Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)

1907-07-21 / 29. szám

XXXIX. évfolyam. Gyula, 1907. julius 21. 2g-ik szám. Előfizetési árak: Egész évre_________10 K — f Fél évre... _ _ _ 5 K — f Évnegyedre _______ 2 K 50 f Hi rdetési (üj előre fizetendő. Nyilttér sora 20 fillér. 'R'E'X^'E'Q n P> IV Pvw 1 TÁRSADALMI ÉS KÖZOAZDÁSZATI HETILAP. Szerkesztőség és kiadóhivatal 1 Gyulán, Templom-tér, Dobay János könyvkereskedése, hova a lap szellemi részét illető közle­mények, hirdetések és nyiltterek intézendők. Kéziratok nem adatnak vissza. Egyes szám ára 20 fillér. FELELŐS SZERKESZTŐ: KÓHN DÁVID Megjelenik minden vasárnap. Fábry Sándor távozása. A napi események megírásában és meg­örökítésében vármegyei közéletünknek olyan mozzanatáról emlékezünk meg, a mely sze­mélyi vonatkozásában és az egyénnek a köz­életre való kihatásában egy korszak záródá­sát jelenti. Békésvármegye főispánja dr. Fábry Sán­dor a törvényhatósági bizottság hétfői rend­kívüli közgyűlésén elnökölve, utólszor telje­sített e minőségében hivatalos funkcziót, majd külső zaj nélkül forma szerint is el­búcsúzott azoktól, a kik vármegyénkben való működése alatt közvetlen munkatársai valának. Közigazgatásunk és közéletünk éléről távozó főispánunk két évtizedet meghaladó köztisztviselői működése összeesik várme­gyénkben a modern és gyors fejlődés idő­szakával és a modern téren való eredményes tevékenységben az ő fáradhatlanságával mint kezdeményező, szervező, vagy hatékony tá­mogató mindenkor részt vett, mi által ez a korszak és annak alkotásai szoros összefüg­gésben állanak az ő nevével és magukon vi­selik az ő egyéniségének, munkásságának nyomait. Nem szándékozunk történetet, vagy élet­rajzot Írni, de az esemény és az azzal le­záródott kor jelentőségének méltatásául néhány odavetett vázlattal végig óhajtunk tekinteni a legutóbbi két évtized alkotásain és eseményén. Dr. Fábry Sándor 1884. év kezdete óta tisztviselője vármegyénknek. Rövid aljegyzői és főszolgabírói működése után 1889-ben ju­tott a vármegye főjegyzői állásába, melyben a feledhetlen jó emlékű, de akkor már be­tegeskedő Jantsovits Pál alispán mellett köz- igazgatásunk vezetése jobbadán az ő vállán nyugodott és tanúsított arravalóságának el­ismeréséül 1894-ben egyhangúlag ültette ö’t a vármegye közönsége a megüresedett alis- páni székbe, a melyet a múlt évben főispánná történt kinevezéséig töltött be. Soroljuk fel ez időszak eseményeinek főbbjeit és a nélkül, hogy az azokra való közrehatást külön-külön méltatnánk, képet adunk elismert szervező képességéről. Közigazgatási állapotaink országosan tör­tént megbélyegzése után alig pár évvel már mintaszerűnek ismerik el vármegyénk köz- igazgatását, vármegyei és községi ügyviteli szabályzataink, a pénzkezelés egyszerűsítése és szabályozása, a vármegyei pénztárnak számfejtő osztálylyal való kiegészítése ren­dessé, áttekinthetővé és gyorssá tették köz- igazgatásunk menetét. A telefonnak a köz- igazgatás érdekében való létesítése elsőként és mindenütt gyors követésre méltó példa gyanánt vármegyénkben történt meg. A vár­megyei hivatalos lap közérdekű intézkedések továbbításának hatékony eszköze lett. — E teljes mérvben bevált szervezeti intézkedé­sek eredménye, hogy a közigazgatási ügy­vitel országos rendezésénél dr. Fábry Sándorra bízatott az előkészítő munkálatok kidolgozása és hogy az országosan, egységesen megállapí­tott ügyviteli szabályzatok vármegyénk ügy­kezelésének képére alkottattak meg, hol min­dent létezőként találva, végrehajtásuk külön­leges átalakulást nem okozott. Más vármegyékhez viszonyítva, páratlan fejlődést mutatnak közlekedési viszonyaink. A vármegyei úthálózat kiépítése mellett, az ő kezdeményezésének kell betudnunk a III. tranz­verzális állami útnak létesítését és vármegyén­kén keresztül való irányítását. Helyi érdekű vasutaink létesítésében nagyjelentőségű az ő támogatásával megkezdett gazdasági vasutak építése és az ő kezdeményezésére létesült ennek békéscsaba-vésztői vonala, majd hat­hatós közreműködésével a gyula-simonyifalvi vasút. Mezőgazdaságunk emelésére a millenáris alapítványként létesült békéscsabai földmives- iskolának megalapozása, majd kifejlesztése ér­dekében állami kezelésbe való átadása, köz- utaink fásítása, ezzel kapcsolatban a békés­csabai selyemgubóraktár és újabban selyem- fonoda létesítése, a békéscsabai rétöntözőtelep részesültek kezdeményező és támogató mun­kájában. Ezek mellett alispáni