Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-08-04 / 31. szám
1907. augusztus 4. BÉKÉS 7 De a világ minden bronsza eltűnt. Sehol a föld kerekségén nem lehetett bronszt találni, kivéve az „örök bánat“ bronszból készült szobrát. És ezt a szobrot egykor ö maga faragta, saját kezeivel simította és csiszolta, és egy sírdombra állította, mely hant alatt ott nyugodott minden, mit életében valaha szeretett. Annak a sírjára tette, kit legjobban szeretett a világon, hogy örök időkig tanúskodjék a férfi szerelme mellett, mely sohasem hall meg; és hogy a bánat jelképe legyen, mely örökké él. És az egész világon nem volt más bronsz található, mint ezen bronszból faragott síremlék. És ő elvitte ezt a szobrot, melyet maga faragott, és belehajitotta az olvasztó kohóba és átadá a tűznek. És a bánat bronsz-szobrából, mely az örökös bánatot volt hivatva jelképezni, megalkotá a gyönyör szobrát, — annak a gyönyörnek képét, mely csak egy pillanatig él. A kegyes jóltevö. Irta: Wilde Oscar. Az éj leszállt és ö egyedül volt. És a kéklő messzeségben megpillantotta egy kerek város falait, és a város felé tartott. És mikor közel volt a városhoz, különös zaj üté meg füleit; ifjú, pajkos lábak tánczlépé- sét hallotta, kedélyes ajkakról ömlő vig nevetést, és ábrándos hárfák hangos dallamát. És ó megkopogtatta a kaput és az egyik őr beengedő. És egy házat látott maga előtt; márvány faragta oszlopcsarnokos házat. És virágfüzérek kúsztak körül az oszlopokon, kint és bent fáklyák ezre égett. És ő belépett a házba. És áthaladt a kalczedoni csarnokon, és belépett a széles ünnepi csarnokba. Bíbor nyughelyen egy ifjút pillantott meg, kinek aranyos fürteiben vérszinü rózsák égtek, s kinek ajka biborszi- nüvé vált a bortól. És Ö az ifjú mögé lépve, kezével vállát megérintette és igy szólt: „Miért élsz igy ?“ És az ifjú hátra fordult és megösmerte őt és emigy felelt : „Egykor fekély boritá testem, és te meggyógyítottál. Miért élnék hát másképen ?“ És ó oda hagyta az oszlopos házat és újra az utczára ment vala. Kis idő múlva egy asszonyt pillantott meg, kinek festett vala az arcza, és czifra ruházata. Lábain gyöngy ék diszlett. És mögötte egy ifjú lépdelt lassan, mint valamely vadász és ruhá zata szintén czifra vala. És az asszony arcza hasonló volt valamely bálványkép csodás arczához és az ifjú szemei vágytól ragyogtak. És ó lassan követé őket és megérinté az ifjú kezét és igy szóla ; Miért nézel ily szemekkel erre az asszonyra ? És az ifjú megfordulva és megösmervén Ót, igy szólt ; „Egykor vakságban éltem, szemeimet hályog fedte, de te vigóra adta látásomat. Mire másra használnám most?“ És ö előre szaladt és megérintve az asz- szony czifra köntösét, igy szóla hozzá : „Nem ösmersz más utat, csak a bűn és vétek útját ?* És az asszony hátra fordulva megösmerte Ót és igy szólt: „De hiszen te egykor rr.egbo- csájtottad bűneimet, és ez az ut az örömnek útja.“ És Ő kiment vala a városból. És midőn elhagyta a várost, az utszélén egy fiatal embert pillantott meg, ki sírva temette arczát kezébe. És feléje menve, megérinté hosszú selymes fürtéit és igy szóla hozzá; „Miért sirsz ?“ És az ifjú felpillantott vala és megismervén öt, azt feleié : „Én meghaltam egyszer s te ujéletre keltettél. Mit is csinálnék hát, ha nem sírnék egész nap!? Fordította: Keblovszky IMáyer Lajos. Közgazdaság. Házi ipari bizottság. A vármegye által a mezőgazdasággal kapcsolatos házi iparok felkarolására és támogatására alakított bizottság julius 31-dikéu ülést tartott a vármegyeház kistermében. A tanácskozás anyagát, azok a jelentések képezték, ame lyek a vármegye alispánjának felhívása folytán az egyes községektől beérkeztek a helyenkint divatozó házi ipari foglalkozások mérve ós iránya tárgyában. A részletes jelentések alapos áttanulmányozása