Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-30 / 26. szám
2 BÉKÉS 1907. junius 29. mint amaz. — Egy egész éven át együtt dolgozom mindennap azokkal a gyermekekkel, összehasonlításokat teszek észbeli tehetségeik megnyilvánulása, szorgalmuk, előmenetelük között, hallok tőlük hétről-hétre hosszabb-rövicíebb feleleteket s a szülő akar megoktatni abban, hogy melyik a jobb növendék az osztályban, holott ő a fián kivül egyet se figyelhetett meg. Aztán hol vannak ezek a szülők évközben ? Tisztelet legyen a kivételeknek, de egyik-másik tanítványom szülőjét a beiratás óta nem láttam. Évközben vártam, hogy felkeresnek, megbeszélünk egyet-mást, tanakodunk az esetleges mulasztások pótlásáról, a hibák javításáról, mert hiszen a gyermek a nap 24 órájából 19-et mégis csak otthon tölt, s a szülői háznak közre kell működnie a nevelésben. Én nem mehetek minden növendékemet felkeresni, mert hiszen 78 van, mig én magam vagyok. Ne panaszkodjanak tehát a szülők se igazságtalanságról, se kemény Ítéletről most az év végén, mert bizony mi azt a panaszt jogosan meg nem érdemeljük. A jövőre nézve kérem a szülőket, érintkezzenek kissé szorgalmasabban gyermekeik tanáraival ; higyjék el, sok keserűségnek vehetik elejét igy már csirájában. Vizsgálatok alkalmával látogassanak el az iskolába s győződjenek meg, hogy nem ápolunk idegrázó intézményeket intézeteinkben. Legtő- képen pedig igazán gyermekeik jövőjére való hivatkozással kérem őket, vessenek számot gyermekeik tehetségeivel és hajlandó ságával s ne kényszerítsék őket olyan tanulmányokra, amelyekhez a képesség hiányzik bennük, vagy a hajlandóság. Az élet nagy piacán úgy sem árulhat mindenki sátor alatt; de nem mindig azok csinálják a jó üzletet, akik fedett helyen várják a vevőt. Korponay István. T a n ü g y. Korponay István a gyulai főgimuázium kiváló képzettségű, rokonszenves, s városunk mindennemű társadalmi mozgalmaiban vezető szerepet játszó tanára egy évre szabadságra megy, s ezen egy óv alatt egy budai mintagimnáziumban vállalt tanári állást. Szóval a főváros, ez a telhetetlen Moloch felszívta őt is légkörébe, elvonta tőlünk, kik pedig talán kivétel nélkül igazán és nagyon megszerettük pár évi itt tartózkodása alatt. Azt, hogy Korponay István távozásai milyen veszteség városunkra és gimnáziumunkra, ezúttal nem is mérlegelhetjük, csupán konstatálhatjuk, hogy távozása úgy társadalmi, mint paedagógiai szempontból uehezen pótolható űrt hagy hátra ismerősei, jóbarátai, tanártársai és mindazok szivében, kik őt szerették, becsülték. Tiszta lélekből kívánjuk, hogy egy évi budapesti tartózkodása után újból itt lássuk kő rünkben ! Vizsgálatok a gyulai főgimnáziumban. Főgimnáziumunk ez év folyamin súlyos veszteséget szenvedett: meghalt a taokerület főigazgatója s az intézet igazgatója. Azonkívül a földrajz és természetrajz ideiglenes helyettes tanára junius elején bevonult fegyvergyakorlatra s egyúttal végleg elhagyta az intézetet. A tanítás menetére magára természetesen e változások semmi nagyobb befolyással nem voltak, mert hiszen a hivatalos apparatus tovább működik ; a tanár távozása azonban a vizsgálatok rendjén meglátszott. A természetrajz-, földrajz- és tornavizsgála tok ugyanis már május 31-től junius 3-ig megvoltak, mig a többi tárgyakéi junius 15-től 22-ig folytak le. A szülők nem igen mutatták érdeklődésüket a vizsgálatok iránt; alig néhányan jelentek meg. Pedig hát — bár a vizsgálatokat nem tartjuk elkerühetet- leniil szükségesnek — mégis úgy hiszsszük, hogy ha már megvannak, részben a szülőknek is szólanak, kik közül igen sok nagy lelki gyönyörűséggel hallgathatta volna fia feleletét s örülhetett volna értelmi haladásának. Viszont sok bizony meggyőződhetett volna, hogy a tanárok esetleg kemény Ítéletét a gyermek csakugyan megérdemelte s talán rábírta volna arra is őket, bogy gyermeküknek uj pályát válasszanak. Junius 23-án