Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-06-09 / 23. szám
2 BÉKÉS 1907. junius 9. A költségvetés fedezeti részének II—VI. rovatán beállított összegeket érintetlenül hagytam, ellenben a fedezeti rész I. rovatán előirányzott 283.429 korona 65 fillért a szükségleti rovatok indokai alapján 270189 korona 57 fillérre szállítottam le s igy a vármegye közönségének a múlt évi 263149 korona 25 fillér állami rendes és pótjavadalmazásán felül 7040 korona 32 fillérrel többet állapítottam meg. A fedezeti rész VII. pótadó rovat alatt előirányzott 20015 korona 99 fillért a vármegye múlt évi költségvetése tárgyában kiadott 119005/1906. sz. rendeletemben részletesen kifejtett, de a vármegye közönsége által figyelembe nem vett indokok alapján 22.871 koronára emeltem fel. Mihez képest a vármegye törvényhatósági bizottságának ezen költségvetés megállapítása tárgyában hozott előlidézett határozatát a fentebbi észrevételeknek megfelelő módosítással hagyom jóvá. Egyszersmind a kiadások fedezésére a vármegye közönsége részére megállapított 118.680 korona rendes állami javadalmazáson felül 151509 korona 57 fillér pótjavadalmazást engedélyezek, mely összesen 270189 korona 57 fillér állami javadalmazásból a folyó évre még esedékes összegnek a székhelyen levő kir. adóhivatalnál leendő folyósítása iránt intézkedni fogok. A költségvetés egyik példányát az itt nélkülözhető mellékletekkel együtt idezárva megküldöm. Budapest, 1907. május hó 24-én, a minister helyett: Hadik s. k. államtitkár. Mint a belügyministeri rendeletből is látható, a költségvetésből töröltetett minden újonnan rendszeresített állás, köztük az ötödik árvaszóki ülnöki állás, melyet a vármegye már négy éven keresztül következetesen felvett költségvetésébe, s az alügyészi állás, , a melynek rendszeresítését már harmadizben kérte engedélyezni. Nem tudjuk, hogy a közvetlen, avagy közvetett okát miben keressük annak, a vármegyénkre minden esetben hátrányos, s a többi vármegyékkel szemben ilyen eredménytelenségeket tartalmazó állapotnak, hogy jogos és indokolt kérelmeink nem teljesittet- nek ; pedig ha az állami adóalapot vesszük, vármegyénknek azokkal a vármegyékkel szemben, melyeknek hason irányú kérelmei a múlt és a folyó években teljesítettek, előnyben kellett volna részesülnie s az igazságnak a mi jogos igényeink kielégítését kellett volna magával hoznia. Azon, hogy a mindenkori főispánok a vármegye érdekeinek megvédése körül, jóllehet bizonyára sokat fáradoztak abban, miszerint a vármegye által kért dotáció felemelés megadassák, nem mutathatják fel a várt eredményeket, szerfelett csudálkozni nem lehet s nem is szabad, mert végtére is a főispánok a kormánynak lévén bizalmi emberei, annak elhatározásával szembe, még ha a vármegye érdekében tennék is, nem helyezkedhetnek, s nem szorgalmazhatják kellő eréllyel a vármegye jogos igényeinek a teljesítését. Ámde méltán tehetünk észrevételt e tekintetben a vármegyebeli országgyűlési képviselőkre, akik nem vesznek részt a vármegye ezen fontos, háztartását és administrá- cioját illető kérdésnek, mint a milyen a költségvetés, tárgyalásában s ebből kifolyólag nem lévén tájékozva, a vármegyének az egyes évi költségvetéseivel kapcsolatban felmerülő jogos kívánalmairól, nem vetik közbe magukat az illetékes helyen az iránt, úgy, a mint azt más vármegyék országgyűlési képviselői cselekszik, hogy ezek a jogos kívánságok teljesittessenek is. Nagy baj mindenképen, de különösen az előadottakból tűnik ki, hogy milyen