Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-26 / 21. szám
1907. május 26. BÉKÉS 3 felszólaló megyebizottsági-tag az Egyetértés ozikké- ben felhozott vádakat magáévá teszi, amire nézve határozott nyilatkozatot kér, az esetben a sajtóper megindításával késni nem fog. Dr. Herényi Ármin visszatérve Simonka beszédére, s az alispán felszólalására, nvután abban az ő személye is érintve volt, nyilatkozni kíván. Beszédében azonban ismét a vármegyei tisztikar összeférhetetlenségi eseteivel kezdett foglalkozni, s ugyanazokat az eseteket hozta elő, a miket már több Ízben fejtegetett a közgyűlés szine előtt, s a mik felett a közgyűlés már annak idején napirendre tért. Ennélfogva a főispán felszólítására, hogy megengedi-e a közgyűlés, miszerint ezzel a kérdéssel felszólaló újból foglalkozzék, 42 szóval 9 ellenében kimondotta, hogy nem tartja megengedhetőnek, miszerint a tárgytól eltérően újból az összeférhetet lenségi kérdés tárgyaltassék. Mire Berényi beszédét abba hagyva leült. Utána Veres József azon kérdésére, van-e tudomása a vármegye alispánjának a biharmegyei lapokban megjelent és a vármegyei közviszonyait kedvezőtlen szinben feltüntető közleményekről és illetőleg birnak-e azok valamelyes alappal, Ambrus Sándor alispán kijelenti, hogy a kérdéses czikkről nincs tudomása, különben a czikkekben foglaltak nélkülöz nek minden alapot és hirlapirói fantáziánál egyébnem tekinthetők. Egyben az alispán válaszolt Achim L. András várm. bizottsági tagnak a mait törvényhatósági közgyűlésen, a tisztviselőknek kedvezményes failletménye tárgyában hozzáintézett interpellátiójára s előadta, hogy a vármegyei tisztviselők az Almásy urdalom- tól beszerzett fára nézve semmiféle előnyben, vagy kedvezményben nem részesülnek. A tisztviselők egy része ugyanis a város területén lakó állami és magán- tisztviselők egy részével, körülbelül 800 öl tűzifa beszerzésére konsortiumba lépett. A tűzifát a rendes árban kapja a konsortium; a vételárat havonkénti részletekben fizetik ugyan a tagok, ezzel szemben azonban a fizetési kötelezettség egyetemleges. A törvényhatósági bizottság a választ Achim L. András kivételével tudómásulvette. Dr. Simonka György örömmel veszi tudomásul, hogy a vármegyében nincsenek elvadult állapotok, kénytelen azonban megemlékezni azou hírlap consor- tiumról, amelyről a »Békésmegyei Függetlenség« czimü lap még Palatínus szerkesztése idejében megjelenő legutolsó számában beszámolt s amelynek élén a közleményekből .következtetve a vármegye magas rangú tisztviselője állott. Az alispán válaszolva Simonkának, kijelentette, hogy a hírlapi consortiumról nincsen tudomása és hogy annak a főispán állott volna az élén, a ki, ha támadás érte, az őt ért támadásokért meg is fog felelni, azonban minthogy Simonka még mindig adós maradt a felelettel, kérdi, hogy magáévá teszi-e az »Egyetértés« vádjait, nyilatkozzék. czéljából a vármegyei házi-ipari bizottságnak adta ki, felhatalmazván azt arra is, hogy a mozgalom érdekében álló intézkedéseket teljesen ‘önállóan foganatosíthassa. Ily körülmények között a mozgalom vezetése most már teljesen a házi-ipari bizottság önálló hatáskörét fogja képezni, mely bizottságnál kiadatott az a véleményező javaslat is, melyet i szervezés tekintetében a békési állami kosárfonc iskola igazgatója terjesztett elő s a mely a továbbiakra nézve igen sok hasznos útmutatást tartalmaz Dr. Konkoly Tihamér vármegyei 2-od aljegyző előadásában tárgyaltatott a kéményseprési szabály- rendelet módosításának ügye is, mely a kereskedelm miniszter által javaslatba hozott módon oly értelemben módositatott, hogy Pusztaföldvár község az orosházai második munkakerületébe utaltatott, mig Gádoros székhelyivel Nagyszénás, Békéssámson község uj önálló kerületet képezend. Ugyanezen alkalomma' Ohedni Rudolf ama kérelmével, hogy Bucsatelep önálló kéményseprési munkakerülettá alakíttassák, elutasittatott, azért mert a kérelmezett telep önállósítása esetén a kémények számának kevés volta folytán egy kéményseprő megélhetése biztosítva nem volna. A társtörvényhatóságok átiratai közül első helyen tárgyaltatott Somogy és Szatmár vármegyéi közirata a kormány üdvözlése tárgyában. Az állandó választmány javaslatát dr. Daimel Sándor főjegyző terjesztette elő, s a javaslat a következő volt: Békésvármegye törvényhatósági bizottsága figyelemmel kisérvén a jelenlegi kormány