Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)

1907-06-02 / 22. szám

2 BÉKÉS 1907. junius 2. .ként Füzesgyarmat községe Kovácscsal kötötte meg a szerződést. A gyulai építőiparosok szövetkezeté­nek ajánlata csupán 30 koronával volt magasabb. Érettségi vizsga. A,békési ev. ref. főgimnázium­ban a szóbeli érettségi vizsgák junius 21. és 22 én lesznek megtartva, melyen 18 ifjú vesz részt. Az egyház képviseletében dr. Balthazár Dezső hajdú­nánási esperes-elnök, a kormány képviseletében Schilling Lajos dr. kolozsvári tud.- egyetemi ny. r tanár jelenik meg. — Itt emlitjük meg, hogy néh. Nátafa!us8y Kornél elhalálozása folytán, a miniszter megbízásából Géressy Kálmán debreczeni tankerü­leti főigazgató, mint helyettes, pón'ek éta Békésen tartózkodik, a főgimnázium megvizsgálása czéljából. Tornaverseny. A négyévenkint tartani szokott kerületi tornaverseny múlt vasárnap volt az ország négy nagyobb városában. Bennünket a temesvári verseny érdekel, amelyen 29 tanintézetbeli 1400 ifjú vett részt, a nagyváradi, szegedi és nagyszebeni tankerületekből. Vármegyénk intézetei közül a bé­késcsabai ág. ev. főgimnázium 45 és a békési ev. ref. főgimnázium 34 növendékkel vett részt s mindkét intézet ifjai fényes győzelmet arattak és kitüntették magukat a mérkőzésben. Az elömérközések már szombaton reggel kezdődtek s vasárnap délután már csak a döntő versenyekre került a tor. Különösen a békéscsabai gimnázium ért el nagy dicsőséget, amennyiben a jelenvolt 29 intézet közűi az első' dijat nyerte el, amiért a temesvári közönség állan­dóan ünnepelte őket ott tartózkodásuk ideje alatt. Közülök került ki az egész versenyben egyénileg legjobb, legkitűnőbb tornász is, Christián Jenő VIII. oszt. tanuló személyében. A csabaiak 13 drb diszi- tett nagy ezüst érmet, 2 drb kis ezüst érmet, 6 drb bronz érmet, 5 díszoklevelet és egy darab oklevelet nyertek. Hétfőn este érkeztek haza Csabára, s az állomásnál ünnepélyes fogadtatásban részesültek. Bukovszky János igazgató az itthon maradt tanuló­ifjúsággal ment eléjük s ő valamint a község részé­ről Koro8y László főjegyző beszéddel fogadta a győzteseket. Zeneszóval vonultak a ligetbe, hol a község megvendégelte a derék mintacsapatot. — Nem maradtak ám a békésiek sem sokkal hátrább. Ők most vettek ugyan először részt kerületi ver- |senyen, mert csak két év óta tanítják rendszeresen a tornázást — de azért kitettek magukért. Sok fáradságukba került, mig a közönséggel megtudták értetni, hogy hova valók, mert 100 kilométer távol-, ságnyira már nem tudják, hogy Békés község is létezik. Összetévesztik Békéscsabával és Gyulával. A délczeg tartásu ifjak már a felvonuláskor ügyes menetelésük és Ízléses ruházatukért zajos ovácziók- ban részesültek. A füleslapda mérkőzésben (melyből a csabaiak az elömérközések során már lemaradtak 8 a főversenyben igy részt sem vehettek) a békésiek harmadik helyre kerültek. Némi elégtételül szolgál ez a győzelem a békésieknek, kikkel szemben három hét előtt a csabaiak vitték el az ezüst-serleg ván­dordíját, a füleslapda-verseny nem éppen részrehaj­lás nélküli vezetése miatt. A békési főgimnázium nem kevesebb, mint 18 dijat hozott el, ami fényes eredmény, ha megemlítjük, hogy a legtöbb intézet csak résztvételi oklevelet birt szerezni. A nyert dijak következők : Szabadon választott szabadgya­korlatból díszoklevél, füleslapdamérkőzésből dísz­oklevél és 10 bronz érem, kötélmászásért 1 ezüst és 1 bronzérem, főversenyből, kötélhúzásból, minta­csapat tornázásért egy-egy oklevelet és végül részt­vételi oklevelet. Az elért várakozáson felüli siker Csurgay Jenő tornatanár érdeme, ki teljes odoadás- SííI azon buzgólkodik, hogy az ifjúsággal ezt a tár­gyat megkedveltesse. A békési csapat hétfőn dél­után érkezett haza. A vasútnál zeneszóval fogadta őket a tanári kar és a tanuló ifjúság s a gimná­zium udvarán megvendégelték őket. Hírek. Bérmálás. Szivünk mélyéből mondunk „Isten hozott“-at és üdvözöljük Fetser Antal püspököt, abból az alkalomból, hogy