Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-30 / 26. szám

2 BÉKÉS 1907. junius 29. mint amaz. — Egy egész éven át együtt dolgozom mindennap azokkal a gyermekek­kel, összehasonlításokat teszek észbeli tehet­ségeik megnyilvánulása, szorgalmuk, előme­netelük között, hallok tőlük hétről-hétre hosszabb-rövicíebb feleleteket s a szülő akar megoktatni abban, hogy melyik a jobb nö­vendék az osztályban, holott ő a fián kivül egyet se figyelhetett meg. Aztán hol vannak ezek a szülők évközben ? Tisztelet legyen a kivételeknek, de egyik-másik tanítványom szülőjét a beiratás óta nem láttam. Évköz­ben vártam, hogy felkeresnek, megbeszélünk egyet-mást, tanakodunk az esetleges mulasz­tások pótlásáról, a hibák javításáról, mert hiszen a gyermek a nap 24 órájából 19-et mégis csak otthon tölt, s a szülői háznak közre kell működnie a nevelésben. Én nem mehetek minden növendékemet felkeresni, mert hiszen 78 van, mig én magam vagyok. Ne panaszkodjanak tehát a szülők se igaz­ságtalanságról, se kemény Ítéletről most az év végén, mert bizony mi azt a panaszt jogosan meg nem érdemeljük. A jövőre nézve kérem a szülőket, érint­kezzenek kissé szorgalmasabban gyermekeik tanáraival ; higyjék el, sok keserűségnek ve­hetik elejét igy már csirájában. Vizsgálatok alkalmával látogassanak el az iskolába s győződjenek meg, hogy nem ápolunk ideg­rázó intézményeket intézeteinkben. Legtő- képen pedig igazán gyermekeik jövőjére való hivatkozással kérem őket, vessenek szá­mot gyermekeik tehetségeivel és hajlandó ságával s ne kényszerítsék őket olyan tanul­mányokra, amelyekhez a képesség hiányzik bennük, vagy a hajlandóság. Az élet nagy piacán úgy sem árulhat mindenki sátor alatt; de nem mindig azok csinálják a jó üzletet, akik fedett helyen várják a vevőt. Korponay István. T a n ü g y. Korponay István a gyulai főgimuázium kiváló képzettségű, rokonszenves, s városunk mindennemű társadalmi mozgalmaiban vezető szerepet játszó ta­nára egy évre szabadságra megy, s ezen egy óv alatt egy budai mintagimnáziumban vállalt tanári állást. Szóval a főváros, ez a telhetetlen Moloch felszívta őt is légkörébe, elvonta tőlünk, kik pedig talán kivétel nélkül igazán és nagyon megszerettük pár évi itt tartózkodása alatt. Azt, hogy Korponay István távozásai milyen veszteség városunkra és gimnáziumunkra, ezúttal nem is mérlegelhetjük, csupán konstatálhatjuk, hogy távozása úgy társa­dalmi, mint paedagógiai szempontból uehezen pó­tolható űrt hagy hátra ismerősei, jóbarátai, tanár­társai és mindazok szivében, kik őt szerették, be­csülték. Tiszta lélekből kívánjuk, hogy egy évi budapesti tartózkodása után újból itt lássuk kő rünkben ! Vizsgálatok a gyulai főgimnáziumban. Főgim­náziumunk ez év folyamin súlyos veszteséget szen­vedett: meghalt a taokerület főigazgatója s az inté­zet igazgatója. Azonkívül a földrajz és természetrajz ideiglenes helyettes tanára junius elején bevonult fegyvergyakorlatra s egyúttal végleg elhagyta az intézetet. A tanítás menetére magára természetesen e változások semmi nagyobb befolyással nem voltak, mert hiszen a hivatalos apparatus tovább működik ; a tanár távozása azonban a vizsgálatok rendjén meg­látszott. A természetrajz-, földrajz- és tornavizsgála tok ugyanis már május 31-től junius 3-ig megvoltak, mig a többi tárgyakéi junius 15-től 22-ig folytak le. A szülők nem igen mutatták érdeklődésüket a vizs­gálatok iránt; alig néhányan jelentek meg. Pedig hát — bár a vizsgálatokat nem tartjuk elkerühetet- leniil szükségesnek — mégis úgy hiszsszük, hogy ha már megvannak, részben a szülőknek is szólanak, kik közül igen sok nagy lelki gyönyörűséggel hallgat­hatta volna fia feleletét s örülhetett volna értelmi haladásának. Viszont sok bizony meggyőződhetett volna, hogy a tanárok esetleg kemény Ítéletét a gyermek csakugyan megérdemelte s talán rábírta volna arra is őket, bogy gyermeküknek uj pályát válasszanak. Junius 23-án beállott a