Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-07-28 / 30. szám
XXXIX. évfolyam. Gyula, 1907. julius 28. 30-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre _ _ 10 K — f Fé l évre— _ _ _ 5 K — I Évnegyedre______ 2 K 50 f Hi rdetési díj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. TÁRSADALMI ES KÖZGAZDÁSZ ATI HETILAP Szerkesztőség és kiadóhivatal 1 Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közlemények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. A kötögyár építkezései. A kötőgyár rohamos fejlődésének megfelelően újra építkezik. Ez építkezésnek áldozatul esett e naponkban városunk egyik legrégibb, nagyemlékű épülete, a gyulai kir. törvényszék régi helyisége, mely most már végleg le lett rombolva, hogy helyet adjon annak az uj emeletes gyárépületnek, melyet a részvénytársaság körülbelül 120.000 korona költséggel N. Szabados József helybeli vállalkozóval még- ez ősz folyamán felépittet. Habár igénytelen külsejű volt, mégis alig volt Békésvármegyében oly középület, melyet annyi ember ismert s melyben vármegyénk lakossága közül annyian megfordultak volna, mint ebben az alacsony, szürke kis háztömbben, melyben több mint félszázadon át állott Themis istenasszony oltára, mig 8 évvel ezelőtt át nem költöztették sugárúti új, fényes palotájába. De ez a sok változáson átment s most végképpen letűnő régi épület nemcsak azért érdemli meg leromboltatása napjaiban kegye- letes megemlékezésünket, mert hosszú időkön át városunknak a vármegyeháza mellett legfontosabb középülete volt, hanem azért is, mert egyik döntő faktora volt megyénk legnagyobb gyári vállalatának az »Első Gyulai Kötött és Szövött Iparárúgyár Részvénytársaság« alapításának. Az ember nem hinné, hogy mi mindenféle véletlennek kell találkoznia, hogy nálunk Magyarországban, de különösen a vidéken, uj iparvállalat létesüljön. Nem akarunk itt a részletekbe bocsátkozni, de annyit ez alkalommal mégis elmondunk, hogy az 1900. év nyarán, mikor e gjár alapitói már minden egyébbel rendben voltak, tisztán és kizárólag attól tették függővé a gyulai kötőgyár ala- pitását, ha olcsó áron meg tudják szerezni a törvényszék régi épületét, mert arra gondolni sem lehetett, hogy a 100.000 koronában megállapított s csak nehezen összehozott szerény alaptőkének befizetésre tervezett felerészéből mindjárt kezdetben modern gyárépület építtessék. Sokan ugyan nagy hibának tartották és tartják még ma is és sokszor szemrehányásokat is tesznek az alapítóknak, hogy ez a gyár a város közepén létesült s nem valahol kint a széleken ; de azok nem mérlegelik, hogy ez a vállalat, tekintve akkori gyenge anyagi erőforrásait, csak úgy létesülhetett, ha vagy ingyen, vagy legalább is nagyon olcsó áron jut megfelelő épülethez s miután más, a kezdetnek megfelelő s egyszersmind a kezdet gyenge erőihez mért olcsó épület kapható nem volt, mert a város az akkoriban üresen álló huszárlaktanyát nemcsak olcsón, de semmi áron átengedni nem akarta, nem maradt egyéb választás, mint vagy lemondani a gyárnak Gyulán való alapításáról, vagy megragadni azt a jó és egyetlen alkalmat, melyet a törvényszék eladása nyújtott. Nézetünk szerint különben nem is oly nagy baj az, hogy ez a gyártelep a város közepén létesült, mert az, hogy napjában 5—6-szor néhány perczen át füstöl a kémény s ugyanannyiszor, de csak néhány másodperczig sípol a síp, igazán csak szüklátkörü kisvárosi filisz- terek gyerekes nyügösködésének képezheti tárgyát. Sokkal fontosabb körülmény egyes emberek idegeskedésénél, úgy egészségügyi, mint közerkölcsösségi szempontból az, hogy az a 400—500 munkás, ki a gyárban dolgozik, a város minden részéből jó úton, száraz lábbal, nagy kerülő nélkül, úgyszólván a nagyközönség erkölcsi ellenőrzése mellett elérhesse a telepet, melyről éppen központi fekvése miatt délben minden munkás hazamehet családi körébe nyugodtan ebédelni s némileg szórakozva pihenni. A régi törvényszék abban az időben oly elhanyagolt, rozoga állapotban volt, hogy a »Békésmegyei Casinon« kívül más reflektán- sok, mint a kötőgyár alapitói, nem voltak. Reisner Emanuel előzőleg ugyan tett a vármegyének 8000 forintos ajánlatot s hajlandónak látszott esetleg tovább is menni, de mikor értesült róla, hogy gyári czélokra akarják megvenni, visszalépett. A békésmegyei kaszinó akkori igazgatója azonban nem hagyta magát kapaczitálni. Hiába hívták fel figyelmét arra, hogy ez az épület ilyen állapotban kaszinói czélokra nem használható s hiába igyekeztek őt meggyőzni arról, hogy a kaszinó sohasem