után a bizottság a továbbiakra nézve teendő intézkedések tekintetében, arra az egyöntetű megállapo* dásra jutott, hogy felhívja a községi házi ipari bizottságokat, melyek már valamennyi vármegyebeli községekben megalakittattak, miként mindazokat az egyéneket, akik kosárfonással és czirokseprűkö- téssel foglalkozni óhajtanak, Írja össze s azok neveit, annak feltüntetésével, hogy mennyi közülök a haladó s mennyi a kezdő, jelentse be a vármegyei központi házi ipari bizottsághoz. Ezen adatok beérkezése után fog intézkedni a bizottság vándor szaktanítók félfogadása iránt, akiket a jelentkezők számához képest fog megbízni azzal, hogy egyes helyeken tanfolyamokat állítsanak fel. Egyidejűleg utasittattak a helyi bizottságok, hogy a községekkel érintkezésbe lépve idejében intézkedjenek a tanfolyamok részére szükséges nyers termények kellő mennyiségben való beszerzése iránt s ameny- nyibeu szükséges volna, forduljanak azon helyi bizottságokhoz, amelyeknek területén az illető nyers anyagok a helyi keresletet meghaladó mennyiségben termeltetnek. A bizottság határozata folytán megkerestettek a községi elöljáróságok, hogy a házi iparok részére szükségelt nyers anyagok előállítása czéljából, amennyiben ez még nem történt volna meg, megfelelő nyers anyag termelőtelepekről gondoskodjanak s ennek czéljaira alkalmas telket bocsássanak a házi ipari bizottságok rendelkezésére. Utasittattak egyébként arra is, hogy ameny- nyiben más haszonhajtó ipari foglalkozás figyelembe vehető jeleit észlelnék, abban az esetben erről a továbbiak tekintetében szükséges intézkedések elrendelése czéljából nyomban tegyenek jelentést a központi bizottsághoz. Ez alkalommal határozatilag kimondatott az is, hogy a vármegyeszerte megindított házi ipari mozgalom szervezésével kapcsolatos teendők ellátására, valamint a helyi bizottságok működésének ellenőrzésére, a vándor tanfolyamok felügyeletére a központi bizottság előadójául Bally István békési kosárfonói igazgatót kéri fel. Tárgyaltatott ez alkalommal az országos tulipán-szövetség szarvasi fiókjának kérvénye, melyben a Szarvason felállítani szándékolt kosárfonó tanfolyam czéljaira támogatás kéretik. A központi bizottság a megindított mozgalmat örömmel vette tudomásul s készséggel helyezte kilátásba, hogy amennyiben megfelelő számú jelentkező volna a tanfolyamra, abban az esetben szívesen bocsátja vándortanitóját a dicséretes és hazafias mozgalom vezetőinek rendelkezésére. Munkásházak létesítése. Annak idején megírtuk, hogy Ambrus Sándor alispán indítványára a törvényhatósági bizottság 600 munkáslakásnak az építését határozta el s erre a czélra 500,000 korona kölcsön felvételét mondta ki; egyben feliratot intézett a földmivelésügyi miniszterhez, hogy a munkásházjik létesitése tárgyábán készült törvényjavaslatnak törvényerőre emelkedésével ezen kölcsön évi annuitásának felét tárczája terhére vállalja át, miután a hozandó törvény épen ezen a módon akarja előmozdítani a tömegesebb munkás- házak létesítését. A törvény azonban még végrehajtás alá nem került s a földmivelésügyi miniszter a feliratra nem válaszolt. Mindazonáltal az alispán az előkészítő munkálatokat megtette, mivel az a szándéka, högy a jövő tavasszal a tervezett munkáslakások építése megkezdhető legyen. Felhívta az összes községek elöljáróságait, hogy jelentsék he hány munkásházra van szükségük, tudnának-e erre a czélra megfelelő területet rendelkezésre bocsátani s milyen ár mellett. A felhívásra beérkezvén a válaszok, kitűnt, hogy csupán Békésnek, Szeghalomnak nincsen szüksége munkásházakra, a többi községek azonban mintegy 1700 munkásház létesítését kérik s ebből maga Vésztő 800-at, Gyula város 31l-et, Osorvás 64-et. Természetesen a községek kérelmének ily mérvben a törvényhatóság nem tehet