gyermekekre a nagy nyári szünet. Kívánjuk őszintén, hogy mind­nyájuknak testi egészségére váljék, s két hónap múlva felfrissülve, uj kedvvel térjenek vissza jövendő­jüket megalapozni. A gyulai r. k. főgimnázium negyedik értesítője Közzéteszi Mérey Gyula, helyettes igazgató. Majdnem II ívnyi, 172 oldalnyi gimnáziumunk ez évi értesí­tője. Gyászkerettel kezdődik és folytatódik. Első igazgatójától, Szabad Endrétől búcsúzik az intézet s egy-egy lapot szentel Vinkler József püspöknek, aki a gimnáziumnak egyik alapitója volt és Nátafalussy lvprnél emlékének, aki mint a tankerület akkori fő­igazgatója, szintén kivette részét a gimnázium meg­alapításából. Natafalussynak és Szabadnak arczképét is hozza az értesítő, szép emlékül a nővendékeknék és tanároknak. Vezető értekezésül Mutschenbaéher Gyula tanár értekezését közli Locke: Az értelem Veze­tése ez. müvéről. A terjedelmes értekezés 75 oldalt foglal el. Bírálatába, illetőleg méltatásába ez alka­lommal nem megyünk bele; annyit azonban még is meg kell említenünk, hogy nagy örömünkre szol­gál nekünk, tanügybarátoknak olyan értekezést lát­nunk az értesítő élén, amely bizonyítékul szolgál arra, hogy tanáraink . éppen a hivatásukul szolgáló nevelés oktatás elméleteinek kérdéseivel foglalkoznak behatóbban, s melyet másrészt a szülők élvezettel és okulással olvashatnak el. E tekintetben különben két évvel ezelőtt is nagyon egészséges irányzatot láttunk érvényesülni, amikor t. i. a gyermekeknek s egyúttal a felnőtteknek szólt az értekezés. Követke­zik az állandó tanmenet és a végzett tananyag köz­lése ; továbbá az ez évi és a jövő évi tankönyvjegy­zék. Hagyományos, bár talán fölösleges részei az értesítőnek. Alig hiszszük, hogy lenne valami gyakor­lati jelentőségük. A tankönyvjegyzék az egyedüli, amely tényleg szükséges. A tanári testület az előző évihez képest 2 tanárral szaporodott, nem számítva az időközben meghalt igazgatót. Számra nézve a tervbevett tanároknak több mint fele tanít már : 8, akikhez járul még az ének tanítója és a különböző felekezetek hitoktatói. Az intézet felszerelése szépen haladt. Eltekintve attól, hogy a szertárak és rajz­terem, továbbá két osztályterem ez évben nyertek bútorzatot, a könyvtár és egyes gyűjtemények is örvendetesen szaporodtak, még pedig sok dolog aján­dékozás révén került a gimnázium birtokába, ami dicséretére válik közönségünknek. Eltekintve a kisebb adományoktól, szép és értékes a földmivelésügyi mi­niszter ajándéka 12 drb. szertári szekrény 3700 K értékben és Dobay Ferencz pénz- és éremgyüjtemény ajándéka 225 drb. kb. 280 K értékben. A tanév tevékenysége —a sok zavaró körülmény daczára — normá’is volt, a fegyelmi, tanulmányi, egészségi állapot kielégítő. A tanári kar a növendékek egv- részével sikerült tanulmányi kirándulásokat is tett, mint arról évközben mi is megemlékeztünk. Évköz« ben a tanári kar az ifjúság közreműködésével nyolez hazafias ünnepet rendezett, legnagyobb szabású közü­lök az október 29-én tartott Rákóczy-ünnep volt, amelynek ünnepi beszédét közli is a b. igazgató — Nagyon örvendetes a Segélyző-egyeaölet beszámolója, amelynek vagyona a gyermekek nyári gyűjtésével és egyéb ajándékaival 4588 K-val szaporodott. (A. nö­vendékek gyűjtése 1750 Kü) Az értesítő az osztá­lyozást tartalmazza még, továbbá a jutalmat kapott tanulók névsorát és a jövő évre szóló tudnivalókat. Általában az intézet fejlődéséről és állapotáról ör­vendetes képéi kaßiiült ez idén ist, Az értesítő gon­dos szerkesztése Mérey Gyv'a helyettes igazgatót az énekesnők a földszinten levő kávébázba, vagy étterembe vonulnak s ott férfiak társasá­gában bóditó, részegítő champagner és zeneszó mellett mulatnak. Micsoda pompás dolog lehet igy mulatni önfeledten, átadva magát teljesen a pillanat örömének. A bohó kis leány nem tudta, hogy ennek a mulatozásnak, ennek az örökké derűs, zajos életnek nagy ára van : a becsület. S ha gondolt is rá olykor