beállott a gyermekekre a nagy nyári szünet. Kívánjuk őszintén, hogy mindnyájuknak testi egészségére váljék, s két hónap múlva felfrissülve, uj kedvvel térjenek vissza jövendőjüket megalapozni. A gyulai r. k. főgimnázium negyedik értesítője Közzéteszi Mérey Gyula, helyettes igazgató. Majdnem II ívnyi, 172 oldalnyi gimnáziumunk ez évi értesítője. Gyászkerettel kezdődik és folytatódik. Első igazgatójától, Szabad Endrétől búcsúzik az intézet s egy-egy lapot szentel Vinkler József püspöknek, aki a gimnáziumnak egyik alapitója volt és Nátafalussy lvprnél emlékének, aki mint a tankerület akkori főigazgatója, szintén kivette részét a gimnázium megalapításából. Natafalussynak és Szabadnak arczképét is hozza az értesítő, szép emlékül a nővendékeknék és tanároknak. Vezető értekezésül Mutschenbaéher Gyula tanár értekezését közli Locke: Az értelem Vezetése ez. müvéről. A terjedelmes értekezés 75 oldalt foglal el. Bírálatába, illetőleg méltatásába ez alkalommal nem megyünk bele; annyit azonban még is meg kell említenünk, hogy nagy örömünkre szolgál nekünk, tanügybarátoknak olyan értekezést látnunk az értesítő élén, amely bizonyítékul szolgál arra, hogy tanáraink . éppen a hivatásukul szolgáló nevelés oktatás elméleteinek kérdéseivel foglalkoznak behatóbban, s melyet másrészt a szülők élvezettel és okulással olvashatnak el. E tekintetben különben két évvel ezelőtt is nagyon egészséges irányzatot láttunk érvényesülni, amikor t. i. a gyermekeknek s egyúttal a felnőtteknek szólt az értekezés. Következik az állandó tanmenet és a végzett tananyag közlése ; továbbá az ez évi és a jövő évi tankönyvjegyzék. Hagyományos, bár talán fölösleges részei az értesítőnek. Alig hiszszük, hogy lenne valami gyakorlati jelentőségük. A tankönyvjegyzék az egyedüli, amely tényleg szükséges. A tanári testület az előző évihez képest 2 tanárral szaporodott, nem számítva az időközben meghalt igazgatót. Számra nézve a tervbevett tanároknak több mint fele tanít már : 8, akikhez járul még az ének tanítója és a különböző felekezetek hitoktatói. Az intézet felszerelése szépen haladt. Eltekintve attól, hogy a szertárak és rajzterem, továbbá két osztályterem ez évben nyertek bútorzatot, a könyvtár és egyes gyűjtemények is örvendetesen szaporodtak, még pedig sok dolog ajándékozás révén került a gimnázium birtokába, ami dicséretére válik közönségünknek. Eltekintve a kisebb adományoktól, szép és értékes a földmivelésügyi miniszter ajándéka 12 drb. szertári szekrény 3700 K értékben és Dobay Ferencz pénz- és éremgyüjtemény ajándéka 225 drb. kb. 280 K értékben. A tanév tevékenysége —a sok zavaró körülmény daczára — normá’is volt, a fegyelmi, tanulmányi, egészségi állapot kielégítő. A tanári kar a növendékek egv- részével sikerült tanulmányi kirándulásokat is tett, mint arról évközben mi is megemlékeztünk. Évköz« ben a tanári kar az ifjúság közreműködésével nyolez hazafias ünnepet rendezett, legnagyobb szabású közülök az október 29-én tartott Rákóczy-ünnep volt, amelynek ünnepi beszédét közli is a b. igazgató — Nagyon örvendetes a Segélyző-egyeaölet beszámolója, amelynek vagyona a gyermekek nyári gyűjtésével és egyéb ajándékaival 4588 K-val szaporodott. (A. növendékek gyűjtése 1750 Kü) Az értesítő az osztályozást tartalmazza még, továbbá a jutalmat kapott tanulók névsorát és a jövő évre szóló tudnivalókat. Általában az intézet fejlődéséről és állapotáról örvendetes képéi kaßiiült ez idén ist, Az értesítő gondos szerkesztése Mérey Gyv'a helyettes igazgatót az énekesnők a földszinten levő kávébázba, vagy étterembe vonulnak s ott férfiak társaságában bóditó, részegítő champagner és zeneszó mellett mulatnak. Micsoda pompás dolog lehet igy mulatni önfeledten, átadva magát teljesen a pillanat örömének. A bohó kis leány nem tudta, hogy ennek a mulatozásnak, ennek az örökké derűs, zajos életnek nagy ára van : a becsület. S ha gondolt is