Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-23 / 25. szám
6 BÉKÉS 1907. junius 23. sáról.“ E. dr. udvari tanácsos ezt mondja: .Kísérletet tettem több, nekem próbára küldött más gyermektápláló-liszttel. De úgy látszott, hogy a testsúlyra és a székelés minemüségére egyiknek sem volt olyan kedvező befolyása, mint Kufeke gyermeklisztjónek.“ Benkő sorsjegye bankó ! Azon nagy nyeremény kimutatás, amelylyel a Benkő Bank Budapest, Andrássy-ut 60. rendelkezik, ma ismét egy fő- nyeremónynyel gyarapodott. A Benkő Bank nyolcz szevencsés vevői nyerték a második osztály legnagyobb főnyereményét 70,000 koronát a 108915. számra. KALOGÉN Brázay sósborszesz FOGKRÉM A*ijeeJ o B b ** 111 15-40 Irodalom és művészet. Az e rovatban közlött müvek kaphatók Dobay János könyvkereskedésében Gyulán, hol minden külföldi és hazai lapra előfizetések is elfogadtatnak. Tanítók és lelkészek figyelmébe. A nem állami elemi népiskolák jogviszonyairól és a községi és felekezeti néptanítók járandóságairól s^óló 1907. éoi XXVII. t.-czikket, a hozzá kiadott miniszteri rendeleteket és végrehajtási utasításokat a megfelelő magyarázatokkal Göndör Ferencz óbecsei tanító, a bácsmegyei tanitó-szövetség elnöke ellátta és kiadta. A csinos könyv minden tanítónak és lelkésznek nélkülözhetetlen. Ára 1 korona 20 fillér. Nincs többé ugorka-saison. Ezt jól tudja minden müveit újságolvasó és méltán világtól elmaradott embernek ítéli azt, aki a nyári hónapokra beszünteti az előfizetést, mert „nyáron nem történik semmi.“ Sot I A Pesti Hírlapnál pedig, mely télen- nyáron a legbővebb, legtartalmasabb és épen azért a legkedveltebb lap, már csak azért is üdvös a nyárra is előfizetni, mert csak az állandó előfizetők kapják meg telj'sen ingyen a lap karácsonyi ajándékát, a Pesti Hirlap nagy képes naptárát az 1908-ik esztendőre. A Naptár ezúttal is bő, mulattó és közhasznú tartalommal fog megjelenni és temérdek kép díszíti. A Pesti Hirlap az uj félévet eredeti regénynyel kezdi; munkatársai — csupa jónevü, kipróbált hírlapírók — a czikkek, tárczák, karczo- latok jóságáról s a közkedvelt állandó rovatok gazdaságáról gondoskodnak. De hiszen nem kell már a Pesti Hírlapot bemutatni; jó ismerőse az a magyar olvasóközönség legszélesebb rétegeinek, szívesen látott mindennapi vendége a müveit magyar társadalom urainak és hölgyeinek. Csak épen a félév alkalmából kívántuk a mi közönségünk figyelmét is felhívni az előfizetés megújítására, mert nincs többé ugorka-szezon. A Pesti Hirlap előfizetési ára negyedévre 7 korona; egy hóra 2 korona 40 fillér. Kiudóhivatala, hova a pénzt legczélszerübb postautalványnyal megküldeni: Budapest, V., Váczi- körút 79. Tarka képek. Kezdődik a holt szezon. Nem történik semmi nevezetes a városban, még az a vékony fehér lepel is, ami a Komló és nagy trafik közt volt kifeszitve, lenncsüng az egyik végével a földön s nem hirdeti, hogy hol van most az Ehrenfeld S. aranyműves boltja. Ott túl a leplen a Komlóval szemben huzó dik meg szerényen, de biztosan. Csak a színészek csinálnak egy kis elevenséget, de az idén még ők is csendesebbek. Hiába ! tavaly óta sokkal drágább lett a tojás. A »Magyar Királyiban van a legelevenebb élet, ahol Palásthy az ő táborkarával székel (ő ül ugyanis az asztalfőn álló karos székben!) S ahol Palásthy van, ott még a szomorú is vig. Nem tűri, hogy az ő asztalánál bús arczot vágjon valaki, bár ő maga a »Bús özvegy« s sokszor el-elmereng szép szeme világa — üres poharára pislogva. Dehát mit is csináljon a szegény magyar művész, ugy-e Sándor, mikor a vidéki színészet (na nem sokáig tart már!) megfosztja attól, hogy a családi kör nyugalmában pihenhesse ki a művészet fáradalmait egész nyáron át. Vidéken még vándorolni kell a téli