lesz abban a helyzetben, hogy összehozzon annyi pénzt, amennyi szükséges a megfelelő átalakításokra; miután a vármegyének az eladással megbízott kiküldöttei, s mások is biztatták, erősen Hezitált s felverte a vételárat 9700 írtra. Miután a gyáralapítók megbízottai: Weisz Mór, Czinczár Adolf és e sorok Írója csak 9000 írtig szóló felhatalmazással bírtak, már-már úgylátszott, hogy a kaszinóé lesz az épület s vele együtt az a kétes dicsőség, hogy egy alakuló magyar iparvállalatot már csirájában megfojtott. De egy utolsó elhatározással a kötőgyár ala- pitóbizottságának kiküldöttei mégegyszer ráígértek 100 frtot s a kötőgyár meg volt alapitva. TÁHOIA, lcvelelr. in. „Mind életunt, elszánt, meg kalandvágyó emberek, kiket, vagy a sors csapása, vagy a vérük hajt oda. Annak, ki felcsapott s az 500 frank vételárt eltette, öt esztendeig kötelező a szolgálat ; öt esztendőre adta el magát. Ez idő alatt, feltétlenül kell engedelmeskednie —minden körülmények között. Napi lénung másfél frank egy közembernek, a koszt elég jó és nagy adag, melyhez naponta egy liter bor jár. Diszlépést, komplikált fegyverforgatásokat nem — csak terepismét, lőgyakorlatokat tanítanak s tartanak. Én háromszor voltam nagy ütközetben. Az elsőt s az utolsót — melynek megszabadulásom köszönhetem — majd elmondom. Sok mindenen mentem keresztül e két dátum közé ékelt 31 hónap alatt; ha jegyzeteim nem tanúskodnának róla, talán magam is kétségbe vonnám idővel azokat. Közöttünk I9 magyar volt. A nyomorúság testvérekké tett bennünket . . . Ha pihenő napokon összejöttünk . . . hány sóhaj szált észak felé ! ? Megremegtünk arra a gondolatra : „Ha egyszer még . . .“ De aztán évek múlva mind fásultabb, fásultabb lasz a lélek, beletörődik a változhatatlanba. Csak úgy eleinte, az első hónapokban jelentkezik sűrűn a szökés vágya, mikor még a lehetlenben is hisz a kétségbeesett; de mikor az első tüzpróbán, a vérkeresztelőn túl esik, mint egy akaratnélküli £gép, tesz s megy a parancs után. Mert a szökés szinte lehetetlen. Ezrediknek ha sikerül. Szilágyi Béla pécsi hadapród iskolai tanár mikor Siámba mentünk, a hajó korlátján átvetette magát a Verestengerbe; utá.na lőttek; (Nem a közemberek, mert ők a kordonon belül vannak, hanem az őrmesterek) nem találták. — Több esetet nem is tudok, pedig 31 hónap alatt százan meg százan megpróbálták ; az én fejemben is ezerszer fordult meg a szabadulás utáni vágy s erre alapított és kieszelt terv . . . De lehetetlen. Ott áll elrettentőnek a számtalan példa : a vadak, a vadállatok általi halál . . . Legjobb esetben a légió keríti kézre — akkor meg a kérlelhetetlen főbe lövés. Hét kilométert nyeregben, utána hét kilométert az öszvér mellett futva tesz a legioner. Bal keze csuklója oda van lánczolva az öszvér nyereghez, melyen társa ül. Ha kimerül, vagy ha beteg lesz útközben ... egyszerűen leveszik derekáról a tölténytáskáját, kiszakítják kezeiből a puskát., . ami nem köny- nyü dolog, mert tudatában az elkövetkezendőknek végső erejét összeszedve görcsösen ragaszkodik hozzá — az élethez; de hiába, a nyers erő s a parancs győz — ott hagyják. Rimán- kodhat, esdekelhet összetett kézzel ; — Te is ember vagy, segíts ! Az ujoncz tétováz, segítségére menne, de a fegyelem nem engedi ... a többi, azok az elfásult lelkű emberek legfőlebb viczczelődnek vele: — Jó falat leszel öreg valamelyik hiénának! — Eőjjetek agyon ! — Drága a golyó 1 S aztán kimerültén, vagy kínjában vergődve ott marad. A többit elvégzik a két s négylábú bestiák, vagy a könyörületes számum. Egyszer-egyszer két, háromszáz tevéből álló karavánt kisér, egyik állomásról a másikra, a légió egy-egy ezrede . . . Ott a pihentek felváltják s a karavánt azok kisérik tovább; ők meg egy napi pihenő után dolgoznak, építenek telepeket, váracsokat . . . mindaddig, mig újabb parancs nem érkezik az elvonulásra, karaván kiséretre . . . vagy meg nem támadják őket. Pihenő napon nem parancsol senki a légió- nemek. Végig fekszik a sátor, vagy a barokk alatt; jöhet tiszt, bármilyen rangú, meg sem mozdul. A legnagyobb szigort, ha az a szabályokon alapszik, megadással tűri a legioner; de ha igazságtalanul bántják, ha élelmét, különösen borát kapzsiságból elvonja egyik, vagy másik fölebb* való ... a legközelebbi utón összevesznek, s aztán mintegy parancsszóra ezer puska dörren ; utánna fegyver a vállra, s szónélkül menetelnek tovább. A többi tisztek — ugy-e azt kérdik ? — mintha mi sem történt volna . . . örülnek, hogy ép bőrrel mehetnek ! Eli. Ija.p'um.ls: mai száma S oldal.
