Békés, 1907. (39. évfolyam, 1-52. szám)
1907-05-19 / 20. szám
2 BÉKÉS 1907. május 19. Megyegyülés előtt. ii. A vármegye május hó 21-én tartandó rendes közgyűlésének tárgysorozata, amint múlt heti czikkünkben is jeleztük, több fontos 8 különösen a vármegye gazdasági, s vagyoni érdekeit érintő ügyet tartalmaz. Az alisp.áni jelentést már ismertettük, ezen kivül még az alábbi ügyek azok, melyek az egész vármegye közönségét érdeklik, s igy bizonyára a közgyűlésen is nagyobb érdeklődés mellett fognak tárgyaltatni. Ilyen elsősorban a megyei szeretetház ügye. A létesítés kérdése most már olyan stádiumba jutott, hogy az előfeltételek biztosítva vannak, úgy, hogy a létesítés módozatainak megállapítása után mi sem áll útjában annak, hogy a gyulai leány-internátus építése megkezdessék. A törvényhatósági bizottságnak a kivitel módozataival lesz alkalma a közgyűlésen foglalkozni. Ugyanis rendelkezésre áll összesen 175.000 korona alap s ezenkívül a belügyminiszter azon esetre, ha a vármegye a leány-internátust felépitteti, már is kilátásba helyezte, hogy abban az állami gyermekmenhelyből békésvármegyei származású és illetőségű leánygyermeket fog elhelyezni, akikért hajlandó fizetni a mostani gondozási költségeknek másfélszeresét, sőt ha szükséges lesz, ezenkívül is anyagi támogatásban fogja részesíteni az intézetet. Sajnos, hogy a belügyminiszter nem fogadta el a vármegyének azt az ajánlatát, miszerint a rendelkezésre álló 175.000 korona alap átvételével államilag létesítette volna a tervbe vett szeretetházat; nem fogadba pedig azért el, mert a miniszter társadalmi feladatnak tartja ezen eszme megvalósítását, s az által is fokozni kívánja a társadalom érdeklődését a gyermekvédelem iránt, ha a társadalom által létesíteni szándékolt intézményeket nem államosítja. Támogatni azon lián mindenesetre fogja. Továbbá, ami még inkább igazolja a miniszter intenczióit, azt mondja, hogy egy ilyen leány-internátus mint állami intézmény kaszárnyaszerű lenne, a nevelés benne sablonos, mert egy állami intézmény mindig a fennálló szabályok és rendeletek merev keretében működik, mig mint a társadalom által fentartott intézmény a gyermekeket hajlamaiknak, képességeiknek mérlegelésével képes a későbbi életre előkészíteni. Ezek a szempontok kell, hogy vezessék a törvényhatóságot is. Az állandó választmány különben már a létesítés részleteit, s az irányelveket is elő fogja terjeszteni. A másik fontos tárgya lesz a közgyűlésnek a kereskedelmi miniszter rendelete, mely- lyel a beruházási -kölcsön terhére alapított útépítési programmját a vármegyének felülvizsgálta. A rendeletet annak idején már egész terjedelmében közöltük, most annak tárgyalásáról az állandó választmány javaslatával kapcsolatban emlékezünk meg. Mindenek előtt a vármegyére nézve legfontosabb az, hogy a tervbe vett utak építési költségeinek fedezéséhez a vármegye 4O-8030/o-kal, mig az állam 59d97°/o járul hozzá, vagyis a vármegye hozzájárulása 1,578.420 koronát, az államé 2.290,000 koronát tesz ki. Ez látszólag nagy megterhel- tetése a vármegyei útalapnak; de ha vesszük, hogy előbb-utóbb a programmba felvett utakat és műtárgyakat a vármegyének a saját erejéből is ki kellett volna építenie, az állam támogatása, mely csaknem harmadfélmillió korona, nagyon is számottevő 8 jelentékeny. A kereskedelmi miniszter épen ezen jelentékeny állami támogatásra támaszkodva, különben is mint utügyekben erre