tevékenysége kiterjedt mezőgazdaságunk fejlesztésére ki­ható minden mozzanatra, kapcsolatosan az alföldi sociális mozgalom tanulmányozására és a munkáskérdés helyes és békés megol­dására. Nagyszabású munkát végzett, — bár a dolog természeténél fogva, — kisebb látható eredménynyel, a házi- és gyáripar fejlesztése érdekében minden, az ipar érdekeit előmoz­dító törekvés hathatós támogatásra talált nála. Legkedvenczebb eszméje volt az embert legközvetlenebbül érintő közegészségügy ér­dekeinek istápolaja; az e téren folytatott tö­rekvései, a közegészségügyi szolgálat reform­járól irt és kiadott tanulmányai, az elnöklete alatt működött közegészségi egyesület mun­kálkodása országos elismerést vívtak ki. A vármegyei közkőrbáznak kifejlesztése, a nagy elmegyógyintézet létesítése és máris az ország legelső intézetei közé emelése, újabban további TÍROIA. ^.radi leveled. ii. Egy hét — nagy idő. Azóta a légionárius is avandzsirozott. Tanitó-jelöltböl, vasúti gya­kornok lett. Igaza van. Én is a puhább kenye­ret választanám, ha elébem tennék. Pedig egy- egy rátermettebb ember nem igen van széles kerületben. Nagy tapasztalata, előzékeny mo­dora, tudása . . . mind mind magasan fölül eme­lik az átlagos mértéken. Előttem áll az a kép, midőn növendékeinek beszél Afrikáról, Madagaskárról, a sivatagokról, azok lakóiról : berberek, arabok, dahomeiekről stb. . . A függetlenség utáni rajongásról, a ha­lál megvetésről; a cicana nélküli hazaszeretetről. Vagy a karaván kereskedésről, az útak, az oázi­sokról ... A kivándorlók, a hazahagyottak lelkimardosásáról, midőn ezer meg ezer mért­földről a megtagadott felé kitárják karjaikat a mindenkitől elhagyatottak s elpusztulnak nyo­morultabból, mint a kivert állat. . . . Vagy midőn meséli azokat a siami re­géket, mondákat, szájhagyományokat, főtt is járt 20 ezred magával az orosz-japán háború alatt) melyek erkölcsi alapokon épültek. . . A kínaiak védekezését a mongolok — az ősmagyarok ellen . . . Azt a nagyságot, mikor rettegett tőlük a fél világ. . . Eh! Ezt m igmérni nem lehet; meg elkép­zelni sem. Milyen generációk kerültek volna ki a keze alól ! De hát nem mindenkinek végzete a görön­gyös út! Most veitem észre, hogy messze kalandoz­tam. Kit érdekelnek ma már az ilyen kicsinyes dolgok. Ezek tulajdonképen nem is epizódok; nem hatnak az idegekre. Igen, igen ... az Ígért esetek megint ki­tolatnak, mert hogy Aradról kell elébb egyet- mást elmondanom. * Külső képét tekintve Arad egyike Magyar- ország legszebb városainak, (no ezt nem én fe deztem fel.) Nem csak nagy mérete, az épületei, szobrai, de már a fekvése: a Maros, a hegyes háttér ; továbbá a szomorú történeti nevezetes­sége is közreműködnek ebben. Modern várcs, annyi bizonyos. Van vízvezetéke; az útvonalai aszfalttal vannak burkolva, melyeken a gumi­kerekünk nesztelenül suhannak, sőt az automo­bilok is vígan „töff-töfP-ölnek. Azonban vannak egyes dolgok, melyekben Gyuláé az elsőség. Kórháza, motorosa, tör­vényszéki palotája, pótadaja határozottan lefőzi az aradit. Betonjárdája is jobban dicséri Gyulát, mint Aradot az aszfalt. A világítás is nálunk modernebb — a szerkezetet tekintve. Xjap'u.nlz: mai száma, IO ©ld.a,l. A sztrájkban már méltó versenytárs a két város. Ebben a soknál is többet mutathatnak föl. A romokra itt is büszkén nézhet a magyar. A piaczi kofák — akár csak Gyulán — hamisak; egyiknek, másiknak a zúzája, a leg­többnek meg a mértéke. Örülhet az a boldog halandó, kit pénzéért össze nem teremtenek amúgy magyarosan. A színészek ! ? Hm ! Én csak a nyáriakat láttam ... de azt mondják van téli is. A pa­nama kalap — igaz, hogy szezonja van — sok­kal több, mint a rutin. Valamelyik nap a nagy port fölvert >Vig özvegy“-et adták . . . Nem tudom megérteni azt a 300 előadást Pesten. Vagy ez olyan kániku­lai rámába volt szorítva? A himzés balfelit mu­tatták? A zene? Az igen . .. de a többi könnyű, pehely könnyű, semmiség. Azt már a gyulaiak tudnák megmondani, hogy Somogyiékban volt e súly ? Persze, hogy ezt kellett volna előre ten­nem, de hát úgy tartják, hogy itt szokott csat­tanni. . . A korzón úgy este felé a szebbnél szebb festői képek, arezok, termetek egymást érik. Csak ámul és bámul az ember s káprázik a két szeme. Ruhák, melyek, ha nem is vagyont, de legalább is egy-egy havi fizetést érnek. . . Kis kalap, nagy kalap ; suhogós alsó és felső. . . . Szóval a bank-adás fenomenális ... itt is. E I i. T

Next

/
Thumbnails
Contents