rá olykor szerelmében Béla iránt, kit már a szülők is Elza jövendő férjének tekintettek, erősnek, végtelenül erősnek érezte magát, úgy érezte, hogy szilárdan ellent tudna állni minden csábításnak. Béla, ki a leány hajlamait ismerte, aggodalommal nézett a jövő felé. Hányszor Ítélte el a szülök könnyelműségét, kik ártatlan leányukat elhozták magukkal oda, hol az élet posványának, a szemnek tetszetős, de a lelket utálattal eltöltő lápvirágai fakadnak ki csillogó, de rövid pályafutásra. De én Istenem ! Hiszen igy tették és teszik azt a legtöbb, ama bizonyos középosztályhoz tartozó családban. Természetes dolognak tartják, amely úgyszólván a bon-ton - hoz tartozik. Hisz csak nem lehet örökké a színházba járni, szükséges egy kis változatosság ! A változás meg is történt, olyan változás amely Elza szüleit lesújtotta, Bélát azonban nem lepte meg. Elza egy szép napon elhagyta a szülői házat, jelentkezett egy orpheum direktoránál s két héttel rá már első „csillaga“ volt a társaságnak. Béla mikor megtudta szökése után szándékát, térden állva kérte, hogy ne tegye meg ezt a lépést, mely örvénybe fogja sodorni. De a leány váltig erősitgette, hogy ő nem életpályául választotta ezt a szereplést, ez csak egy röpke epizód lesz életében, ó csupán kiváncsi, végtelenül kiváncsi. Megakarja ismerni, hogy e tarka világ milyen, ha nem csupán távlatból nézi az ember. Megengedte, hogy Béla ott legyen mellette mindenkor s igy, habár mindjárt első fellépése után az imádóknak egy légiója támadt, még senki sem dicsekedhetett ismeretségével. De a lány nem elégedett meg azzal a tudatta], hogy a színpadról mily varázserőt gyakorol a férfiakra. Mulatni szeretett volna, egyetlen egyszer úgy istenigazában, kitombolni magát. De hát kivel ? Bélával talán ? Óh az sokkal ábrándosabb természetű, hozzáférkőzni pedig eddig senkinek sem sikerült. Egy este azután egy kisebb számú tisztekből álló társaság egyik daliás tagja oly konzekvensen gukkerezte Elzát, kinek erényessége ezalatt már közismeretü lett s annál jobban felcsigázta mindenkinek az érdeklődését, hogy ez észrevette őt. S a hadnagyocska úgy találta, hogy tüzes pillantásait már a látcső dupla lencséi sem fogták fel, mert találkoztak Elzáéival. Mikor másnap Elza az öltözőbe jött, már ott várta Jt-lfy Gida huszárhadnagy levele. Szinte izgatottan bontotta fel, mert sejtette, hogy tőle való. S mit gondolnak : mit kért hadnagy uram abban a levélben? Semmi egyebet, mint azt, hogy Elza előadás után az ő társaságában vacsorádon. A leány hatáfozati’an volt. Féktelen vágya egyre űzte, de azáft mégis félt Bélától. Egy pillanatra aggódva gonaídt arra, hogy egy idegen férfiú társaságában lesz, egészen egy,e" dűl. De nevetséges! Erős leszek, gondolta magában. Meg fogja mondani Jelfy Gidának, hogy eddig s ne tovább. — Hisz alapjában véve, az egész ártatlan mulatság lesz, s ha Béla mégis ellenezné, akkor akarata ellenére is elfogadja a meghívást, melynek öntudatos módja még fokozta vágyát. S Béla eljött, ellenezte, de ez mitsem használt. Tudjuk, hogy mikor a hordár másodszor visszajött, megkapta az üzenetet, mely csak egy egyetlen igen szócskából állott. * Az előadásaak vége. A közönség tódul a kijáratok felé, hogy az élvezet után haza térjen, vagy pedig a megkezdett mulatozást folytassa. Egy negyed óra múlva a földszinti kávéház és az étterem telve voltak zajos, jókedvű társaságokkal s mialatt ezeknek mulatozása egyre hangosabb lett : Béla még mindig Elzát várta a hátulsó kapun. Már majd egy fél órája, hogy vár s a leány még mindig nem jött. A szegény fiúnak hogy összeszorult a szive, ha elképzelte, hogy Elza talán mégis engedett a meghívásnak. De hiszen ez lehetetlen. S ha mégis úgy volna, akkor ez a leány el van veszve menthetetlenül. Mikor már belátta, hogy hiába vár, elindult szive marczangoló kinjával, hogy félkerfesse Elzát s ha máskép nem: erővel vigye el magá-