illetékes felsőbb hatóság a programmon több rendbeli változtatást tett. A törvényhatóság a változtatásokhoz — a javaslat szerint — általában hozzájárul, de kifogást emel az ellen, hogy a szarvas-orosháza-mezöhegyesi törvényhatósági útnak Hódmezővásárhely város területére eső 7’04 kim. szakaszának kiépítése is a vármegye kötelességévé tétetett. Ezt a törvényhatóság elfogadhatlannak tartja, hogy egy ide gén törvényhatóság területére eső útszakasz kiépitésére köteleztessék, különösen akkor, amidőn az útszakasz kiépítése nem tisztán a vármegye érdeke, hanem Hódmezővásárhelyé. Ennél fogva a \törvényhatóság kéri, hogy ezen útszakasz 61 ezer koronát tevő költségára a fenti arány szerint vonassák le a vármegye hozzájárulási összegéből. Úgyszintén kéri a vármegye, hogy az összes beruházási kölcsönből kiépítendő utak kiépítésénél elérendő megtakarításokból a vármegye a fenti arány szerint részesüljön. Továbbá az iránt fordul a kereskedelmi miniszterhez, hogy a II. és III. transversális- utnak még kiépítetlen szakaszait legkésőbb 2 év alatt építtesse ki, hogy a törvényhatóság az általa már kiépített s fentartott szakaszok fentartási költségeitől mielőbb szabaduljon, úgy amint ezt a miniszter annak idején kilátásba helyezte, s igy abba a helyzetbe juthasson, hogy a beruházási kölcsön terhére kiépítendő utak költségeihez való hozzájárulás fedezetére felveendő kölcsön részleteit fizetni képes legyen. Végül még azt kéri a törvényhatóság, hogy az orosháza-hódmezővásárhelyi közutat, mely 6'5 kilométert tesz ki, miután az az állami transversalis útnak szakaszát képezi, az állam építtesse ki mint állami utat, s ennek megfelelően kevesbednék a vármegyét terhelő hozzájárulási összeg. Nemkülönben közérdeket képvisel a föld- uai velésüg-yi miniszter rendelete, amelyben arról értesíti a vármegyét, hogy elfogadva a gazdasági háziipar fejlesztésére vonatkozó javaslatát, az e körül felmerülő személyi és dologi kiadásokra 10000 koronát, s mint forgó tőkét 15,000 korona államsegélyt ad azzal a kötelezettséggel, hogy a háziipari tanfolyamok megnyitásáról a vármegye annak idején gondoskodjék, s a forgó tőke fel- használásával a munkásoktól a háziipari bizottság által a kész áruk beváltandók, s a beváltott áruk értékesítendők. Ezen az alapon a háziipar megteremthető s fejleszthető s az a nagy előnye meg van a munkásokra nézve, hogy teljes önállóságuk 8 egyéni szabadságuk megtartása mellett juthatnak téli időben is megfelelő keresethez. A vármegye természetesen hálás köszönettel fogadja a földmivelésügyi miniszternek ezen akczióját, s a háziipari bizottság lesz hivatva már most a miniszteri rendelet értelmében a megvalósítás részleteit megbeszélve a háziipart a vármegyében még ez évben megteremteni, hogy annak áldásaiban a megye legszegényebb munkásosztálya miszőset! Neki egyforma kedves volt minden dallam, amely a régiség letörölhetetlen zománczát, jellegét viselte magán. S Kálmán Farkast kutató lelkének ez a sajátsága is magasan fölé emeli a múltból táplálkozó tömérdek embernek. Ő amennyire megtudta érteni és becsülni a régi kincsek értékét, kiváló tulajdonságait, épp olyan szeretettel, gyöngédséggel tudott viseltetni azok hibái, fogyatkozásai iránt. Az ő lelke valóságos kincstára volt a múlt hagyományain felépült öntudatos, kijegeczesedett ismereteknek. Az hogy szellemének dicsőséges ragyogását csak a beavatottak ismerték, csak előnye lesz az ö emléke