eleget, miután egyelőre csak 500 ház létesítését határozta el s a mai rossz s folyton rosszabbodó pénzviszonyok mellett, nem is igen gondolhat arra, hogy magasabb összegű kölcsönt vegyen fel. így előreláthatólag a törvényhatóságnak az eredeti elhatározásánál kell maradnia. Az egyes községek között a megosztásra nézve ennélfogva nem a tényleges szükségletnek megfelelő terv dolgozható ki, hanem más, egyéb alapot kell keresni, hogy meghatározható legyen, mely község hány munkásházat kapjon. Az alispán igen helyesen, — mint ahogy eredetileg is a közegészségügyi viszonyok javítása érdekében tette meg indítványát, javaslattételre a vármegye tiszti főorvosát hívta fel. Dr. Zöldy János vármegyei tiszti főorvos javaslatát több évre terjedő megfigyelése alapján tette meg, amelyből Gyula várost és Csorvás községet kihagyta azért, mert ezek a községek már önállóan oly irányú mozgalmat indítottak, hogy a saját erejükből is, illetve a földmivelésügyi kormány támogatásával önállóan is képesek lesznek az általuk tervezett munkásházak létesítését dűlőre juttatni. Különösen előnyben van e tekintetben Gyula város, ahol már 311 munkásházhely a remetei föld vétellel kapcsolatban rendelkezésre áll s a földmivelésügyi miniszter utján nem lesz nehéz a városnak megfelelő összegű, esetleg olcsó állami kölcsönt kieszközölnie, amelynek amortizáczióját fele részben az állam s fele részben a munkások, — kik lakást kapnak, — törlesztenék. A főorvost a javaslat szerint, ha 500 munkás házat veszünk alapul s egyelőre a mint fentebb ki fejtettük e mellett a szám mellett kell maradnunk, a munkásházaknak az egyes községek szerint való megosztásánál csupán azon néző pontok vezették, hogy melyek azok a községek, a hol a tüdővészes halálozás a legnagyobb és igy a fertőzöttség a legerősebb : továbbá melyek azok a községek sorrend- szerint, ahol a túlzsúfoltság, mint a bajnak egyik legfontosabb alap tényezője, a legkifejezettebb. Ezen néző pontok szeriut jutna : Gádorosra 32, Újkígyósra 30, Kondorosra 30, Nagyszénásra 28, Endrődre 25, Körösladányra 24, Öcsödre 24, Békéscsabára 25, Gyomára 24, Szentetornyára 25, Szarvasra 22, Orosházára 22, Füzesgyarmatra 20, Békésszent- andrásra 20, Köröstarcsára 20, Tótkomlósra 20. Vésztőre 20, Dobozra 18, Békésszentandrásra 18, Gyulaváriba 10, Mezőberényre 12, Pusztaföldvárra 10 munkásház. A törvényhatóság annak idején a gyakorlati megvalósítás feltételeinek megvitatása s megfelelő javaslat tétel czéljából egy munkásügyi bizottságot küldött ki. Az alispán ekkép előkészítvén az ügyet, mint a bizottság elnöke, azt a múlt keddi gyűlésre hivta össze. Az ülésen jelen voltak Ambrus Sándor elnöklete alatt: dr. Zöldy Géza főügyész, dr. Zöldy János főorvos, Perzsina Alfréd kir. főmérnök és Kiss László a bizottság jegyzője. Sajnos, hogy a független megyebizottsági tagok bizonyára a gazdaságban való elfoglaltságuk miatt, nem jelentek meg, holott őket ez a kérdés igen közelről érdekli. A bizottság igen részletes s beható tárgyalást tartott s főbb vonásokban a következőkben állapodott meg: Elfogadta a vármegyei főorvos javaslatát, kimondván, hogy egyelőre csak 500 munkásház létesítését javasolja a törvényhatóságnak. A házhelyeket akkép véli biztosíthatni, hogy kéressenek fel az egyes községek, miszerint a rendelkezésre álló telkeket a lehető legolcsóbban, esetleg díjtalanul engedjék át mnnkásházak építésére. Ezen telkek azután azokkal együtt, amelyeket a vármegye magánosoktól vesz meg, a törvényhatóság nevére íratnának s azokon megfelelő segély adásával építtetnének munkásházak, amelyek mindaddig a törvényhatóság tulajdonát képeznék, mig a teljes vételár és segélyösszeg le nem törlesztetnék, akkor íratnának át az egyes munkások nevére esetleg azzal a kikötéssel, hogy ezen házak mindenkor csak munT
