán. — No de hogy unatkozik, azt mégis látom — ön, Olaszország leggazdagabb nemese, ön, ki még abban a korban él, melyben csak kívánnunk kell, hogy minden mienk legyen. — A gazdagság számomra nem az örömök forrása. — Az istenért, ön szerelmes? — Én ? mikép jutnék én ahhoz ? nem keresek társaságot, nem ismerek mást, mint önt, és az igazat megvallva, én nem elégszem meg csupán szépséggel, kellemmel, én egy angyalt, ideált óhajtok, kergetem, hogy távolból imádjam, csodáljam. — Oh, értem, ön remény nélkül szeret. — Még nem, de bár volna igy, óhajtanám. S önnek mester idegen lenne az ily szenvedély? — Teljesen, ifjú barátom. Nem ismerem a szenvedél}' e vad hajtásait. — Boldog ember, sóhajtott Giovanni. — Igen barátom, az vagyok mint ember, férj, apa és művész is, soha sem fütyültek ki. Azonban várjunk csak, egyszer, igen egyszer mégis a legfeltűnőbben. Bécsben történt. Ugyanis szolgámat Pietrot, ki arczátlanul meglopott, elkergette. n ; kifizetve bérét, ő azt zsebre vágja, azután egy tallért két úja közé fogva, felém fordul s igy szól: „Nézze uram, ezért ma ki fogom íűtyültetni.“ — Mily szemtelenség ! — Csakugyan, midőn az első felvonás után a bécsiek lelkesedve hívnak, tapsolnak, egyszerre éles fütty hangzik a házban. — Gyalázatos ! s mit tett ön ? — Én ? Én a legnagyobb nyugalommal kilépek s igy szólok a közönséghez : „Ne törődjenek vele kérem, ez szolgám Pietro, kit ma elkergettem.“ A közönség erre nevetett és fokozott kedvvel tapsolt. Lablache elbeszélése alatt az ifjú herczeg az asztalon lévő albumokat nézegette, most a művészhez fordulva s a kezében lévőt mutatva szólt: — Mio caro, mily gyönyörű darab. S igaza volt, e könyv művészi kivitelű Xjapnixls: mai száma lO ©ld.al.