állomásról a nyárira, Nagyváradról Gyulára és vissza és még egyszer Nagyváradról Gyulára és vissza. Az idén ugyanis megismételjük a szini-szezont, úgy, hogy aratás utánra is jusson belőle. A szezon slagere külömben, a »Vig özvegy« a hét vége felé színre fog kerülni. Persze nagy kár, úgy a közönségre, mint Somogyira nézve, hogy Károlyi Leona makacs szembaját gyógykezeltetvén, nem tudni vájjon fel fog-e lépni, pedig amint Somogyi maga is elismeri, (s tudni való, hogy Somogyi a legszigorúbb kritikus a társulatával szemben), Károlyi Leona ma az országban a legjobb s a legfessebb «Vig özvegy.« A »Vig özvegy«-gyel aztán csakhamar vége is lesz az első szezonnak, s utána — marad mi volt a puszta lég. Azaz, hogy még sem egészen, majd a tambu- rások fognak gondoskodni a gyulaiak szórakoztatásáról s akkor, ha azok itt lesznek, minden este tömve lesz a népkert, amely most oly sötét és elhagyott. Más városban, ha egy ilyen kert volna, nem győznének bele elég asztalt és széket állítani, de Gyulán nem kell a friss, jó s az idén a kedvező időjárás mellett, pormentes levegő, — mert Dines társas együttélés. Mindenki panaszkodik, hogy igy — úgy unja magát Gyulán, unalmas egy fészek s egy olyan helyen is, mint az úri kaszinó, amelynek kertje tágas és egész parkszerű, egyszóval igen kellemes tartózkodási helyül szolgálhat, nem lehet elérni azt, h°gy a gyulai intelligens közönség teljes szímmal s minél gyakrabban összejöjjön s egymás társaságában kedélyesen töltsön el egy-egy nyári estét szellemesen szórakozva. Pedig tanulhatnánk a vidékiektől, például Orosházától, ahol a megyében talán a legélénkebb, s legkellemesebb társadalmi élet van. S nem akarok indiskrét lenni s elárulni, hogy mostanában volt pár napig nálunk Orosházáról egy, a társas élet fellendítésére sok kedvességgel megáldott szép kis leány (Itt is hagyott bennünket . . . talán örökre . . . yr.) s vele való ta'álkozásom folytán jut eszembe önkéntelenül is ez összehasonlítás s az alábbi recept. A recept a kedélyes társas élethoz a következő : Nincsenek képzelt nagyságok és nagyságák, a társas érintkezés, ment minden afFek tálástól, a harmóniát nem zavarják gyakori aprehensiók, amelyeknek semmi alapjuk sincs, a nők, asszonyok és lányok természetes kedvességüknél fogva vonzóvá teszik az összejöveteleket s nem várják,{hogy csak a velük szemben tanúsított udvariaskodásokkal teljen az idő — s ké-z a jól sikerült muri, vagy ha úgy tetszik zsur, estély. íme ezt a reczeptet mi is megcsináltathatjuk, (ez nem kerül sokba) — s akkor lesz Gyulán is társas élet. Egyelőre járjunk a színházba, ez legalább egy olyan közös találkozó hely, ahol látszólag összetartunk. (88— Ó.) Színészet. A színi szezon első részének már a derekán vagyunk, a bérleti előadások felét már lejátszották. Az idei bérlet gyengébb volt mint a tavalyi s a színházba a nem bérlők is mintha nem járnának olyan nagy számban, mint az előző esztendőben. Mindazonáltal az idei színi szezon sem kedvezőtlen s az, hogy valamivel kevesebb közönség jár a színházba, egyrészt annak tudható be, hogy aratás előtt a nem bérlő közönségnek kevesebb a pénze a szórakozásokra, másrészt pedig az, amiről szintén nem tehet Somogyi Károly direktor, hogy az operett és általában a társulat egyik főerőssége, Károlyi Leona, szembaja miatt kénytelen volt szabadságra menni s bár az operettszemélyzet egészében nivón álló,#a közönség érdeklődése az operettelőadások iránt mégis ész- revehetőleg csökkent. Reméljük azonban, hogy az őszi szezon minden tekintetben kárpótolni fogja a társul ltot. Az elmúlt hét folyamán különben színre kerültek : Milliárdos kisasszony. Szombaton' a Milliárdos kisasszonyt ismételték a már ismert szereposztással. T'áóoryFrida »Panarna- kupléját« ezúttal is megismételtették. Közönség gyéren volt. Kornevillei harangok. A vasárnap est ismét a klassikus operetteé volt. Planquette örökszép bájos zenéje zsúfolásig vonzotta a közönséget a szinházba s nem hiába, mert Somogyi derék gárdája ismét igen jó előadást produkált. A babért ez este Fehér Gyula vitte el, mint »Gáspár Apó«, a ki jól átgondolt szerepében igazi drámai hatást tudott kelteni. Palásthi túlságosan is megjátszotta Greniső szerepét, úgy, hogy valamivel kevesebb több és jobb lett volna. Eleven és ügyes volt Tábory Frida is, mint »Serpolette«, jól énekelt ügyesen mozgott, úgyszintén Lányi Edith, mint »Germaine«, ki finom, szép előadással énekelt és distingvált játékával hódította meg a közönséget. A márki szerepében Vámos Jenő, a miskolezi színház tagja lépett fel, mint vendég. Hatalmas indispozició- val küzdött s igy tehetségét nem tudta ez alkalommal érvényre juttatni. A közönség különben az egész estén jó hangulatban volt s Fehér Gyulát nyílt színen is zúgó tapssal jutalmazta. A Zsába, Hennequin és Duval bohózata, a Zsába a teljes siker jegyében folyt le az elmúlt hétfőn. Telt ház nézte végig a pompás, mulattató darabot és rendkívül sokat kaczagott a darab fenomenális zsenialitással felépített komikus helyzetein. Az előadás első rangú volt. E Kovács Mariska, T. Pogány Janka, Tóth Elek, Krasznay Andor, Hevesy Gusztika, Reviczki Rózsi, Körmendi Kálmán, Sz. Gáspár Anna, Szarvasi Sándor és Bérezi Gyula tudásuk, tehetségük, humoruk javát vitték a színpadra s különösen E. Kovács Mariska és Tóth Elek (Mareielle orvosnő és Barisard gyáros) valósággal kabinetalakitást produkáltak. A közönség zajosan tüntetett a darab és a szereplők mellett. Cyrano de Bergerac. Drámai színésznek alig van nehezebb szerepe, mint a költői lelkületű, de visszataszító, nevetséges külsejű Cyranoban. Az a rengeteg szókincs, az érzelmeknek az a változó skálája, mely e szerepben fel van halmozva, a hosszulélekzetü, nehéz monológok, melyek minden egyes szavának meg van a súlya és rendeltetése, ugyancsak próbára teszik a színészt e szerep sikeres alakításában. Örömmel mondhatjuk, hogy Tóth Elek, mint »Cyrano«, a ki különben ismételten is játszta már Gyulán ezt a szerepet, ezúttal is nemcsak megállotta helyét, de tökéleteset is nyújtott. Szerepét az utolsó szóig súgás nélkül tudja. Maszkja jobb, mint Pethesé, szinte hü képmása Coquelin maszkjának, ki e szerepet a szerző utasításai szerint creálta. Szavalata tökéletes, soha sem szertelen, bár az arról szóló világhírű monológot egy kissé tán elsiette. Szerepét a legkisebb részletekig jól átgondolta s játéka különösen az utolsó felvonásban mintaszerű volt. Kiemeljük és paritásra helyezzük mellé E. Kovács Mariskát, ki Roxane szerepében rendkívül bájos és hóditó jelenség mellett ismét tökéletes alakítást nyújtott. A többi szereplők is ambiczióval küzdöttek meg nehéz szerepükkel, csak kár hogy képességükkel nem tudtak Tóth Elek nyomába sem jönni. A színház, ez alkalommal szép közönséggel telt meg, mely élvezettel hallgatta Ros- tande remek verseit. A cserelányok. Yégy egy adag hülyeséget, egy még nagyobb adag ízléstelenséget és főleg egy jókora maszsza arezpiritó kétértelműségnek csúfolt egyértelműséget és kész a reczept, mely szerint a derék Ordeneau a Cserelányok librettóját megírta. Jusztin Clerice pedig muzsikát irt a darabhoz, olyan modern, sablon zenét, amelyből egyetlen melódia sem marad meg a közönség fülében. A publikum, — mintha csak ismerte volna az operettet, — tüntetőén csekély számban vonult fel és legjobb akarata mellett sem tudott lelkesedni a darab iránt, amelyet egyedül Palásthy és T. Pogány Janka leleményessége, humora mentett meg a jól megérdemelt bukástól. Jók \