eddigi működését, minthogy azt az általa adott kormányzati programmban foglaltakkal megegyezőnek, irányzatát szigorúan alkotmányosnak, szellemét kifogástalanul hazafiasnak és daczára a rendkívüli nehézségeknek, amelyekkel megküzdeni kell, és azoknak a folyton megújuló támadásoknak, amelyekkel minden ténykedésében találkozik, általában olyannak találja, amelyből kifolyólag a nemzeti közakaratnak és törekvés nek megvalósítását további zavartalan alkotmányos viszonyok között tőle joggal remélheti, ennélfogva szén vármegye törvényhatósága a jelenlegi kormány iránt teljes elismeréssel van és feltétlen bizalmát fejezi ki további működésével szemben; meglővén győződve hogy mindazon nagy fontosságú kormányzati feladatokat, amelyeknek megvalósítására vállalkozott, amelyeknek elvégzésére azonban eddig ideje sem volt, a megfelelő törvény javaslatok előterjesztésével, minden bizonynyal életbe léptetni fogja. A javaslathoz elsőnek Achim L. András szólott hozzá az ő szokott kiméletlen, nyers modorában támadván a kormányt. Sokkal nyugodtabban, de szintén ellene foglalt állást dr. Simonba György, aki nincs megelégedve a mai kormánnyal, mely nem váltotta be ígéretét. Szabó János az üdvözlés mellett van, mert mint mondá a mai kormány az eddigi 67-es alapon kormányoz s igy teljes bizalommal viseltetik iránta, Veres József a feliratot nyugodt és méltóság- teljes hangjánál fogva teljesen megfelelőnek tartja, s Achimmal szemben a kormányt védelmébe véve a feliratot elfogadásra ajánlja. Ezután megtörténvén a szavazás, 27 szóval 7 ellenében az állandó választmány javaslata elfogadtatott. Komárom vármegye átiratával kapcsolatbau felirt a törvényhatóság a gazdasági önállóság biztosítása iránt, Szeged város köriratának támogatásával pedig a progresszív adórendszer behozatala mellett és pedig nemcsak a reál adóknál, hanem általában :ehát főképen a földadóknál hozandó be mielőbb a progressivitás. A kivándorlás kérdésében a közgyűlés Weisz Uór felszólalása után a házi ipari foglalkozásokra s tekintettel teljes egészében elfogadta az előter- esztett javaslatot, melyet múlt számunkban szintén részletesen ismertettünk. Hajdú vármegye meghívása folytán a Bocskay izobor leleplezései ünnepségén való megjelenésre 'elkérte a törvényhatóság Fábry Károly és Kecs- reméthy Perencz orsz. képviselőket, Dombi Lajos jsperest, Szabó János és Tóth József ref. lelkészeiét, mint megyebizottsági tagokat. Dr. Havass Rezső kir. tanácsos kérelmére el- ratározta a közgyűlés, hogy felír a képviselőházhoz Dalmáczia visszacsatolása iránt. A honvéd altiszti segélyalapra 100 korona segélyt szavazott meg, s ugyanannyit a Petőfi múzeumra. A vármegyei közkórházi bizottság előterjesztéseit magáévá téve hozzájárult ahhoz, hogy a köz- iórház 650000 korona költséggel kibővittessék s ebből a czélból elhatározta a Hoffmann- és Gergely- :éle telkek megvételét. Kimondta, hogy Sál József közkórházi bizottsági tagsága nem összeférhetlen a gyulai épitőipar- ís termelőszövetkezet igazgatóságával. Simonka azonban csak kitérőleg válaszolt, , határozott kérdésre határozott feleletet adni tartóz kodott. Válaszolt azonban a Simonka által felvetet hírlapi consortiorum dolgában dr. Urszinyi Jánoi békéscsabai ügyvéd, megyebizottsági tag, aki kije lentette, hogy a Simonka György által felemlítet consortium élén nem a vármegye főispánja, hanen 5 állott, ha tehát valami baja van a consortiumma ő hozzá forduljon felvilágosításért. Ezek után a törvényhatósági bizottság az aiis- páni jelentést tudomásul vette, megtoldván az állandő választmány határozati javaslatát dr. Oláh Antal azoi nditványával, hogy elvárja a vármegye közönsége mikép Öcsöd község a vármegyével szemben illő tisztelettel viseltetik és a Jász-Nagy-Kun-Szolnol vármegyéhez való csatlakozást czélzó actiójában szi joruan törvényes keretben fog mozogni. Igen érdekes jelenet volt az alispáni jelentéi tárgyalásakor a Veres József felszólalásánál, aki ; hatalom embereiről szólva, Achim L. András azor közbeszólására »a derest is befogják hozni« igen találóan jegyezte meg »bizooy sokszor szükség volna rá.