a bérmálás szentségét kiosztandó, Gyulára érkezett; ama városba, mely iránt érzett nemes jóakaratát mindig kimutatta s amely város közönsége, — hitfeiekezeti különbség nélkül — tiszteli s nagyrabecsüli őt papi s ember- baráti fényes tulajdonságaiért. Fetser Antal püspök tegnap este 7 órakor érkezett Gyulára díszes kísé­rettel. A vasúti índóháznál Békésvármegye nevében a tisztikar élén Ambrus Sándor alispán, az Arpád- utcza melletti diszkapu előtt Gyula város nevében, T a n ü g y. A gyulai áll. segélyezett községi polgári fiú' és leányiskola múlt tanévi értesítője, — mely fedezet hiányában nem jelenhetett meg a rendes időben — most hagyta el a sajtót. Abafi János a volt polg fiúiskola érdemes igazgató-tanára állította össze. Ez egyszersmind utolsó értesítő a fiúiskoláról, mely a gimnázium fokozatos fejlődése folytán 32 évi köz­hasznú működés után megszűnt. A tanulók száma 32 év alatt összesen 3560 volt, kikből a 4. osztályt 597 tanuló fejezte itt itt be s ezekből lett további tanulás, avagy választott életpályák szerint jelenleg aljárásbiró 2, állatorvos 3, dijnok 5, egyetemi ta­nár-segéd 1, erdész 1, ref. lelkész 1, ref. rektor 1, építőmester 2, felső kereskedelmi tanuló 21, fog- technikus 1, főgimn. tanuló 42, földbirtokos 1, föld­mi vés 4, gazdatiszt 7, gazdász 5, gör. kel. lelkész 3, gyógyszerész 2, iparos 43, Írnok 72, ismeretlen foglalkozású 60, jegyző 13, jogász 25, karmester 1, katona 15, kereskedő 62, kertész 1, felsőiskolai tanuló 1, mérnök 6, miniszteri fogalmazó 1, magánzó 2, orvos 4, pénzügyőr 2, polg. isk. igazgató 2, pos­tai gyakornok 11, rajzoló 1, rendőrfőkapitány 1, róm. kath. lelkész 1, szobrász 1, színész 2, tanár 14, tanító 43, tanítójelölt 8, tbeologus 6, tisztviselő 85, ügyvéd 7, ügyvédjelölt 3. Ezen stat isti ka iga­zolja, hogy a polg. fiúiskola fennállása alatt derék munkát végzett, amiből a megszűnt intézet igazga­tója és tanári kara ugyancsak kivette részét. Népes­ség és siker dolgában iegjobban virágzott az iskola 1899—1903-ig, 8 most, mikor kapui végleg bezá­rultak, krónikairói tisztünkből kifolyólag az érdem és elismerés koszorúját helyezzük annak még kö­zöttünk élő tanárai fölé. Tanítványaik szeretető és hálája legyen legszebb jutalmuk. A fiúiskola meg­szűntével megnyitott a 'polg. leányiskola, melynek a múlt évben két osztálya volt, s melyek népessége igazolja, hogy arra Gyulán minden rendű és rangú népnek igen nagy szüksége van s hogy ez iskola virágzani fog. Iskolaépítés. A Csodaballai pusztán építendő iskola készítését Kovács Pál békési vállalkozó a 15746 korona 07 fillér kikiáltási árral szemben 14820 koronáért vállalta el. Az árlejtés eredménye szentségéről is megfeledkeztünk s egy kicsit kommunistáskodtunk; szolgáljon mentségül nemes szándékunk i) A szállás különféle volt. Váradon uras : két három gyermek kapott egy-egy szobát külön fekvőhelyekkel. Alig lehetett velük beszélni, olyan büszkék voltak ! Csavargatták a villanyt jobbra-balra, csengettek annyit, hogy még a szobaleány is — Uram, bocsá’ — káromkodott. Már Kolozsvárott torlódás miatt 5 — 5, Tcrdán és Vajda-Hunyadon hely szűke miatt 7—7 gyerek jutott egy szobába s bizony ketten is aludtak egy ágyban. Gyulafehérvárott a táncteremből rögtönöztek hálószobát, ágyakat pedig a plüs- pamlagokból, amelyeken normális körülmények között — a mai fiatalemberek léhasága miatt nyilván 1 — a leányok petrezselymet szoktak árulni. (Megjegyzem, hogy sokkal nyugodtabb szívvel aludtak fiaink ezeken az ágyakon, mint ahogy a leányok petrezselymet árulnak, holott ezek a pamlagok inkább petrezselyemárulás, mint alvás céljaira készültek. Itt történt pl. hogy amint a három legkisebb gyerekre ráparancsol­tam, hogy rögtön aludjanak el, behunyták a szemüket és tényleg rögtön elaludtak.) Az ura­ság különben a nyugalommal ezeken a háló­helyeken fordított viszonyban volt : minél na­gyobb volt az uraság, annál kisebb a nyugalom ; a poloskákkal ellenben egyenes arányban : minél nagyobb uraság, annál