szerelmében Béla iránt, kit már a szülők is Elza jövendő férjének tekintettek, erősnek, végtelenül erősnek érezte magát, úgy érezte, hogy szilárdan ellent tudna állni minden csábításnak. Béla, ki a leány hajlamait ismerte, aggodalommal nézett a jövő felé. Hányszor Ítélte el a szülök könnyelműségét, kik ártatlan leányu­kat elhozták magukkal oda, hol az élet posvá­nyának, a szemnek tetszetős, de a lelket utálat­tal eltöltő lápvirágai fakadnak ki csillogó, de rövid pályafutásra. De én Istenem ! Hiszen igy tették és teszik azt a legtöbb, ama bizonyos középosztályhoz tartozó családban. Természetes dolognak tartják, amely úgyszólván a bon-ton - hoz tartozik. Hisz csak nem lehet örökké a színházba járni, szükséges egy kis változatos­ság ! A változás meg is történt, olyan változás amely Elza szüleit lesújtotta, Bélát azonban nem lepte meg. Elza egy szép napon elhagyta a szülői házat, jelentkezett egy orpheum direktoránál s két héttel rá már első „csillaga“ volt a társa­ságnak. Béla mikor megtudta szökése után szándékát, térden állva kérte, hogy ne tegye meg ezt a lépést, mely örvénybe fogja sodorni. De a leány váltig erősitgette, hogy ő nem élet­pályául választotta ezt a szereplést, ez csak egy röpke epizód lesz életében, ó csupán kiváncsi, végtelenül kiváncsi. Megakarja ismerni, hogy e tarka világ milyen, ha nem csupán távlatból nézi az ember. Megengedte, hogy Béla ott legyen mellette mindenkor s igy, habár mindjárt első fellépése után az imádóknak egy légiója támadt, még senki sem dicsekedhetett ismeret­ségével. De a lány nem elégedett meg azzal a tudatta], hogy a színpadról mily varázserőt gyakorol a férfiakra. Mulatni szeretett volna, egyetlen egyszer úgy istenigazában, kitombolni magát. De hát kivel ? Bélával talán ? Óh az sokkal ábrándosabb természetű, hozzáférkőzni pedig eddig senkinek sem sikerült. Egy este azután egy kisebb számú tisz­tekből álló társaság egyik daliás tagja oly kon­zekvensen gukkerezte Elzát, kinek erényessége ezalatt már közismeretü lett s annál jobban felcsigázta mindenkinek az érdeklődését, hogy ez észrevette őt. S a hadnagyocska úgy találta, hogy tüzes pillantásait már a látcső dupla len­cséi sem fogták fel, mert találkoztak Elzáéival. Mikor másnap Elza az öltözőbe jött, már ott várta Jt-lfy Gida huszárhadnagy levele. Szinte izgatottan bontotta fel, mert sejtette, hogy tőle való. S mit gondolnak : mit kért hadnagy uram abban a levélben? Semmi egyebet, mint azt, hogy Elza előadás után az ő társaságában va­csorádon. A leány hatáfozati’an volt. Féktelen vágya egyre űzte, de azáft mégis félt Bélától. Egy pillanatra aggódva gonaídt arra, hogy egy idegen férfiú társaságában lesz, egészen egy,e" dűl. De nevetséges! Erős leszek, gondolta ma­gában. Meg fogja mondani Jelfy Gidának, hogy eddig s ne tovább. — Hisz alapjában véve, az egész ártatlan mulatság lesz, s ha Béla mégis ellenezné, akkor akarata ellenére is elfogadja a meghívást, melynek öntudatos módja még fo­kozta vágyát. S Béla eljött, ellenezte, de ez mitsem hasz­nált. Tudjuk, hogy mikor a hordár másodszor visszajött, megkapta az üzenetet, mely csak egy egyetlen igen szócskából állott. * Az előadásaak vége. A közönség tódul a kijáratok felé, hogy az élvezet után haza térjen, vagy pedig a megkezdett mulatozást folytassa. Egy negyed óra múlva a földszinti kávéház és az étterem telve voltak zajos, jókedvű társasá­gokkal s mialatt ezeknek mulatozása egyre han­gosabb lett : Béla még mindig Elzát várta a hátulsó kapun. Már majd egy fél órája, hogy vár s a leány még mindig nem jött. A szegény fiúnak hogy összeszorult a szive, ha elképzelte, hogy Elza talán mégis engedett a meghívásnak. De hiszen ez lehetetlen. S ha mégis úgy volna, akkor ez a leány el van veszve menthetetlenül. Mikor már belátta, hogy hiába vár, elin­dult szive marczangoló kinjával, hogy félkerfesse Elzát s ha máskép nem: erővel vigye el magá-

Next

/
Thumbnails
Contents