< Azon kínos inczidensről, mely ugyanekkor Fábn Károly és Berényi Ármin közt felmerült, lapuul ílvénél fogva nem emlékszünk részletesén meg, csal rnnyit jegyzőnk rá meg: a pofon és bot igérése nen i közgyűlési terembe való. A komolyabb jellegű tárgyalásra csak délfeli került rá a sor, amikor is tárgyaltatott a belügyminiszternek a leirata a Gyulán létesítendő várme -jyei szeretetház ügyében és a kereskedelmi miniszteriek a vármegye útépítési programmját megállapító rendelete. Mindkét ügyben elfogadtatott a lapun! múlt számában részletesen ismertetett állandó választmányi javaslat. Egyben felkérte a törvényhatósági bizottság t Fehér Kereszt egyesületet, hogy az egyesület álfa 'elajánlott 30000 koronát a vármegye részére engedje ít s az internátus létesítésére megalakítandó bizottságba a kiküldendő egyesületi tagok neveit közölni iziveskedjék. A vármegye részéről pedig a megala- íitandó bizottságba a következők választattak be Dombi Lajos, dr. Márky János, Névery Albert, Kóhc Dávid, Schmidt József, Szeberényi Lajos, Szabó János, róth József, Zelinka János, Donner Lajos, Körbei rivadar. A földmivelésügyi miniszter leiratban értesi- ette a vármegye közönségét, hogy a házi-ipán mozgalom irányítása és megerősítése tekintetében s vármegye által tett javaslatot a maga részéről elfogadja s a mozgalommal kapcsolatos szervezési ki- idások fedezésére a vármegye részére 25.000 kor illamségélyt engedélyezett. A vármegye a leírathat foglaltakat, mint a háziipar érdekében megnyilvá- íult jóindulatú támogatását hálás köszönettel vette mdomásul. S egyidejűleg az összes iratokat a továbbiak tekintetében szükséges intézkedések megtétele . X finAtYulU T Á'ZOO 7 1 1 VI l/Pfl 1 Hogy ép ő fektetett erre súlyt, kit a szenvedések ennek becsével meg nem ismertettek, ez!é olyan nagy embereknél ki nem megyarázható vonás. De hogy erre milyen súlyt fektetett, bizonyítja, hogy a házsártos asszonyokat nyelvészeknek tisztelte és noha kukli prédikácziót soha sem tartott, a duruzsolásukról ismeretes asszonyoknak mindig elmondta, hogy: „no lelkem a maga urát igy fogják fogadni a másvilágon: „menj be a te uradnak örömébe, ismerem a te földi szenvedésedet!“ Pedig hozzátartozóinak és embertársainak mindig örömet iparkodott szerezni és ezen intelme is bizonyára erre, czélzott. Minden sorban hegedűjéhez fordult és öreg ősz fejjel, de ifjúi lelkesedéssel és tűzzel irta meg kurucz nótáit és amint én ismertem őt, bízvást mondhatom, hogy kedvében akkor járunk, ha kegyeletünk adóját nem üres, hideg, diszes sírkőre fordítjuk, hanem jórészével kurucz nótáit juttatjuk közkézre, hogy abból időtlen-időkig meríthessenek lelkesedést és hazafiságot az utánunk következők. * Zeneelméleti tudása páratlan volt s ez adta kezébe a hatalmat, minden vitás zenei ügyben az utolsó szót kimondani. Számtalan lapba dolgozott és egy régi, akkor hires élczlapnak olyan munkatársa volt, hogy gyakran az egész lapot egymaga irkálta tele. Zenei tehenét szerte fejték, anélkül, hogy a személyéről szó esett volna. A készülő uj zsoltár hat énekét zenésitette és az érte kapott harmincz aranyak egy napig ütötték a markát és aztán más örömét szolgálta ; mint amiként munkássága minden gyümölcsét más élvezte amig ő amolyan finomult Dózsa Gyuriként élt a közfogalomban. Minden kezéhez kerülő hangulatos, dallamos verset megzenésített és kottájának másolatát borítékba téve, csak nyitott levélként a szöveg szerzője czimére menesztette, minden jele nélkül, hogy kitől ered. Ha aztán a megtisztelt ki tudta betűzni a postabélyegzőről a helynevet: rendesen hozzám fordultak, hogy ugyan kinek köszönjék a kedves meglepetést ? Hát hiszen az bizonyos, hogy őt leghívebben saját és sajátos adomáival lehethe jellemezni. De kevesebb szerénységgel bizony sok maché nagyságunk fölé helyezkedhetett volna. E sorok írója eleve bejelenti, hogy folytatni fogja az általa kedvelt kedves ünnepeknek hétköznapi köntösben való bemutatását is, miként azt rég megkezdette. Amint utoljára esett ágynak, orvosa egyre sétáltatta volna legalább étkezés után, mert, hogy az evés után való alvás árt az egészségnek: — Ugyan doktorom, hát láttál te már egészségesebb embert a kutyánál ? Pedig az minden evés után a vaczokba húzódik. De nem fogott már rajta a saját reczeptje sem. Csakhamar pislákolni kezdett a nagy mécses és mielőtt utolsót lobbant volna: kedves öreg papunkban a nótaszerző került fölül és elhaló ajkainak utolsó rebegései ezek voltak : „Már énnékem vigasztalást mi sem ad . . .“ „Legszebb nóta a magyar nóta . . .“ * Ő nincs többé! De dalos lelke termékei, szálló igévé vált mondásai élnek és élni fognak örökké !