több poloska. (Bocsánatot kérek a gyöngébb idegzetüektöl.) Többet is Írnék még, de egyrészt félek, hogy nagyon unalmassá válók már, másrészt meg talán ennyit sem fogad el a Békés. Arra kérem tehát a tisztelt olvasókat, legyenek türe­lemmel a következő tanúlmányutig; akkor majd uj tapasztalatokkal gazdagodva folytatom — ha élek addig. Korponay István. kezhetetlen. (Nincs igazam?!) Akkor aztán elő­vesszük összes tudományunkat, hogy a kezdődő unalmat megöljük. Az összes tudományunkat! mert hát latint)magyart, számtant a kisújjunkból is tudunk tanítani, de hát 25 gyereknek meg­felelő mulatságot találni, ebbe hármunknak is belefájdúl a fejünk. Aztán ennek a mulatságnak szükséges kellékei is vannak : ártatlan, csendes, tekintélyüket megóvó szórakozásnak kell lennie ; legyen szűk helyen is gyakorolható, holott fiúk­nál éppen itt a dolog bibije. Nem lovagokat- hatjuk őket pl. a hátunkon (huszonöt gyere­ket?!!), azt sem engedhetjük, hogy egymás hátán lovagoljanak ! (huszonöt gyerek !!) Elkezd jük tehát az énekkel : „Ballag már a vén diák...“ (nagyon szép. '/4 óra!) „Gaudeamus igitur . . .“ (szép, '/4 óra!) „Kossuth Lajos azt üzente . . .“ (lelkesen 10 perc !) „Szózat, Himnusz“ (5 perc !) „Ferenc Jóska azt irta a muszkának . . .“ (3 perc 1) Még egy-kettő, aztán kifogytunk, mert hiszen egyrészt azt, hogy „Az én galambomnak csókra áll a szája“ még korán hangoztatnák ifjaink, másrészt ebből a mulatságból éppen torkig van­nak „fiaink“. Új mulatság kell ! Játszunk tehát „Bum“-ot, „Hogy tetszik“-et, „Találós mesét“, „Orronverősdit“ stb.-t. (Tessék elővenni a részt- vett gyerekeket, azok majd magyarázatát adják ezeknek a szellemes, érdekfeszitő és kiváltkép­pen mulattató szórakozásoknak, amelyekben ők jobb ügyre méltó buzgalommal segítettek nekünk — agyonütni az időt, s a melynél fölsé- ges élvezet, Via a „Hogy tetszik“-ben valamelyik tanárt lehet feladni, az „Orronverősdiben“ pedig ők adnak nekünk fricskát.) No, de semmi sem tartörökké! Megérkez­tünk, hála Istennek! Ha városba jöttünk, van bámulás, közben csetlés-botlás. „Mi ez a nagy ház tanár úr?!“ „Ki lakik itt?“ „Ez a törvény­szék ?“ „Hol lakik a főispán ?“ (Ezek a kérdé­sek persze olyanoktól erednek, akiknél eddig Gyula, vagy legfeljebb Csaba képviselte a város fogalmat s a törvényszék azonos fogalom volt ezzel: a város legnagyobb épülete.) Vannak azonban világlátott, tapasztalt urfiak is, akik már szánakozva néznek az ilyen naiv lelkekre. Megnézzük aztán a város nevezetességeit sorra: a múzeumokat, templomokat, szobrokat, neveze­tesebb középületeket, szebb utcákat, tereket, várfalakat. Mindegyiknek akad bámulója 1 Nagy­váradon legjobban az tetszett, hogy a mi gim­náziumunk szebb berendezésű, Kolozsvárott na­gyok megbámulták, hogy este még úgy sem világítják az utcákat, mint Gyulán ; Tordán majd felvetette őket az öröm, hogy mikor egyikünk a bányában levő 16-szoros visszhangnak oda­kiáltotta: csacsi, az mindenkinek visszaadta ezt a kedves címet, Gyulafehérvárott a láncos kódex, meg a vár ágyúi keltettek furorét (hüh, de na­gyot pukkanhatnak, ha elsütik őket!) Vajda- Hunyadon nagy gaudium volt felmenni a kohó tetejére; a gyalári hegyre 3O0-os melegben vagy 300 méternyire felkapaszkodni meg igazán iste­neknek való élvezet volt! De ezeken a dolgo­kon kívül érdeklődtek minden iránt; a nagyob­bak komolyabban; tanúltak annyit, amennyire nagyon hosszú tanulás sem igen tanította volna őket az iskolában ; amennyire gyermeket igazán csak a szemlélet oktat. Az étkezéseink igazán pompásak voltak ! Hogyne! hiszen 4—5 órai kószálás csinált hozzá étvágyat, s e 4—5 óra alatt nem volt ott a mama, aki megsajnálkozzék fiacskáján s elrontsa az ét­vágyát valamivel. Amit a mamák itthon bepak- koltak, az alkalmas időben közös prédává lett azzal a nevelési célzattal, hogy tanúljon a gyér mek bajtársi önzetlenséget. (Bocsánatot kérünk különben minden gondos mamától, amiért neve­lési célzatunk kedvéért imitt-amott a tulajdonjog

Next

/
Thumbnails
Contents