fönmaradásának, mert a hivatottak becsülése mindig többet ér a világ olcsó tapsainál. S hogy az ő emléke hosszas és maradandó lesz, azt a vasárnapi hangverseny ténye és eredménye egyaránt bizonyitják. Erkölcsi, anyagi téren egyaránt jelentős siker jellemzi ezt a monstre hangversenyt, amelynek lefolyásáról, részletes tudósításunk itt következik : * * * A vármegyei székház nagyterme teljesen megtelt intelligens, müértő közönséggel, képviselve volt a város szine-java és a vidék is szép számmal. Pontban kilencz órakor vette kezdetét a gazdag és változatos programm, melyet lapunk munkatársa Székely Sándor nyitott meg ez alkalomra irt következő ünnepi prológusával : A táltosok, regősök fénykoráról, A világverő tenger daliáról, Van-e magyar, ki úgy titokban, lopva, A szíve mélyén néha ne álmodna ?. .. Es vau-e lélek, melynek érző húrján, Ha ráesap a Múlt sasszárnyaival, Ősi dicsőség korai elmúltán Föl ne zokogna egy-egy régi dal!? . . . Egy régi dal! . . . Melyről senki se tudja, Hogy hol iakadt föl, melyik rózsaágon, De hallatán a köny szemünk befutja, S nem tilthatjuk meg, hogy szívünk ne fájjon! Mintha a régi, porladó világok Szelleme járna föl kísérteni! . . . — Boldog halandó, ihlettől megáldott, Ki azt a dalt meg tudja érteni! Kálmán Farkas i Isten öreg szolgája, — Ki előtt egy már a Jövő, s a Múlt — A te lelked e dallam hallatára, Mint tavaszi fa: virágba borult!. . . Es kezedben a kapcsos bibliával Mig pásztorkodtál nyájaid felett, Magyar szíved tüzével, sugarával, Termővé tetted ezt az éneket! . . . Eégi, szent dalok buzogó forrása Dúsgazdagon fakadt föl szíved táján, Bimbók, virágok nőttek egyre-másra Lelked erős, hatalmas rózsafáján! Neved a hír is szárnyaira vette, Halántékod babérral fonta át! ... — S te mégis: homlokodról, szerénykedve, Leszaggattad a földi glóriát! ... S meghaltál úgy, mint más halandó társad, Ki földi útján jár-kel észrevétlen . . . így futnak alá kékes lohbanással A névtelen csillagtüzek az égen! De mi, kik láttuk szellemed ragyogni, Es éreztük tüzének melegét, Mi nem engedjük föld alá tapodni Magyar szíved gazdag költészetét! . . . Mi fölhozunk a sírok üregéből, És világgá kiáltjuk azt, hogy: éltél! Hogy lelked istenáldott ihletéből A régi dalköltők nyelvén regéltél! . . . S a gyomai sir egyszerű virága Amit nevedről titkon súg, beszél, Azt, ami ajkunk kiáltó szavára Harsogva adja majd tovább a szél ! . . . Mit homlokodról hajdanta letéptél, Mi fölszedtük a babérlevelet, S az emlékezés derengő fényénél Ma este hintjük el sírod felett! . . . Hogy e babérból nőjjön ki ragyogva Az emlék, amit jeltelen sírodra Azok állitnak, akik büszkék rája, Hogy itten éltél, itt a sírod tája: Kálmán Farkas! Isten öreg szolgája! ... Az általános tetszéssel fogadott költemény elhangzása után a hódmezővásárhelyiek hires kántora Darabos Lajos lépett a pódiumra. Elmondhatnánk róla a régi ismert szavakat: „Jöttét megelőzte hire, hirét fölülmúlta bemutatkozása!“ Miután azonban Darabos Lajos volt már egy ízben nálunk, ez a mondás nem aktuális, ellenben a lelkesedés legöszintébb hangján jelentjük ki, hogy ilyen hangot még az opera színpadán is becsülnének. Olyan pompás érczes tenor-baritonja van, hogy alig vetekedhetik vele akármelyik énekművészünk is. Tisztán csengő hanganyaga a legfelsőbb regiszterekben és a legmélyebb változatokban egyaránt meleg, közvetlen, kifejezésteljes s az erőltetésnek legkisebb árnyékát sem