hátránnyal jár egy- egy vármegyére, ha országgyűlési képviselői nem a vármegyei közélet szereplési teréről, nem a közgyűlési termekből nőnek ki, mert csak igy magyarázható meg, hogy az ilyen vármegyék érdekei háttérbe szorittatnak, óiig más vármegyék, ahol az országgyűlési képviselők a vármegye közéletével, ügyeivel és bajaival közéleti szereplésüknél fogva mint egy egygyó vannak forrva, daczára annak, hogy jóval kisebb mérvben járulnak hozzá az állam terheinek viseléséhez, jóval magasabb állami dotáczióban részesülnek s oly irányú kérelmeik, mint a minőket vármegyénk már évek óta hiába terjeszt elő indokoltan, már régen teljesedésbe mentek, pedig úgy területi, mint népességi viszonyainál fog^a vármegyénk ezen vármegyékkel szemben előnyben van. A sérelmes belügyministeri leirat ellen különben bizonyára felterjesztéssel fog élni a törvényhatóság s különösen az ötödik ülnöki állás rendszeresítését fogja kérni, a mire leginkább alapul fog szolgálni az árvaszék határozata, melyet teljes ülésében hozott s a mely kétségbe vonhatatlanul indokolttá teszi a vármegyének e szükségletét, és magában foglalja mindazon adatokat, a melyeknek figyelembe vétele mellett az állás rendszeresítésének megtagadása lehetetlen. Az árvaszék előterjesztését a legközelebbi közgyűlésen fogják tárgyalni. Hirdetés. Gyula város árvaszékének 1343—907. számú határozata folytán kiskorú Vógh János tulajdonához tartozó, a sarkadi czédulaház (vámház) átellenóben fekvő régi malomház 1907. évi junius hó 16-dik napján délelőtt 10 V2 órakor alólirott hivatalos helyiségében önkéntes nyilvános árverésen el fog adatni. Venni szándékozók értesittetnek, hogy az árverés feltételei a hivatalos órák alatt alulírottnál megtekinthetők. Gyulán, 1907. évi junius hó 7-én. Hoffmann István, 264 1—1 városi s. gyám. T a n ii g y. Az évzáró vizsgálatok ideje a főgimnáziumban. Junius hó 15-én délelőtt hittanvizsgálat a II., III.., IV. osztályokban, délután 2 órakor hittanvizsgálat az I. osztályban, */s 5 órakor ének és torna I., II. Junius hó 17-én magyar, latin I., II., III, ^ „ 18-án magyar, latin IV. „ „ 19-én számtan, r. mértan ÍI. „ „ 20 án német, történet III. „ „ 20-án számtan, r. mértan IV. „ „ 20-án d. u. 3 órakor gyorsírás. „ „ 21-ón számtan, r. mértan I. „ „ 22-én számtan, r. mértan, földrajz III., német, történet IV, D. u. 3 órakor franczia nyelv. A vizsgálatok délelőtt mindig 8 órakor kezdődnek. Az I. és II. osztályban földrajz, az I., II. és IV. osztályban természetrajz és a III. és IV: osztályban tornavizsgálatokat Grósz tanár eltávozása miatt már május 31., junius 1. és 3-án megtartottuk. A magánvizsgálatok Írásbeli része junius hó 17-én, szóbeli része junius hó 18-án délelőtt 8 órakor lesz. esketésekor kapta a menyasszonytól. Volt „Ver- hovai pipa“, melyet a híres 48-as képviselőtől kapott. Petőfi pipáját Kondoroson kapta egy urvacsoraosztás alkalmával s az illető pedig — aki adta volt neki — Petőfi Istvántól kapta. Legérdekesebb volt azonban ezek között — az úgynevezett: „Glézer pipa“! Advocem Glézer ! Gyomán egy ízben valami nagy gyűlés volt, melyet hatalmas bankett fejezett be a „Holler Samu vendéglőjében“. Nagyon sokan voltak s az öreg „verbunk“ pompás tajtpipáját kiszíván — hűlni — oda állította egy sarokba s véletlenül ottfelejtette. Glézer uram pedig — aki ott felszolgált — nem tudván kié a pelpa, becses pártfogásába vette s pípázgatott belőle. Glézer uram bodor füstöket bocsátva el-el mélázott egyszer a Körösz folyó hullámaiban. Az öreg úr arra menvén, megismeri rég elvesztett pipáját és egy szót sem szólva oda lép, hátulról megkapva se szó, se beszéd ügyesen kikapta Glézer kezéből a pipát s azzal tovább állt. Glézer uram pedig elálmélkodva, sandán pislan- gatott a pompás tajtékpipa után, sajnálván, hogy olyan rövid ideig lehetett gazdája. Az öreg pedig ezután, a pipát elnevezte a „Glézer“ ne- véről. Mikor a boldogult pocosbeli rektorral (Ve rés Lajossal) leültek vászonkorsózni (kvaterkázni) a köpőládát elnevezték: „összekötő kapocsnak* s úgy: „élveztek istenileg!“ Magyar atilláját, ruháit mindig abban a szekrényben szerette tartogatni, amely hajdan a Kossuth Lajosé volt s ezzel a becses ereklyével gyakran szeretett büszkélkedni, — lévén sok relikviája ! . . . Fiatal korában az öreg nagy táncos volt, de még öreg napjaiban is, rendesen megtáncoltatott négy asszonyt Gyomán és ilyenkor azt mondta: „Megtáncoltatom B.-nét, had veszekedjenek a többi asszonyok“, különösen a „fillér- estélyieken, melyeket feleségével honosított meg Gyomán. Ha az ötödik asszony elhívta táncolni, annak már olyat súgott, hogy az — az egész terem kacagására — rögtön elszaladt tőle. Az is érdekes volt, mikor Békésvármegye ezelőtt 8—io évvel ezelőtt dr. Lukács György személyében új főispánt kapott. Az öreg úr elvből gyűlölt minden hizelgést, emellett rajongó, ideális 48-as volt. Szobája falai Kossuth képekkel, rámába foglalt Kossuth bankókkal és számtalan relikviával voltak tele. Fiatalabb korában híres, nevezetes kortes volt, mindig az volt a képviselő, akit ő akart, sőt egy ízben Baranyaszentlőrincen, a megválasztott képviselő lemondván, ott hevenyében öt kiáltották ki egyhangúlag. Ő azonban többre becsülte a maga szerény kis körét és visszautasította a bizalmat . . . Gyomán már következetesen visszahúzta magát a korteskedéstől, még sem lehetett nála nélkül semmi. Egy ízben Kovács Albert, a nemzeti párti jelölt három kocsi választójával meglátogatta. Másnap egyre-másra jöttek a kortesek és mind e szóval léptek be hozzá: „hát ki éljen, Farkas bácsi?“ — „Hát ki más, mint Barabás“, íelel az öreg. Végre is fel tűnt neki a sok kérdés, faggatózni kezd és bevallják, hegy az éjjel telefon híradás ment a Sárrétre, hogy — aszondja — »nagy veszély, betegeket, öregeket is behozni, Kálmán Farkas átpártolt !“. Hogy az öreg úr, az ő zaftos szavaival áldotta a hiszékeny kortesek őseit, az magától értetődik. No hát ez a minden kormányt, illetve sza- badelvüpártit megvető kemény ember bizony csak nem fog holmi incifinti főispánkának ga- zsulirozni, ő, aki nem ismer hatalmasságot a becsületen és a törvényen kívül. Lukács azonban jól tudta az öreg úr értékét és azért, amikor mint uj főispán bejárta megyéje városait, ahol mindenütt fényes fogadtatás, szónoklat várta, a gyomai fogadtatásnál hiába nézegette, Kálmán Farkas hiányzott. Az öreg úr, mint iskolaszéki elnök, épen az időtájt tartotta a 15 református iskola félévi vizsgáit. Egyszer csak délben, éppen hegedűlget, fényes fogatok állnak meg az egyszerű parochia előtt és az uj főispán, az alispánnal — aki unoka- öcscse volt az öreg urnák és a főorvossal, aki testi-lelki jó barátja — bekopogtat a füstös pipatóriumba: „Hát Szentatyánk, hol bujkál, sem a fogadtatásnál, sem a gyűlésen nem láttam“ — szól szemrehányólag a főispán! Fábry alispán — a mostani főispán — jól ismerve Farkas bátyját, kínosan feszeng a helyén, várva, hogy mikor repül valami szellemes szotisz a levegőben, de aa-öreg most az egyszer udvariasan válaszolt,
